Somogyi Hírlap, 2016. július (27. évfolyam, 153-178. szám)

2016-07-11 / 161. szám

2016. JÚLIUS 11., HÉTFŐ MEGYEI KÖRKÉP g Isten háza gazdasági épületként szerepel a hivatalos iratokon Dobra vert szellemtemplom Szellemtemplom. Cserfek­vés lakosai templomnak építették, az egyház fel is szentelte, az önkormányzat helyi védelem alá vette, ám hivatalosan gazdasági épü­let áll a templom helyén. Vigmond Erika erika.vigmond@mediaworks.hu CSERFEKVÉS - Elárverezték a templomunkat - kereste meg lapunkat felháborodva Paár Károly és felesége. A Marcali­ban lakó idős házaspár a Hosz- szúvízhez tartozó cserfekvé­si templom sorsáért aggódik. -Cserfekvésiek voltunk, a mi kétkezi munkánk is benne volt a templom építésében, sőt mi voltuk 1955-ben az elsők, akik abban a templomban esküdtek meg - folytatta Paár Károlyné.- Most meg, úgy tudjuk, hogy tízezer forintért került magán- tulajdonba. Ráadásul az egész­ben az a legszomorúbb, hogy a hiteles tulajdoni lapon gazda­sági épületként szerepel temp­lom helyett - mutatta az asz- szony annak a levelezésnek a tartalmát, melyben a cserfek­vési templom ügyének nyomá­ba eredtek. Az általuk elmon­dott történet szerint: Cserfek­vésen már volt egy harangláb- amit az 1920-as években állí­tottak, és ehhez építették hoz­zá a templomszentélyt, miután a föld akkori magántulajdono­sától ajándékba megkapták a területet. A templomot a hábo­rúból visszatért cserfekvési la­kosok építették nagy szegény­ségben, külső segítség nélkül, saját erőből, két kezükkel. A felszentelt templom berende­zése, oltárképe Karmacsról ér­kezett, mikor a cserfekvésiek plébánosa odakerült, és a kar- macsi templom felújítása után a lecserélt berendezést felaján­lotta számukra. Történeti áttekintésben a templom vélhetően az államo­sítás idején „veszett el”. Mi­kor a földterület a meszteg- nyői termelőszövetkezethez került, akkor már mezőgazda- sági épületként volt megjelölve a templom. 1996-ban a földte­rületet megosztották egy na­gyobb és egy kisebb, valami­vel több mit 600 négyzetméte­res területre, ahol áll a temp­lom. A folyamat úgy tűnt, el­indult, aminek a végeredmé­nye az lett volna, hogy vagy az egyházhoz, vagy az önkor­mányzathoz kerül a templom az átminősítéssel együtt, az­az, hogy ne gazdasági épület­ként jegyezzék. A kezdemé­nyezés azonban valahol meg­rekedt. A hosszúvízi önkor­mányzat 2006-ban készített rendezési tervében helyi véde­lem alá vette a templomot, ami szintén egy bizonyíték arra, hogy nem gazdasági épület áll a területen. Miután a terme­lőszövetkezet végelszámolás­sal megszűnt, a földterülete­ket árverezni kezdték. Az utol­só megmaradt kisebb területe­ket a legvégén egy „csomagba” tették és így került kalapács alá. Ebbe a csomagba került a templom is, papíron gazdasági épületeként nyilvántartva. Hivatalosan az ingatlan jo­gi jellegét tekintve a Boron- ka-melléki Tájvédelmi Kör­zet része, védett - kiemelt je­lentőségű természetmegőrzé­si, továbbá különleges madár­védelmi terület. Művelési ágát tekintve gazdasági épület, ud­var megnevezéssel szerepel az ingatlan nyilvántartásban.- Ha értesültünk volna az árverezésről, mi magunk is megvettük volna - kesergett Paár Károlyné. - Nem ma­gunknak, hanem a cserfek­vésieknek. A még élőknek, és azoknak, akik elhunyt szeret­teik sírját látogatják, gondoz­zák. Addig, amíg csak él va­laki a faluban, legyen templo­ma. Mi mindent megteszünk azért, hogy a templom meg­maradjon és az ott élő közös­ségé legyen - szögezte le Paár Károlyné. Mivel felszentelt épület, rá­adásul helyi védettséget élvez, A templom ablakai hiányoznak, belülről teljesen kifosztották. ;|jj falát összefirkálták. olfBS lebontani nem lehet. Az elmúlt évtizedek huzavonáját maga a templom sínylette meg legin­kább.