Somogyi Hírlap, 2016. október (27. évfolyam, 231-256. szám)

2016-10-08 / 237. szám

2016. OKTÓBER 8., SZOMBAT INTERJÚ 11 Keresztes Ildikót néha frusztrálják a kamerák. Úgy véli, régen több merészség volt a férfiakban, most az ismertsége tarthatja vissza őket „Észszerűbben akarok élni!” Az énekesnő továbbra is pörgős időszakát éli. Fárad­tan, de örömmel végzi te­endőit, hiszen imádja mind­azt, amit csjnál. Megfogad­ta azonban, hogy rock & roll ide vagy oda, „bolondokhá­za” életében megpróbál egy kis rendet tenni. Szabó Csilla kozpontiszerkesztoseg@mediaworks.hu- Több hete tart a Star Acade­my. Mennyire más itt zsűrizni az X-faktorhoz képest?- Nagyon! Itt nincsenek saját mentoráltjaim, és több mint tíz emberrel nem lehet olyan ben­sőséges kapcsolatot kialakíta­ni. Ráadásul a nap 24 órájában be vannak kamerázva, ami en­gem is frusztrál, mert néha nem tudok velük olyan hang­nemben beszélni, ahogy sze­retnék. Hiába vagyunk nagy rock & roll arcok, a kamerák miatt mi is visszafogottabban viselkedünk.- Szigorúbbnak tűnik, mint amilyen régebben volt. Valóban így van?- Régen nekem is új volt ez a dolog, talán ezért is reagál­tam szélsőségesebben, ráadá­sul a kötődés is más volt, mert voltak saját embereim, akikkel akkor találkoztam vagy beszél­tem, amikor akartam. Ma vala­hogy nehezebb kiválasztani az igazi értéket. Az akadémisták is tehetségesek, de sokuknak még rengeteget kell tanulnia. Egyébként pedig már nem aka­rok lágyszívű lenni. Eddig sem tartottam magamban az igaz­ságot, de most ipár nem aka­rok biztatni valakit, akinek egyértelmű, hogy nem a ze­néről fog szólni az élete. Nem az számít, hogy ki hogyan fej­lődik, hanem az, hogy a végén legyen két-három olyan em­ber, aki valóban sztár lehet. Okozhatnak még meglepeté­seket, de azt gondolom, hogy mi már látjuk, hogy kik fog­ják a jövőben is megállni a he­lyüket. Elég nagy rutinom van már ebben, és meg tudom ítél­ni, hogy ki hová tud fejlődni. Ezt ahhoz tudom hasonlítani, mint amikor kirúgtak a balett- intézetből. Megvoltak a képes­ségeim hozzá, de a tanárok lát­ták, hogy mennyit tud fejlőd­ni a testem, mennyire fognak megnyúlni a végtagjaim, és úgy látták, hogy sohasem le­szek top balerina. És mennyire jól látták és jól tették, hogy így döntöttek! Az élet azóta bebizo­nyította, hogy egészen máshol van a helyem. Próbálok egye­nes és igazságos lenni, a saját ízlésvilágomnak megfelelően, és a lehető legjobb döntéseket hozni, mint mindig.- Milyen típusú nevelésben hisz?- Van, aki jobban tud épít­kezni a dicséretből, van, aki a dorgálásból. De mindenki azt a tapasztalatot próbálja tovább­adni, amin ő is keresztülment. Annak idején velem sem bán­tak kesztyűs kézzel. Nagyon tehetséges, de iszonyúan lusta gyerek voltam. Ha nem lettek volna mellettem mentorok, pél­dául az edzőim, vagy később a zenekarvezetőim, színházi rendezőim, ha nem szapultak volna, akkor valószínű, hogy most nem beszélgetnénk. Ne­kem ez adta meg a motivációt ahhoz, hogy csak azért is meg­mutassam, hogy mi van ben­nem, ezért én leginkább ebben az útban tudok hinni. Szerin­tem az embereknek kellenek a keretek. Nemcsak a gyerekek-, nek, hanem a felnőtteknek is. Mostanában divatos a liberá­lis nevelés, de ha összehasonlí­tom a mostani generációt az én generációmmal, akkor úgy lá­tom, hogy a mi szüléink még­is sokkal jobban csinálták. Szi­gorúak voltak, következetesek, elvártak dolgokat, aminek lett eredménye. Jobban hiszek eb­ben, mint hogy hagyjuk a gye­rekeket szállni, repülni. Nem hiszem, hogy elég intelligen­sek lennénk ahhoz, hogy kere­tek nélkül tudjunk működni.