Somogyi Hírlap, 2016. október (27. évfolyam, 231-256. szám)

2016-10-09 / Vasárnapi Somogyi Hírlap, 38. szám

0 INTERJÚ 2016. OKTÓBER 9., VASÁRNAP Szereti ha egész este a színpadon van és húzhat­ja a szekeret és azt is,ha egy próbafolyamat igénybe veszi. Udvaros Dorottya azt mondja, túl van már azon, hogy az eufóriát összeté­vessze a boldogsággal és azt értékeli amije van. Fábos Erika- A Kút című filmben epizód- szerepet játszik? Bátorság kell egy rendező részéről, hogy ilyen szerepre hívja?- Nyilván egy színész min­dig arra vágyik, hogy minél nagyobb szerepet játsszon, de számomra még ennél is fon­tosabb, hogy kikkel dolgozha­tok együtt. Amikor Grigor At­tila megkeresett, azt mondta lenne három kicsi jelenet, de neki fontos lenne, hogy azt én játsszam. Elolvastam a forga­tókönyvet, tetszett, nagyon iz­galmas volt. Bárki nem mond­hat ilyet, de ha Grigor Atti­la azt mondja, „szeretném, ha te lennél az az öt perc”, akkor boldogan megyek. Pedig csak a munkáit ismertem, az HBO Társasjáték sorozatában vet­tünk fel vele két próbajelene­tet, mindössze ennyit dolgoz­tunk együtt, de az is egy él­mény volt. Tulajdonképpen évek óta szerettem volna fel­kérni, hogy rendezzen nekem valamit, úgyhogy boldogan mentem. Nagyon tehetséges rendezőnek tartom és úgy gon­doltam, pár napnak is örülök, ha vele forgathatok.- Milyen az, amikor élmény egy rendező?- Ezt nehéz elmondani. A próbafolyamat a színészi munka legérdekesebb része, és nem az a fontos benne, hogy nehéz vagy könnyű, hanem hogy sikerül-e közben megta­lálnom, teljesen közel kerül­nöm a szerephez, átlényegül­nöm. Az út a fontos ebben, amit a rendezővel tesz meg az em­ber. Nem minden filmrendező tud jól instruálni. Grigor Atti­la igen. De ez egy nagyon ösz- szetett dolog, komoly pszicho­lógiai munka. Az olyan rende­zőket szeretem, akik tudják, mit akarnak, de közben arra is kíváncsiak, ahogy bennem az a szerep megfogalmazódik. Amire egy szerep megformáló­dik, kudarcok sorozatán megy keresztül az ember, iszonyú gyötrődés.' Egy jó rendezővel ez egy hihetetlenül izgalmas felfedező út, amiben olyan dol­gok is kiderülnek időnként, amit nem tudtam magamról, az ilyen pedig mindig mara­dandó élmény.- Azt mondja, azért az ember arra vágyik, hogy nagy szerepet játsszon.- Igen. Szeretek főszerepet játszani, héttől-tízig a színpa­don lenni, amikor egész este húzni kell a szekeret. Ha a for­gatás elejétől a végéig jelen kell lennem és része vagyok a teljes munkafolyamatnak úgy, hogy közben megszűnik az élet. így szocializálódtam. Másod­éves voltam a főiskolán, ami­kor eljátszhattam az Ameri­kai Elektrát, az egy öt felvoná­sos női főszerep, gyorsan meg­tanultam milyen energiákat kell megmozgatni ahhoz, hogy egy egész estét végig játsszon az ember.- Most Kaposváron a Shakespe­are királynőjét játssza. Mi volt a fontos, amikor döntött, hogy jön?- Ez inkább címszerep, mint egy klasszikus főszerep. Ez egy különleges előadás, egy kortárs, mai darab, tulajdon­képpen egy ősbemutató. Bere- ményi Géza, a szerző hívott fel, hogy rám gondolt és az min­dig egy kitüntetett helyzet, ha olyat csinálhatok, ami hozzá kötődik, mert egy különösen izgalmas alkotónak tartom.- Két lemezt is csináltak közö­sen. Az éneklés, a zene, ugyan­olyan önkifejezés, mint a szín­játék vagy mást jelent önnek?