Somogyi Hírlap, 2016. szeptember (27. évfolyam, 205-230. szám)

2016-09-07 / 210. szám

g MEGYEI KÖRKÉP 2016. SZEPTEMBER 7., SZERDA fsapat a ropolyi országos favágó-bajnokságon 51111’ A gyorsasí-0 ___ i s ugyanannyit számi a keddi versenyen Tuzo vizozt A megyei katasztrófavédel­mi igazgatóság és a Sefag Zrt. rendezte meg a tűzoltók idei országos favágóverse­nyét, melynek legjobbjai jö­vőre profikkal is összemér­hetik tudásukat a fakiter­melő bajnokságon. A ropolyi viadalon a lánglovagoknak a farönkök mellett a folya­matosan szakadó esővel is meg kellett küzdeniük. Vas András A fába szorult férget is kimetszették a rönkökből andras.vas@mediaworks.hu ROPOLYPUSZTA - Gyerünk, Ja­nikéin, adj neki még egy kis kakaót! - biztatta bőszen hajko- ló társát egy nagydarab tűzoltó. A kívülálló számára némi­képpen érthetetlennek tűnt a felszólítás, ugyanis a szólított térdelve-hasalva szorgosan dol­gozott a visító a motoros fűrész­szel, s pillanatok alatt kivág­ta az ék alakú darabot a fa­rönkből. Persze az idén immá­ron negyedszer megrendezett országos tűzoltó favágóverse­nyen a gyorsaság mellett leg­alább ugyanannyit számított a pontosság is, a hajknak - mely a fa dőlésirányát hivatott szabá­lyozni - maximum 45-55 fo­kos szöget szabadott bezárnia, mélysége hét és tizenkét centi közé kellett, hogy essen, a töré­si léc - vagyis az át nem vágott darab, melynek köszönhetően nem dől el a fa idő előtt - széles­sége 20-35, lépcsője pedig 25- 35 milliméter lehetett. S mind­ezt egy egyetlen motoros fű­résszel kellett kialakítani, me­lyen az irányzékot a laikus ész­re sem vehette: a gépházon a vá­gófelülettel merőlegesen végig­futó mélyedéssel mértek min­dent a szakemberek. A munká­jukat pedig a szigorú ítészek, többek között lézerrel ellenőriz­ve, hogy jól sikerült-e a fa dőlési irányának meghatározása.- A legjobbak általában teli­be kapják - mutatott az irány­jelző lécre Kontra László főbí­ró, a fakitermelő válogatott ko­rábbi technikai vezetője a tűzoltóknál ez ritkábban sike­rült, ugyanis ők nem millimé­ter pontosan beállított, hanem a szerkocsikról lekerülő szerszá­mokkal dolgoznak. Aflg fél óra múltán aztán ki­derült, a napi használatban nyűtt masinákkal is lehet pon­tosan célozni: a veszprémi­ek döntőembere ugyanis nul­lás eredménnyel zárt, vagyis a zöld lézerpötty pontosan a ró­zsaszínre festett oszlopon álla­podott meg - olyan mesteri mó­don kezelte motoros fűrészét, hogy még a fába szorult férget is épségben kimetszette volna... Persze olyan is akadt, akinél az a fránya jelzőfény egy má­sik oszlop mércéjén jelent meg, vagyis ránézésre úgy négy mé­terrel mérte el a dőlési irányt...- Figyelj, mert oldalra húz egy cseppet! - magyarázta vál­tótársának (a feladatot ketten végezték a négyfős csapatok­ból) az egyik siófoki tűzoltó. Zá­rni Balázs törzsőrmester ennek megfelelően próbált korrigálni, ám utóbb kiderült, nem balra, hanem kissé jobbra kellett vol­na módosítania. Ettől függetlenül a Balaton partjáról érkezett kvartett nem vallott szégyent, főként, hogy igazából nem tudtak készülni a ■megméretésre, a körrtyékükön ugyanis nincs ilyesfajta pálya.