Somogyi Hírlap, 2016. szeptember (27. évfolyam, 205-230. szám)
2016-09-04 / Vasárnapi Somogyi Hírlap, 33. szám
2016. SZEPTEMBER 4., VASARNAP SZTÁRVILÁG 11 Tom Cruise évek óta nem törődik a lányával Beszippantotta a szcientológia VISZÁLY Álomkapcsolatnak indult Katie Holmes és Tom Cruise szerelme, de hat év házasság után a színésznő beadta a válókeresetet. A feleségnek elege lett abból, hogy Tomot egyre inkább beszippantja a szcientológiai egyház, ráadásul komoly összegek vándoroltak a családi kasz- szából a szekta számlájára. Tom bármikor látogathatta volna lányukat, Surit, de a színész úgy döntött, leépíti a kapcsolatot. „Katié nem akarta, hogy a lánya ebben a szellemben nevelkedjen, és elszigetelődjön. Tom otthon akarta taníttatni, amit az egyház emberei végeztek volna a szcientológia tanainak megfelelően” - mesélte a színésznő egyik barátja. A válást Tom hadüzenetnek vette, hiszen aki az egyházát nem fogadja el, az az ő szemében ellenség. így az exe és a lánya is nemkívánatos személyek lettek. A haragszom rád évek óta tart, és Tomot nem érdekli, hogy Suri apa nélkül nő fel. Már jó ideje nem találkozott a kislánnyal, sőt ajándékot sem szokott küldeni neki. A sztár még a Los Angeles-i otthonát is eladta azért, hogy Clearwaterben élhessen, az egyház központjában, messze a gyerekétől. Nemrég a lánya lakhelyétől néhány kilométernyire forgatott, de nem szakított rá időt, hogy meglátogassa Surit. „Habár Katie erőn felül igyekszik mindent megadni Surinak, és remek a kapcsolatuk, az apját nem tudja pótolni. Tom nem volt ott a kislány tizedik születésnapján, sőt a megelőző kettőn sem. Hallani sem akar a családjáról” - mondta Katie ismerőse a US Weeklynek. hot! A színésznő élete fordulóponthoz érkezett, már nem albérletben, hanem saját otthonban tervezi ugyanis a jövőjét. Az elmúlt három év sok mindenre választ adott, így az sem kérdés, hogy együtt költözik a párjával, Péterrel. Szakszón Zsanett/hot! Darvasi Ilona álmodja meg a jelmezeit Kevesen tudják, de Darvasi Ilona, a Turay Ida Színház alapítója jelmeztervezőként is közreműködik szeretett teátruma életében. Enikő színpadi ruháit is ő álmodta meg Az angyalok nem sírnak című darabban. „Szeretek Éneivel együtt dolgozni. Soha nem vitatkozik vagy alkudozik, azt veszi fel, amit adok rá. Azt hiszem, bízik bennem, és tudja, hogy mindent elkövetek azért, hogy a művészek jól érezzék magukat a ruhákban, ugyanakkor ragaszkodom az adott korhoz és élethelyzetekhez. A rendezőkkel is leállók vitatkozni, ha úgy érzem, az én jelmezem segíti és előreviszi a színészeket a szerep megformálásában. Az olyan színésznő, mint Énei, kimondott áldás egy jelmeztervezőnek, hisz elképzelései, ötletei vannak, de sohasem erőszakos. Az utolsó szó mindig az enyém” - mondta lapunknak nevetve Ilona. Jóban kell lennünk egymással, a régi partnerekkel, és szerencsére abban is egyetértünk, hogy új társként nem az a feladatunk, hogy egymás gyerekeit »megneveljük«. Péter hamar megtalálta a közös hangot Zsebivei, jó haverok lettek. Azokon az estéken, amikor nem vagyok otthon, szívesen múlatják akár együtt is az időt, általában számítógépezéssel” - mosolygott Enikő, akinek nagy megnyugvás ez ahhoz, hogy a színházi szerepeire koncentráljon. Jelenleg is új darabot próbál. Szeptember 24-én, az 1956-os forradalomra emlékezve Az angyalok nem sírnak című színművel nyitják meg az évadot a Turay Ida Színházban. Enikő az előadásban egy mostohaanyát alakít. „Örülök, hogy megtalált ez a szerep, izgalmas kihívás - mesélte a színésznő, aki a színpadi feladat kapcsán a saját élethelyzetéről is mondott néhány gondolatot. - Nem szeretem a mostohaanya szót, nem is tartom magam annak. Engem Péter kisfia és kislánya Éneinek hív, a gyerekeim pedig Ma- nyának, amit kifejezetten szeretek. Barátságos a természetem, mindig, mindent megteszek azért, hogy a környezetem jól érezze magát a társaságomban. Ahhoz azonban,hogy jól tudjak kezelni sokszor nem könnyű helyzeteket, sokat kellett tanulnom a magam hibáiból, erényeiből, tapasztalataiból, az életem nehézségeiből és mindenféle előnyökből-hát- rányokból. Ez az, amiből merítenem kell - és azt hiszem, tudok is - ehhez a szerepemhez.” PÁRBAN Détár Enikő szerint tudni kell szétválasztani a munkát és a