Somogyi Hírlap, 2016. szeptember (27. évfolyam, 205-230. szám)
2016-09-18 / Vasárnapi Somogyi Hírlap, 35. szám
0 INTERJÚ 2016. SZEPTEMBER 18., VASÁRNAP Ünnepelt színésznő és szubrettprimadonna volt, férje sztárfocista. Azért nem lett filmcsillag, mert nem volt hajlandó levetkőzni. „Az elmúlás gondolatát is utálom” Lehoczky Zsuzsa születésnapját díszelőadással ünnepelte az Operettszínház. A nyolcvanadikat. A Kossuth díjas színésznő azt mondja, úgy elröppent ez a pár év, hogy észre sem vette. És amíg tud, ezután is játszani akar. Fábos Erika- A múlt héten, amikor az Operettszínház egy díszelőadással felköszöntötte önt, kapott egy színész diplomát ajándékba. Igazit, amit Hegedűs D. Géza, az egyetem rektorhelyettese vitte el önnek. Azt láttam nagyon meghatódott.- De annyira nagyon, hogy majdnem elájultam. Komolyan mondom, nem túlzók. Áz egész este olyan volt, mint egy csodaszép mese, tele meglepetésekkel, de erről senki nem tudott. Hegedűs D. Géza csak azt jelezte, hogy szeretne pár szóval ő is felkö- szönteni, erre hozta a diplomát.- Hiányzott valaha ez a papír?- Nem, de akkor ez még nem is úgy ment, mint ma. Táncosnőként kezdtem, csak egy vizsga kellett, aztán bárki működési engedélyt kapott. A színészmesterséget Kaposváron a Csi- ky Gergely Színház stúdiójában tanultam. Egy évadot töltöttem ott, pont 1956-ban.- Kapott még ennél is jobb ajándékot?- Kaptam. Például a díszelőadás plakátját. Egyrészt csodaszép vagyok rajta, biztos valami technikai retust csináltak, de mindegy, lényeg, hogy jól mutatok a plakáton. Másrészt azt írták rá, hogy a 80. születésnapjára, tisztelettel. Ez is jól esett, főleg, mert érzem is a tiszteletüket. Ha bármikor bemegyek a társalgóba és nincs hely, egyszerre ugrik fel mindenki, olyan kedvesek. Aztán, hogy eljött rengeteg régi kollégám, az is megható volt és maga a közönség is egy ajándék volt. Fantasztikus volt velük az este. Olyan álló ováció volt, amikor bejöttem, hogy a decibelmérő nem is bírta volna. Még nem hallottam ilyen tapsot és ünneplést. Pedig a hetvenedik is egy csoda volt itt a színházban, meg is ígértem nekik, hogy a nyolcvanadikön is itt leszek. A következő tízet azért már nem merném megígérni, de ki tudja? Ha csak nem a lányom kedvéért, érte ezt is bevállalom.- Ha már születésnapok, emlékszik, melyik volt az elmúlt nyolcvanból a legboldogabb?- Biztos a 18. lehetett, de nem, nem, egy meglepetés bulira nagyon emlékszem. Egy nagy molinóra ki volt írva, hogy boldog szülinapot és ott volt mindenki, akit szerettem. A harmincadik szünnapomon, igen. 50 éve, atyaég!- Kimondani is sok, 1955 óta játszik, 1962 óta folyamatosan az Operettszínházban. Most éppen az Elfújta a szél, a Lili bárónő és a Mágnás Miska című darabokban van színpadon. 80 évesen, honnan az erő ehhez?- Igen, pontosan így volt. A Fotó Háberben, Latinovits Zoltán és Ruttkai Éva partnere voltam, Várkonyi Zoltán rendezte és az egyik jelenetben derékig le kellett volna vetkőznöm. Először csak azt hitték, viccelek, amikor mondtam, hogy nem vetkőzöm, de tényleg nem voltam hajlandó. Ott is hagytam a forgatást. Nyakig bele voltam esve Tichy Lajosba, a jövendőbelimbe, el sem tudtam.volna képzelni, hogy másnak mutogatom magam. Várkonyi nagyon megharagudott, a filmes karrierem ott véget is ért. Ma már nem csinálnék belőle ügyet, de akkoriban ez még nem volt divat és szégyelltem volna, ha én kezdem el.