Somogyi Hírlap, 2016. szeptember (27. évfolyam, 205-230. szám)

2016-09-10 / 213. szám

14 SPORT 2016. SZEPTEMBER 10., PENTEK A lelkesedés semmire sem elég az újságíró-teniszvilágbajnokságon Gyors visszavonulás a csúcsról Kaposvár adott otthont az idén az immáron 39. alka­lommal megrendezett új- ságíró-teniszvilágbajnok- ságnak. A magyar csapat­ban némi meglepetésre a Somogyi Hírlap is képvisel­tette magát. Vas András andras.vas@mediaworks.hu KAPOSVÁR A gyerekekkel a Ba­latonon vakációzó feleségem te­lefonját vártam azon a július vé­gi estén, ám a megcsörrenti tele­fon egy ismeretlen számot írt ki.- Jó estét kívánok, Avar Ká­roly vagyok, a magyar újságíró- teniszválogatott vezetője - hal­lottam a vonal másik végéről. S hamarost megtudtam, a nem­zetközi szövetség, az AJTP szep­tember elején Kaposváron ren­dezi aktuális, immáron 39. vi­lágbajnokságát. Melyen a segít­ségemre lenne szükség. Gondoltam, valamiféle sajtos­nak vagy helyi kapcsolattartó­nak keresnek, ám Avar Károly- nak sikerült meglepnie.- Sajnos az évek során a ma­gyar válogatottból sokan lemor­zsolódtak, illetve korosodván korosztályt váltottak, s odáig ju­tottunk, hogy a legfiatalabbak- nál, a 45 év alatti, vagy más né­ven open kategóriában sajnos nincs magyar induló - magya­rázta. - Érdeklődtem helyiektől, akad-e Kaposváron újságíró, aki szokott teniszezni, s téged emlí­tettek. Szóval fel szeretnélek kér­ni, indulj el a világbajnokságon! Bevallom, felnevettem. An­no gyerekként kilenc évet dzsú- dóztam, utána beszippantott a kosárlabda, az egyetemen négy évig nagypályán fociztam a bu­dapesti negyedosztályban, de azt már úgy gimnázium elején, vagyis bő negyedszáz éve belát­tam: soha semmiben nem leszek válogatott. Erre - még ha nem is érdemeim elismerése miatt - 42 évesen kitárul előttem a nemze­ti csapat kapuja.- Köszönöm a lehetőséget - fe­leltem -, csak egyetlen okot tu­dok mondani, ami miatt szerin­tem ennek nincs értelme: nem tudok teniszezni... Avar Károly azonban állhata­tosnak bizonyult, az újkori olim­piák atyjára, Coubertin báróra hivatkozott, hogy nem a győze­lem, hanem a részvétel a fontos- valójában Talbot amerikai ér­sek mondta ezt az 1908-as londo­ni olimpiász előtt -, és amúgy is, lehet, hogy csak alulértékelem magam, s a versenyen kiderül, többre vagyok képes. Biztosítottam, teljes mérték­ben tisztában vagyok tenisztu­dásommal, s tényleg csak alul­képzettségem tart vissza az in­dulástól, mert különben nagyon szívesen részt vennék egy világ- bajnokságon.- A franciaországi futball- Eb-n is szívesen játszottam vol­na a válogatottban - érveltem -, s elsősorban nem azért nem le­hettem ott, mert 17 éve vissza­vonultam a BLASZ IV.-ből is, ha­nem mert nem tudok focizni. A hívó fél azonban nem tágí­tott, s annyit el is ért, hogy gon­dolkodási időt kértem. Aztán mi­után konzultáltam közeli isme­rősökkel, s egyöntetűen arra haj­lottak, ilyen lehetőséget, egy ek­kora bulit nem szabad kihagyni, augusztus közepén igent mond­tam a felkérésre. Felkészülés gyanánt a vb előtti héten három­szor lementem ütögetni, s az utolsó alkalommal már magam is éreztem a fejlődést: egyesről hármasra tornáztam fel a tudá­somat - egy százas skálára ve­títve... Vagyis az esélytelenek nyu­galmával, a vüágbajnokság leg­gyengébb játékosa cím biztos birtokosaként autóztam el hét­főn délelőtt negyed tízkor a te­niszcentrumba, ahol kiderült, tíz órakor már pályára is kell