magánéletet. Bár a párjával, Kiss Péterrel két és fél éve harmóniában és szere- tetben élnek, a színésznő úgy gondolja, ez még nem ok arra, hogy mindenhova férfikísérettel érkezzen, ha lazítani akar. A HOT! magazin múlt heti, jubileumi születésnapi bulijára Enikő színházi kollégái, Darvasi Ilona és Sövegjár- tó Áron kíséretében érkezett. Végre sort tudott keríteni olyan privát beszélgetésekre is, amelyekre a rohanó hétköznapokban nincs ideje. „Ebből nálunk otthon nincs sértődés. Péterrel ezt megbeszéltük, és ennek szellemében szeretnénk a jövőben élni a közös életünket. Sok barátságot ápolok a kollégákkal, de főleg telefonon. Jólesik néha személyesen is meghallgatni őket és megosztani velük, hogy éppen mi történik velem - mondta Enikő, akinek most főleg az épülő háza körül forognak a gondolatai. - Döntéshelyzet előtt állok, szeretnék minél előbb albérlet helyett ismét saját házban élni, ezért építkezni fogok. Nem tervezek azonban már egy egész életre előre. Most csak annyi fontos, hogy az elkövetkező néhány évet nyugalomban tölthessem. Szeretnék egy pici házat, ahol továbbra is együtt élhetek a fiammal és a szerelmemmel. A helyválasztásnál pedig elsősorban az játszott nagy szerepet, hogy Zsebinek ne kelljen majd nagyon sokat ingáznia az iskola és az otthona között” - árulta el Enikő. Enikővel már rég nem él egy háztartásban a lánya, Gigi, de a fia, Zsebi még igen, és Péter két gyermeke is gyakori vendégek náluk. Egy patchwork családban nem könnyű megteremteni az összhangot, de Enikő számára ez különösen fontos. „Egy mozaikcsalád esetében sok múlik a felnőtteken. Szeretnek együtt dolgozni A színésznő gondolatai most főleg épülő háza körül forognak Détár Enikő döntés előtt G^sztesi Károly és Galambos Lajos negyven éve barátok, még a konzervatóriumban ismerkedtek meg Óriási bulikat csaptak egykor a Zeneakadémián ÖSSZETARTÁS Gesztesi Károly és Lajcsi barátsága negyven évvel ezelőtt, még a zeneművészeti konzervatóriumban kezdődött, ahol Lajcsi trombita szakra járt, Karcsi zongorázni és fagottozni tanult. A mulatóskirályt és a színművészt a Su- perTV2 Édes Élet című műsora hozta újra össze, ahol felelevenítették a régi emlékeket. „A Zeneakadémia vezetése fontosnak tartotta, hogy a tanulók sportoljanak, ám mint leendő zeneművészeket a sérülésveszély miatt eltiltottak minket a tornától. Éppen ezért az iskola hivatalos uszodájába, a Széchenyi fürdőbe jártunk reggel háromnegyed 7-re. KarA műsorban újra egymásra talált a két jó barát esi persze rendszeresen csajo- zott, főleg a balettintézetis lányok társaságát kereste. Amikor csak tehette, meghívta őket valamire. De arra is jól emlékszem, hogy Karcsi állandóan téliszalámis szendvicset hozott otthonról, miközben az én szüleim csak párizsis zsemlét tudtak csomagolni” - idézte fel a múlt emlékeit Lajcsi, aki már akkor elhatározta, hogy a Zeneakadémia elvégzése után mielőbb meggazdagodik. Tett is ennek érdekében, így idővel már tehetősnek számított a barátai között, akikkel nem volt fukar. A zenész gyakran megállt az iskola előtti téren, és felkiáltott: „Hölgyeim, uraim, kit hívhatok meg egy somlói galuskára?” Az intézménytől néhány méterre működött az Ádám söröző, ahol nemritkán ötvennél is többen belakmá- roztak a trombitás kontójára. Lajos népszerűségét fokozta, hogy sok társának ő lett az első munkaadója, hétvégi rendezvényekre, esküvőkre szervezett zenekarokat. „Egy-egy alkalomért 2000 forintot fizetett a 70-es évek végén, amikor az édesanyám havi keresete 2500 forint volt. A lakodalmak végén pedig felszólított bennünket, hogy pakoljunk a megmaradt ételekből. Gyakran vittem haza több napra elegendő sültet és töltött káposztát” - mesélte Károly, aki ma már nincs rászorulva az ingyenételre. Karcsi és Lajos nem minden szabályt tartottak be a Zene- akadémián. Egyszer majdnem ki is rúgták őket. „Az egyik teremben volt két zongora. Én és az évfolyamtársunk, Berkes Gabi rendszeresen leültünk a szünetekben a hangszerekhez gyakorolni. Nem zavart bennünket, hogy ez tilos volt. Egy idő után Lajos is csatlakozott hozzánk a trombitájával. Csak 10-15 perces, de hatalmas bulikat csaptunk. Nemritkán kétszáz diák is összesereglett, az utcán pedig megálltak a járókelők, hogy hallgassanak minket.” Kóré Károly/hot!
