Somogyi Hírlap, 2016. augusztus (27. évfolyam, 179-204. szám)

2016-08-08 / 185. szám

X MEGYEI KÖRKÉP 2016. AUGUSZTUS 8„ HÉTFŐ Vinnék a melóst árkon-bokron át a régióból Egyre többen vannak, akiknek nem pálya a hazai éhbér, inkább oda mennek, ahol megfizetik őket KOMMENTÁR ► Folytatás az 1. oldalról SOMOGY - Ilyen sem voltmég itt- mutat rá a plakátra a középko­rú hölgy a bodrogi buszmegálló­ban. - Veszprémbe meg Csong- rádba vinnének munkásokat, innen? Költői a kérdés, nincs is rá válaszom, egyelőre. Buszra várunk, dolgozni indulunk mi is. Közös csodálkozásunkat két figyelemfelhívó, laminált lapon található szöveg váltotta ki: hús­ipariba betanított csomagolót anyagmozgatót keresnek, a má­sikon azt látjuk, ugyanezen kva­litások mellett műanyag gyártó céghez vinné a munkaerőt 150 kilométerrel távolabbra. Ahogy halad a busz, Csombárd, Hetes, Juta felé, virítanak az ablakból a feliratok, minden egyes települé­sen találkozunk a plakátokkal.- Sajnos nem áll módomban felfedni Önnek a megbízóinkat- foglalja össze röviden a szege­di székhelyű munkaközvetítő cég munkatársa, akit a hirdetés­ben megjelölt telefonszám felhí­vásával értem el. - Nagyon sok embert keresnek, s ezeknek a relatíve nagyobb cégeknek nem számít ekkora távolság - mutat rá az igényekre, de hiába kérle­lem, nem adja ki a cégneveket, pedig nem a hirdetését akar­nám lenyúlni. Nem hiszi, any- nyit még kibök, azért választot­ta ezt a kissé régimódi, de annál hatékonyabb faliújságos mód­szert, mert olyan embereket ke­res, akik a környékbeli, elsősor­ban kaposvári gyárakban már dolgoztak, de ott már nem sze­retnének, esetleg megunták a helyben jellemző körülménye­ket, fizetésüket, s vállalják a vál­tást. Magyarán a fiatalabb, ka- landvágyóbb munkaerő elszip- kázására tesz kísérletet - gon­dolom magamban, de nem mon­dom, hallhatóan így is ijesztően hatottam. A hirdetésben olvasott para­méterek alapján nem nehéz ki­deríteni, melyik két cég keres munkaerőt Somogybán a távoli Veszprémből és a több mint 300 küométeíre lévő csongrádi vá­rosból, de egyikükkel sincs sze­rencsém olyan téren, hogy név­vel vállalják nyüatkozatukat. - Mi egy nagy vállalat vagyunk, komoly gyártókapacitással, s körülbelül 1400 fő fizikai dolgo­zóval, akiknél értelemszerűen nagy a fluktuáció, de a termelé­kenységünkben gondokat jelent, hogy alig van olyan ember, aki hajlandó lenne egyáltalán dol­gozni, ezért keresünk munka­erőt az ország több pontján is - mutat rá a csongrádi húsfeldol­gozó gazdasági igazgatója még­is. Az Ormánságból már van­nak náluk dolgozók, de példá­ul Magyarország északkeleti ré­széből is alkalmazunk embere­ket. - Kéthetente hozzuk-visz- szük őket a lakhelyükre, 120 ezer forintos nettó bért, munka­ruhát, egy kis étkezési utalványt tudunk biztosítani, de ehhez két műszak kemény fizikai munkát várunk el, ahol pont ugyanúgy kell a szalag mellett állni a ti­zedik órában is, ahogyan az el­sőben - nem könnyű munka, avat be végül. Elmondja azt is, hogy hetente húsz-húsz dolgo­zót tudnának felvenni, de alig bírják „összelasszózni” az