- A forgatásokat leszámítva mivel telnek a napjai?- Rengeteg munkával. Ké­szülök a koncertjeimre, elin­dult a színházi évad is. Köz­ben ott van a magánéletem is, ahol szintén helyt kell állnom nap mint nap. Kicsit túlvállal­tam magam, de a betyárbecsü­letem kötelez. Idén nem voltam nyaralni, nem is pihentem, ná­lam is benyújtotta a szerveze­tem a számlát. Nagyon nehe­zen tudtam kijönni egy beteg­ségből, de ahogy tudtam, pró­báltam túltenni magam rajta. nem olyan normális életre gon­dolok, hanem csak magamhoz képest észszerűbben, és nem hebrencs módon mindent be­vállalni. Januárban leállók másfél hónapra, és közben megtervezem az egész évemet előre, amennyire lehet. Sosem volt türelmem ehhez, inkább hagytam, hogy történjenek az események. De most már sze­retném ügyesebben összefé­sülni a teendőimet, hogy le­gyen a vágyaimra is időm. Na­gyon tisztelem azokat a kollé­gákat, akik ennyi munka mel­lett még gyereket is nevelnek. Eldöntöttem, hogy elmozdulok egy kicsit az újítások irányába, ki akarom elégíteni a művészi vágyaimat. Szeretnék minél több zenekaros fellépést. Any- nyi minden van még bennem, Névjegy KERESZTES ILDIKÓ ÉNEKESNŐ Imádja az állatokat, van egy örökbefogadott törpe pinsche- re: Liza. Tavasszal mutatja be Détár Enikővel és Szulák Andreával A férfiak a fejükre estek című vígjátékot. Egyik kedvenc színdarabja az Égben maradt repülő, amely­ben Edith Piafot alakítja. Legkedvesebb időtöltése az utazás.- Nem tud nemet mondani a felkérésekre?- Eddig nem sikerült, de el­határoztam, hogy jövőre más­hogy csinálom. Idén rádöbben­tem, hogy elmegy mellettem az élet. Rádöbbentem, hogy az unokatestvéreimet nem lát­tam húsz éve, miközben a töb­biek minden évben összegyűl­tek. Rádöbbentem, hogy erdé­lyi lány létemre sosem voltam a csíksomlyói búcsún. Rádöb­bentem, hogy sok világsztár koncertezett Budapesten, aki­ket szeretek, de nem tudtam őket meghallgatni, mert nem értem rá. Érzem, hogy ez így nem jó, mert vannak vágyairú, amik nem is elrugaszkodottak- ha tehetem, miért ne elégít­sem ki őket?! Szeretnék egy ki­csit észszerűbben élni, persze Múlt és jelen két koncerten Ildikónak a napokban jelent meg Most című albuma, ame­lyet két különleges koncer­ten mutat be. „Az egyik fellé­pés a szülővárosomban lesz, Marosvásárhelyen, a másik a Művészetek Palotájában, no­vember 29-én. Két sztárven­dégem lesz, az egyik a múl­tamból: Varga Miki. A másik Takács Nikolas, egykori men- toráltam a jelent képviseli." amit meg akarok mutatni! Bár, azt is missziómnak tartom, hogy távoli falvakba elmenjek énekelni, mert tudom, hogy so­kaknak az az egyetlen lehető­ségük, hogy élőben lássanak, és kapjanak belőlem valamit.- Egy másik változás az éle­tében, hogy már nem beszél a magánéletéről. Miért?- Soha nem tettem a magán­életemet a kirakatba, de mivel húsz évig égy szakmabeli volt a párom, ezért ezt nem lehetett eltitkolni. De az X-faktor óriá­si felhajtást hozott, ami egy idő után kontrollálhatatlan lett. Behúztam a féket, mert nem akarom többé kiszolgáltatni magam. A 100 százalékos éle­temből 80 százalékot megosz­tok azokkal, akik kíváncsiak rá, de a maradék 20-at szeret­ném megtartani magamnak és a családomnak.