Somogyi Hírlap, 2016. július (27. évfolyam, 153-178. szám)

2016-07-04 / 155. szám

fi MEGYEI KÖRKÉP 2016. JÚLIUS 4., HÉTFŐ Margit-vonal: emléktúrát szervezett a veterán flotta NAGYBAJOM Mozgalmas hét­végéje volt a megyei veterán- jármű egyesület tagjainak: negyedik alkalommal szer­vezték meg a Margit-vonal emléktúrát. A második világháborúban a település környékén csak­nem négy hónapig állt a front és több kisebb település a ke- mépny harcok következtében később elnéptelenedett, és ezeket a helyszíneket kereste fel a csapat. A programhoz kapcsolód­va Kiskorpádon kopjafát állí­tottak, amelyet Punik László, a veteránjármű egyesület el­nöke szervezett. Csikós-Nagy Márton alkotását Puskás Bé­la, a megyei temetkezési kft. igazgatója avatta fel, és ezzel a világháborúban - 1944. de­cember 3-án, ismeretlen kö­rülmények között elhunyt - öt magyar katona és az egyik honvéd menyasszonyának ál­lítottak emléket. Huszonöt veterán autóból, motorból és teherautóból állt a konvoj, Böhönyén és Nagyba­jomban is megkoszorúzták az emlékművet, s a csapatot ven­dégül látta Nagybajom önkor­mányzata, a település egyéb­ként a hétvégén ünnepelte a városnapját. A két napos veteránjármű túra vasárnap ért véget. Harsányi M. Korabeli egyenruhákban emlékeztek a háború hőseire Emlékkő: a Szovjetunióba elhurcolt németekre emlékezett a nemzetiségi önkormányzat Barcson A magyarországi németek tör­ténetének egy fontos részét idézték fel Barcson, ahol a Né­met Nemzetiségi Önkormány­zat emlékkövet állított fel a vá­rosközpontban.- Emlékezzünk meg azokról a kényszermunkára elhurcolt és kitelepített sokat szenvedett édesanyákról és édesapákról, nagymamákról és nagyapák­ról, testvérekről, dédszülőkről és rokonokról, akik egy ember­telen korszak, embertelen esz­méinek váltak az áldozataivá- mondta ünnepi beszédében Domonkosné Rippel Éva elnök, aki felelevenítette hetven évvel ezelőtt történt jogtalanság és erőszak történelmi eseményeit Európában, Magyarországon és Somogybán. - A magyarorszá­gi németek II. világháború utáni története a magyar társadalom múltjának részét képezi, nélkü­le nincs nemzeti önismeret. Elhangzott: a kaposvári szovjet parancsnokság Somogy me­gyében 1944. december 22-én rendelte el az összeírást. A né­metek, illetve a német nevűek deportálása néhány napon be­lül megtörtént. A Donyeck me­dencében Sztalino nevű telepü­lésre kerültek, a férfiak a bá­nyában, a nők a földeken dol­goztak. Az internáltak végül a hadifoglyokkal együtt csak 1945 novemberének végén, 1947 nyarán és 1848-ban ér­keztek vissza Barcsra. A nélkü­lözések, az embertelen, körül­mények és a megerőltető kény­szermunka következtében a harminc-negyven százalékuk bizonyosan meghalt, de vol­tak olyan somogyi települések, ahol az elhurcoltak hatvan szá­zaléka veszett oda.- Az emlékkő felállítása egy alkalom az emlékezésre és a szembenézésre, hiszen Ma­gyarország szembenézett a múlttal és már régen meg­bánta a kitelepítést - hangsú­lyozta az elnök. - Elmondhat­juk, hogy ma mi magyarorszá­gi németek a magunk etnikai, kulturális gyökereire büszkén, megkérdőjelezhetetlenül ré­szei vagyunk a magyar közös­ségnek. J. G. Borkóstoló, veteránjármű-kiállítás a Rippl-villában Rendhagyó randevú Különleges találkozások a múzeumok éjszakáján Kalandot vittek az éjszakába: izgalmas programok követ­ték egymást a Rippl-Rónai Emlékház és Látogatóköz­pontban, ahol a múzeumok éjszakája alkalmából villatú­rára és fényrajzkészítésre is csábították hétvégén a be­térőket. Rippl-alkotások, ve­terán járművek és drón: múlt és jelen összhangja. Harsányi Miklós miklos.harsanyi@mediaworks.hu KAPOSVÁR - Csúcsverda, most is vállalható - dicsérte a bejárat közelében parkoló sárga Moszk­vicsot egy férfi, melyet a vete- ránjármű-egyesület tagjainak jóvoltából láthatott a közönség. - Annak idején a szomszédnak volt egy ilyen csodája, büszke is volt az öreg. Akadt, aki autóval, robogóval vagy gyalog érkezett a Róma-he- gyi villába. Fehér Annaróza rol­lerral gördült be: a hároméves kislány édesapjával jött, a köze­li utcában lakik a család, gyak­ran felkeresik a város látvá­nyosságát.- Időben kezdtük a múzeum- látogatást, a kislányt sok élmény érte már egy este is - mond­ta Fehér Gábor. - A nárcisz ün­nepet és a Rippl-fesztivált sem hagytuk ki, jó kis program volt a mai is. Remélem, ezek az él­mények később is megmarad­nak, s nagylányként is gyakran jár majd múzeumba. Ahogy a villa felé araszoltunk, drón zümmögésére figyeltünk fel. No és mécsesekből kirakott alkotásra, mely Rippl-Rónai egyik neves művét - Nő fehér­pettyes ruhában - idézte meg. Korszakalkotó ötlet, jegyezte meg egy látogató, miközben a minigép a levegőből videózta. A látványosság újabb érdeklődő­ket vonzott, s a közhiedelemre rácáfolt az élet: a hölgyek kíván­csiságát is felkeltette a produk­ció. Mely folytatódott néhány lé­pésnyire: Tóth László brácsás és Kovács Dezső hegedűs prí­más népszerű melódiákat ját­szott, a közelben zártkörű bor­kóstoló volt: a Veritas tagjai ran­devúztak, s hat borvidék rajnai rizlingjeit ízlelte a társaság, Ma- tolcsy Gusztáv történeteivel fű­szerezte az estet, Rostás László kiváló ötletnek tartotta a kultú­rált borfogyasztás népszerűsíté sét. Horváth János Milán művé szettörténész is csatlakozott az asztaltársasághoz, s szóba ke­rült: Rippl-Rónai kedvelte a jó bort, birtokán többfajta szőlő termett, vincellérje gondosko­dott a minőségi nedűről.- Ugye, tudunk élni? - így a középkorú férfi, barátaival jó­fajta kék frankost kortyolgatott a villa közelében felállított pa­vilonnál, ahol mézet, szörpöt és házi süteményt is kínáltak. - Ha nincs is telt ház, a hangulat ki­váló és az árnyas fák kincset ér­nek ebben a pokoli hőségben. Azért bekukkantunk a villába. Ahol nagy sikert aratott Rippl-Rónai közelmúltban előke­rült, 1915-ös Ady Endre-portré- ja. Kalandos volt a mű története, s az emeleten kiállított festmény megtekintése is. Egyeseket a ci­pőkön kötelezően viselt tutyi fel­húzása megerőltetett, hisz a fül­ledt éjszakában minden mozdu­latot kétszer is meggondolt az ember. Egy középkorú hölgy, aki egyedül érkezett, de az éjszakai programon mégsem volt magá­nyos, régi adósságát törlesztet­te. Bevallotta: utoljára diákként járt a Rippl-villában. A hétvé­gén sok mindent bepótolt, külö­nösen