Somogyi Hírlap, 2016. június (27. évfolyam, 127-152. szám)
2016-06-26 / Vasárnapi Somogyi Hírlap, 23. szám
0 INTERJÚ 2016. JÚNIUS 26., VASÁRNAP A nyolcvanas évek magyar focicsillaga, 1988-ban a világ legdrágábban leigazolt futballistája volt. Most épp nincs munkája Dzsudzsákék előtt Détári Lajos rúgta az utolsó gólunkat nagy nemzetközi tornán, mégpedig a mexikói vébén. A magyar labdarúgás utolsó klasszisaként szokták emlegetni. Azt mondja, ez túlzás, utána is voltak klasszisok és a sikeres Eb szereplés után több lehet, mint eddig volt. Szerinte Európa most újra felfigyelt a magyar focira, és az itthon játszó fiatal tehetségekre is. Fábos Erika- Mit szól ahhoz, ahogy a magyar válogatott az Európa-bajnokságon teljesít?- Egy szóval? Csoda.- Ezek szerint ön sem gondolta.- Nem, hiszen a kijutás is kérdés volt, aztán a csoportunk se azt jelezte előre, hogy egy ilyen Eb vár ránk. Mondjuk azt már a pótselejtező rtieccsein is látni lehetett, hogy más ez a csapat, ahogy az is eldőlt, hogy a közönség melléjük állt, de ebben akkor sem reménykedtem és szerintem kívülállók közül senki.- Ön ezek szerint kívülálló?- Teljesen. Más kérdés, hogy amikor egy meccset nézek, azért többet látok, mint egy szurkoló, de amúgy igen, kívülálló vagyok. Csak azok a bennfentesek, akik a csapat közelében vannak, velük foglalkoznak.- Mit gondol, mi a titka ennek a sikernek?- Nehéz ezt megfejteni *- megint csak ezt mondom - kívülállóként. Annyi biztos, hogy rengeteg munkát végeztek az elmúlt kilenc hónapban, ez látszik azon, hogy mennyire bírják a terhelést, látszik hogy nagyon jó erőben vannak. De ez önmagában a fociban nem elég. Ha nincs egység, ha egy csapatban nem tudnak meghalni egymásért, ha a közönség nem tud meghalni a csapatért, mindegy mennyit futottak és mennyire jó labdarúgók.- Sokat számít, ha a szurkolók egy csapat mögött vannak?- Természetesen, ez a fajta, erő nem pótolható semmivel. Hatalmas lökést ad, biztosan eljut hozzájuk, hogy zászlók vannak itthon a kocsikon és mindenki őket élteti. Siker és szeretet nélkül az egész nem ér semmit. Amikor köpködnek, amikor úgy kell kimenni, hogy hazai részről az ötödik percben füttykoncert van, ott vége van a történetnek. Ilyenkor persze jó, hogy a szurkolók amúgy könnyen felejtenek. Megnézték az osztrákok elleni játékot, az jó volt és a szívükbe zárták, hősként szeretik ezeket a fiúkat.- Mikor látott ilyet utoljára?- A válogatottért? 1986-ban láttam, a vb előtt, de az sem ilyen volt. Azt, hogy ilyen fociláz legyen Magyarországon, hogy húszezer ember szurkoljon a mieinknek egy mérkőzésen, hogy fiesztát rendezzenek az emberek, ilyenre nem em,EZ MOST TÖBB, MINT FOCI” lékszem, és nagyon jó érzés. Több mint jó, megható. Ez most több mint foci, Ebből is látszik, mennyire vágyták a magyar- emberek az ilyen sikert. És itt van, ez a foci nagy varázslata, hogy egy ilyen kis csapat mögé be tud állni egy egész ország. Nagyon tisztelek minden világ- bajnoki és olimpiai magyar sikert, sportolót és sportágat, de az igazi tömegsport, ami egy népet is képes megmozdítani, az csak a foci. Nem véletlen az első számú sport a világon.- Hol nézte azt az osztrák meccset?- Csepelen, 1500-2000 emberrel együtt. A többit meg barátokkal, bográcsozás közben, ahogy kell, ahogy a focit lehet. Nagyon bíztam, abban a meccsben előre is bíztam, hogy meglehet. Amit pedig akkor láttam, utána azt mondtam, bármi megtörténhet.- Miért, annyira látszott már ott?- Nem, azért mert a focit gólra játsszák és nekünk volt kettő, nekik meg egy sem. Végig jobbak voltunk. Az első három percet leszámítva, 87 percig fölényben játszottunk. Jó erőben harcolt a csapat, egység volt, szeretet volt. Na, az ilyet jó nézni. És ezért van az, hogy még azok is várják, hogy mikor lesz a következő meccs, akik eddig még a tévét sem kapcsolták be, ha játszott a magyar válogatott. Most ez kicsit pátoszos lesz, de ez a csapat visszaadta az embereknek a magyar labdarúgásba vetett hitét.