Somogyi Hírlap, 2016. május (27. évfolyam, 102-126. szám)

2016-05-14 / 113. szám

g MEGYEI KÖRKÉP 2016. MÁJUS 14., SZOMBAT Medencei kezdőim ► Folytatás az 1. oldalról SOMOGYBABOD Noha Vadépusz- tánál még bőszen jár az ablak­törlő,'Babodra érve a tavalyi, fel­hőszakadással egybekötött, s a Kis-Balatont idéző mocsárvilág helyett ember- és autóbarátibb körülmények közé kerülünk.- Kezdje már el valaki! - hall­juk a dagonya partján nézelődők felől, mert bizony egyelőre óva­tos a nép, a gépátvétel után még az utolsó simításokkal és az el­ső sörökkel végeznek, aztán egy osztrák rendszámú Mitsubi­shi nekiveselkedik, hogy azon­nal kilincsig merüljön - pedig nem is a legmélyebb szakaszon próbálkozott, ahol nagyjából a máriafürdői strandokat idézi a trutyi vastagsága. Hiába, az el­múlt napok esői megtették hatá­sukat, az idén bizonyosan nem lesz szükség lajtos kocsikra, s műsárkészítésre.- Jó az anyag! - jelenti ki Ko- rompai Attila, persze a dagonya állagára értve, s hihetünk neki, hiszen veteránnak számít, az idén tizenhetedszer pakolta fel a családot, s indult Budapestről Babodra a pünkösdi hétvégére. Egyúttal meg is mutatja az oszt­ráknak, hogyan is kell közleked­ni a bizonytalan talajon, s külö­nösebb megerőltetés nélkül át­hág a szigetre. Komoly taps fogadja, mint minden elsőt a fesztiválokon, ám kedvet így sem kap a több­ség, s nyugodtan sörözgetnek tovább a halovány májusi nap­sütésben. Persze valahol érthe­tő: előttük még két és fél nap, fe­lesleges lenne bárhová rohanni, így aztán egy Isuzu-Suzuki pár­baja is eseménynek számít, de a páros hamar megunja, hogy a te­rep inkább békáknak, mintsem dzsipeknek való.- Az a baj, hogy ez nem sár, hanem víz - közli rezignáltan a veszprémi Bányai Tamás. - Meg kellene kicsit kotorni, hogy va­lahová elfolyjon a teteje, mert ez nem hajó, hanem terepjáró - si­mogatja meg Land Roverét. Mely egy autószépségverse­nyen bízvást búcsúzna az elő­selejtezőben, itt viszont igazi bi­valynak számít, melynek a sirató­fal sem kottyan meg. Utóbbit úgy fertályóra múlva bizonyítja, ami­kor az inotai erőművet idéző füst­felhőket eregetve ugyan, de felka­paszkodik a legmeredekebb sza­kaszon is. A felső pályákra egy Suzuki Samuraijal ballagunk fel, a kis kocsi is küzd az elemekkel, a nagyobb vájatok meg-megdob- ják, de legalább nem kell caplat- nunk a trutyiban. Ahol gyalog­szerrel csak bakancsban vagy gumicsizmában lehet érvénye­sülni, s kizárólag a nagyobb ko­csik kijárta nyomokban, minden más azonnal lábbelit marasztal. A könnyebb gépek persze vígan csúszkálnak a horhók előtti plac- con, különösen a quadosok él­nek: egyik falról le, a másikra föl, amíg csak egy hosszú duda halla­tán oldalra nem állnak. Érkezik ugyanis Kelemen, a vagy negyvenéves Uaz méltó­ságteljesen baktat lefelé, de az­tán ugyanilyen nyugalommal kapaszkodik fel a Nagyfalon is, mely az önfeledten a gázkart rángató négykerekű motorosok többségének még vasárnap is csak álom lesz... Vagy éppen annak a citrom Vi- tarának, mely a falak előtti téren is képes elakadni. A láthatóan kezdő sofőr úgy tíz perc hintáz- tatás után szabadul, s égett sza­got maga után hagyva félreáll.