Somogyi Hírlap, 2016. május (27. évfolyam, 102-126. szám)

2016-05-09 / 108. szám

fl MEGYEI KÖRKÉP 2016. MÁJUS 9., HÉTFŐ KÉKHÍREK Defekt miatt borult az árokba SIÓFOK Árokba borult egy sze­mélyautó a 65-ös főúton Sió­fok határában szombaton este. A balesetben nem sé­rült meg senki. Információink szerint a balesetet az okozta, hogy az autó defektet kapott, ezután vált irányíthatatlanná. A helyszínre vonuló siófoki hi­vatásos tűzoltók áramtablaní- tották, majd átvizsgálták a jár­művet. A műszaki mentés és a rendőrségi helyszínelés vé­géig félpályán haladt a forga­lom az érintett útszakaszon. Szatyrot téptek az utcán a tolvajok Egy szabadnapos rendőr segített elfogni azt a két fiatal tolvajt, akik még áp­rilis húszadikán az utcán tá­madtak egy idős nőre. Kitép­ték áldozatuk kezéből a szaty­rot, majd a földúton próbál­tak meg elmenekülni. A sér­tett egy közeli vendéglátó egy­ségbe sietett segítséget kérni, ahol éppen egy szabadnapos rendőr tartózkodott. A törzs- zászlós a saját autójába ültet­te a hölgyet, majd vele a fiata­lok keresésére indult. A közel­ben megtalálták a férfit és a lányt, akiket az asszony egyér­telműen felismert. Időközben a helyszínre érkeztek a körze­ti megbízottak, akiknek a fia­talok a bűncselekmény elkö­vetését elismerték, igaz köz­ben eldobálták a szatyrot és a pénztárcát is, a készpénzt pedig a fűben elrejtették. A Nagyatádi Rendőrkapitány­sága nyomozást a két tolvaj ellen a napokban befejezte, az ügyben keletkezett iratokat bíróság elé állítási javaslattal megküldte a Kaposvári Járási és Nyomozó Ügyészségnek. Segítséget kaptak a vasútbarátok KAPOSVÁR Kapostüskevár vasúti megállóhely elhivatott vasútbarátai a Verebély Lász­ló Vasúttörténeti Egyesület­ben 16. éve gondozzák az ál­lomás több ezer négyzetmé­teres zöld területét, ahol par­lagfű-mentesítéseket is vé­geznek. Ehhez az önkéntes segítők és a civil szervezet tagjai motoros fűnyírót és fű­kaszát használnak. Azonban az eddig rendelkezésre álló eszközök elöregedtek. Meg­elégelve a folyamatos javítá­sokat, a civilek kéréssel for­dultak a Földművelődésügyi Minisztériumhoz, az önkor­mányzathoz, a MÁV-hoz, or­szággyűlési képviselőkhöz, cégekhez. Többen nem is vá­laszoltak, ha igen, kifejtet­ték, hogy nem tudnak segí­teni, mondta Kemenczei Ró­bert, az egyesület vezetője. A sok elutasítás után aztán nemrég az AL-KO Magyar- ország Kft. Alsónémediből megsegítette a Kapostüske­vár vasútállomást és múze­umot egy új német gyártású motoros fűkaszával. A civi­lek szerint a kapott támoga­tással gondozott lesz a meg­állóhely. Azonban újabb esz­közöket várnak még adomá­nyozóktól a további felújítá­sokhoz. K.G. Ötven éve érettségizett az első koedukált évfolyam a Táncsicsban Együtt írtak történelmet anno a gimnáziumban Szigeti László tanár úr az első pádból szeretettel néz végig egykori tanítváníain, akik ötven éve érettségiztek a Táncsicsban A csengő ugyan nem szólt, de szép lassan mindenki beült a padokba. Néhány hely üresen maradt, akadtak, akik nem tudtak eljönni a nagy ese­ményre, mások valahonnét fentről nézték, ahogy a régi osztálytársak összegyűlnek. Vas András andras.vas@mediaworks.hu KAPOSVÁR Éppen úgy, mint bő fél évszázada, amikor még napon­ta koptatták a Táncsics-gimná- zium padjait. Olyan volt, mint­ha osztályfőnöki óra kezdődne, csak ezúttal Szigeti László sem a tábla elé állt, hanem leült az első sor szélére. Nevezetes osztály volt Szi­geti tanár úré, ahogy az 1962- ben az első osztályt megkezdő évfolyam összes társasága: ők törték meg a jeget, ettől kezd­ve számított koedukáltnak a nagy hagyományú gimi, mely azelőtt csak fiúk számára nyi­totta meg kapuját.