- Persze azért tudjuk, mit kell csinálni, hiszen több ilyen ver­senyen voltunk már - jegyezte meg Györgyi Gyula zászlós -, csak hát ezek speciális verseny­számok, a mindennapi munká­ban nem találkozunk ilyen ki­hívásokkal. Ezt a verseny főbírája is meg­erősítette: Kontra László sze­rint nem is elsősorban a felada­tok, sokkal inkább a verseny­ben előírt precizitás, a centik­re, milliméterekre elvárt pon­tosság rostálja a mezőnyt, hi­szen egy valódi mentés során egy rönk legallyazásánál nem az számít, hogy öt milliméter­nél ne legyen nagyobb a csonk, hanem a tempó...- Persze azért a tűzoltók kö­zött is akadnak egészen kivá­ló eredményre képesek - tette hozzá. - A miskolciaktól példá­ul hiányzik a legjobb emberük, Gerócs János, aki a fakiterme­lő válogatott tagjaként éppen a vébére utazik. Vagyis egyelő­re még szolgálatban van, hogy utazhasson... Társainak eközben a tizen­nyolc másik csapat mellett az időjárással is meg kellett küz­deniük, hiszen bár elvileg a mindent felemésztő lángok a tűzoltók legfőbb ellenségei, Ro- polyban a víz okozott sokaknak problémát: a szakadó esőben ugyanis a szerszámok időnként meg-megcsúsztak a vizes fa­anyagon.- Ezek a srácok profik - le­gyintett Kontra László, amikor az esetleges sérülésekről kér­deztük. - A fűrészelésnél elvi­leg a comb kerülhet veszélybe, ha munka közben belelép az ember a vágólapba, a rönkha­sításnál is a lábat fenyegethe­ti a fejsze rutintalan kézben, a szerelésnél pedig az éles fogak vághatják meg valakinek a ke­zét. Utóbbiért amúgy az elsőse­gély mellett pontlevonás is jár... Ilyen amatőr hibát per­sze senki sem vétett, noha húsz-harminc másodperc alatt úgy kapták szét a masinákat a versenyzők, mint Floki a láb­törlőt - az előírás szerint meg kellett fordítaniuk af'vágólapot’ -, ami még akkor is dicséretes] produktum, ha a magyar válo­gatottban akad, aki ugyanerre 8,63 szekundum alatt képes - mondjuk, ő az aktuális világbaj­noka a versenyszámnak...- Gyerünk, Janikám, ne saj­náld! - hallottuk újabb fél óra múltán ismét a korpulensebb tűzoltót, aki ezúttal sűrű fej­szecsapások közepette próbál­ta ösztönözni csapattársát. Aki­nek kezében szintén szorgal­masan járt a hosszú nyelű szer­szám, előtte pedig egészen for­más korongot vágott le egy kis­sé döntve rögzített rönkből. A kombinált versenyszám amúgy valóban klasszikus csapatmunkának bizonyult, a kvartettek ennek megfelelő­en olajozott gépezetként dol­goztak együtt. Nyitásként az egyik tűzoltónak szemrevaló korongot kellett levágnia, még­hozzá nehezítésképpen a rönk feléig alulról, utána pedig felül­ről dolgozva - hogy ez mennyi­re nem egyszerű feladat, arról a rengeteg centinél is nagyobb egymás mellett elfutó vágás­nyom tanúskodott... A többi­ek csak ezután kapcsolódtak a versenybe, ketten a rönkökbe vert, a faágakat imitáló seprű­nyeleket kezdték el szaporán eltávolítani megint csak moto­ros fűrésszel - a fa síkjától öt milliméterrel nagyobb eltérés már büntetőpontokba került -, aztán a hosztolóval és a ka- corral méteres darabokra kel­lett megjelölni a rönköket, ez­után ismét a fűrészek dolgoz­tak, majd jöhetett sűrű fejsze- csapkodáösell «"hasítás, a vég­termékből pedig formás sa- rangokat várt el a zsűri. Mind­ezekre három-öt perc jutott, rá­adásul két négyméteres rönköt kellett feldolgozni, mindezt az éppen kajánul meglóduló, kel­lemes nyárestéket idéző zápor közepette. Ezek után nem csoda, hogy az amúgy közismerten jó kon­dival megáldott tűzoltók több­sége is komolyan kapkodta a levegőt a versenyszám végére, és nemcsak az égi áldás miatt szakadt róluk a víz. Nem csoda, hogy ezúttal vágyakozva néz­ték a fák alatt - ponyvával véd­ve - vígan lobogó tüzet, mely­nek közelében sokkal barátsá­gosabb volt a klíma. A felette ál­ló kondérból ráadásul ínycsik­landó illat lepte be a versenyp­iacait. Aztán ismét felbőgtek a fűré­szek, s a pörköltfelhőt legyőzte a benzingőz... Főcímet táncolnak az RTL műsorában A Kicsi Óriások előválogatóján nem csak egy kaposvári páros mutatkozott be, a szombati első adás után kiderült, az Ametiszt TSE két fiatal táncosát láthatjuk a tehetségkutató főcímében. Ahogyan arról beszámoltuk, egy kaposvári táncos duót - Ko­vács Pétert és Kovács Kírát - már láthattunk az RTL Klubon a hét­végén indult műsorban, mely­nek párbajában eldőlt, hogy bár Bódis-Nagy Katinka tanítvá­nyai bekerültek az adásba, saj­nos nem folytathatják a küzdel­met. Ezután derült ki, hogy a ki- lencesztendős Petter Alexa és az úgyszintén csupán kilencéves Péntek Ádám is látható a Kicsi Óriásokban, mert az Ametiszt Tánc-sport Egyesület két tánco­sa, Simonyi-Hornyák Hajnalka tanítványai szerepelnek a pro­dukció főcímében. Habár az elő- válogatókon ők is szépen szere­peltek, negyedik alkalommal, a. csapatkapitányok előtti bemutat­kozásukkor sajnos nem sikerült továbbjutniuk. Ennek ellenére nem ért véget az izgalmas tévés kaland, mert a stáb azzal a kérés­sel kereste meg szüleiket, hogy a főcímet a két tehetséges kapos­vári fiatallal szeretnék leforgat­ni - tudtuk meg Péntekné Cse- ke Andreától, Ádám édesanyjá­tól. így aztán minden adásban, a műsorok kezdetén és a szüne­tekben is Alexa és Ádám látha­tók. Szűcs T. A gyerekek, szüleik, és oktatóik is nagyon büszkék Negyvenhármán a siófoki campuson Negyvenhárom, de ez csak a pillanatnyi hallgatói létszám, a pénteki évnyitókor még lehet­nek, lesznek beiratkozok. Ezt Hamvas Péter, a Gábor Dénes Főiskola siófoki campusának igazgatója mondta kedden la­punknak. Ez a szám - tette hoz­zá Hamvas - elmarad ugyan az előzetesen megcélzott száz hall­gatótól, de anno a Kodolányi en­nél is kisebb létszámmal indult Siófokon. A végleges hallgatói létszám tehát pénteken alakul ki. Az igazgató kérdésünkre azt is elmondta: a negyvenhárom­ban a távoktatásra jelentkezők is benne vannak, de teremigé­nyük például nekik is lesz, hi­szen péntekenként és szomba­tonként be kell járniuk a Bala- ton-parti campusra. Huszon­négy tantárgy, tizenhárom ok­tató, köztük több helybéli, de a Kaposvári Egyetemről is jön - összegzett tovább Hamvas Pé­ter. Harmincán jelentkeztek nap­pali képzésre a Gábor Dénes Fő­iskola újonnan induló siófoki in­tézetébe, közülük nyolcán jelöl­ték meg első helyen a GDF-et - összegzett egy Facebook-oldal egy hónapja, a felvételi eljárás lezárultakor. Zárda Sarolta, a GDF rektora azonban optimista volt, sokat várt az azt követő pót- felvételitől és már akkor is ötven körülire taksálta az első hallga­tói létszámot. F. I.

Next

/
Oldalképek
Tartalom