- Én egy színész vagyok, aki nagyon szeret énekelni, mert énekelni nagyon jó érzés. Őrü- letes szabadságot ad. A zene, nagyon más, mint a próza, min­dig lenyűgöz. Néha azt érzem, hogy többet ad, könnyebben ta­lál utat, mert egyszerre hat az érzelmekre és az értelemre, más csatornán működik. Egy énekes számára nyilván a dal­lam, a zene a fontosabb, engem prózai színészként a szöveg is nagyon érdekel. Este hét és tíz között, három óra alatt végig­élek egy figurát, egy dalnak három-négy percben kell tud­ni ugyanezt. Nagyon szeren­csés vagyok, mert Bereményi Géza dalszövegei tulajdonkép­pen mini drámák, teljes élete­ket képes belesűríteni egy dal­ba. Számomra ez megunhatat­lan élmény, minden alkalom­mal bámulatba ejt.- Más a vidéki közönség, mint a fővárosban?- Jobb. Magyarország kul­turális értelemben is Buda­pestre koncentrálódik, azt tapasztalom, hogy az ottani közönség ingerküszöbe ma­gasabban van, nem feltétle­nül a jó értelemben, fásul- tabbak. Vidéken tisztábban, nyitottabban ülnek be az emberek a színházba. Nem úgy kell megharcolni értük, mint a fővárosi színházak­ban, úgy figyelnek, ahogy én akarom.- Érzi azt az ember, hogy meny­nyire és hogyan figyel a néző?- Nagyon, és ahogy idősebb vagyok, egyre jobban érdekel, hogy milyen a visszajelzés a nézőtérről, milyen energi­ák jönnek onnan, hogyan hat az, amit csinálunk. Érzékeny vagyok erre, gyorsan megér­zem, hogy aznap milyen a kö­zönség.- Sokat változott a közönség, változik az emberek igénye a színházzal kapcsolatban, amióta a pályán van?- Igen. Azt látom, hogy egy­re jobban ódzkodnak a katar­zistól. A görög dráma megszü­letésének pillanatában három drámára jutott egy komédia. Manapság inkább a könnyeb­ben fogyasztható darabokat keresik és éppen fordított az arány, a komédiára nagyobb a nézői igény, a mélyen meg­rendítő élmények nem kelle­nek. Inkább csak borzonga­ni szeretnek és beülnek a mo­ziba egy horror, vagy zombi filmre.- Mit gondol, miért?- Talán mostanában többet botladoznak az életben és úgy gondolják, ha este valami iga­zán szórakoztatóval találkoz­nak, attól könnyebb lesz. Pe­dig nem. A lélek átmosásá­hoz mindig katarzis keik Egy könnyed szórakozás, pillana­tokra kikapcsol, de a lelket nem mozgatja meg, minden úgy marad, pedig a léleknek a katarzis elementáris szük­séglete. Ha a színpadon vala­mi olyat látunk, ami velünk is megtörtént, vagy megtörtén­het, amiből egy-egy pillanat­ra magunkra ismerhetünk és az jó, mert segíthet továbbél­ni. Volt, hogy odajött hozzám előadás után egy néző és azt mondta, „majdnem sírtam”. Majdnem? Azért dolgoztunk, hogy sírjon bátran, a sírás jót tesz, az tovább hat, mint a ne­vetés.- Hogy érzi magát a Nemzetiben?- Úgy érzem, megbecsül­nek. Amikor megnyílt a Ba­jor Szalon, Vidnyánszky At­tila megkérdezte, van-e ked­vem ott valamit csinálni, tel­jesen rám bízta és tiszte­letben tartotta, hogy kik­kel akarok dolgozni. Az­tán Roxanne-t játszom a ki­tűnő grúz rendező, David Doiashvili által rendezett Cy- ranóban, amit ugyancsak na­gyon szeretek. Ennek az elő­adásnak az is a különleges­sége, hogy az öt felvonásban öt különböző színésznő játsz- sza ugyanazt a karaktert. Én az idős Roxane vagyok, mert az volt a rendezői koncepció, hogy miközben Cyrano sze­relme fiatal kislányból érett nővé és idős asszonnyá érik, Cyrano fiatal marad.- Ez biztos többet jelent ennél, de az is benne lehet, hogy egy szerelmes nő talán képes to­vább meglátni azt a fiatal fér­fit, akibe beleszeretett. Roxa­ne, talán alkalmazkodóbb, el- fogadóbb. Mit gondol, ez a női lét, a női természet lényege?- Egy nő nemcsak befo­gad, életet is ad és ha úgy hoz­za az élet, egy anyánál nincs harcosabb. Egy nőben is ben­ne van a vadállat. Semmikép­pen nem gondolom, hogy a női szerep csak annyi, hogy „nyu­szi ül a fűben”. Őrület, hogy mi mindennek kell megfelel­nie egy nőnek manapság. Az persze nyilván más kérdés, hogy ez az erő miben nyilvá­nul meg, hogy az erőnket mi­kor és mire használjuk. Na­gyon sok karizmatikus, tehet­séges nőt ismerek, akik nem a harcosságuknak köszönhetik amit elértek.- Mi akkor egy nő ereje?- A türelem, a kitartás, a szívósság. Nemrég pont azon gondolkoztam, hogy vajon mi­től lehet az, hogy miközben összehasonlíthatatlanul több nő főz, mint férfi, egy igazi jó húst sütni, inkább férfiak tud­nak. Aztán rájöttem, hogy ah­hoz kell valami bátor lendület, az a nagyvonalúság ami a fér­fiakban megvan. Egy férfiis­merősöm egyszer ezt úgy fo­galmazta meg, hogy „mi hi­dakat építünk”. Valóban. Egy nő mindenhez több szeretet­- Egyre jobban hasonlít az édesanyjára. Ön is észreve­szi ezt?- Talán összességében, de a vonásaimban nem. Ő egy klasz- szikusan szép nő volt, én sok­kal szabálytalanabb vagyok. Szakmai eltökéltségben, alázat­ban, abban ahogy mindent be­leadok á feladataimban, nagyon hasonlítunk. Személyiségre vi­szont ő egy depresszívebb alkat volt, mint amilyen én vagyok. Biztosan szerepe volt ebben an­nak, hogy hat évet ártatlanul börtönben töltött és a szakma kilépett mögüle.- A kapcsolatuk milyen volt?- Rajongva szerettem őt, de rá kellett jönnöm, hogy nem én vagyok a legfontosabb az életében, hanem a munkája. Számomra is egy színésznő volt, akire felnéztem. Amikor megszületett a fiam és anya lettem, ezerrel próbáltam másként csinálni és amikor ráértem maximálisan anya lenni, mert másmilyen akar­tam lenni,mint ő, de ez nem teljesen sikerült.- A flát is megfertőzte ez a szakma, vagy sikerült távol tartani tőle?- Én gyerekként is renge­teget voltam színházban, a fi­amat éppen ezért nem is na­gyon vittem magammal, ne­hogy úgy járjon, ahogy én. A zene, a bölcsészet és a harc­művészetek jobban is érde­kelték, mint a színház. Mégis úgy alakult, hogy most kasz­kadőrként dolgozik és filmez­ni nagyon szeret. Úgy látszik, vannak elkerülhetetlen dol­gok az életben.- Most boldog?- Általában jól vagyok. Igyek­szem annak örülni, amim van. Nagyon klassz dolgokat csinál­tam egész évben. lókat játszot­tam, koncertezhetek, isteni fesztiválokon voltam a nyáron, apukám kilencvenéves és még mindig működő, kíváncsi em­ber. Ez mind boldogság, ennyi idősen van annyi bölcsesség az emberben, hogy ezeket értékel­je és ne keverje össze a boldog­ságot azzal az eufóriával, amit a szerelem jelent. Hü Udvaros Dorottya Beremenyi Gezaval két lemezt is csinált közösen. Mint a színésznő | mondja: az éneklés őrületes szabadságot ad, a zene mindig lenyűgözi tel, puhasággal és szívósság­gal közelít, abban van az ereje. Képes hátrébb lépni és rpin- den este vacsorát tenni az asz­talra, krumplifőzeléket fasírt- tal. Egy férfi másként hang­súlyoz, de ez jó, kiegészítjük egymást a férfiakkal.- Egy ennyire sikeres színész­nőnek nehezebb megtalálni azt a férfit akivel boldog lehet?- Ezt a pályát nem köny- nyű tolerálni, talán egy férfi mellett egy nő, könnyebben megteszi, hogy alkalmazko­dik ehhez. Nehéz megtalálni azt a férfit, aki hajlandó éb­ren várni munka után, aki megérti, hogy ha van mond­juk egy negyven napos forga­tás, vagy egy fontos munka, akkor kiiratkozom az életem­ből és csak fáradtan, aludni járok haza. Szerencsére volt ilyen, meg persze döntöttem rosszul is. Udvaros Dorottya főszerepeket szeret játszani, de van, akiért öt perces jelenetet is vállal egy filmben. Egyre jobban érdekli a közönség reakciója # „A KATARZIS TOVÁBBÉLNI SEGÍT

Next

/
Oldalképek
Tartalom