em­bereket. Szerbiából, Romániá­ból, de már Kárpátaljáról sem tudnak ugyanakkor betaní­tott munkára embert maguk­hoz csábítani, mert a románok már régen nyugatabbra járnak, míg a szláv nyelvet bírók in­kább Krakkóba és más lengyel nagyvárosokba, vagy Pozsony­ba, Prágába mennek a külföldi autógyárak beszállítóihoz, ahol a magyar átlagfizetésnél har­minc százalékkal többet keres­hetnek. - Fegyelmet igényel ez a munka, igazodni kell a sza­lagsebességhez, s hamar ki­kopnak az emberek - mutat rá, száz kilométeres körzetből na­pi szinten buszoztatjuk a dolgo­zókat, a többieknek szállást biz­tosítunk. Kiderül, most talán könnyebbséget ad a cég számá­ra, hogy kevesebb akadályt gör­dítenek a külföldiek alkalmazá­sára, így azon gondolkodnak, mi van Bulgáriában, onnan le- hetne-e dolgozókat ide csábíta­ni. - Nagy a munkaerőhiány, s nem tudunk Nyugat-Magyaror- szághoz hasonló attraktív bére­ket adni, ráadásul a közmunka is elszívja az embereket a mun­kából, aztán ha meg valaki on­nan vissza akarna állni, kide­rül, hogy eltunyultak, s nem bírják ezt a megterhelést. Veszprém környékén több műanyagipari üzem is műkö­dik, s rövid nyomozás után si­került beazonosítanunk a hir­detést feladó vállalatot, amelyik egy nagy magyar cégcsoport ré­szeként keres Somogyból is em­bereket, nem kívántákkommen- tálni munkaerőhiányból fakadó problémáikat. Egy másik, jóval kisebb, de annál prosperálóbb magyar tulajdonú családi vál­lalkozás korábban próbálkozott hasonló munkaerő-kereséssel, de máshogy oldották meg. - Ke­restünk embert mi is Somogy­ból, de nem jutottunk megnyug­tató eredményre, ezért az időle­ges hiányunkat úgy oldottuk meg, hogy kis munkaátszerve­zés után ideiglenesen visszafog­lalkoztatunk nyugdíjas kollégá­kat - mondja Puskás Miklós, az ugyancsak veszprémi székhe­lyű Plasticor Kft. üzemvezetője. - Már fiatalok sincsenek, vagy elmentek külföldre, s valamiért a diákmunkával sem sikerült pótolnunk az idén a kieső mun­kaerőt - mondta. A beszélgetés­ből kiderül, a fröccsöntéssel és szerszámgyártással foglalkozó cég meglehetősen intenzív fej­lődési szakaszt élt meg első tíz évében a sikeres pályázati le­hetőségeknek is köszönhetően, négyezer négyzetméteren tud­nának termelni, de csak 1500- at használnak ki. - Megrende­lés lenne, de olyan munkaerő­vel, amelyik még ími-olvasni sem tud, nem nagyon lehet mit kezdeni - emelte ki az üzemve­zető. Ám hasonló véleményen van, mint csongrádi kollégája, nem csak a mérnökök - mint kiderült, a felsőfokú végzettsé-, gű szakmérnökökre fejpénzt fizetnek a cégek a munkaerő­közvetítőknek -, és a gépipar­ban járatos szakemberek, ha­nem a kétkezi munkások hiá­nya is egyre fenyegetőbb a ter­melékenységben. - Nincs an­minimum nem modem, nem alkalmazkodó túlzott ragasz­kodásunk a szülőföldhöz, la­kóhelyhez. Nem véletlen, hogy tőlünk nyugatabbra nem egy ház tulajdonjoga határozza meg a gyökérverés mikéntjét, sokkal inkább a megélhetés biztonsága. ÍGY nyilván könnyebben moz­dulnak a munka felé, ha nincs olyan törlesztőrészlet, ami gúzsba kötne egy életre. A vál­lalatok is így mennek