Somogyi Hírlap, 2016. szeptember (27. évfolyam, 205-230. szám)

2016-09-08 / 211. szám

fi MEGYEI KÖRKÉP 2016. SZEPTEMBER 8., CSÜTÖRTÖI­Búcsú másfél évtized után Tízezer kilométerre, Manilá­ban járt a Fülöp-szigeteki ke­resztény ifjúsági világtalálko­zón 1995-ben, melyen találko­zott II. János Pál pápával, ami­kor eldöntötte: megkezdi a papi szemináriumot. Akkori kedve­se nem is lepődött meg, hiszen Fábry Kornél kapcsolata Isten­nel régről eredeztetett: ötgyere­kes, katolikus családban nőtt fel, a hit, a vallás a mindenna­pok része volt a famíliában, s fi­atalon még az is felmerült ben­ne, taizéi testvérnek áll. Ám mégis inkább a gödöllői agrár­egyetem gépészmérnök kará­nak francia szakfordítói szakán kezdett tanulni, majd az ELTE felé fordult, s francia szakon ta­nult tovább. A manilai út után éppen olasz szakra készült, amikor mégis a teológia mel­lett döntött. Családja természetesnek vette döntését, barátai visz­ont tamáskodtak, titokban még fogadásokat is kötöttek, meddig bírja a szemináriumot, mikor lép ki. ugyanis elképzel­hetetlennek tűnt, hogy valóban pappá szenteljék, hiszen a pálya rengeteg lemondással járt. Neki pedig ott volt fordítói munkája, egzisztenciája, pén­ze, kedvese, közössége, jó csa­ládi háttere, otthona, élte a huszonéves egyetemisták éle­tét. szombatonként házibu­liba járt. élete volt a rock n' roll, szörfözött, korábban lova­golt, síelt, később búvárkodott, kipróbálta az ejtőernyőzést, a hódeszkát, fotózott, ze­nét tanult, s rengeteget uta­zott - mindezek helyett mé­gis Istenre mondta ki az igent. A Kaposvári Egyházmegyébe tulajdonképpen egy újságcikk hatására került: olvasta, hogy Somogybán igen magas a pa­pok átlagéletkora, akik nem egyszer hat-nyolc falut is ellát­nak. így ide jelentkezett kis- papnak. Miután felvették, a Pázmányon végezte a teológiát a Központi Szeminárium növen­dékeként. Felszentelése és egy év párizsi káplánság és tanulás után a kaposvári Szent Imre- templomba került Varga László atya mellé. Kaposvár után Rómában tanult tovább, ahol doktorált, tanulmányait befe­jezve került 2008-ban a ka- posfüredi plébániára. Ahonnét nyolc év után köszönt el új fela­data, a Budapesti Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus Általános Titkárság főtitkári posztja miatt. Negyvennégy évesen kapott új feladatot. CSMffldOij® K^[ő)(ö@!®r§(o] onöíiBD oud@©5 [JMtejpeteoD \mjd Ha Jézus igent mond, senki nem mondhat nemet Horváth Anita nemcsak gyűjti az ásványokat, de állítja, gyógyításra is kiválóan alkalmasak Nemcsak fűben-fában, kőben is az orvosság Január végén jelentette be Ferenc pápa, 2020-ban Bu­dapesten rendezik az 52. Nemzetközi Euchariszti­kus Kongresszust. Az ese­mény előkészületét koordi­náló Budapesti Nemzetkö­zi Eucharisztikus Kongresz- szus Általános Titkárság élére Erdő Péter bíboros, esztergom-budapesti ér­sek Fábry Kornél kaposfü- redi plébánost nevezte ki, aki augusztus utolsó hétvé­géjén búcsúzott el gyüleke­zetétől. Vas András andras.vas@mediaworks.hu- Miről beszélt az utolsó szentmiséjén?- A kereszthordozásról, amit sokan félreértenek - felelte Fábry Kornél. - A kereszt fel­vétele azt jelenti, igent monda­ni a Mennyei Atya akaratára.- Nem vártak valami szemé­lyesebbet a kaposfürediek?- Kaposváron utoljára a Donnerben miséztem. A bú­csúztatásomkor Füreden már az új plébánosé, Péter atyáé volt a szó.- És ő mondott valami sze­mélyre szólót?