lépnem. Ellenfelemről egyelő­re annyit tudtam, Szasa Ljubo- jának hívják, s Szerbiából ér­kezett. Húsz perccel később pe­dig az is kiderült, korban és al­katilag hasonlít honfitársára, a profi világranglistát vezető No­vak Djokovicsra: cirka 190 cen­ti magas, szálkásan izmos, az el­ső bemelegítő ütés után pedig az is nyilvánvalóvá vált, nagyjából hatéves kora óta komolyan fog­lalkozik közös sportágunkkal. Vagyis példátlan mészárlásban lesz részem... Pechemre hétfő reggelre le­szakadt az ég, így a vébé a csar­nokba szorult két pályára: az egyiken a hevenyészett nézőtér­től jótékony távolságban gyűrte egymást két játékos, a másikon volt jelenésünk Szásával. Aki a bemelegítés alatt azonnal kons­tatálta, nem ez lesz élete legiz­FIIA Lapunk egykori újságírói, Gyarmati László (balról) és Süli Ferenc erős párost alkottak Egri János 80 évesen is pályára lépett Hölgyek is játszottak a kaposvári salakon galmasabb és legmegerőltetőbb meccse - s persze én is hason­ló konklúzióra jutottam. Egyút­tal felajánlottam neki: kezdje ő a szerválást. Hamarost kiderült, ez egyút­tal azt is jelentette, úgy három perccel eltoltam első hivatalos labdaérintésemet, ugyanis ne­mes egyszerűséggel bevert négy ászt. Az első tenyeres oldalra ér­kezett, nagyjából öt-öt centire a T-vonal tetejétől és az oldalvo­naltól. És olyan tempóban, hogy az M7-esen kiakadt volna tőle a traffipax.- Hohó, hát te ilyet is tudsz, Szasa!? - gondoltam, s a máso­dikra kissé kijjebb helyezked­tem. Jött is a bomba az ellenkező oldalra, körülbelül ugyanúgy a vonalak mellé, s hasonlóképpen alsó hangon százötvennel. Miu­tán a harmadik és a negyedik is csak a salakkal érintkezett a térfelemen, hamar lezárult az első játék. S úgy tűnt, a második sem lesz hosszabb, ugyanis de­bütáló labdaérintésemet, vagy­is első szervámat olyan nemes egyszerűséggel püfölte az ellen­tétes sarokba, ha négyen álltam volna a megvédendő területem, akkor is csak tisztelegni tudtam volna a labdának. Ekkor értékel­tem át magammal szemben tá­masztott elvárásaimat, már­mint hogy jó lenne egy játékot nyerni. A tervet átírtam egy pontra. S a következő labdamenetben teljesítettem! Illetve nem egé­szen rajtam múlott, ugyanis Sza­sa hosszúra ütötte a ritömt.- Megduplázni! - hallottam a nézőtérről, mármint, hogy cél a második pontom, s kifejezettem hálás voltam a nagyjából tucat­nyi érdeklődőnek, hogy kinéz­tek belőlem még egy nyertes lab­damenetet.- Csak tedd bele az ütődet! - jött a következő ukáz a nézők kö­zül az újabb Szasa-szerva után, sajnos azt nem tették hozzá, ho­gyan. A követelt pont az ellen egy hálóba vert labdája után így is összejött, sőt, a negyedik game- ben - becsszóra nem tudom, ho­gyan - egyszer csak 40-15-re vezettem. Felcsillant a játéknye­rés esélye, de Szasa unott arccal ütött négy sarkot, s 3-1 helyett 4-0-val folytatódott a meccs. A következő térfélcserére vi­szont 4-1-nél került sor! Vagyis elvettem Szasa adogatását!!! Ehhez persze kellett, hogy je­lentősen visszavett a tempóból, egy újabb hálóba ütött labdája, egy necces ütés és mérhetetlen lelkesedés a részemről. Mert 15- 30-nál egy teniszezni tudó nem indult volna el a háló mögötti ej­tésre, engem viszont vitt a hév, s valahogy átkanalaztam a lab­dát a túloldalra. Nem tudom, ki lepődött meg jobban, Szasa, én vagy a nézők, de beesett a sarok­ba. A következő szervánál pedig véletlenül úgy találtam el a lab­dát, hogy egy kevéssé képzett já­tékos ellen már simán pontot ért volna, a szerb azonban fonákkal még visszadobta, majd indult az ellenoldalra, ahová minden teni­szező ütötte volna a röptét. Én vi- szont/Oí>szu] találtam el, a labda visszament a másik oldalra, ahol éppen csípte a vonalat!- Good - mondta Szasa, már­mint, hogy bent volt a labda, az­tán hozzátette, immáron szer­bül: - Bráv! Én pedig próbáltam olyan ar­cot vágni, mint aki tudatosan centizte ki sarkot... Hogy a nyertes gém valójában valamiféle sportszerű ajándék volt, a következő öt játékból kide­rült: szorgalmasan rohangáltam az ütései, illetve a labdák után, nagy néha sikerült visszaütnöm valamit érdemben, s 39 perc után fel kocoghattam a hálóhoz, gratulálni legyőzőmnek, egyút­tal eldöntve, lezárom pályafu­tásom versenyzői szakaszát. El­végre a csúcson kell abbahagy­ni: egy vébéről vonulok vissza...- Edzettéi egy rosszat! - mondtam Szásának, mire elmo­solyodott: - Dehogyis. Egy jót... Egyetlen izzadtságcseppet sem láttam rajta... Nehéz meccsre számít a Csurgói KK KÉZILABDA EHF kupa, férfiak Vasárnap 18 órától Norvégiá­ban lép pályára a Csurgói KK férfikézilabda-csapata. A ha­zai mérkőzésen imponáló, hét gólos előnyt sikerült kiharcol­nia a somogyiaknak, de ennek ellenére Sótonyi László nehéz mérkőzésre készíti fel a csapa­tát. A csurgói mérkőzésen ki­emelkedő teljesítményt nyúj­tott Bartucz László a magyar válogatott kapusa. Őt kérdez­tük esélyekről, a készülésről, utazásról.- Nagyon nehéz mérkő­zés lesz a visszavágó. - mond­ta Bartucz László. Itthon egy erős norvég csapattal játszot­tunk, akik semmit nem adtak ingyen és gondolom ez Norvé­giában sem lesz másképp. Szo­kásos edzésekkel illetve vide­óval készül a csapat a mérkő­zésre, próbáljuk a saját játé­kunkat csiszolgatni. A mérkő­zés után, hétfőn már jövünk is haza és kedden itthon fogadjuk a Veszprémet. Bízunk benne, hogy egy sikeres EHF kupa sze­replést követően, minden teher nélkül, méltó ellenfelei leszünk a magyar bajnoknak és jó kézi­labdát láthatnak majd a Veszp­rém ellen a szurkolóink. A Csurgói KK együttese pén­teken reggel nyolckor indult és egyszeri átszállás után 19.15- kor szállt le a repülőjük Bodö- ben. Huszár Hajnalka Aleh Astrashapkin (a labdával) sokat tehet a csurgóiak sikeréért Érdi Rio után már Füreden versenyez VITORLÁZÁS Fantasztikus eredményeket ért el idén Ér­di Mária, aki az esztendő el­ső felében kiváló versenyzés­sel szerzett kvótát a riói Nyá­ri Olimpia Játékokra. A fiatal vitorlázó hölgy az­tán az ötkarikás játékokon sem vallott szégyent, s a na­gyon erős nemzetközi me­zőnyben is letette névjegyét. A tizennyolc esztendős ver­senyző nem sokat pihent az olimpia után, hiszen haza­térése másnapján megkezd­te az edzéseket. A magyar vi­torlázó ismét vízre száll, hi­szen a Rió után első alkalom­mal indul versenyen. Érdi Má­ria a Balatonfüreden megren­dezendő Laser Európa Kupán vesz részt.- Az utóbbi hetekben első­sorban fizikai, alapozó edzé­seket végeztem, és nagyon várom már a hétvégi balaton­füredi Európa Kupát. Bízom benne, hogy sikerül jó ered­ménnyel zárni a hazai ver­senyt - mondta Érdi Mária, akinek az idei versenyprog­ramjában Világkupák szere­pelnek a világbajnokságon kívül. - Kínában és Ausztrá­liában indulok világkupa-for­dulókon, és akkor még ott van az ifjúsági világbajnokság de­cemberben, amelyet Új-Zélan- don rendeznek meg - tette hozzá Érdi Mária. ■

Next

/
Oldalképek
Tartalom