ország­ról országra, azt a munkaerőt keresik, amelyik hozzájuk ál­nál rosszabb, ha áll a sokmil­liós gép, a gyártósor - foglalja össze az örök igazságot, majd kalmazkodik, s nem pedig for­dítva. Nehéz dilemma, mikor induljon el az ember, s hagy­ja hátra a családot, a házat, a kutyát. Mikor lesz elég abból, amit helyben el lehet érni. AKI valaha már odébbállt, tudja, akármiért nem éri meg. Ha már menni kell, fi­zessék meg rendesen, hogy torokszorítva szembekerül­jünk a magánnyal, vagy ma­gunkkal hurcoljuk szerette­inket árkon-bokron át. A tég­lát, a cserepet úgy sem pakol­hatjuk fel... hozzáteszi: dehogynem: ha mindig csak selejtet termel­ne... Szűcs Tibor Már külföldön is felfigyeltek a magyar munkaerőhiányra Már külföldön is felfigyeltek a súlyos magyar munkaerőhi­ányra - szemlézte a Deutsche Welle külön hazánkról szó­ló gazdaságelemző riportját a Portfolio.hu. Kiemelik, hogy a kormány nem fogad be menekülteket az országba, addig a másik ol­dalon akar vagy inkább szük­sége lenne külföldi munkaerő­re az egyre jelentősebb mun­kaerőhiány miatt. A cikkben külön kiemelnek egy siófoki vállalkozót, hogy a Balaton egyik legnépszerűbb városának központjában talál­ható szórakozóhely hiába szár­nyal, még sincs elég pincé­re. A portál beszámolója alá­húzza, hogy a Munkaadók és Gyáriparosok Országos Szö­vetsége, érzékelve a problé­ma súlyosságát, előállt saját A közmunka végleg letéríti a dolgozókat a munkaerőpiacról javaslataival. Ezek között sze­repelt egy olyan program ki­dolgozása, ami bevonná a ma­gyar munkaerőpiacra a kultu­rálisan beilleszthető szakkép­zett külföldi munkaerőt. A né­met lapnak nyilatkozó Rolek Ferenc, az MGYOSZ alelnöke kifejtette: Magyarországnak szüksége van külföldi képzett munkaerőre is foglalkoztatási célokból. Az ilyen célú beván­dorlás nagyon fontos lenne az országnak akár átmenetileg, akár tartósan. Azt is hozzátette, hogy min­den évben 40-50 ezer ember­rel kevesebb a munkaerő-kí­nálat idehaza a szükséges­nél, ami szerinte tíz eszten­dő múlva oda vezethet, hogy nagyjából 500 ezer munkavál­laló fog hiányozni Magyaror­szágról. Mohácsra sincs elég ember Százhúsz ember hiányzik a 1BB Csányi Sándor érdekeltségé- ' ■' * fe­nek számító mohácsi vágóhíd- B a ról - irta a minap a Népsza- J(R badság. A napilap úgy értsiilt, v hogy a tulajdonos cégcsoport *B|flrTii > (Bonafarm Zrt.j szegedi és pé- C ^ JtflHpÉ esi vágóhídjáró! (Pick Szeged % Bb Zrt.) szívesen látnának Mohé- 1 ^ csőn dolgozókat, az alkalma- §•■ a , zottaktól és érdekképviseleti | j személyektől, úgy tudja, hogy a csongrád megyei vágóhídi / ■ Btt szakmunkások havi nettó jö- W vedelme - ebben benne van a bér, az étkezési támogatás és ~ ■ -jggt “ | még néhány egyéb juttatás - ^ ( 140-180 ezer forint, miközben " ' ‘ Mohácson nettó 210-250 ezer Á \ forintot is kereshetnének, ám így sem nagyon akarják vállal- , ni napi kétszer kétórás ingé- Y ' % zást, vagy a hetelés, hiába biz- -w» tosítana szállást a munkaadó. Húsbavágó a n Húsbavágó a munkaerőhiány Fotóillusztráció: Lang Róbert i

Next

/
Oldalképek
Tartalom