- Arról beszélt, ne a főhe­lyet keressük magunknak, hanem fontos, hogy a helyün­kön legyünk.- Magára vette?- Teljesen egyetértettem ve­le.- így még nehezebb lehetett a búcsú...- Nehéz volt elköszönni, hiszen nyolc év alatt szép és szeretetteljes, baráti közös­ség épült. Szerettem Füredet, s úgy tapasztaltam, a helyiek is megkedveltek engem. De most új feladatot kaptam.- Anno azért jött Somogyba, mert a megyében óriási volt a paphiány. Ma sem jobb a hely­zet, mégis távozott.- Nem érzek ellentmondást. Ahogyan akkor, úgy most is Jézus szólított meg, és most abban erősített meg, hogy Bu­dapesten van rám szükség.- Nemcsak távozott, de a plé- bánosi munkának is hátat for­dított. Valamint a tanításnak, a három fíliának...- Azért most sem fogok unatkozni!- Nem is erre céloztam...- Ez a mostani is papi fel­adat. Ráadásul a legfonto­sabbat akarjuk megmutat­ni: az oltáriszentségben köz­tünk élő Krisztust. Őt sze­retnénk közel hozni az em­berekhez.- Mégsem lelki munkának tű­nik, sokkal inkább adminiszt­ratívnak. Még ha vezető szin­ten is.- Én közösségi feladatnak látom, amihez kapok segítsé­get is. Az adminisztráció, a szervezés pedig vele jár.- Sokat gondolkodott a felké­rés után?- Úgy ért, mint derült ég­ből a villámcsapás. Öt napot kértem a döntésre. Imádkoz­tam, gondolkodtam, ez-e a fel­adatom. A választ Jézustól egy egyórás szentségimádás alatt kaptam meg. De ezzel együtt sem túl könnyű feldolgozni, hogy itt kell hagynom min­dent.- És egy tulajdonképpeni falu­ból vissza kell menni a nyüzs­gő fővárosba.- Értelemszerűen más a kö­zeg, persze nem ismeretlen, hiszen 28 évet mégiscsak itt éltem korábban.- Papként viszont egyet sem...- Akikkel itt találkoztam, örömmel fogadtak, és csak megerősítettek a döntésem­ben.- Mellyel teljesen megfordult az élete. Eddig a hitélet, a kö­zösség vezetése állt az első helyen, most a lelkiség háttér­be szorul.- Az Emmánuel Közösség­hez tartozom, melynek leg­több tagja Budapesten él.' Vagyis egyáltalán nem szaka­dok el a pasztorációtól, főleg nem a lelkiségtől.- A csomagokon kívül mit vitt magával?- Mérhetetlen szeretetet, amit kaptam. S az egész nap nyitva álló templomot. Mely vasárnaponként zsúfolásig megtelt.- Gondolom, elsősorban Kor­nél atya miatt. Aki viszont fel­jebb lépett az egyházi hierar­chiában.- Mi az a feljebb? Ez is egy feladat, ami négy évre szól, semmi több.- És utána?- Majd a Jóisten eldönti. De ha arra céloz: egyáltalán nem derogálna visszamenni falu­si plébánosnak. A jövőmön amúgy tényleg nem gondol­kodom, ugyanis mindig is a jelenben éltem. A mostani fel­kérés is váratlanul ért.- És miért éppen Kornél atyá­ra esett a választás Kaposfü- redről?- Erdő Péter bíboros úr azt mondta, mindenki engem ja­vasolt. Vélhetően mellettem szóltak a tanulmányaim, a nyelvismeretem, az eucha- risztia szeretete, s persze szá­míthatott, hogy több nemzet­közi rendezvény szervezésé­ben részt vettem már.- Hízelgett az egojának? Vagy egy pap számára ilyen nem lé­tezik?- Biztos másként néz ki ez a helyzet kívülről, mint be­lülről. Igazából eszembe sem jutott, hogy karrierlehetőség­ként tekintsek a feladatra. Számomra ugyanis ez nem „előrelépés” vagy „felfelé ju­tás”, hanem kihívás. És mesz- sze nem mellékesen: szív­ügyem, hiszen nekem az eu- charisztia a ■ legfontosabb. Ahogy mindent, úgy ezt is Krisztusért teszem. Ha azt kérné, mosogassak egy kony­hán, hát felvenném a gumi­kesztyűt. Ahogyan az ének is mondja: Ha Jézus igent mond, senki sem mondhat nemet.