megkapónak találta a Bú­csú a kaposvári templométeren című festményt. Csodálatos, ál­lapította meg egy német család­fő, aki szobáról szobára hosszan elidőzött egy-egy festmény előtt, s úgy tűnt, hamarosan a vissza­térő vendégek között köszönthe­tik majd a famíliát. o Az idő előrehaladtával újabb produkció következett: Göre Gá­bor bíró úr levelei címmel szá­zadfordulós stand upot mutatott be az Esztrád Színház. A közön­ség a földre terített pokrócokon üldögélt. A gyerekek mécsestar­tót készíthettek, s hagyományos népi játékokat próbálhattak ki.- Na, egy ilyen berendezést otthon is elfogadnék - ábrán­dozott egy fiatal nő az András- sy-ebédlőnél, családjával Buda­pest környékéről jöttek. - Éle­temben először vagyok itt, jó, hogy a fiúkat sikerült rábeszél­ni a Eb-meccs előtti múzeum- látogatásra. A Krisna-völgy szerzetestanulói kiállták a próbákat Túlélőtábor harci köntösben SOMOGYVÁMOS A szerzetesta­nulók életének mindennapjai­ba kóstolhattak bele az általá­nos iskolás fiúk a somogyvá- mosi Krisna-völgyben. A most zárult, háromnapos Dróna-tá- bor az egyszerű életre tanítot­ta őket, és segített abban, hogy a fiúk ezáltal önállóbbak és ön- fenntartóbbak legyenek. A tá­borozni vágyók édesapjukkal és óvodás öccseikkel együtt gyűltek össze a nyitónapon, ahol a szervezők felolvasták a híres indiai eposzból, a Maháb- háratából jól ismert hős, Dró- a tábornok levelét, melyben a tanító átadott számukra né­hány fontos együttműködési szabályt. Az egyik például ar­ról szólt, hogyan rendeljük alá egyéni vágyainkat a Legfelsőbb Úrénak, valamint a tábor közös­ségének.- A tábort a Tehénvédelmi Központ mellett jelöltük ki, ahol felállítottuk a zászlót, a sátortá­bort és a szabadtéri tűzhelyet is- mondta Dvajpájana Dász, az egyik szervező. - Ebben a „túl­élő” táborban a fiúk megtanul­ták, hogyan éljünk egyszerűen, mindezt egyfajta harci köntös­be csomagolva. A résztvevők a tehenészet­ben kihajtották és legeltették a teheneket, munkájukért cseré­be lisztet és tejet kaptak. A ker­tészetben zöldborsót szedtek, amiért burgonyát és zöldborsót vihettek a táborba. Végül a fi­úk a munkájukért kapott alap­anyagokból lepényeket nyújtot­tak, amit forró vaslapon meg­sütöttek, miközben elkészült a zöldborsós, burgonyás, házisaj­tos főétel is. Ebéd után a követ­kező kaland a harcművészetek, azon belül is az íjászkodás gya­korlása volt, és a szerzetestanu­lók akár álló helyzetből, vagy guggolva is képesek voltak elta­lálni a céltáblákat. A harcászati edzés után jöhetett a fürdés és dagonyázás, végül bivalykürt hangja jelezte a közelgő taka- rodót.- Hajnali négy órakor kel­tünk, lefürödtünk a nap suga­rai által meglangyosított vízzel, majd tiszta ruhát húztunk, és részt vettünk a templomi szer­tartáson, utána a csendes me­ditáción - tette hozzá Dvajpája­na Dász. - Ezután folytattuk a munkát, ami a nemrégiben szü­letett boci gondozását és futtatá­sát jelentette, majd kalandosan átkeltünk a Jamunának keresz­telt folyó feletti kötélpályán. Utolsó nap a kalandvágyó csapat tagjai lebontották a tá­borhelyüket és még egy jót íjászkodtak. Jeki Gabriella 4 t

Next

/
Oldalképek
Tartalom