Somogyi Hírlap, 2016. szeptember (27. évfolyam, 205-230. szám)
2016-09-23 / 224. szám
fi MEGYEI KÖRKÉP 2016. SZEPTEMBER 23., PÉNTEK karácsonyi ajándék, hogyha tető van.az ember A legnagyobt fölött Az egy főre jutó nettó éves bevétel alapján egy felmérés szerint a lengyeltóti kistérség nem csak Somogy legszegényebb vidéke, de országosan is csak négy olyan akad, ahol az ott élőknek kevesebből kell megélniük. A kisváros környékén a statisztika szerint átlagban évi 484 272, vagyis havi 40 ezer forintból kell tervezni fejenként. Sokak számára azonban még ez is csak álom... Vas András andras.vas@mediaworks.hu BARÁTIHEGY - Éhen halni sok, megélni kevés - legyint a fo- nyódi útról az Öreglakhoz tartozó külterületre, Barátihegyre kerekező társaság egyik tagja. Társaihoz hasonlóan közmunkásként dolgozik, ami persze áldás ezen a vidéken, ahol a lehetőségeket nem az Audi vagy a Mercedes, de még csak nem is a Videoton vagy a Kométa jelenti, hanem a 22 ezer néhányszáz forintos segély. Ehhez képest a kézhez kapott 54 ezer forint majd két és félszeres summa, nem véletlen, hogy negyvennégyen dolgoznak közfoglalkoztatottként - ez éppen ennyi családnak jelent valamiféle biztonságot.- A rezsire elég - állítja Kolompár Péter -, persze kell mellette alkalmi munka, és hogy az ember otthon se hagyja el magát. Mi is tartunk disznót, baromfit, lehetőség szerint műveljük a kertet. És szüretkor, barackéréskor megyünk napszámba. A férfi aztán búcsúzik, még van egy kis idő az ebédszünetből, utána menni kell vissza Öreglakra a délutáni sihtába. Sokan emiatt haza sem mennek délben, ami meg is látszik Barátihegyen: míg évekkel ezelőtt minden portán lehetett találni valakit, aki azonnal nekiállt panaszkodni, ma jellemzően csak időseket, valamint kisgyerekes asszonyokat találunk a házaknál. Melyekhez persze még mindig nem vezet köves út, s víz is csak néhányba lett bevezetve, a közkút itt valóban közösségi és egyetlen forrás. Vécé az udvarban, villany viszont szinte mindenütt akad, így tévé és frizsider is, utóbbi talán a legfontosabb masina a családoknál: a nagybevásárláskor egy hónapra telepakolják az éppen akciós termékekkel, aztán következik a matek, hogyan lehet mindent beosztani harminc napra. A hó elején, amikor még teli a hűtő, nagy a kísértés némi - persze helyi szinten értett - túlfogyasztásra, ám az ilyesfajta „hedoniz- must” húszadika után komoly böjt követi, így a mértékletesség itt nem csak lelki, de testi kényszerig...- Húsz-huszonöt kiló csirkét veszek egy hónapra - állítja Horváth Anett, aki helyi szinten akár tehetősnek is mondhatná magát, hiszen a három gyerek után kapott állami pénzt férje kukásfizetése viszi fel 190 ezer forintig. A statisztika mutatta egy főre eső havi negyvenezer persze még így sem jön ki. Ami másnak szabadidős kerti sütögetés, az Horváth Csaba György számára kényszeres mindennapos tevékenység Hamarost kiderül, klasszikus megélhetésre úgy nyolcvanezer jut ötüknek, ami napi szinten fejenként... Ötszáz forint fixszel senki sem viccel...- Kifizetjük a rezsit, és van egy negyvenezres személyi hitelünk is, amit a ház bővítésére vettünk fel - magyarázza a fiatalasszony. Az épületen jól látszik a nemrégiben hozzátoldott szoba és konyha, s persze a tető, de így is nehéz elhinni, hogy az eredeti lakrészért kétszázezret fizettek.- Ez még olcsó volt - szól közbe a látogatóba érkezett Szabó Mónika, s a szomszédos ház (khm...) felé int. - Ezért háromszázezret fizettek. A* düledező, lyukas tetejű épületet ránézésre az első nagyobb szél összedönthe- ti, nem kell hozzá szakirányú végzettség, hogy az ember megállapítsa: életveszélyes...- Lakni akkor is kell valahol - ismeri el Szabó Mónika, aztán hozzáteszi: - Majd kovászból összerakják... Errefelé igazából mindenre akad vevő, ha egy családnak sikerül is kitörnie, ami persze csodaszámba megy, kettő érkezik a helyükre. De jellemzően inkább csak jönnek. És maradnak...- Elmennénk mi is szívesen - mondja Horváth Anett -, Öreglakra, de még inkább Tótiba, jobb lenne a gyerekeknek. De egy normális házat négymillió alatt nem adnak, itt pedig hogyan szedjünk ösz- sze ennyit?