- Tichy Lajos, a legendás focista, a nemzet bombázója volt a férje. Nagy szerelem volt? Hatalmas. Gyönyörű éveink voltak. Főleg, amikor megszületett a lányunk. Imádtam pici babának is, ma is emlékszem arra a csodálatosan puha, rózsaszín kis lényre. Tichy csodás férfi volt, imádott, elkényeztetett.- Miért lett akkor vége?- Elfáradt a házasságunk. Amikor a férjem válogatott játékos volt, Baróti Lajos volt a szövetségi kapitány. Nagyon komolyan vette a focit. Csütörtöktől összetartás volt, egész a vasárnapi meccsig együtt edzett a csapat. Haza sem jöhettek. Én is sokat dolgoztam, de közben tombolt bennem az élet. Szerettem volna szórakozni, együtt tölteni vele a hétvégéket, de a futball miatt nem lehetett, és ez egy idő után szép lassan felemésztette a szerelmünket.- Akkor a focit annyira nem szereti.- Már hogy a csudába ne! Tichyt is szerettem mindig, attól függetlenül, hogy elváltunk. A foci is örök szerelem maradt. Az Eb minden mécsesét végignéztem. A lányom mondta is, hogy biztos nincs, még egy 80 éves öregasszony az országban, aki a meccsekhez igazítja a programjait. A teniszt is nagyon szeretem nézni. Djokovics és Federer rajongó vagyok. Névjegy; LEHOCZKY ZSUZSA 1936-ban Szegeden született Gyermekszínészként kezdte, majd 1949-ben táncosnőnek szerződtették a balett rrba. 1956-ban Kaposváron a Csiky Gerget Színház stúdiójában tanult színész mesterséget. 1957-től újra Szegeden játszott és a közönség kedvence lett. 1962-ben a Fővárosi Operettszínhá2hoz szerződött. Az operett irodalom minden jelentős darabjában játszott, de prózai szerepekkel is sikert ért el. A 60-80-as évek legnépszerűbb színésznője volt. 2003-ban a Halhatatlanok Színházi Társulatának tagja lett. 2004-ben Kossuth díjat kapott. 2007-ben a magyar operett napja alkalmából életműdíjat vehetett át az Operettszinházban. A Budapesti Operettszínház örökös tagja.- Ez komoly lesz és kicsit öregesen hangzik majd, biztos lesz aki más válaszra számít, de szerintem ez azért van, mert szeret a Jóisten. Csak azért. Ha valami bajom van, meg egyébként is, Jézus Krisztushoz fohászkodom. Valamiben hinni kell és nekem ő a legmegfelelőbb.- Sosem tervezte, hogy leáll?- Nem, és nem is nagyon volt eddig időm, hogy ezen elgondolkoztam, mindig jött a következő feladat. Amíg tudok, játszani szeretnék.- Most a Mágnás Miskával köszöntötték. Volt kedvenc alakítása?- A My fair lady, Básti Lajos partnereként. Abban volt a le- geslegnagyobb sikerem. Rengeteget segített nekem Básti, kedvelt engem. Állítólag senkinek nem köszönt, amikor este beért a színházba. Hozzám viszont mindig bekopogott, azt mondta, „jó estét!”, aztán ment is tovább. Nagy dolog volt ez! .- Egy újabb lenyűgöző szám: az 55. évadját kezdi idén az Operettben. Ez azt jelenti, hogy az operettjátszás több korszakát is megélte a pályája során. Sokat változott ez alatt az idő alatt az operett?- Gyönyörű nő volt, sikeres. Boldog is?- Igen. A válásunk után civil férjem volt, Budapest legklasz- szabb pasija. Fiatalabb volt nálam, de .derék és térd között nemigen tudott parancsolni magának. Amikor az egyik barátnője felhívott, hogy miért nem engedem el, elváltunk. Azt hittem belehalok, és sose többet nem leszek szerelmes, de mégis voltam. Nagyszerű férfiak mellett lehettem nő.- 80 év. Milyen ez? Könnyebb, vagy nehezebb, mint ahogy fiatalon, vagy mondjuk hatvan évesen gondolta?- Ez tényleg egy vicc, mert már hatvan évesen sem fiatal az ember és mégis, az már húsz éve volt. Ha hihetetlen is, emlékszem mit gondoltam akkor erről. Azt, hogy olyan messze van, hogy talán sosem jön el. És ehhez képest az történt, hogy nem tudom, hova lett az a húsz év. Észre sem vettem, úgy elröppent. Mindenkinek azt tanácsolom, éljen gyorsan, mert nagyon megy az idő.