Somogyi Hírlap, 2016. szeptember (27. évfolyam, 205-230. szám)

2016-09-02 / 206. szám

2016. SZEPTEMBER 2., PÉNTEK g MEGYEI KÖRKÉP A szeptember óriási változást jelent az elsősök és szüleik életében egyaránt Iskolakezdés ismerkedéssel ► Folytatás az 1. oldalról KAPOSVÁR Nem kellett sokat keresgélni a kaposvári Zrínyi iskolában, merre lehetnek az elsősök osztálytermei, a folyo­sói csődület ugyanis könnye­dén útba igazított bárkit. Jel­lemzően az apukák ácsorog- tak a szekrények előtt, párja­ik pedig a termekben próbál­tak elszakadni csemetéiktől. Láthatóan nekik ment nehe­zebben...- A gyerek nincs megijedve vagy megilletődve, nem úgy az anyja - mondta rezignáltan Kovács apuka, persze azért a kicsik között is akadtak né- hányan az 1/b-ben, akiknél a második csengetés közeledté­vel eltört a mécses. Hangosan azonban csak egy kétévesfor­ma kisfiú bömbölt, mivel édes­anyja utolsó utáni búcsúzás­ként éppen friss iskolás báty­ját pátyolgatta.- Apa, unom! - jelentette be hirtelen Dávid, pedig még meg sem kezdődött az első hivata­los órája. - Menjünk inkább vissza az oviba rollerezni! Persze maradnia kellett, ám hamar megvigasztalódott, amikor Kassai Szilviától - aki maga is némi izgalommal ké­szülődött az új tanévre, hiszen most debütált osztályfőnök­ként - és Nagy Judittól hely­re kis kék könyvjelzőt kapott. A lányok pedig pirosat, afféle köszöntőajándékként. Aztán a névkártyákat is feltűzték a ta­nító nénik, akik ezután alap­szinten elmagyarázták a ki­csiknek, hogyan kell visel­kedni az órákon, a szünetek­ben, az ebédlőben, az udva­ron, valamint a kötelező bal­esetvédelmi oktatást is meg­tartották. A szomszédos teremben az a-sok eközben átszellemülten pakoltak. Vejki Veronika pad­soronként irányította a hát­só polcokhoz kis tanítványa­it, akik dobozokat, mappákat, szalvétás és papír zsebkendős csomagokat cipeltek Kristóf Zita osztályfőnökhöz. És köz­ben ismerkedtek egymással, hiszen ők már érkezéskor át­vehették névkártyáikat. A hatévesek borzalmasra tömött táskái csak lassan karcsúsod- tak, s a várakozás közben egy­re többen unták el magukat.- Bodzás - vette elő a tíz­óraira hozott üdítőt Léna, mi­re padtársa, Lili egy epressel kontrázott. - Ezt is szeretem - jegyezte meg előbbi, s azon­mód megegyeztek, ahogy le­het, megosztoznak a muníci­ón. Előtte azonban szép sorban kivitték a ruhaakasztóikat a szekrényekbe, s a folyosót is­mét megtöltötte a gyerekzsi­vaj. Szüleik persze ezt már nem hallhatták, akiknek dol­ga akadt, már távozott, a töb­biek pedig az udvaron vagy a kapu előtt ecsetelték az isko­lakezdés nehézségeit, illetve a tanév során várható esemé­nyeket, problémákat.- Húúú, de messze van még a június! - utalt a távoli év vé­gére az egyik apuka.- Téged komolyan ez foglal­koztat?! - döbbent meg beszél­getőpartnere. - Én még azt sem tudom, hogyan veszem rá a gyereket, hogy holnap is el­jöjjön az iskolába... Vas A. Aggodalmas szülői arcok, pityergő csöppségek: hamar eltelt az első nap az iskolában. A tanévkezdés az elsősöknek a legnagyobb trauma Nyolcvanegy család kapott tanszercsomagot Három kaposvári oktatási in­tézmény 55 elsősének, vala­mint további 26 család gyer­mekének iskolakezdését se­gíti az Ökumenikus Segély- szervezet Kaposváron. A Pé­csi utcai, a Rákóczi és a Bér­ezi iskola kisdiákjai mellett a szervezet Biztos Kezdet prog­ramjának látókörében élő 26 család iskolás gyermeke is részesül az Iskolakezdés együtt! segélyakció kereté­ben összegyűlt adományból: személyre szabott tanszer­csomagokat állítottak össze, és azokat már el is juttatták a nehéz sorsú családokhoz.