Somogyi Hírlap, 2016. június (27. évfolyam, 127-152. szám)
2016-06-12 / Vasárnapi Somogyi Hírlap, 21. szám
0 INTERJÚ 2016. JUNIUS 12., VASARNAP ■ ' ' fr. Sokáig nem akart sportriporter lenni. A mai napig emlegetik az édesapját és neki is naponta eszébe jut, most vajon mi lenne a véleménye „SZERINTEM TOVÁBBJUTHATUNK” Knézy Jenő, az M4 Sport kommentátora számára igazi ajándék az Európa-baj- nokság. Szó szerint: éppen a héten ünnepelte a 44. születésnapját, annak pedig idén kereken húsz éve, hogy ezen a pályán van. Igaz, nem ő választotta, de örül, hogy így alakult, és azt reméli, az édesapja is büszke lenne ma már a „kis Knézyre”. Fábos Erika- Az interjú megjelenésekor már túl van a szombati Albánia- Svájc mérkőzéssel az első közvetítésen. Már mielőtt elindultak, pontosan tudta mindenki az egész Eb menetrendjét?- Igen. Csütörtökön érkeztünk még, és mind a négyen tudjuk, hogy milyen mérkőzéseken lesz dolgunk. Nagy stábbal dolgozunk: több mint negyvenen vagyunk kint Franciaországban, mert a közvetítéseken kívül minden magyar mérkőzésnél lesz külön stáb műsorvezetővel, Dárdai Pál szakkomentátorral, de a válogatott szállásánál is dolgozik majd egy csapat, és a mérkőzésekhez sok érdekes anyagot is gyártunk, hiszen 0-24- ben foci megy a következő hetekben, ez egy kicsit főpróba is az olimpiára.- A felkészüléshez adnak ilyenkor egy hatalmas paksamétát, vagy mindenki a saját módszere szerint készül?- Mindenki felkészülten érkezett. Hónapok óta ezen dolgozunk. A dolog lényegi részét mindenki maga szedi össze, interneten böngésszük a szaksajtót, a klubok oldalait, a jobb biogokat, nézzük a sportközvetítéseket. Van, aki inkább a statisztikákra megy rá, és van, aki a poénos lehetőségekre, ez elég változó. Persze kapunk háttéranyagokat is és millió információba botlunk a helyszínen, mire elkezdődik egy meccs, szóval ilyenkor valahogy teljesen ebben létezik az ember.- Önnek a statisztika vagy a poénok fontosabbak?'- Szerintem főleg arról kell beszélni, amit nem láthat mindenki. Ez mégiscsak tévé, magától is lát egy csomó mindent a néző, nem az a feladatunk, hogy helyette nézzünk, hanem hogy segítsünk abban, hogy a legérdekesebbeket megtudhassa, de ez nem abból fakad, ha röpködnek a számok, szóval a statisztikát sem szeretem túlzottan. Abban hiszek, hogy felkészülök, aztán engedem, hogy hasson rám a mérkőzés, hogy jól érezzem magam, mert ez átjön a képernyőn, aztán pedig figyelek, hogy ne beszéljek túl sokat. Úgy németesen.- Németesen? Ebben is vannak nemzeti sajátosságok?- Persze. Nyilván az hasonló, hogy mindenki mondja, hogy éppen mi történik, de az, hogy hogyan és mennyire mondja, az már sajátos. A németek például nagyon keveset beszélnek bele a dolgokba, van hogy egykét perc is eltelik anélkül, hogy megszólalna a kommentátor. Knézy Jenő soha nem beszélt édesapjával szakmai dolgokról. Az idősebb Knézy Jenő valószínűleg azt akarta, hogy fia a saját útját járja A spanyolok ellenben egyfolytában nyomják, az olaszoknak pedig hatalmas érzelmeik is vannak a sok beszéd mellett. Jellemző dolgok ezek, és amikor az ember élőben közvetít, nagyon erősen hat is rá az a hangulat, ami egy üyen sokszínű kommentátorállásban ilyenkor van.- Mondjuk amikor hallgatja az ember, nem tűnik olyan bonyolultnak. Nyilván ezért gondolják sokan, hogy értenek is hozzá. Sok a kritika. Ez zavarja, vagy nem foglalkozik vele?