- Ön él?- Igen. Szokták is mondani, hogy én aztán tudok élni. Nem tudom, lehet, hogy azért van így, mert az elmúlásnak még a gondolatát is gyűlölöm.- Legjobban mit szeret az életében?- A lányomat. Rajta kívül nem is lenne teher semmit itt hagyni.- A lányán kívül mi élteti még?- A munka, hiszek ebben. Ha este játszom, másként kezdődik még a napom is. A mi munkánk szerencsés, fizikailag, szellemileg is karban tartja az embert, persze ha hagyja magát. De nem akarom túlságosan hősisre venni a figurát. 80 évnek azért van már súlya, ez az első olyan születésnapom, ami elterpeszkedett a tudatomban. Nyomja is kicsit a lelkem. Főleg azért, mert ilyenkorra már olyan sok minden múlt időbe kerül az ember életéből.- Mondják, hogy sokat ad, meg sokat el is vesz ez a pálya. Igaz ez az ön esetében is?- Igaz. Lehetnék maradéktalanul is elégedett az életemmel, megvolt benne minden. Hangos sikerek, család, magánéleti boldogságok. Egy fájdalmam mégis van, bánom és sajnálom, hogy nem lehettem elég jó anyja a lányomnak. Amikor kicsi volt, a harminc napos hónapokban 34 előadásokat játszottam. Akkor a munka volt az első, minden este ott hagytam őt. Ez fáj, másként csi- _ nálnám, ha visz- ■ sza lehetne forgatni az idő kerekét. Ezt jjp' az egyet. Semmi mást. A többi úgy jó, ahogy van. Mondtam, hogy szeret a Jóisten, ugye?- Persze, manapság sokkal élvezhetőbb, rengeteg fiatal nézőnk van emiatt. Amikor elkezdtem, nem így volt, szépen álltunk egyhelyben és gyönyörűen énekeltünk a karnagynak. Az operett ma már igazi színház, KERO-nak (Kerényi Miklós Gábor, a Budapesti Operettszínház művészeti vezetője, rendező - a szerk.) ebben hatalmas érdemei vannak, ő tette igazán látványossá a műfajt. Amikor én kezdtem, a társulat is sokkal kisebb is volt. Ma sokan vagyunk, és úgy tudnak énekelni ezek a mai fiatalok, hogy öröm hallani. Nem tudom, mitől van ez, hogy most ennyivel több a tehetség. Biztos, mert sok húst esznek. Mi szegénységben nőttünk fel, csak bab volt, hús nem.- A műfaj legendáival játszott együtt: Feleki Kamill, Honthy Hanna, a Latabárok, Rátonyi Róbert, Sárdy János, Oszvald Gyula. Milyen volt velük? Volt, akivel kivételes volt a kapcsolata?- Nagyra tartottam őket és nagyon szerettem velük játszani. A mai napig hiányoznak. Van, hogy rosszkedvű vagyok, olyankor csak beülök a nézőtérre egymagám, és odaképzelem őket a színpadra. Feleki Kamillt szerettem legjobban, óriási színész volt. Rátonyival játszottam legtöbbet, Honthy Hanna meg majdnem örökbefogadott.- Pedig legendákat lehet olvasni róla, mennyire mogorva volt. Hogyhogy önt örökbe akarta fogadni?- Úgy, ahogy mondom. Mindenki száz lépésről nagyra becsülte, én meg közben közvetlen is voltam vele. Imádta ezt, mert fiatalabbak érezte magát tőle. Amúgy akaratos és tudatos volt, nem mogorva. A nevére akart venni. Szépen fel is hívtam anyámat Szegeden. Telefonja csak a szomszéd néninek volt, megkértem, hogy hívja át, jött, én egy szuszra elmondtam, de nem szólt semmit, a mondanivalóm végén csak egy csattanást hallottam . és ez el is döntötte a sorsomat. Anyám elájult, szó sze rint szíven ütötte, amit hallott, így aztán ez a kuriózum kimaradt a magyar színháztörténetből.- A 60-70-es években igazi sztár volt, ünnepelt színésznő és híres szubrett, primadonna. Azt olvastam, hogy filmes karrierje csak azért nem lett, mert nem akart vetkőzni. Igaz ez?