- Azt viszont nem titkolja, hogy 52 éves. Hogy tartja magát ilyen jó formában?- Sokat foglalkozok magam­mal. Szeretem, hogy ha tetszik az, amit a tükörben látok. Jó géneket örököltem, és a 20 év­nyi profi sport is sokat számít, ugyanakkor a színpad is kon­zervál, mert nem engedhetem el magam. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem érzem magamon az idő múlását. Lá­tok, érzek változásokat, már nem bírok annyit, mint 20 éve, de ott még nem tartok, hogy az idő mú­lásán görcsöljek. Remélem, hogy azok közé fogok tartozni, akik mindig megtalálják azt a ka­paszkodót, amivel élvezni tud­ják az adott életkort.- Meg merik környékezni a fér­fiak?- Régen valahogy sokkal több férfi volt, sokkal több pró­bálkozás, merészség, életreva­lóság volt bennük. Persze ré­gen nem voltam ilyen ismert, sokan emiatt is megijednek tő­lem. Azt gondolják, hogy ke­mény, határozott, megköze­líthetetlen nő vagyok. Persze ilyen is vagyok, de azt szok­tam mondani, hogy aki nem mer, az nem is nyer. Ha egy pasi ettől betojik, akkor az ne­kem nem elég pasi, akkor ő ne is próbálkozzon. Bármilyen is egy nő, szerintem még mindig a férfinak kell kezdeményez­nie, felvállalva akár a kudar­cot is. Nem tudok paramétere­ket mondani, hogy milyennek kell lennie egy férfinak, de sze­rintem alapvető, hogy merjen lépni. Rengeteg barátnőm van, akik nem találnak párt. Cso­dálkozom ezen, mert amikor én a húszas-harmincas éveim­ben jártam, egyik pasi jött a másik után. Vagy legalábbis jöhetett volna...- Sokan csodálják, de sokan ítélkeznek is ön felett. Bántják az ilyen megjegyzések?- Sokan eljátsszák, hogy prűdek és konzervatívak, mi­közben a világ már rég nem er­ről szól. Sokan megbélyegez­nek, hogy karrierista vagyok, mert nem szültem gyereket. Nem tudom, hogy miért job­ban elfogadott, ha valaki nincs­telen és rossz körülmények kö­zött nevel fel öt gyereket?! Én nem bírálok senkit azért, aho­gyan él, és már rég nem érde­kel, hogy ki mit gondol rólam. Rájöttem, hogy a társadalmi­lag elvárt baromságoknak so­sincs vége. Ha belemész olyas­mibe, ami nem neked való, ak­kor boldogtalan leszel, miköz­ben ugyanazzal az erővel le­hetnél boldog is. Nem volt egy­szerű idáig eljutni, hiszen nem tudok kivonulni a társadalom­ból. Megvan az életemben az a pár ember, akinek a véleménye fontos - csakis magamnak és nekik akarok megfelelni.- Milyen az a saját maga ál­tal felállított kép, aminek meg akar felelni?- Maximalista va­gyok. Azt szokták mondani, hogy nem szeretem magam eléggé, mert folyton szapulom magam. De ez hajt előre, ezért nem tu­dok félvállról venni semmit. Szerintem égy művész min­dig tépelődik, marcangolja ön­magát, mindig mérlegre teszi azt, amit csinál. Nekem ez a kábítószer. Nem kell drogokat használnom, mert a szakmám, az egész életem annyi megle­petéssel van tele és annyi ad­renalint biztosit, hogy ennél nem kell több.- Az édesanyjától örökölte a maximalizmust?- Anyukám sokkal lágyabb, elfogadóbb. Ő olyan, mint Te­réz anya. Nincsenek elvárásai, csak a jóság érdekli a világból. Képes idegeneket is pátyolgat- ni, meggyógyítani, hazavin­ni, akár a nevére venni. Régi vágyam, hogy magamhoz ve­gyem őt és egy házban éljünk, hogy visszaadjam neki mind­azt, amit tőle kaptam. Renge­teg teendőnk van még ezzel kapcsolatban, de tudom, hogy örömteli lesz a végeredmény. „Elmozdulok az újítások irányába” » r£. !■■■'/•. av/.-; 3K^?TjEVWyjgjmy^

Next

/
Oldalképek
Tartalom