- Azért egy-két percre érdemes kipróbálni, hogy mennyire egyszerű, ha bármiről folyamatosan kell beszélni, lehetőleg választékosán. Ráadásul a mai futballszurkolók többsége nagyon felkészült. Rengeteg információt begyűjthetnek az internetről, így még nagyobb kihívás, hogy az ember érdekes és pontos legyen. Azt elég korán, már apu példáján is jól megtanultam, hogy azzal, hogy mások mit gondolnak vagy éreznek, nincs értelme túl sokat foglalkozni.- A kollégák, annak idején, amikor a pályára került, segítették a „kis Knézyt”?- Nem jobban, mint másokat.- Gondolták, megoldja ezt az édesapja.- De nem oldotta meg. Sosem beszéltünk szakmai dolgokról. Ami véleménye volt rólam, inkább másoktól tudtam meg, mondjuk a családból, inkább nekik mondta. Azt gondolom, volt a részéről ebben egy bölcs tudatosság. Azt szerette volna, ha a saját utamat járom, ha saját stílusom van, ha megtalálom a hangom, ezért hagyott békén, amiért hálás vagyok, és akkor is ezt éreztem.- Szokott azon gondolkodni, hogy mit szólna a pályájához?- Persze, rengetegszer eszembe jut, nap mint nap. Azt remélem, büszke lenne rám. Nehéz is lenne elfelejteni, hiszen annak ellenére, hogy már 13 éve meghalt, még mindig én vagyok a kis Knézy. Éppen tegnap ünnepeltem a 44. születésnapomat, de azt hiszem, még hatvanéves koromban is így hívnak majd, ám nem bánom, mert jól tudom, hogy ez főleg apu emlékének szól.- Knézy Jenő fiaként gondolom, a sport alapelem volt a hétköznapjaikban.- Igen, a sport sze- retete valóban a vé rembe ivódott, úgy is, hogy néztem és úgy is, hogy sportoltam. Már egészen kicsi gyerekként jártam édesapámmal különféle meccsekre és közvetítésekre. Nagy kedvenc volt a futball, végül aztán a kosárlabda mellett kötöttem ki, és lettem magyar bajnok és válogatott játékos.- Aztán, amikor nem ment tovább az aktív, profi sport, elment rendőrnek. Miért?- Mert nagyon érdekelt, vonzott az a világ. Izgalmas volt, szerettem. Amiért pedig azt választottam, az éppen apukám volt. Ezzel a névvel élni nem volt könnyű. Sokkal több előnyét és hasznát láttam ugyan, mint hátrányát, de azért mindig ez volt az első, amit hallottam, miután bemutatkoztam. Amikor kosarazni kezdtem, ott is kis Knézyztek, pedig két méter magas és 110 kilós voltam, és sokat sustorogtak, hogy ezt vagy azt csak azért értem el. Szerettem volna, ha nem kell az ő nyomában járnom és nem ha- sonlítgat- nak hozzá. Ma persze már másként élem ezt meg, amióta nincs velünk, nagyon örülök, ha mondják, és még mindig gyakran megállítanak ezzel az utcán, sokan szerették őt.- Hogy lett mégis kommentátor?- Neki köszönhetem. Mondogatta, hogy kipróbálhatnám. Amikor az aktív sportot abbahagytam, az nagy csalódás volt, és mindig hiányzott az a világ. Akkor indult itthon az Eurosport magyar nyelvű adása, Héder Barna és Palik László vezette a csatornát, apu velük beszélte meg, hogy bedobnak a mély vízbe. Először az atlantai olimpia idején, hat meccs erejéig budapesti kosárlabdás szakkommentátorként dolgoztam Vitár Róbert mellett. Ez ment, úgyhogy mondták, közvetíthetnék is. így kezdődött.- Ha nem nézi, hanem csinálja, akkor mit sportol? Névjegy KNÉZYJENŐ 1972. június 10-én született Budapesten. Hétszer szerepelt a felnőtt kosárlabda-válogatottban. Rendőrtiszti Főiskolát végzett, 20 évvel ezelőtt kezdett sportközvetítéssel foglalkozni, azóta az Eurosporton, a Duna Televíziónál, az Ml-en is láthattuk, most az M4 Sport kommentátora. Elvált, három gyermeke van, Márk. Milán és Kincső.- ló ideje leginkább bringázom, A kosárlabdához és a focihoz nem vagyok már eléggé edzésben és sosem szerettem igazán futni.- Ezt az Eb-t, persze mindenki azért várja most, mert végre lesz magyar csapat. Más ez így?- Persze. Alapvetően meghatározza a hangulatot. Végre lesz csapatunk, akinek szurkolhatunk. Látja, erről is eszembe jutott apu. Amikor kijutottunk, első gondolatom volt, hogy de jó lett volna, ha végigélhette volna azt az időszakot. Persze nekem is öröm, az elmúlt húsz évben, amióta kommentátor vagyok, úgy szocializálódtunk, hogy semmilyen hasonló eredménye nem volt a magyar válogatottnak.- Van egyáltalán olyan fociélménye Európa- vagy világbajnokságról, ahol még játszott a magyar csapat?- Első halvány emlékeim az 1978-as argentin futball-vb- ről vannak, ezután már kirobbantani sem lehetett a televízió elől. Ami pedig már igen élénken él az emlékezetemben, az a mexikói vb. Hogy emlékszik rá?- Szörnyű élmény volt. Nálunk néztük az osztálytársaimmal, első gimisek voltunk, és nagyon készültünk rá. Csak ültünk dermedten. Olyan volt, mint egy szerelmi csalódás.- Van kedvenc csapata? A Bayern München. Nem szoktam elárulni, de végül is mindegy. A nézők úgyis azt hiszik, hogy mindig másnak drukkolunk, mint akiknek ők.- Válogatottban is a németek?- Igen.- Akkor mondjuk egy magyar-német az nehéz feladvány lenne?- Jaj, dehogy. Ez nem is kérdés, persze, hogy a magyar válogatottnak drukkolnék, mindegy kivel játszanak.- Főleg mióta ennyi német edző van a csapat körül...- Ez persze csak félig vicc, mert az igenis meglátszik, hogy mennyit fejlődött azóta ez a csapat, amióta ez a fajta németes felfogás uralkodik. A németek a fizikai felkészítésben és a koncentrált, professzionális munkában hisznek, semmi másban, ami régóta nagyon hiányzott a hazai fociból.- Mondta, hogy nem foglalkozik a kritikákkal, de arra emlékszik még, hogy mennyire kiosztották, amikor az Andorra elleni meccsen kiakadt a válogatottra?- Persze. Akkor ott szerintem minden jóérzésű szurkoló kiakadt. Amúgy pedig halkan megjegyzem, hogy akkor én ott nemcsak felháborodtam, de határozottan érveltem amellett, hogy Dárdai Pálra van szüksége a magyar válogatottnak. Egy évre rá pedig már itthon is volt.- Szóval ezt magának köszönhetjük.- Ez nem valószínű, szerintem annyira egyértelmű volt, hogy biztos másnak is eszébe jutott, de kimondani én mondtam ki nyilvánosan először.- Most mindenki azt találgatja, továbbjut-e a csapat az első körből. Ön mit gondol?- Azt, hogy az elmúlt időszak erre ad reményt. Az a foci, amit a norvégok ellen láttunk, az jó irány. Igaz, mindegyik csoportellenfelünk előrébb tart, mint mi, de a norvégok is egy erősebb csapat volt, mégis kettős győzelemmel mentünk tovább a pótselejtezőn. Ráadásul ez a mostani még így is egy könnyű csoport, szóval a sorsolás is kedvez ennek. Meg abban is bízom, hogy ez a csapat bizonyítani akar, és ami bennük van, azt odateszik a pályára.- Mit gondol, ki a titkos favorit és ki lesz a kulcsjátékos a magyar válogatottban?- Nagy Ádám kellemes meglepetéseket okozhat nekünk, ő nagy ígérete ennek az Euró- pa-bajnokságnak. Gera Zolitól is sokat várok. Nagy kedvencem, pont azért, mert komolyan veszi, amit csinál, harminc fölött is minden mécsesén ott döglik meg a pályán, annyit dolgozik. Királyt is ezért a profi szemléletért szeretem nagyon. Amúgy meg azt gondolom, hogy ez most egy szerethető csapat, szóval sokan olyanok is nézik majd a meccseket, akik eddig nem voltak nagy szurkolók.- Ha tippelni kell, kik között dől majd el az Európa-bajno- ki cím?- Egyelőre a papírforma, amit mondani lehet. A németek, a spanyolok és a franciák vannak tálán a legjobb formában, de ezekben a világversenyekben az a jó, hogy simán benne lehet a pakliban, hogy egy hét múlva már egész mást mondanék, mint a papírforma.