- A szegény mindig szegény marad, sőt, örülhet, ha nem Kolompár István és a kisebbségi önkormányzat próbálnak segíteni bóloAz ovisoknak nem kell Öreglakra ingázniuk A Kínai-negyed vagy más néven Zagy, ahonnét nincs visszaút lesz még szegényebb gat Szabó Mónika. Az önkormányzat, főleg a kisebbségi persze megpróbál segíteni a maga módján: a családok kaptak vetőma-. got, s a Minden gyerek lakjon jól! alapítványtól sokan negyven kiscsirkét is. Más kérdés, hogy meglehetősen későn: tavaly augusztus végén osztották ki a naposcsibéket, melyek nagy része nem tudott annyira megerősödni, hogy túlélje az október végi, november eleji hidegeket, így nem mondhatni, hogy az adomány elérte a célját... Viszont az óvoda, ahová tizenkilenc kisgyerek jár, helyben van, ami nagy könnyebbség a családoknak, az iskolásokat busz hordja Öreglakra, s hasonló módon lehet eljutni vásárolni vagy éppen orvoshoz is, a faluba. És persze ott a bicikli is, amivel a helyiek szerint az öt kilométer nem leküzdhetetlen akadály. Legalábbis, míg nem esik le a hó... A tél errefelé amúgy is komoly teher, a házakat ugyan fűtik gőzerővel, de amíg sok helyütt a téglák között belátni a szobákba, a hatásfok igencsak megkérdőjelezhető. Főleg a Kínai-negyedben, ahogyan a barátihegyiek maguk között a köves úttól legmesszebb eső, apró völgyben megbúvó házakat és környékét nevezik. Vagy Zagynak. Mindkét elnevezés beszédes, ismerjük el, amíg a földmosásból kialakított alvéghez araszolunk a kocsival. Errefelé már csak sejtjük a magas gaz között kanyargó keréknyomot, a helyenként alacsonyabb susnyás a házak - de a kunyhó vagy kalyiba inkább illik rájuk - között-mel- lett legelő birkáknak, kecskéknek köszönhető. Az épületek, ha lehetséges, valóban még lerobbantabbak, mint a túlvégen, s ezeknél már helyiségekről sem beszélhetünk: a cirka tizenöt négyzet- méteres viskók egyetlen érdeme, hogy tető kerül tulajdonosaik feje fölé. Horváth Csaba Györgynél valamelyest az egyik sarok, ahol a tévé áll, jelenti a nappalit, átellenben a hűtő a konyhát, középen a kanapé a hálót. Főzni a szabadban szokott, ezúttal éppen néhány szelet parizer sül a zsírban a ház előtti roskatag platnin. Köröttünk eldobált műanyagpalackokat, zacskókat, megfakult újságpapírokat görget az erőtlen őszi szél, s noha másutt zavaró lenne a szemét, itt valahogy nem zavaró, ráadásul nincs is hová tenni: az alig több mint tíz négyzetméteres szobából álló épületben szemétgyűjtőnek már nem jut hely- Havi huszonhatezer forintból ennyire futja - mutat körbe a középkorú férfi, aki fiatalon megjárta a börtönt, s huszonkét esztendeje került Barátihegyre. Felsorol vagy tízféle kórt, betegséget, állítása szerint ezek miatt nem lehet közmunkás sem, pedig az éppen kétszer ennyi pénzt jelentene. Segítség nélkül persze még párizsira sem futná: a gyógyszereit közgyógyellátásban kapja, s havi 2500 forint villanytámogatás is jár neki, utóbbit éves szinte 8-9 ezerrel kell kiegészítenie, ami persze nem egyszerű feladat.- Az ételen kívül a fűtésre költők -^magyarázza, bár utóbbi, a házon és a tetőn éktelenkedő méretes repedéseket látva inkább pótcselekvés, mintsem érdemi elfoglaltság. De ennek is örülnie kell, hiszen néhány évé a kályhából kipattanó parázs miatt leégett a ház, amit csak önkormányzati segítséggel tudott újjáépíteni. Még ha ez a kifejezés nem is illik az épületre...- Amikor reggelente felkelek, mindig csak estig tervezek - legyint a férfi -, itt hosz- szabb időre felesleges. És már annak is örülök, ha minden nap egyforma. Ünnepekkor, például karácsonykor persze rosszabb, de akkor arra gondolok, milyen jó, hogy nem fagyok meg kint valahol... Horváthék, Szabóék, ahogyan a barátihegyiek többsége, persze azért tartja a szeretet ünnepét, még ha a hazai átlagnál szegényesebben is.- Olyankor mindig többet fó'zünk - mondja a fiatalasz- szony -, s összejön a család, s az ember ki akar tenni magá: ért. Legfeljebb előtte egy ideig spórolunk. Ajándékra értelemszerűen nem nagyon jut, de a gyerekeknek mindig veszünk valamit: olcsó ruhát, cipőt, amire éppen szükségük van. Játékot viszont még sohasem hozott nekik a Jézuska... >zabó Mónika a szomszéd kislányával, Szeréna Kirával