- Időben mennyivel több el­foglaltság, mint a füredi plé- bánosság?- Amikor először felmen­tem Budapestre, s találkoz­tam a feladattal, azt mond­tam a bíboros atyának: úgy érzem magam, mintha öt gye­rekem lenne, s most születné­nek hármas ikreim...- Füreden bezzeg még a taní­tás és a többi feladat mellett is belefért némi kikapcsoló­dás. Például a tenisz, melyben az amatőrök között a végén versenyeket is nyert.- Most is kell, hogy jusson rá idő! A mozgás hozzátarto­zik az élethez.- A görkorcsolya is? A Buda­pesti Nemzetközi Eucharisz­tikus Kongresszus Általános Titkárságának főtitkárától...- ...tényleg fura lenne.- Pedig mennyivel egyszerűbb lenne közlekednie a főváros­ban...- Marad a BKV... De remé­lem, egy-egy szörfözésre is jut majd idő. Vagy fallabdá­ra. Csak előbb ki kell pakol­nom, ugyanis egyelőre dobo­zokból élek a bátyáméknál. És hát négy évig ez mégsem me­het így... KAPOSVÁR A nagymamától örökölt ásványgyűjtemény- nyel kezdődött minden, s ha néhány évig hátat is fordított a köveknek, azok nem enged­ték el. Ahogyan Horváth Ani­ta mondja: megszólították. Ma már közei ezer darabos gyűj­teménnyel rendelkezik, s per­sze nem csillogásuk, érdekes színeik miatt kedveli őket, hanem gyógyító hatásuk mi­att. Az ásványok ugyanis sok ezer esztendőn keresztül ter­mészetes velejárói voltak az orvoslásnak, az elmúlt más­félszáz évben viszont jellem­zően megfeledkeztek róluk. Manapság viszont egyre job­ban visszakerülnek a köztu­datba: jellemzően karkötők, láncok formájában, viselőik szerint megannyi szervi és lelki bajra megoldást nyújt­va. Sokak számára persze az ásványok gyógyító ereje egy­szerű kereskedelmi humbug­nak tűnik.- A kövek finom rezgése ál­lítja be megfelelőre az ember rezgésszintjét - magyarázza Horváth Anita, aki rengeteg képzésnek köszönhetően odáig jutott, hogy maga is képes gyó­gyításra használni a különféle ásványokat. Nyitásként szélén itpálcá­val tisztítja meg az ember au­ráját a napi rárakódott problé­máktól, majd egy tiszta hegyi­kristály gyógyítópálcával kö­vetkezhet az energetikai keze­lés. Ezután jöhet hét negyven fokosra felmelegített, gyógyító kő a gerincoszlopra helyezve - állítja, csodákra képes.- Az ametiszt a koronacsak- rát nyitja - sorolja -, a zafír a harmadik szemet, a kalcedon a torok-, a smaragd a szív-, a holdkő a szakrális, a gránát a gyökércsakrát, a tigrisszem a napfonatot. Az ember meleg bizsergést érez csak, ám ekkor töltődik fel energiával. A kezelés alatt a két tenyér­ben tartott, előmelegített kan- babajáspis a stresszoldásért fe­lel, egy rubintartalmú masz- százsrúd pedig a kézzel nem elérhető pontokat stimulálja.- Sokan nem hisznek az ás­ványok gyógyító erejében - teszi hozzá Horváth Anita -, ám ez nem hit kérdése: míg ők tamáskodnak, a kövek dol­goznak. Még a jellemzően ék­szerként kedvelt gyémánt is: a tiszta tudatért felel, remek ellenszere az idegi problé­máknak, s boldogságot okoz. A szódalit pedig a torokfájás­ra jó, a gránát a női bajokra, a hematit a vérkeringés javí­tására. Minden kő valamilyen gyógyhatással bír. Nem vélet­lenül tartotta magát a mon­dás évszázadokon át: fűben, fában, kőben az orvosság... Csak valami miatt az utóbbi­ról megfeledkeztek az elmúlt százötven esztendőben. Pe­dig itt vannak, elérhetőek, s ha megfelelően alkalmazzák őket, igazából csodákra képe­sek... A. V.

Next

/
Oldalképek
Tartalom