- Na, neked már vége is, me­hetsz mosatni - találja meg az egyik nézelődő, s mellőle érke­zik azonnal az újabb szúrás: - Ott a gyerekmedence - s az egyik kisebb, alig tízcentis sár­ral borított vágat felé int...- Sisak! - állítja meg az egyik rendező a lefelé úton ép­pen minket előző quadot, s a hátsó ülésen kuporgó lánynak bizony gyalog kell folytatnia az útját, mert bár meglehetős az off roadozók szabadsága, de a biztonság így is mindenekfe- lett áll.- Elázott a gyújtás - magya­rázza immár ismét a dagonya méllett egy toyotás a cimborájá­nak, aki erre előkap egy pakli ci­git: - Akkor gyújts rá! Majd mindketten kiszúrnak egy hófehér Suzukit: - Koszold már össze egy kicsit! - követelik, s a sofőr ugyan kényszeredetten vigyorog, már nem sokáig ma­kulátlan a kocsija: négy quados áll mellé, s pörgetik rá a sarat de­rekasan. Míg ők szórakoznak, sor kerül az első mentésre is, a hátsó dagonyából rángat ki egy narancssárga bukócsöves dzsi­pet egy arra járó kolléga. Még­hozzá akkora rántással, hogy a platón ácsorgók egyikének kezé­ből kirepül a sör.- Na, ez így már drága men­tés - üvölti elkeseredetten, mi­közben a békák ijedten ugrál­nak szerteszét a közibük toccsa- nó doboz elől. Bizony, ez nem az ő hétvégé­jük... Vas A. Az utóbbi napok nagy esőzései láttán elmondható: ezúttal sárból nem lesz hiány a fesztiválon KISKERTI PRAKTIKÁK Invázió a kertben: mit tegyünk, ha támadnak a csupasz csigák? A nappalok és éjszakák melege­désével, valamint a kiadós esők­kel megjelentek a meztelen, vagy csupasz csigák is. Házas csi­gával már kora tavasz óta talál­kozhattunk árokpartokon, bizo­nyára őket fűti a házuk, ezért ko­rábban képesek nagyobb szám­ban előbújni. A csupasz csigák fel se nagyon tűnnének, hisz olyankor bújnak elő, amikor mi ritkán vagyunk a kertben, de a kedvenc növényeink cakkos leve­lei, vagy égbe meredező csonkjai bosszantó árulkodó jelek a csu­pasz csigák jelenlétéről. Egy-egy meleg esős este után kétség- beesetten lapozgatjuk a szak­könyvek oldalait, vagy kutatunk az interneten a védekezési mó­dok után. Találni is belőlük szép számmal:- hamuszórás, (a száraz hamu megnehezíti a mozgásukat, de csak lassítja őket, és csak az első esőig, vagy öntözésig)- sózás, (a só hatékonyan kiszívja a nedvességet belőlük, de nem pusztítja el őket, csak inaktívvá válnak, ha vizet kapnak, ami a sót elmossa, akkor képesek fel­éledni)- gipszszórás, (szintén a nedves­séget vonja el a csigától, ezáltal hátráltatja őket)- csigariasztó koktél, (csalianyag, melynek nem tudnak ellenáll­ni, így terelhetők, vagy csapdába csalhatok)- sörcsapda (földbe ásott edény­be öntött sörbe fulladnak bele)- csigakerítések, (fizikai akadályt képezünk a csiga előtt, ez lelas­sítja őket)- törött üveg szórás, (butaság, a törött üveg csak a kertet szeny- nyezi, és bennünket fog megse­besíteni)- riasztó növények bevetése, (olyan növényeket keverünk az ágyúsok­ba, amelyeket a csiga nem szeret, ezért elkerüli őket, így a kedvenc növényeit is)- mulcsterítés, (az érdes, száraz mules hatékonyan lassítja