Somogyi Hírlap, 2016. június (27. évfolyam, 127-152. szám)

2016-06-03 / 129. szám

2016. JÚNIUS 3., PÉNTEK g MEGYEI KÖRKÉP Három hektárnyi veteményest gondoznak az asszonyok Alsóbogáton Derekas munka a borsószüret A kilencvenes években, az állami gazdaság megszű­nése után aki tehette, me­nekült Alsóbogátról, hiszen munkahely híján kilátásta­lannak tűnt a jövő. A helyi mezőgazdasági szövetkezet­nek köszönhetően viszont aki ma akar, talál munkát, s ez felébresztette a falut Csipkerózsika-álmából. Vas András andras.vas@mediaworks.hu ALSÓBOGÁT - Az uborkára vi­gyázzanak! - szól az asszonyok után Sülé Tibor polgármester, inkább csak rutinból, mintsem feddó'leg, hiszen a zöldborsós ládákat cipelő asszonyok kerül­getik az ágyásokat. Ami persze érthető, hiszen a gondosan ki­gazolt sorok is a kezük munká­ját dicsérik, ahogyan a majdani termés is, melyet ennek megfe­lelően óvnak mindentől, hiszen néhány hét múltán, amikor le­cseng a borsó, lehet, éppen ezek a palánták adnak majd új elfoglaltságot. Egészen ponto­san munkát, melyért, még ha csak közmunkásbért is, de fi­zetnek. Nagy szó ez egy olyan telepü­lésen, ahol 1994 után, amikor az Öreglaki Állami Gazdaság­ból alakult részvénytársaság - a vityapusztaival egyetemben - felszámolta helyi termelését, egyik napról a másikra szinte minden munkahely megszűnt. Alsóbogáton ugyanis a földből élt mindenki, illetve az önálló állami gazdaságból. Jövőre lesz hetven éve, hogy megalakult, s mielőtt a hetvenes években az öreglaki alá rendelték volna, az egyik legnagyobb foglalkozta­tónak számított a környéken.- Bodrogról, Somogyjádról, SomogygesztibóT is ide jártak dolgozni - mondja a hőskorról Sülé Tibor. Aki viszont 1998- ban egy gazdaságilag megrogy- gyant település irányítását vál­lalta el. Akkoriban a hivatalos statisztika is harminc- száza­lékos munkanélküliséget jegy­zett a faluról, a helyiek sze­rint viszont könnyebb lett vol­na nyilvántartani, kinek volt munkája... Ehhez képest tavaly augusztusban és szeptember­ben a polgármester hiába sze­retett volna még néhány em­bert bevonni a közmunkaprog­ramba - minthogy keret lett volna rá -, nem talált állásta­lant a bogátiak között. A szak­munkásokat, akiket fél évtize­de még elhajtottak a cégek és a vállalkozók, hogy túl messzi­ről járnának be dolgozni példá­ul Kaposvárra, s nem éri meg alkalmazásuk, mára minde­nütt tárt karokkal fogadják, az alacsonyabb iskolai végzettsé­gű asszonyoknak pedig a há­rom hektárnyi önkormányzati föld ad napi munkát.- A falu tíz százaléka itt dol­gozik - büszkélkedik Sülé Ti­bor, ami persze a teljes népes­ségre vonatkozik, vagyis a munkaképes korúakra viszo­nyítva a 27 szorgoskodó még nagyobb arányt jelent. Most éppen borsót szednek, hétrét görnyedve szüretelik a zsenge termést a hajdani isko­la - jelenleg polgármesteri hi­vatal - mögötti fél hektáros bir­tokon. Ahol a veteményes so­rok mellett fóliasátrak, sőt egy polikarbonátos melegház jel­zi, hogy komolyan veszik a me­zőgazdasági programot. Papri­ka, paradicsom, uborka, bor­só terem ezen a részen, utóbbit a hét végéig jó lenne mind le­szedni, hiszen a focipálya mel­letti, nagyjából háromszor ek­kora földön is érik már.- Látja, derekas munkát vég­zünk -^egyenesedik fel egy pilla­natra a már szemre is gerinctájé- ki nyilallást kiváltó pózból Sáfár Lászlóné. - Ma még csak hat láda jött le, de szerdán tucatnál többet szedtünk - büszkélkedik. Utób­bi egy része már pucolva várja gazdáját, mert néhányan azon­mód nekiálltak pirgálni. - De ez semmi, menjen el a focipályához, nézze meg, az mekkora föld...- Mutasson egy olyan kerti munkát, ahol nem kell hajolgat­ni! - legyint Lehoczky Ferenc- né, amikor a napi nyolc órányi, hegyes szögben eltöltött póz miatt sajnálkozunk. - S ami­kor itt végzünk, megyünk ha­za a saját kertünkbe, mert ott is dologidő van. A többség számára per­sze nem újdonság az ilyesfaj­ta munka, hiszen szinte mind­annyian az állami gazdaság­ban kezdtek anno dolgozni. Volt, aki a tehénistállóban, má­sok a baromfineveidében talál­tak munkát, akad, aki a vágó­hídon, ahol kacsát, libát, puly­kát dolgoztak fel ezerszám. S bizony ma is sokkal inkább ezt a fajta kényelmetlenséget vá­lasztják, mintsem az elmúlt év­tizedek bizonytalanságát, ami­kor tétlenségre kárhoztatva ül­tek otthon, rendezgették a ker­tet dologtalan.- Sokan mondják, nincs haszna a közmunkának, mert nincs vagy alig van hozzáadott értéke - jegyzi meg a polgár- mester -, de nézzenek itt kö­rül! Lehet, hogy az országot tényleg nem húzza ki a gödör­ből, de ezeknek az emberek­nek rengeteget jelent. Látható­an visszaadta az önbecsülésü­ket, hogy szükség van rájuk, hogy látják a hasznát a mun­kájuknak, hogy senki sem vá­dolja őket ingyenéléssel.- És a pénz is nagyon kell - egészíti ki a faluvezető gondo­latait Nyerges Istvánné. - Ha ez nem lenne, lehet, éhen hal­nánk... Az sem utolsó szempont, hogy munkájuk gyümölcsét - egészen pontosan zöldségét... - maguk vagy családjuk is él­vezi. Egyfelől a bogátiak ked­vezményesen vásárolhatnak a termésből - az okos szerve­zésnek köszönhetően így ta­vasztól őszig mindig lehet ott­hon friss áru -, másfelől gye­rekeik, unokáik egészségéhez is hozzájárulnak, hiszen egy bizonyos mennyiséget ingyen visznek a somogyjádi iskola konyhájára. A következő lépés persze a valamiféle haszon elérése len­ne, ehhez azonban nem elég a három hektár föld, fel is kelle­ne dolgozni a termés egy ré­szét. Terv szinten már létezik is a savanyító üzem - mely újabb munkahelyeket is jelen­tene, három ember le is vizsgá­zott hozzá -, sőt, kevés hiány­zott, hogy fel is épüljön: 13-14 millióba került volna, de a fa­lunak csak nyolcmilliója ma­radt egy pályázatból, így egye­lőre nem tudtak belevágni.- így is áldás ez a helyzet - állítja Sáfár Lászlóné -, hiszen helyben lehet dolgozni, ráadá­sul nem is zsigerelik ki úgy az embert, mintha egy vállalko­zónál kellene napi tíz-tizenkét órát gürcölnie.- No és a társaság is más - bólogat Nyerges Istvánné. - Nagyon összehozta ez a mun­ka az asszonyokat, ismét éle­tet lehelt a faluba. Ugyanis amikor vége a munkának, ki­csit maradunk, beszélgetünk, s hazafelé is megáll az ember egy-két portánál: ismét min­denki tud mindent a másik­ról. Kicsit olyan, mint régen: újra élet költözött a faluba... Izgalmas napokat töltöttek Kárpátalján a szennai diákok Kárpátalján egymásra találtak a szennai és a tiszasalamoni diákok az Árpád-vonalat, a föld alatti bunkerrendszert, Szolyván pe­dig a sztálini rendszer áldoza­tainak emlékparkjában szem­besültek a kárpátaljai magyar­ság tragédiájával. Szállásadó­juk, a nagydobronyi reformá­tus árvaház lakói saját készíté­sű kisfilmet készítettek Szen­náról és az iskoláról, az es­ti táncházhoz pedig a szennai művészeti iskolások citeráz- tak, furulyáztak, énekeltek. Benén és Csetfalván azzal is szembesültek a diákok, hogy a most békés Borzsa folyó mi­lyen pusztításra képes, ha a Ti­sza megárad és visszafelé fo­lyik. Cetfalván a fakazettás re­formátus templomot csodálták meg, s igyekeztek összehason­lítani, miben különbözik a szennai templomtól. Az uta­zás végén Kendereskén jártak, ahol Feszty Árpád a Magyarok bejövetele vázlatát készítette, s megfigyelhették, hogy a kör­kép részletein valóban a táj kö­szön vissza. Márkus Kata SZENNA-KÁRPÁTAUA Nem csu­pán arra volt jó a szennai is­kolások számára a Kárpátal­ján eltöltött öt nap, hogy test­vériskolájuk diákjaival ismer­kedjenek, hanem arra is, hogy a Vereckei-hágót látva maguk elé képzeljék, ahogyan az ős­magyarok bevonultak a Kár­pát-medencébe. A szennai Fekete László Ál­talános Iskola 20 diákja há­rom kísérővel öt napot töltött Kárpátalján, ahol a magyarság emlékeivel, valamint Szenna testvértelepülése, Tiszasala- mon általános iskolásaival is­merkedtek. Tanulmányozták A közönség is „felvette” a ritmust BARCS Olyannyira „tűzbe”hoz- tak mindenkit a horvát vendé­gek, hogy a közönség velük tán­colt. A 27 fellépő csoport, a 49 műsorszám garantálta a jó han­gulatot; a változatosság kedvé­ért volt itt népdal, nótacsokor, tánc, vers, paródia is. A Dráva- környéki Kistérségi Nyugdíjas Szervezetek Szövetsége hatod­szor rendezte meg a Drávapar- ti Szépkorú Nyárköszöntőt, má­sodszor az IKÖSZ-szel karöltve. A rendezvény közel 600 résztve­vőjét Szászfalvi László és Ander Balázs országgyűlési képviselők köszöntötték a barcsi Gyógyfür­dő és Rekreációs Központban. Az árnyas parkban sátrak alatt, virágokkal díszített színpadon mutatták be tudásukat a szerep­lők, akik produkciójukkal taps­ra ragadtatták a nézőket. A fel­lépők megye- és országhatáron túlra vi(he)tték a város jó hírne­vét, A rendezvényen a helyi Szív Egyesület aktivistái egészség- ügyi szűrést végeztek. G.A. Fergeteges hangulatot teremtettek a fellépők a gálán

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom