Somogyi Hírlap, 2016. augusztus (27. évfolyam, 179-204. szám)

2016-08-03 / 181. szám

g MEGYEI KÖRKÉP 2016. AUGUSZTUS 3., SZERDA A Zselic szépsége önmagában nem elég, nívós szolgáltatások kellenek Felfutóban, mégis lemaradásban Országszerte egyre többen választják vakációs úti cél­nak a Zselicet, s az ideérke­ző vendégek szerint a térség sokkal nagyobb marketin­get érdemelne, ugyanis pá­ratlan természeti és gaszt­ronómiai élményeket nyújt. Vas András andras.vas@médiaworks.hu BŐSZÉNFA - Nem tudtuk, hogy itt ennyi mindent lehet csinál­ni - jelenti ki Szabó Éva, mi­közben a Kaposvári Egyetem Vadgazdálkodási Tájközpont­jában, vagyis ismertebb nevén a bőszénfai Szarvasfarmon a fogatra vár ismerőseivel. A kis csapat Hódmezővásárhelyről érkezett nyaralni, bázisuk a kardosfai hotel, ahonnét amo­lyan csillagtúraszerűen járják be a környéket. - Errefelé még nem jártunk, csak korábban Kaposmérőben a Kassai-völgy­ben. A társaság rendszeresen jár­ja az országot, így esett most választásuk a Zselicre.- Igazából véletlenül buk­kantunk a hirdetésre - jegyzi meg Sebők László -, ám ami­kor kicsit utánanéztünk a Zse- licnek, kiderült, elég jól reklá­mozzák, ám valahogyan még sincs benn a köztudatban.- Pedig van olyan gyönyörű, mint az Őrség - teszi hozzá Bí­ró Sándor. - Voltunk már ott is, a környezet szerintem a Zselic- ben simán vetekszik vele, csak az Őrség sokkal felkapottabb. Utóbbit Nagy lános, Kapos­vári Egyetem Vadgazdálkodá­si Tájközpontjának vezetője is elismeri.- A Zselic most kezd felfut­ni - magyarázza -, egyszerre több turistavonzó beruházás fut a térségben, a csillagvizs­gáló, a kilátó, az erdei iskolák, Hajmás, a sárréti vadászház, a kisvasút mind érdekes lehet az idelátogatóknak. És jó alap lenne egy nagy együttműkö­déshez, ám egyelőre minden­ki érezhetően egyénileg próbál érvényesülni. A tájközpont vezetője szerint óriási érték az érintetlen zseli­ci természet, ám nagy kérdés, meddig marad meg ilyennek.- A turizmus ugyanis inf­rastrukturális beruházásokat s tömegeket jelent - jelenti ki -, viszont a Zselicnek éppen a vadregényessége a vonzereje, azaz ügyesen meg kell találni azokat a lehetőségeket, melyek komfortosabbá teszik a helyet a turistáknak, viszont nem növe­lik látványosan az ökológiai láb­nyomot. A Szarvasfarm például jelen­leg naponta 150-200 vendéget tud gördülékenyen fogadni, ám szükség lenne még projektekre, melyeknek köszönhetően job­ban eloszlana a látogatószám.- Fejleszteni lehetne az állat- simogatót - mondta Nagy Já­nos -, s így több állatfajt lehet­A vaddisznóknál nem fér bele a simogatás, kell a tisztes távolság ne bemutatni. Kiépített utak is kellenének, a magtárépület­ben pedig be lehetne rendez­ni egy Zselic Múzeumot a tér­ség flórájának és faunájának bemutatására. A legnagyobb probléma ugyanis jelenleg a Zselicben, hogy a programok nagy része időjárásfüggő. Na­gyobb együttműködéssel- vi­szont a különböző programo­kat szépen fel lehetne fűzni egymásra, kialakulhatna egy­fajta Zselic-kör, s tényleg több­napnyi, tartalmas kikapcsoló­dási lehetőségeket tudna nyúj­tani a térség. Persze nemcsak programok­ra, de megfelelő szálláshelyek­re, s infrastrukturális fejlesz­tésekre, Utóbbin belül is el­sősorban kerékpárúira lenne szükség. A fentebb citált Őr­ség ugyanis éppen ezeknek Nagy János, a tájközpont vezetője: a Zselic most kezd felfutni Ebédidő a domboldalban Elvarázsolta a társaságot a Zselic szépsége Szemezés a kamerával köszönhetően jár sokkal elő­rébb, s lett a hazai kerékpá­ros turizmus egyik fellegvára. Persze önerőből ezek megvaló­síthatatlanok, komoly támoga­tással viszont igazán színvo­nalas projektek valósulhatná­nak meg.- A gyönyörű környezet ön­magában kevés - teszi hozzá a tájközpont vezetője. - Szolgál­tatások kellenek, ma ugyanis csak valódi élményekért haj­landó odautazni valahová az ember. Vagyis nekünk a Ba­latonnal, az élményparkok­kal, a wellnesshelyekkel kell.: megküzdenünk értük, s olyan egyedit kínálni, melyet máshol nem kapnak meg. Ilyen például a Szarvasfarm étterme, ahol tíz zselici állat­fajból készítenek fogásokat, s emiatt az ország egészen tá­voli pontjairól is felkeresik az ínyencek.- Szamarat!? - lepődik meg Bíróné März Judit, amikor az egyik országosan híressé vált alapanyagot ajánljuk a hódme­zővásárhelyi csapatnak. - Itt tényleg lehet szamarat enni?! Hááát... Nem biztos, hogy ki­próbáljuk... Kardosfán vaddisz­nót és szarvast már ettünk, s nagyon ízlett. Felénk nem jel­lemző a vad az étlapon, azaz tényleg különleges élmény volt.- Az Alföld után ez tény­leg más vidék - bólogat Szabó Éva, miközben a társaság fel­kapaszkodik a konflisra, mely előtt Huszár és Kapitány béké­sen vár a jelre, hogy az erdei körútra induljanak szarvasbi- kanézőbe. - Elképesztően szép ez a dombos táj, s kifejezetten tetszik, hogy elvileg eldugott helyen vagyunk három napja, de még egy percet sem unat­koztunk.- Ilyen az ideális világvége - szól közbe Sebők László. - Hál’ isten, még térerő sincs, tény­leg teljesen ki tud kapcsolni az ember. S már az is kiderült számunkra, ez az a hely, ahová nem elég nyáron eljönni: min­den évszakban meg kell nézni, mert mindig új arcát mutatja...

Next

/
Oldalképek
Tartalom