Somogyi Hírlap, 2016. szeptember (27. évfolyam, 205-230. szám)

2016-09-17 / 219. szám

2016. SZEPTEMBER 17., SZOMBAT Kétszáz résztvevő a kaposvári konferencián A tehetség mindig változtatni akar KAPOSVÁR Azokat a tehetsége­ket gondozzuk, akik amúgy is száguldanak már. Most már ideje azokat a tehetségeket is felkarolni, akik nem szabályo­sak, nem olyan könnyen jelen­nek meg, és sokkal nagyobb kihívást jelentenek. Attól, hogy valaki-hiperaktív, tanu­lási zavarral küzdő, vagy bár­mi egyéb problémája van, még tehetség lehet. Ahogy ezt meg­lépjük, attól kezdve sokkal szé­lesebbre tárul a kapu. - mond­ta lapunknak Gyarmathy Éva PhD klinikai neveléslélek­tan szakpszichológus, az MTA TTK Kognitív Idegtudományi és Pszichológia Kutatóintézeté­nek munkatársa, aki A tehet­séggondozás rögösebb útján címmel tartott előadást. Egyikeként azoknak, akik részt vettek a Klebelsberg pe­dagógiai nap alkalmából tar­tott tehetségkonferencián. Elő­adásokon, szakmai bemutató­kon az új szakmai eredménye­ket ismertették neves előadók, . s az ország minden részéből több mint 200 vendég érkezett a tanácskozásra. Elhangzott: a tehetség vál­toztatni akar, kockázatot vál­lal. S ezt a társadalomnak is vállalnia kell. Az a társadalom nem tehetségbarát, ahol kerü­lik a kockázatot, mindig a köny- nyebb utat választják. A tehet­ségbarát társadalom felé az el­ső lépés az, hogy vállaljuk a ne­hezebb utakat. A szakemberek szerint első menetben a nevelés szemléle­tét nagyon hamar át kell alakí­tani, s nem a büntető-kioktató, hanem sokkal inkább a meg­előző-fejlesztő nevelésre van szükség. Ahol már látjuk elő­re, hogy mi az amire szüksége lesz valakinek, s nem utólag büntetjük azért, mert azt nem kapta meg, nem csinálta meg. Harsányi Miklós A házigazdák büszkék a tehetségeikre- A házigazda kaposvári Kle­belsberg Kollégium stratégi­ai célja a tehetséggondozás- hangsúlyozta Giber Vilmos intézményvezető, aki büszke a diákok teljesítményére. Je­lenleg 410 fiatal van az intéz­ményben, s a végzősök több mint nyolcvan százaléka to­vábbtanul. Fontos eredmény­ként értékelte, hogy az év végi átlag legutóbb 4.26 volt, s a kollégium 13 éves fennál­lása alatt egyszer sem csök­kent a tanulmányi átlag né­gyes alá. A skandináv vendég hajózott, diákokkal találkozott, s meghozta az őszt A Mikulás nyaralt a Balatonon Az utolsó strandolós napot is többen kihasználták a Balatonnál, a hétvégére már esőt ígérnek ► Folytatás az 1. oldalról BALATON Dörzsölhették a sze­müket pénteken délután mind­azok, akik a siófoki hajóállo­máson, a mólón jártak. Jól lát­ták: maga a finn Mikulás, Jo- ulupukki szállt fel a Tündére egy vidám csapat élén - mint megtudtuk, ha nem is a rova­niemi, de majdnem annyira hí­res Mikulás, a helsinki.- Egy filmregény alapján alakult egy társaság Finnor­szágban (annak az örökös tisz­teletbeli elnöke a nagyszakál- lú), minden országban lehet egy nagykövete, s ez nálunk én vagyok - mondta a siófoki kikötőben a Mikulás és társa­ságának magyarországi kirán­dulását szervező siófoki Ko- helka László, aki amúgy aktív tagja a helyi finn-magyar bará­ti társaságnak. - Tavaly, ami­kor Finnországban jártam, ak­kor ajánlottam a csapatnak Bu­dapestet és a Balatont. A finnek, élükön a helsinki Joulupukkival, pénteken előbb Mikulás a fedélzeten a siófoki Beszédes általános is­kolában találkoztak a gyere­kekkel, majd a Tündével Ba- latonfüredre hajóztak, megcé­lozva többek közt a Figula-pin- cészetet. A balatoniak elmondhatják: ebben az esztendőben maga a Mikulás vitte el a sokáig kitar­tó nyarat... F. I. MEGYEI KORKÉP Utón Kovács Gábor gabor2.kovacs@mediaworks.hu L ászló Kaposváron kapott bírságot, és hiába mutatta be utólag, hogy volt érvényes parkolójegye, ez a hatóságnak nem számított, mert az autóban nem olyan helyre tette, ahová a rendelet szerint kellett volna. Sándor, a siófoki autós kikerült egy hármas karambolt, de nem kerülhette ki a büntetést. Sóstón a 7-es főúton ütköztek egymásnak a kocsik, emiatt a többi közlekedőt a rendőrök fel­terelték az M7-es autópályára. Sándor is arra járt éppen. A forgalmat irányító rendőr megnyugtatta, hogy a baleset mi­att nem rögzíti az áthaladókat a kamera, így azt sem nézik meg, hogy van-e autópálya matricájuk. Sándor gyanútlanul suhant a sztrádán, aztán később mégis kapott egy 15 ezer fo­rintos büntetésről szóló csekket a Nemzeti Útdíjfizetési Szol­gáltató Zrt-től, mert jogosulatlanul használta az autópályát. Hi­ába reklamált, nem engedték el a bírságot. A kisember hamar összeszedi a büntetést. Ha rekonstruáljuk Sándor útját, kiderül, hogy mi volt a bök­kenő. Baleset esetén az autó­A kisembernek ha­mar ott a büntetés, de a lényeg a tiszta lelkiismeret pálya ingyenessé válik, de csak az első lehajtóig. Sándor azonban úgy vélte, hogy ott még nagy a torlódás, ezért to­vábbhajtott égy másik lehaj­tóig. Ezért büntették meg. Mélységesen megértem po­rait járt honfitársainkat, attól függetlenül, hogy hibáztak-e. Egyre szőkébbnek tűnik a tér, egyre többnek a korlát, egy­re gyakoribbnak a büntetés és egyre nagyobbnak a zűr- és hangzavar. Főleg akkor érezzük ezt, ha nem úgy cselekszünk, nem ar­ra megyünk, amerre terelnek. Néha az ember magányra és nyugalomra vágyik a mai világban, különösen, ha a politi­ka összezavarta az érzékeit. Mert nagy lett itt a hangzavar, és rettentően terelnének minket egy irányba. Veszélyt kiálta­nak, mert az ijedt ember könnyebben irányítható. Megválto­zott a kor, és ezzel együtt a gondolkodásunk. Az ember már úgy jár-kel, hogy nem tudja kitörölni a veszélyérzetet a gon­dolataiból. Aggódunk a családunkért, önmagunkért, népün­kért, jövőnkért. A tiszta lelkiismeret azonban mindig a legnagyobb jutalom, akármilyen büntetést is mér ránk a sors. Del-Somogyban járt a Jerikó zarándoklat Barcson is átvonultak, s Szentborbás felé mentek tovább SOMOGY A napokban a déli határszélen, Somogybán járt a Jerikó zarándoklat egy cso­portja. A megyén keresztül Csurgó, Vízvár és Barcs útvo­nalon közösen imádkoztak a hazáért.- Naponta átlagosan huszon­öt kilométert haladunk, az idén a harmadik éve, hogy gyalogos zarándokutat járunk - így Kiss- né Rózsa Mária, az utak egyik szervezője. - Egyre inkább át­veszik tőlünk az „imahadjára­tot”, imacsoportok alakulnak, s míg a korábbi években voltak, akik nem értették a célunkat, addig most annál többen csat­lakoznak. Mindezt generáció­tól függetlenül, hiszen a minap egy barcsi kislány tartott ve­lünk huszonöt kilométeren át, a múltkor pedig egy 92 éves idős néni jött velünk huzamos ide­ig. - Plébánosok ragaszkodnak hozzá, hogy érintsük a plébá­niákat, nemkülönben a polgár- mesterek is egyre inkább mel­lénk állnak. Elmondta, füzetben rögzített imaprogramja van az útnak, s már több ezer darabot szétosz­tottak belőle. Reggeli, déli és délutáni imaórák vannak, mely egy keretet ad a zarándokúi­nak. Az imádságok egyik célja a határok és az ország védelme, a másik pedig, hogy ebbe minél többen bekapcsolódjanak, s or­szágossá nőhessen a kezdemé­nyezés. - Abban hiszünk, hogy nem lenne üdvös, ha a jelenle­gi helyzetet fegyverekkel vezet­nék győzelemre, mi imahadjá­rattal vívjuk meg ezt a csatát, mert abból békesség és öröme lehet mindenkinek. Ez elsősor­ban a keresztényeknek a fel­adata. Kissné Rózsa Mária elmond­ta, az ország védelmén túl ha­zánk családjaiért is imádkoz­nak, hogy ne kelljen a fiatalok­nak külföldre menni és félni a családalapítástól, hiszen Isten mindenkinek megadja az erőt, s a lehetőséget, hogy itthon is boldogulhassanak. A zarándokútnak sok szerve­zője van országszerte is. Eszter­gomból ellentétes irányban in­dultak el a csoportok, majd a határok mentén haladva Szege­den találkoznak. Gy. Zs.

Next

/
Oldalképek
Tartalom