- Mi valamivel több mit 20 éve költöztünk Cserfekvés­re - mondta Simonná Cselei Aranka, aki a hosszúvízi ön- kormányzat egyik képviselője is. - Akkor már az utolsó moz- díthatót is elvitték a templom­ból. Hiába próbáltunk min­dent megtenni, meg volt köt­ve a kezünk a tulajdonviszo­nyok miatt. Ablakok, ajtó híján a ter­mészet elkezdte visszafoglal­ni a templomot, a harangláb és az utóbb hozzáépített szen­tély is elvált egymástól. - Ha a tető beszakad, onnantól ment­hetetlen a templom - vázol­ta Máté-Botos Ivett, Hosszú­víz polgármestere. - A hosz- szúvízi önkormányzat is sze­retné, hogy a templom újra a közösségé legyen. Tárgyalá­sokat kezdtünk a jelenlegi tu­lajdonossal, hogy rendezzük a templom sorsát. Amennyiben eredményt érünk el, a legsür­gősebb feladatunk azon felújí­tási munkák elvégzése, mely- lyel legalább a templom álla­gát megóvjuk. A ma Hosszúvízhez tartozó Cserfekvés 20. század eleji te­lepülés. A harmincas években 325 lakosa, 64 háza volt, kul- túrház, iskola, bolt is működött a faluban. Az 1960-as évektől kezdődött az elvándorlás, Cser­fekvésen ekkor kétszázan lak­tak, ma hat család él a telepü­lésen. Az emlékezők szerint az 1970-es években még hetente egy alkalommal volt istentisz­telet a templomban. Az utolsó esküvőt az 1980-as évek elején kötötték. A falu lakosságának fogyatkozásával - akár közös­ségi, akár tulajdonosi felügye­let híján - fokozatosan eltűnt minden a templomból. A bejá­rati ajtó maradt a végére, amit még el tudtak lopni. Egyedül a harangot sikerült megmente­ni, ami jelenleg Mesztegnyőn található. Hortobágyi Ferenc (balról) az idén is elutazott Lourdes-ba Ez év május 18-tól 24-ig, im­már 58. alkalommal rendezték meg Lourdesban a világ kato­náinak, a Nemzetközi Katonai Zarándoklatot és találkozót. A Magyar Honvédség szervezésé­ben két busszal vágtunk neki a 2000 km-es távnak. Vegyes volt a magyar csapat: veterán katonák, aktívak, kadétok, - van már ilyen is - országházi őrök, mint zászlóvivők, és per­sze a katolikus Tábori Püspök­ség tagjaiból állt össze a szá­zadunk. Az egészet a székesfe­hérvári honvéd zenekar koro­názta meg. 19-én, délután ér­keztünk Lourdesba, majd rö­vid eligazítás után megkaptuk a szobákat. Gyors zuhanyzás, s máris irány a város. A városné­zés azonban elmaradt, mert az utcákon lépni nem lehetett az egyenruhások tömegétől. A vá­ros hídján pedig lehetetlen volt átmenni, mert a német légierő zenekara ott vert tanyát. Körü­löttük több száz katona kórus­ban skandálta: „Luftwaffe". * * Az ötlet ragadós lett, mert rö­vid idő múlva az olaszok is fel­vonultak, váltva a németeket, akik udvariasan elvonultak sö­rözni. Nehéz leírni, milyen is egy ilyen találkozó. Sok had­sereg hagyományőrző egyen­ruhában, mások díszegyenru­hában, míg a messziről jöttek, gyakorlóban vonulnak. Elég színes a kavalkád. A horvát hajdúk vörösben, az írek rozsda vörös és párducbőr szoknyában, az indiánok toll- díszben, a Bercsényi huszárok - francia - arany- és vörösben, a dalmátok feketében, a szlové­nok kékben voltak. Természete­sen, mindig mindenkit felülmúl a pápai gárda, de legelegánsab- bak az olaszok, őket nem lehet felülmúlni. A látványosságot te­tézik a zászlók, amiknek kötele­ző tiszteletet adni. Mindezt a ze­nekarok még fokozzák a pará­déikkal, és ez így megy 4 napon át éjjel 2-ig. Amelyik katona éj­jel 2 után az utcán van, azt az ,MP viszi el. A magyar katonák zárt alak­zata és a zenekar mindig vas­tapsot kapott. Az elsőt a föld­> * alatti bazilikában, a bevonu­láskor. A programokat nehéz