a moz­gásukat)- csigavadászat, (mindenre lövünk, ami lassan mozog- egyszerűen begyűjtjük őket)- rendszeres talajmozgatás, (fo­lyamatos zaklatásuk, búvóhelyük rombolása hatékony lehet, de ez­zel a talaj szerkezetét is romboljuk)- csigaölő szer kiszórása, (nagyon hatékony megoldás, de biokertben kerülendő)-csigamészárlás, (leölünk min­dent, ami csiga, sajnos téves mód­szer, mert a csiga a biokért része, ott szükség van rá igaz szabályo­zott mennyiségben, és irányított te­rületen) Szert tehetünk szakértelemre- háziállatok bevetése (indiai futó­kacsa, házi kacsa és sertés, ritkán tyúk megeszik a csigákat, de utá­na a májukat mi ne együk meg, mert a csigából átkerülhet beléjük egy élősködő, ami aztán az ember­ben landolhat)- természetes ellenségeik beveté­se (sün, rigó, vakond, varangy, kerti rozsdafarkú, impozáns futóbogár, gyíkok, szentjánosbogár, ezerlábú, fonálférgek, hatékonyan pusztítják a csigákat, tojást, pici,- vagy nagy csigát egyaránt) És még ki tudja mennyi népi mód­szer nem ismert. Sajnos ezek nagy része haszontalan kísérletezés. Ha nagy tömegben támadnak szinte lehetetlen megállítani őket. Biokertészkedésben csak komp­lex megoldásban gondolkodha­tunk, hagyományos, vagy inten­zív kertészkedésben elpusztítják őket vegyszerekkel, vagy egysze­rűen kizárják a termesztésből (fó­lia, üvegház). Bio megoldás ellenük:- élőhelyük szűkítése (csökkent­sük a búvóhelyek, szaporodási he­lyek számát)- mozgásuk nehezítése különféle anyagokkal lásd fent- természetes ellenségeik a kertbe csalogatása, ott tartása,- riasztó növények szakszerű alkal­mazása,- csapdás gyűjtésük,- becsapásuk, számunkra nem hasznos, de számukra ínyenc gyomnövények kertben tartása,- komposzt halom szakszerű elhe­lyezése,-végül, ha nagyon sokan vannak, akkor a mechanikai megsemmisí­tésük. Nagy türelmet, odafigyelést, és gyakorlati tapasztalatot igényel, hogy a falánk spanyol csigát bioló­gia módszerekkel kordában tart­suk, sőt még a hasznunkra is for­dítsuk őket. Erről azonban külön könyvet lehet írni. CIKKÜNK NYOMÁN Van már pályázó az MTESZ-székházra KAPOSVÁR Miután kaposvári olvasóink jelzése nyomán rá­mutattunk arra, hogy meny­nyire elhanyagolt állapotban van Kaposváron az MTESZ egykori székháza, jelentke­zett nálunk a Technika Háza utolsó igazgatója, Csikali Ta­más. Elmondta, hogy tudomása szerint szerencsés fordula­tot vehet az egykor szebb na­pokat látott kaposvári épület sorsa. A Vagyonkezelő pályá­zatot írta ki rá, és két sikerte­len pályázat után nemrég egy sikeres ajánlat is érkezett, lesz tehát új tulajdonos, aki a tervei szerint kezdeni fog va­lamit az épülettel. Hozzátette azt is: korábban maguk meg­oldották a rendrakást, de egy kollégája februárban sajnos elhunyt, azután durvult el a helyzet. Hajléktalanok való­ban feltörték az épületet, is­merte el. A ledőlt kerítés után a bizto­sító fizetett, azonban az épü­leten jelzálog van, és a bank azonnal rátette a kezét a biz­tosítótól kapott pénzre, ezért nem tudták ezt az összeget a helyreállításra fordítani. K.G. HsiiMiBDiXMitear a teo©[»íá7l©®[ls

Next

/
Oldalképek
Tartalom