Somogyi Hírlap, 2016. július (27. évfolyam, 153-178. szám)
2016-07-09 / 160. szám
fi VILÁGJÁRÓK 2016. JULIUS 9., SZOMBAT Az új világot felfedező f f|— Kolumbusz Kristóf síremléke: a sevillai katedrálisban BÉ Czene Attila Andalúzia - szinte hullámzik, nevet a név, jól pasz- szol a legdélebbre eső spanyol tartományhoz. Sevilla, Malaga, Granada, Cordoba, Ronda, ez csak néhány világhírű történelmi városai közül. Errefelé már 32 ezer esztendeje éltek emberek, az arab (mór) hódítások után összebarátkozott a két kultúra (a másik a legkatoli- kusabb Európa) tudománya, építészete, gasztronómiája. Emellett vendégcsalogató az időjárás is: a hegycsúcsokat kivéve (itt nyúlik a legmagasabbra Ibéria, 3479 méter magas a Mul- hacén a Sierra Névadóban) az elmúlt száz esztendőben egyetlen alkalommal esett hó, még valamikor 1954- ben (a januári átlaghőmérséklet 17 Celsius-fok, nyáron itt van a legmelegebb egész Európában). Ide vezetett jó szerencsém. Csak a repülőgép volt fapados, amivel Pablo Picasso és Antonio Banderas szülővárosába érkeztem. A Földközi-tengerparti Malagában este tizenegy után is tele vannak az utcák-te- rek zenészekkel, vacsorázó-bo- rozgató emberekkel. Ételt egyébként nem kell rendelni, aki kér egy pohár szeszesitalt, annak már viszik az úgynevezett tapaszt; nekem adtak például a kirándulás során többek között véres hurkát csipsszel, lazacot, illetve keménysajtot pirított kenyéren, fokhagy- más-szardíniás paradicsom- szeleteket és marhapörköltet is, s persze olajbogyót (minden új italhoz kapunk tapaszt, gyakran mást-mást). A borbélyoknál sincs üres szék, nyitva az összes gyümölcsárus és kis vegyesbolt, ebben éjfél után piát már nem adhatnak el, aki szomjas, menjen kioszkba, pubba, étterembe. Három dolog volt furcsa számomra utólag: töltenek sört mindössze kétdecis palackba is (vajon kinek elég annyicska? Persze legtöbben az itteni, világhírű bort, sherryt isszák). Két hét alatt Spanyolországban csak egyetlen macskát láttam (az ételmaradékot mindenütt madarak, leginkább galambok csipegetik föl). S a taxikat nem festik be teljesen, hanem provinciánként más színű, mintegy tíz centiméter vastag csíkot keresztben a hátsó ajtóra (ezt én elégséges és olcsóbb megoldásnak tartom). Amúgy nagyon irigylésre méltó, hogyan tudnak örülni az életnek, pedig az ő hazájuk gazdasága sem teljesít jól az utóbbi években. (És még a leandereket irigylem: otthon hiába ültetjük át, trágyázzuk, öntözzük, nem nő egy méteresnél magasabbra, itt meg olyan, mint a „gaz”, mindenütt látni számolatlanul, az autópályák két felét is ezzel válasszák el egymástól, s jó négy-öt méternyi a hosszuk.) Malaga a Costa del Sol, vagyis a Napos Part, a világ egyik legnépszerűbb strandhálózatának központja. Kikötője előtt óriáskerék pörög, innen rálátni az egész városra, a legfölülki mindenütt betartja a sebességkorlátozást; én ugyan nem láttam traffipaxot, de általános nézet szerint a rendőrök rendszeresen használják, és nagyon sok pénzre büntetnek (ha a szabályszegő sofőrnél nincs annyi, akkor valamit lefoglalnak). Közlekedni köny- nyű, mert az ország nagyon jól ki van táblázva, nem vonatkozik ugyanakkor ez a hegyvidéki kirándulóutakra, emiatt előfordult, hogy tizennégy kilométeres túrára indultunk, és huszonöt kilométeres lett belőle. Ez egyébként az egyik legjobb program: az ösvények gyönyörű, romantikus tájakon visznek keresztül, gyakran függőhídon át, vagy szurdok alján patak partján. A rengeteg építészeti élmény közül (ilyen persze a granadai re pördülő turistánál magasabban csak az erőd van. Amögött indul az út észak felé, Granadának, melynek elővárosában, Monachilben kaptunk szállást. Utazás közben mindenütt olajfák kísérnek. Később elmentünk a nyolc provincia egyikének központjába, Jaénbe is, s mellette egy családi olajsajtoló üzembe. Ott tudtuk meg, hogy csak abban a provinciában 64 millió (!) olajfát tartanak számon, van közöttük kétezer éves is, s nyolcvan százalékukat csö- pögtetős módszerrel öntözik. A kis családi vállalkozás évente 1,2 millió liter olívaolajat állít elő, s márkanevét nem az amerikai San Francisco városáról, hanem a település védőszentjéről kapta, ez a szokás. Egyébként Spanyolországban jól láthatóan mindenA dombokon olajfák zöldellnek, száz kilométereken át látni ilyet. Távolabb melegházak fehérlenek Marokkóban minden új taxi Dacia Ha már ennyire délen járunk, érdemes átruccanni Afrikába, Marokkóba. Mi Tarif kikötőjéből indultunk (innen ered a tarifa szó, amit az átkelésért kértek a hajóskapitányok). Az interneten vett hajójegy mellé szállodái szobát kaptunk, együtt annyiba került, mint ha az ottani pénztárban vásároljuk meg a bilétát. A katamarán fedélzete olyan, mint egy repülőgépé, csak sokkal nagyobb, s étteremtől játékteremig minden van benne. A szálloda Tanger kikötőjénél épült, a Continental ugyan mára megkopott, de egykor királyok laktak itt. meg többek között Elizabeth Taylor és Hemingway. Mindezt Jimmy mutatja fotókon (melyeken őt ölelgetik) meg a vendégkönyvben. Ő a hotel minőségi bazárjának tulajdonosa, aki amikor megtudta, hogy magyarok vagyunk, felkiáltott: Budapest, szeretem! Tangerben amerre nézünk, mindenütt építkeznek: tengerparti sétányt, szállodát, irodaépületet. utat, hidat. A régi taxik mind világos mogyoróbarna Mercedesek, az újak mind zöld Dacia Loganok. Csak egy problémánk volt: mivel ramadánkor jártunk ott, ami az iszlám hívők számára a negyvennapos böjt időszaka, helyi különlegességet nem tudtunk enni, csak az amerikai étteremláncok üzletei tartottak nyitva a hatalmas üzletházakban. Ja, és itt mindenfelé rengeteg volt a macska... Alhambra is, ahová előre, interneten kell jegyet vásárolni, mert helyben kedvező esetben is csak másnapra, vagy harmadnapra lehet, vagy a sevillai katedrális, benne Kolumbusz Kristóf sírjával), számomra a migráció és a politika által is felkorbácsolt idegengyűlölet miatt kiemelkedett egy córdobai látnivaló. Itt az 500- as években a vizigótok (akiket a Római Birodalmat megbuktató Theodorik király küldött a félszigetre, ő pedig a somogyi megyehatáron alig túl, a Keszthely melletti Fenékpusztán született) építettek templomot. Amikor a mórok elfoglalták a várost, s az akkori világ kulturális-tudományos-gazda- sági központjává tették (a 900- as években, a magyarok honfoglalása idején egymillióan éltek a településen, s ennyi darab kötetet őriztek könyvtárában), egy mecsetet húztak föl a helyére, amit három alkalommal is bővítettek, így hát óriási lett. Amikor a kalifátus megbukott, s visszajöttek a spanyolok, csodálatos katedrálist építettek - a mecset közepébe. Az egyik boltív még mór díszítésű, a mellette lévő, amellyel egymásba kapaszkodnak, már keresztény stílusjegyeket hordoz, így is lehet(ett)... Megjegyzem: a többi spanyol katedrálisnak is ilyen a szerkezete, talán épp Córdobából fakadóan: középen egy gyönyörű templom, amit - mecset helyett - tíznél is több kápolna ölel körbe. A legtöbb városban a ka- tedrálisok mellett hasal a zsidónegyed, a maga szűk, girbegurba utcáival, ahol minden sarok után érhet meglepetés. Például egy kis tér szö- kőkúttal, árnyat adó fákkal és padokkal, hívogató ajtajú templomocska vagy múzeum, újabb kézművesüzlet vagy bisztró. Spanyolországban az árak nagyjából olyanok, mint Magyarországon, akár a közlekedést, a szállást vagy az étkezést nézzük. Utóbbi tarka képet mutat, mert a hódító népek (föníciaiak, rómaiak, vandálok, mórok, franciák) az ízeiket is magukkal hozták. Alapfűszer az egzotikus sáfrány és fahéj, „import- termék” az articsóka, a cukkini és a padlizsán is, helyi alapanyag a sokféle tengeri herkentyű, a babér, a naracs és a serrano sonka. És persze a paradicsom, amit errefelé évente háromszor lehet „szüretelni”. (Ez az alapja tán leghíresebb levesüknek, a gazpachó- nak is, amit hidegen fogyasztanak.) Amikor először mentünk egy térképen kinézett romantikus öbölhöz fürödni, örültem, hogy már megérkeztünk, de még nem a tengert láttam, hanem melegházak tetejének óceánját... Míg nem érkeztünk Spanyol- országba, nem nagyon értettem, hogy minek a szieszta. Most már értem, hogy délutánonként miért csak turistát - főleg Japánból és Kínából érkezetteket- látni. A nagy melegben a hazaiak a hűvösbe menekülnek, állítólag ilyenkor alszanak, készülve az éjszakára. Pedig hol van még az igazi nyár? Hazaérve mindig hűvösbe érkeztünk- templom egykori sekrestyéjéből kialakított apartmanban laktunk, a fal másik oldalán miséztek -, de a szuperül felszerelt lakásba beállítottak három légkondit is, s akkor azokra biztos szükség lesz. Adiós, Andalúzia! Remélem, még találkozunk, s akkor jut idő flamencózni is... ANDALÚZIA