leírni, hely hiányában. A hajnali mise után gyertya- gyújtás volt az elesett katonák emlékére, majd keresztútjár- ás, magyar mise, koszorúzás a hősök terén, katonazeneka­rok bemutatója, gyertyás felvo­nulás, vasárnap pedig a zárás rendezvényei, amelyek felejthe­tetlen élményt nyújtottak. Szá­momra meglepő volt, hogy ami­kor a legöregebb katonát meg­keresték, kiderült én vagyok az, a magam 68 évével. így az­tán egy somogyi veterán nyilat­kozott, együtt egy 14 éves ka­déttal. A hazafelé vezető út na­gyon szép volt, ahol még egy meglepetés is várt ránk. Milá­nó után felen ezredes úr beje­lentette, teszünk egy kitérőt Do- berdófelé. Mindig terveztem, hogy egyszer elmegyek, s meg­nézem a leghíresebb magyar csatateret. Végre most megtör­tént. Örömteli és szomorú élmény volt látni ezt a helyet. Öröm K POSTABONTÁS volt látni, hogy az utolsó ma­gyar király által épített kápol­na milyen szépen rendbe lett téve a magyar civil szerveze­tek összefogásával. A kápolnával szemben egy temető van, a helyiek szerint. A kapu romjai még látható­ak még, de más semmi. Látva az olasz, francia, német kato­natemetőket, felmerül egy kér­dés: a magyar katona ezt ér­demli? Most van az 1. világhá­ború évfordulója. A szónokok minap is méltatták a nagy há­ború hőseit, üres beszéd ez. Ők az életüket adták, a haza pedig egy keresztet is sajnál tőlük. A csatatér megnézése után, a buszon sokáig csend volt, mindenki a gondolataival volt elfoglalva, végül egy ren­dész tizedes törte meg a csen­det: „Mi sem számíthatunk másra”. Végül abban maradtunk, hogy mi legalább gondoltunk rájuk. A sapkámat otthagy­tam az oltár 'mellett, emlékül. Ez is valami. Lourdes azért szép volt, nagyon szép. Hortobágyi Ferenc, Nagyatád Szabadon engedték a gyógyult rétisast Tapsony környé­kéről került a Duna-Dráva Nem­zeti Park Igazgatóság (DDNP) Dráva Kapu Bemutatóközpont­jában működő madárrepatriáló- ba egy rétisas még június köze­pén - tájékoztatott Facebook-ol- dalán a DDNP. - Az ivarérett to­jónak valószínűleg zsákmány- szerzés közben húzódhatott meg a szárnya a halastó menti sűrű növényzetben, melynek követ­keztében nem tudott elrepülni. A madárrepatriálóban töltött né­hány napos megfigyelés után meggyűrűzték, majd szabadon engedték. M. G. Múltidéző tábor roma fiataloknak SEGESD Második alkalommal rendeztek hagyományőrző tá­bort a helyi roma és nem roma gyerekeknek Segesden. A részt­vevők betekintést nyernek a be­ás nyelv alapjaiba, eléneklik kedvenc dalaikat, miközben úja­kat is tánulnak, vagy akár tánc­ra is perdülhetnek. Eljutottak Badacsonyba és Kaposvárra is. A tábort a helyi önkormányzat, a családsegítő szolgálat és az isko­la nevelői támogatják. Horváth- né Lakatos Mária góbiéin kiállí­tását is látták, a képek közül jó pár a cigány hagyományt mutat­ta be. Ének- és táncbemutatóikat Ignácz János tangóharmoniká­val, Ignácz Sándor pedig gitár­ral kísérte. Gy.J. Megtáncoltatták a gyerekeket „Az emberek követnek el hi­bákat, lelkek sérülnek meg, de a szerelem mindig valódi. Vagy megtaláljuk, vagy a szerelem talál meg bennünket. Erről szól az egész.” Luanne Rice írjon! Szóljon! Várjuk olvasóink leveleit (cí­münk: 7400 Kaposvár, Kont- rássy u.2/a), és az SMS-eket (telefonszámunk: 20/9689- 444). A normális hangvételű írások között nem válogatunk, azo­kat közöljük. Minden hét kö­zepén közzé tesszük a követ­kező időszak - kiemelten a hétvége - eseményeit. Az ingyenes események in­gyen bekerülhetnek a lap­ba. ezekről a tudnivalókat a kata.markus@mediaworks.hu címre várjuk. A belépőjegyes rendezvénye­ket hirdetésben lehet reklá­mozni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom