Somogyi Hírlap, 2016. május (27. évfolyam, 102-126. szám)

2016-05-28 / 124. szám

2016. MÁJUS 28., SZOMBAT INTERJÚ 11 Lackfi János könyvből választott álnevet • 24 ezren követik a Facebookon • Ezüstlakodalmat ünnepel idén GYEREKES FELNŐTTEKNEK IS ÍR késznek engem, mint vadász a vadat, lesből lecsapnak. Per­sze utóbb csiszolgatni kell a szö­veget. Vannak alkalom szülte dolgok is: amikor például vala­ki megírta, miért utálja a költé­szet napját, hirtelen felindulás­ból papírra vetettem, nem érde­mes olvasni, „mert a költők meg­haltak már úgyis, mert testük­ben nedvek voltak, húgy is...” és még kismillió érvet. A csoda az, hogy az emberek ennek el­lenére olvasnak. És vannak fel­kérések is: örömmel írtam rö­vid étlapverseket, sanzont a ta­valyi év kisemlőséről, az ürgé­ről, imázsszöveget Ráckevének, dalt a koraszülöttekről, a gyógy­szerészekről vagy éppen a zene leikéről. Ha izgalmas a felkérés, nagy kihívás, hogy miként tu­dom rám jellemző művel meg­válaszolni.- Az alkotói munkáján túl rend­szeresen jár író-olvasó találko­zókra, emellett irodalmi estek, beszélgetések, tévé- és rádiómű­sorok állandó vendége. Mi hatá­rozza meg, hogy melyik tevékeny­ség kerül előtérbe?- A fellépések időnként be­sűrűsödnek, máskor, mint nyá­ron, kőkemény regényírás van, persze némi itthoni nyaralás­sal, unokázással, miegyébbel, lúlius végén tíz nap tömény ze­ne és irodalom, színpadi pörgés, versműhely, versimpró jön a ka- polcsi Kaláka Versudvarban, amelynek egyik szervezője va­gyok. Felüdít ez a hullámzás.- Kreatív írói tanfolyamot tart fel­nőtteknek, és az említett vers­műhelyt vezeti a Művészetek Völ­gyében. A 21. század embere mennyire fogékony ezekre a kez­deményezésekre?- Ha nem tesszük elérhetet­len polcra az irodalmat, akkor mindenki feléri, és forgatja, né­zegeti, megfúvogatja, mint egy érdekes hangszert. Ezért fontos, hogy boldog-boldogtalannak le­gyen alkotó írástapasztalata, érezze a szó anyagát. Egyik ka- polcsi biztonsági őrünk mondta, nem semmi, hogy öt perc alatt verset sikerítünk a színpadon, amikor ő a barátnőjének próbált összehozni valami szerelmesei, napokig izzadt vele. Az Ünnepi Könyvhéten két kötete is megjelenik, a nya­ra szokás szerint mozgal­masnak ígérkezik, és hama­rosan háromszoros nagypa­pa lesz Lackfi János író, köl­tő. Az alkotás folyamatá­ról, a tanítás szépségéről, a nagycsalád erejéről, köl­csönvett gyermeki tekinte­tekről és a zsámbéki szőlős­kádról is beszélgettünk. Szűcs Anikó kozpontiszerkesztoseg@mediaworks.hu LACKFI JÁNOS író. költő, műfordító, szerkesztő. 1971. május 18-án született Budapesten. Az ELTE BTK magyar-fran­cia szakán szerzett diplomát 1996-ban. majd az ELTE-n a Magyar Irodalomtörténet Tanszéken doktorált. Tizenhét évig tanított a Páz­mány Péter Katolikus Egye­temen. 1999-től a Nagyvilág világirodalmi folyóirat szer­kesztője. 2003-tól 2011- iga Műfordítók Egyesüle­te elnökségi tagja volt. Több mint harminc könyvet írt és ugyanennyi könyvet fordí­tott franciából. Megzenésí­tett verseiből négy CD-nyit adtak ki. Felesége Bárdos Júlia művé­szettörténész. Gyermekeik: Simon (1992), Margit (1995), Dorottya (1997), Johanna (1999). Ágnes (2002) és Julianna (2015). LEGFONTOSABB DÍJAI: József Attila-díj (2000), Déry Tibor-díj (2001), Prima Primissima Díj (2013).- Nehezen egyeztettük az inter­jú időpontját, ön már az első te­lefonbeszélgetésünk alkalmá­val kedvesen megjegyezte, hogy „eléggé szoros határidők fognak satuba”. Min dolgozik éppen?- A június 9-13. közötti Ün­nepi Könyvhétre két kötetem is megjelenik, az egyik a Milye­nek a magyarok? prózasorozat záródarabja, a címe Egy a rá­adás. Csavaros történetek ezek kis hazánkból, ahol néha az eb az űr a háznál, ahol szakítás­kor minden tárgyat kettévág­nak, ahol a kolbász nem mindig van kolbászból, ahol Ihajcsuhaj, Erőspista, Árvalányhaj és Kis­kapu vígan élnek, míg meg nem halnak. Gyerekverses kötetem, a Robban az iskola is izgalmas­nak ígérkezik, köznapi és ünne­pi versek vannak benne kicsit lökötten, zsiványul, éppen most szervezünk egy dinamitos be­mutatót vagy száz gyerekkel.- író-költő szülők gyermekeként egyértelmű volt, hogy a nyomdo­kaikba lép?- Tenoristának készültem, a mai napig ütős fellépéseim vannak a fürdőszobában. Az­tán előbújt belőlem az iroda­lom Alienje. Nagy erőkkel el­kezdtem gyúrni, szövegekkel súlyzózni, lapot szerkesztettem gimiben, fordítottam franciából, írtam, ahogy a csövön kifért. És álnevet választottam egy címer­tani könyvből, nehogy összeke­verjenek az apámmal, Oláh Já­nossal, és mégsem lehettem OJ Junior vagy ifj. Oláh János és né­pi zenekara.- Van bevált munkamódszere, vagy egyértelműen az ihlet „dik­tál”?- Vannak spontánabbul ke­letkező művek, ezek becser­A költő nagycsaládra vágyott. Öt lánya és egy fia van, hamarosan pedig jön a harmadik unoka is- A humor alapvetően fontos sze­repet játszik az életében. Miben segít?- Miért jó, ha buborék van a vízben? Könnyűnek, frissnek érezzük tőle, amit iszunk. Aki meg nyársat nyelt, és azt mond­ja, egészségtelen, annak aján­lom a sört buborékmentesen.- Tizenhét évig oktatott az egye­temen. Mit szeretett leginkább a tanításban?- Elképesztően jó volt az ele­ven kapcsolat a diákokkal, a kar­cosságuk, a zsiványságuk, az öt­leteik. Kész frissen tartó fólia az embernek. Még ma is, ha fel-fel- bukkannak, mintha régen látott családtaggal találkoznék. Pró­báltam nekik újat, jobbat, figye- lemfelkeltőbbet kitalálni. De rá­jöttem, hogy öt-tíz éve hiába pró­bálok hosszú prózát írni, öt fél­bemaradt regény sínylődik a gé­pemben. Ki kellett dobni vala­mit a léghajóból, az egyetem lett az. A regényírás hosszútávfutás, maratoni nem lehet le-lecsípett százméterekből összepakolni.- Fiatalon nősült: a feleségével 1991-ben keltek egybe, vagyis idén ünnepük a 25 éves házassá­gi évfordulójukat. Ön szerint mi kell a jó házassághoz?- Óriási szerencse, kegye­lem. És folyamatos párkapcso­lati munka, egymásra figyelés, egymás keresése a mégoly pör- gős köznapokban is. Ha sosem cserélek olajat az autómban, ak­kor hiába szeretem, le fog égni a motor. Pedig de jó kis autó!- Hat gyermeke, egy fia és öt lá­nya van. Mindig nagy családra vágyott?- Adta magát a dolog, a feleségemék heten voltak testvé­rek, mi hárman. A nagy család elképesztő betonkeverő, zuhog, pörög, forog, kapkodjuk a fejün­ket, ritka a nyugalmi állapot. És nagyon kreatív közeg, folyton szikrázik a levegő, ahogy a leg­különfélébb természetű ember­kék érdekei, vágyai koccannak. írónak meg valóságos témabá­nya, mert a gyermeki fantázia kimeríthetetlen.- Áldás vagy átok, ha egy fér­fiember sok nővel él egy fedél alatt?- El vagyok kényeztetve, az a helyzet. Sütik, puszik, kedves­ség, meg „apa, adj pénzt buli­ra!” A szülinapomra olyan le­velet kaptam a tizennyolc éves Dorottya lányomtól, hogy meg­könnyeztem. Johanna egy szép közös fotónkat tette ki a Facebookra, vagyis nem szé­gyell engem ország-világ előtt. Persze nincs mindig kanalam az aktuális divattrendekhez és romantikus zenékhez, de fejlő­dőképes vagyok azért.- Úgy tudom, hogy a legkisebb gyermeke pár héttel fiatalabb, mint az első unokája. Nem fur­csa, hogy ilyen fiatalon lett nagy­papa?- Nagyon is furcsa, hopp, egy unoka, hopp, egy gyerek, aki egyben az unokám nagynénje, hopp, egy másik unoka... Olyan, mint a Forma-1, amikor fekete maszatként eldübörögnek az au­tók, aztán mindenki kérdezgeti, melyik kocsi megy elöl. Még jó, hogy a kivetítőn látom, tényleg, kétszeres nagyapa vagyok, és fél év múlva háromszoros, mert Si­mon fiaméknál jön a második.- A temérdek elfoglaltsága mel­lett mikor jut ideje a családra és mennyire tudja kivenni a részét az otthoni munkabeosztásból?- Ez minden mai apukánál nehéz ügy. Két sebességi fokoza­tom van: vagy otthon ülök a gép­nél, és a hátamat látják, vagy já­rom az országot. Viszont az ott­honi szakaszban bármikor fel­állhatok segíteni, beszélgetni. Mosogatok, pelenkázok, altatok, a háztartási munkáknak nin­csen ám neme! És ki kell jelölni fix pontokat, vasárnap este pél­dául mindenki elmeséli a hetét, alig várjuk már ezeket az alkal­makat.- Örökölte valamelyik gyermeke az írói, költői vénát?- Hivatásszerűen -egyelőre csak Margit lányom vette célba a skandináv irodalmat, otthagy­va az orvosi egyetemet. A legfon­tosabb, hogy amit csinálnak, azt igazán szeressék. Az irodalom nyitott ajtó nekik, bármikor be­léphetnek rajta.- A könyvei felét gyerekeknek írta. Gondolom, a saját cseme­téi is bőven adtak, adnak ihletet. Ha már itt tartunk: másképpen ír gyermekverset, mint felnőttek­nek szóló költeményeket?- Lázár Ervin mondta még, irigyel, mert ennyi gyerek mel­lett sosem fogyok ki az ötletek­ből. Valóban nagy forrás, ha eny- nyi kölök szaladgál körülöttem, könnyen kölcsönveszem az ő te­kintetüket, s így láttatva sokkal izgalmasabb, vagányabb a vi­lág. Az én fejemben máshol van a gyerekközpont és a felnőttiro­dalmi góc. De persze a kettő né­ha összeszikrázik, írok gyere­kes felnőtteknek és felnőttes gyerekeknek is.- Tapasztalatai szerint a mai gye­rekek és fiatalok hogy viszonyul­nak az olvasáshoz, az irodalom­hoz, a versekhez?- Ha nem beszélünk el a fejük felett és nem szónokolunk nagy öblösen a kultúráról, akkor örömmel veszik az adást. Világ­életemben veszekedtek velem, hogy egyek kulturáltan, mert elég mohón és malac módra fa­latozom. A családom szerint vi­szont olyan jóízűen tömöm a fe­jem, hogy lehetetlen nem meg­kívánni az ételt. Ez főleg fogyó­kúrázóknak nagy próbatétel. A kultúrát is inkább együk jó­ízűen, mint sznobul és finnyá­san. Ez nem kötelező kelkáposz­ta, hanem a várt desszert.- A Facebookon 24 ezer követő­vel büszkélkedhet. Miért fontos, hogy ezen a fórumon is ápolja a kapcsolatot az olvasóival?- A vers, a próza közlés, em­bertől emberig ható szó. Ha nem jut el az olvasóhoz, úgy marad tengerbe hajított palack. Ez sem kis dolog, de ha szóba tudunk elegyedni a közönséggel, érde­mes fülelni, szólni, kommuni­kálni. Akkor kiderül, az iroda­lom nagyon is sokakat érdekel.- A nyár a pihenés időszaka is. Ön hogyan kapcsolódik ki?- Sokat focizom, áztatom ma­gam a kertünkbe kirakott ZSMT- ben (Zsámbéki Magyar Tenger), ami voltaképp egy vízzel teli szőlőskád. Van a teraszunkon egy függőágy, ott lógódzkodom, olvasok, és nézem a fellegeket. Persze sütögetés is lesz tábor­tűznél, naná.- Közeleg a gyermeknap. Ez al­kalomból mit üzen és mit kíván a gyerekeknek?- A gyerekek éljenek sokáig, de a fülük ne érjen bokáig, mert az rusnya látvány lenne. És le­gyen sok igazi örömük, fogja­nak ebihalat, kacsázzanak ka­vicsokkal, evezzenek vadvízen, koszolódjanak be rendesen, le­gyen fagyis az orruk hegye, és ugráljanak hadonászva kisga- tyában a jó nyári esőkben. Le­gyen gyerekkoruk. I Lackfi János szerint a gyerekektől és a fiataloktól é nem idegen az olvasás. Ha nem nagy öblösenf I®) szónokolunk nekik a kultúráról, akkor örömmeH®|j forgatják a könyveket, verseskötetek^Jji

Next

/
Oldalképek
Tartalom