- Osztrákok ellen, annak idején ön is rúgott egy gólt. Eszébe jutott az a meccs?- Eszembe. Az is egy erős osztrák válogatott volt 1985- ben.- A portugálok ellen mire számított?- Cristiano Ronaldo miatt féltem. Azért amikor a pályán van a világ legjobb játékosa, de mondjuk az első háromban biztos benne van, mindig tartani kell, mert olyan klasszis, hogy bármikor tud gólt rúgni, ahogy azt láttuk kétszer is. Mondjuk, ha Szalay kapufája bemegy, nyerünk. Azt már nem bírták volna idegekkel, nem tudtak volna negyedik gólt rúgni. Azon a meccsen is azt láttam, hogy sokkal jobban együtt vagyunk, mint ők.- Mit gondol, mit tud Storck, amit a korábbi szövetségi kapitányok nem tudtak?- Nagyon érti a focit, ez vüá- gosan látszik, de szerintem az egész szakmai csapat munkája a háttérben, az is több mint máskor.- Mezey György azt mondta, hogy többet megengedhet magának, mint egy magyar kapitány. Egyetért?- A külföldieknek nálunk kultusza van, de nem hiszem, hogy ebben a pillanatban kellene ezeket a frusztrációkat nyilvánosságra vinni. Jelen pillanatban a csapat a fontos, örüljünk annak, hogy jól szerepelnek, aztán az Eb után majd jöhet az igazság pillanata. Sok „kibeszéletlenség” és hazugság van a magyar fociban, komoly haszna lenne a tiszta beszédnek. De most kár ebbe belemenni, sajnáltam Mezeyt, hogy nekiugrottak a véleményéért.- Storckot pedig a mennybe repíti ez a szereplés. Mit gondol, ki volt eddig a legjobb szövetségi kapitányunk?- Mezey György. Vele 1984- ben olyan módszerekkel készültünk és edzettünk, ami most van, 20-30 évvel megelőzte a korát. De sok jó kapitánnyal dolgoztam, Verebes, Garami, Komor«, Bicskey - őket is jónak tartom. Amúgy, hogy egy kapitány mennybe megy vagy sem, az bonyolult dolog, csapat és szerencse kérdése is. Persze, ha jó a foci, akkor meg nagyon egyszerű.- Puskás Öcsi válogatottjában is játszott 1993-ban. Erről milyen emlékei vannak?- Egyszer mondtam neki, Öcsi bácsi, kettőnknél jobb tízes sosem volt. De azt mondta, ne szemtelenkedjek.- Azt olvastam, aktív játékosként álma volt, hogy szövetségi kapitány legyen. Bánja, hogy nem sikerült?- Mindig kérdezik tőlem, hogy mit bánok, de én nem bánok semmit. Az nem úgy van, hogy az ember nagyon akar szövetségi kapitány lenni, aztán az lesz. Egyszer voltam hozzá közel, beígérték, aztán másként alakult. ló lett volna, de nem bánkódok semmin.- Úgy tökéletes a pályája, ahogy van?- Természetesen nem. Még játékosként sem volt az, nemhogy • edzőként.- Hogyan lett volna az?- Mondjuk, ha annak idején a Barcelonához igazolhatok a Honvédből a Frankfurt helyett. Vagy ha Németországból nem az Olimpiakosznak adnak el, hanem a íuven- tusnak. Vittek volna, de a görögök pár millióval több márkát ígértek értem. Ha rajtam múlik, Olaszországba megyek, de egyikbe sem volt beleszólásom. 1987-et írtunk. Az ország tulajdona voltam, azt csináltak velem, amit akartak, ahogy az érdekük kívánta. Sokáig még a fizetésem harmadát is haza kellett utalnom a sporthivatalnak. Nem úgy volt, mint most Dzsudzsák, ő eldöntheti, hogy hova ír alá, én nem dönthettem el. Amúgy, hogy visszatérjünk az Eb-re, abból a szémpontból is hatalmas dolog, hogy nemcsak a kerettagok számára, hanem az itthoni klubokban játszó fiatal tehetségek előtt is kapukat nyithat meg ez a szereplés. Visszakerültünk a térképre. Az elmúlt harminc évben csak azt tudták a focinkról, hogy Puskás, meg aranycsapat. Most talán jön egy új korszak.- Két éve a Felsőtárkányban volt edző, azóta nincs csapata. Ezt hogy viseli?- Nincs mit örülni rajta, de nem vagyok megkeseredett ember sem. Szeretem a focit, ha valahova hívnak és hagyják, hogy csináljam, oda megyek. Mindegy, hogy hányad osztály, hogy élvonal-e vagy sem. Most éppen semmit nem csinálok, mióta 2014-ben otthagytam a Felső- tárkányt, nincs csapatom. Szeretném ha lenne - ezt írja bele, hátha valaki olyan is olvassa, akinek eszébe jut, hogy hívjon. A nagyobbik lányom Görögországban dolgozik, idegenvezető, pont a minap hívott fel, hogy elújságolja, hogy ahol csak mondja a nevét, még emlegetnek. A szurkolók kedvence voltam, most is névre szóló székem van az Olimpiakosz stadionjában. Lehet, hogy ott tényleg többre mennék.- A nyolcvanas évek legjobb magyar focistájának tartják, világválogatott volt és a legdrágább magyar futballista. Még sincs és igazán sosem volt benne a hazai edzői, szakvezetői élvonalban. Miért?- Ezt ők tudják. Sose hajtottam, hogy vegyenek be maguk közé, ha hívtak valahova, oda mentem, de ahova nem hívnak, oda nem megyek, mindenáron semmi nem kell. Biztos lehettem volna szakkommentátor is a tévében, de nem tekertem érte, nem hozott lázba, hogy benne lehetnék a tévében. Ha hívnának, mennék, de annyira nem szeretem osztani az észt, hogy jelentkezzek érte. Lehettem volna osztrák és svájci állampolgár is, felajánlották, talán jobban járok úgy, de én haza akartam jönni. Itt meg valahogy nem illek bele a rendszerbe.- 19 év alatt 12 kispadon fordult meg, nehéz magával?- Van egy karakterem az biztos.- Szóval voltak a mostaninál szebb pillanatai a fociban. Melyik volt a legkedvesebb közülük?- Amikor először lettem válogatott, arra emlékszem. Aztán Frankfurtban, amikor én rúgtam a győztes gólt a kupadöntőn, a szurkolók nem engedték haladni a csapatbuszt, elé feküdtek és addig nem mentek el, amíg le nem mentem a buszról közéjük. Amikor az Olimpiakoszhoz szerződtem, ötvenezer ember várt és ünnepelt a stadionban, amikor megérkeztem, vagy a brazilok elleni első gól 1986-ban. Sok ilyen van, nehéz választani.- Mit gondol, a belgák ellen mit játszik a válogatott?- Az egy erős csapat. Elég megnézni, milyen klubokból jönnek a játékosok. De az már a portugálok ellen is kiderült, hogy ez nem dönti el a dolgokat. Egy meccsen kell ellenük jobbnak lenni, ez nem lehetetlen, tegyük hozzá, ők most az eddigi formánk alapján biztosan tartanak is tőlünk, ami jó lehet nekünk.' Különben meg hagyjuk is ezt, nem eredményben kell itt gondolkodni. Focizzanak egy jót, ahogy eddig, aztán mindegy mi lesz, ha legrosszabb esetben nem mi nyerünk, ezt a csapatot akkor is ötvenezer ember ünnepli majd a reptéren, teljes joggal. Amiért mentek, már megvan, ez már a ráadás. Az meg a bonusz lenne, ha ezt a hangulatot a magyar foci saját javára tudná fordítani.- Mit tippel, ki lesz az Eb győztes?- Az erős csapatok ugye el fogják intézni egymást, mert a csoportmeccsek helyezései alapján egy ágra kerültek, szóval izgalmas lesz. Arról az ágról talán Németország kerül a döntőbe és ők, ha nagy a tét, nyerni szoktak. Ennél érdekesebb, hogy mondjuk Wales vagy Magyarország is játszhat ellenük, ami meg aztán nagyon nem a papírforma, hú, az mekkora lenne... Névjegy: DETARI LAJOS 1963. április 24-én született Budapesten. Hatvanegyszeres magyar válogatott, hétszeres világválogatott és egyszeres Európa-válo- gatott labdarúgó. A Bp. Honvéd saját nevelésű játékosa volt. Megfordult négy országban, profi sportpályáim tásának jelentősebb állomáshelye a Frankfurt és az Olimpiakosz volt. Edzőként eddig a legjelentősebb sikerét Szombathelyen érte el. ahol feljutott a Haladással az élvonalba. 1985-ben Az év magyar labdarúgója, 1985-től 87-ig az NB-I gólkirálya, 1987-ben a Bundesliga legdrágább játéko- a sa, 1988-ban a világ legdrá- * gább játékosa, 1988-ban a német bajnokság legjobb külföldi játékosa, 1989-ben a görög bajnokság legjobb játékosa, 1994-ben a svájci bajnokság legjobb játékosa volt. Hr A M ff . í Détári 1988-ban a világ legdrágább játékosa i I k