- Külön öröm, hogy a város­ban megkezdett munka már most részét képezi a Segély- szervezet országos vérkerin­gésének - mondta Sipícz- ki-Szabó Éva, az Ökumeni­kus Segélyszervezet kaposvá­ri szociális és fejlesztő prog­ramjának vezetője csütörtö­kön a Rákóczi iskolában, ahol 19 elsős vehette át a csoma­gokat -, s az idén meghirde­tett Iskolakezdés együtt! se­gélyakció adományaiból ka­posvári gyermekek is része­sülhetnek. A. V. Tolltartót kaptak az elsősök Kaposvár A korábbi évekhez hasonlóan az idén is tolltartók­kal lepte meg az első osztá­lyos tanulókat Kaposvár önkor­mányzata. Összesen 650 ka­posvári kisiskolás kapott aján­dékot, melyeket jelképesen Szita Károly polgármester ne­vében Borhi Zsombor alpolgár­mester adott át a gyerekeknek a Zrínyi Ilona Magyar-Angol Két Tanítási Nyelvű Általános Iskolában. A többi, nem csak önkormányzati, hanem egyhá­zi iskolában és a gyakorlóban a pedagógusok osztották ki a város ajándékát. A tolltartókat egymillió-kettőszázötvenezer forint értékben vásárolta az ön- kormányzat, ezekben íróeszkö­zök, radír, hegyező, vonalzók és órarend is van. M. K. Iskolaalapító szülői elszántság Kőröshegyen: tizennyolc diák tanul a Waldorf-módszerrel Kézi csengettyűvel terelik ösz- sze az udvaron futkosó kicsi­ket, majd a pedagógusok ma­guk énekelnek-zenélnek; az első évnyitó a kőröshegyi Wal­dorf iskolában. Tíz elsős és nyolc másodikas kezdi meg ta­nulmányait a korábbi állami is­kola 2009-ben bezárt épületé­ben, tudjuk meg Neisz Pétertől, az Világfa Waldorf Iskolát létre­hozó és működtető alapítvány alapítójától, aki hozzáteszi azt is: ahhoz, hogy Kőröshegyen Waldorf iskola indulhat, első­sorban a szülők hite, elszántsá­ga kellett, egy házaspár ötleté­ből úgy lett valóság, hogy egy­re többen álltak a kezdeménye­zés mellé. És persze sok-sok segítségre is szükség volt, csak az engedélyeztetési papírok két és fél kilót nyomtak. A szülők már ismerősként üd- vözlik egymást, attól fogva.- 2009-ben más érzések ka­varogtak bennem, akkor kény­szerültünk az iskolánk bezárá­sára - emlékeztet Marczali Ta­más kőröshegyi polgármester.- Szerencsére azonban a két is­kolaépület nem lett az enyésze­té, két alapítvány bérli nyári if­júsági táboroztatás és erdei is­kola céljára, s pályázati támo­gatással fel is újították. Soha nem tettünk le arról, hogy egy­szer újra iskolát nyissunk, de ez most a reméltnél is előbb jött el. Öröm Kőröshegyen évnyitó­ra járni, hiszen az óvodánkban is évtizedek óta nem tapasz­talt magas a gyereklétszám, és kell-e nagyobb boldogság an­nál, mint amikor a jövőt épít­jük?- Itt a szülőké is egy közösség, nem csak a tanulóké - mutat Neisz Péter a terített asztalt kö­rülülő apukákra, anyukákra. ­Es itt végre az az álmom is va­lóra válik, amit állami iskolá­ban tanítva mindig dédelget­tem: lesz majd egy olyan isko­la, amelyik a gyerekekért van, ahol olyan fiatalokat nevelnek, amilyenre szüksége van a tár­sadalomnak. Aki idehozta a csemetéjét Iregszemcsétől Ba- latonboglárig (olyan család is akad, aki emiatt költözött a kö­zeibe), az mind ezt akarja. Igazgatót nem találni a Wal- dorf-suliban, árulja el még az alapító, Csőke Katalin az első­sök alapító tanítója. Babcsányi Tóth Gabriella a másodikaso- ké, Inczédy Piroska a napközis, Myskowné Zsirai Krisztina is­kolatitkár és gazdasági vezető, rajtuk kívül tanácsadók és óra­adók vannak, ilyen szakember oktatja például a zenére, szí­nekre, mozgásra nevelő eurit- miát. Fónai Imre Kőröshegyen tíz elsős és nyolc másodikos kezd hogy Tímár Tibor és felesége, és találtunk is”. Odabent a taní- Zsuzsanna (természetesen fiuk tók maguk köré gyűjtik az ap­is egyike a tizennyolc diáknak) róságokat, zenélnek-mesélnek siójuti lakásában először ősz- nekik, majd megkezdődik az szegyűltek, sokszor találkoz- első köröshegyi foglalkozás: a tak már, a gyerekek pedig né- kicsik kört alkotva az osztályte- hány napja közös kiránduláson rém szőnyegére ülnek a peda- ismerkedtek, ahogyan az egyik gógussal együtt, a többit nem tanítónéni mondja, „elhagytuk láthatjuk, mert bezárul a virág- a falu házait, lovakat kerestünk gal díszített ajtó.

Next

/
Oldalképek
Tartalom