- Egyes tanárokon látszott is, nem nagyon tudnak mit kezde­ni a lányokkal - jegyezte meg Czanka Istvánné, az 1966-ban maturált, s így az idén érettsé­gijük 50. évfordulóján találko­zó hajdani 4/c egyik tagja. - Ma­gáztak bennünket, a makaren- kói elveket sem merték alkal­mazni velünk szemben. Ha már szóba kerültek az egykori okítok, csak úgy röp­ködnek a nevek: az angolos H. Kovácsé, a magyart tanító Krasznaié, a tornaórákon az osztályt megizzasztó Kerté­szé. Minden alkalommal hoz­záteszik: tanár úr. Meghatot- tan beszélnek róluk, egyet­len rossz szó sem hangzik el velük kapcsolatban, az évek megszépítettek minden emlé­ket, ráadásul azt sem feledik, a tőlük kapott útravalóból él­nek a mai napig.- Papp Tóni bácsi Szép Ilon- ka-előadását a mai napig szin­te szó szerint fel tudom idézni - állította Kochné Pintér Éva. - Olyan hatással volt az osztályra, hogy még a fiúk is elsírták ma­gukat... Kertész Pista bácsiról min­denkinek a rengeteg kosárlab­dázás jutott az eszébe, még a legalacsonyabb, gömbérzéket abszolút nélkülöző lányokat is a palánkok alatt tudta csak elkép­zelni. Ahogy Krasznai tanár úr is irodalmárt látott szinte az ösz- szes tanítványában.- Kivéve a Pusztaiban! - ne­vette el magát a hátsó sorokban az egyik megőszült 4/c-s. - Raj­ta még ő is látta, az Isten is mate­matikusnak teremtette. Legalábbis a reáltudomá­nyokra. Pusztai lózsef ugyan­is is ma messze földön megsü- vegelt fizikus, annak idején so­kak megmentője volt a dolgo­zatírások alkalmával. Vagy az érettségikor. Pedig mint az or­szágos középiskolai tanulmá­nyi verseny kétszeres döntősé­nek - fizikából harmadik, ma­tekból tizedik lett - nem is kel­lett volna bemennie a vizsgák­ra, ám Merő Béla igazgató ta­nácsára mégiscsak maturált mindkettőből - csak hogy súg­jon a többieknek...- Magyarból alig-kettes vol­tam - szerénykedik a tudós, de a többiek egyből kontráznak: - Akkor is ő volt az osztály okosa! A már említett magyarérettsé­git csak úgy sikerült abszolvál­nia, hogy Merő igazgató úr dél­ben ebédelni küldte a vizsgael­nököt, majd sebtében levizsgáz­tatta az évfolyam üdvöskéjét.- Addig eljutni sem volt olyan egyszerű, mint ma - jelentette ki Galambos lánosné. - Negy­vennyolcán kezdtünk elsőben, pedig 4,5-ös átlag alatt be sem lehetett kerülni akkor a Tán­csicsba. Az érettséginek már csak 32-en vágtunk neki, a töb­biek lemorzsolódtak. Elsőben még hárman ültünk egy pad­ban, a végén mindenkinek egy párja volt. A társaság 1966-ra megfo­gyatkozott ugyan, de akik elju­tottak a ballagásig, azóta is ösz- szejámak. S nemcsak a kerek évfordulókon, hanem aki teheti, minden évben eljön. Akadnak, mint Kerti Emília, akik csak a nagyobb jubileumokra, hiszen Norvégiából még egy szemész­professzornak sem olyan köny- nyű célba vennie Kaposvárt. A sztorizás közben egyre na­gyobb lett a hangzavar, főként hogy előkerültek a régi fotók is: a klubban, a könyvtárban üldö­gélő ifjak néznek vissza a képek­ről, esetleg az akkor szokásos őszi mezőgazdasági munkán tö­rik a kukoricát.- Nem szerettük, ahogy a má­jus elsejéket sem - állította Koch­né Pintér Éva. - A kikelet és ha­zaszeretet napjának hívtuk: ki kellett menni és hamar haza sze­rettünk volna érni...- Nekem sohasem kellett vo­nulnom - büszkélkedett Pusztai József. - H. Kovács tanár úr volt a sakkcsapat edzője, s hogy an­golból legyen egy kis előnyöm, én is játszottam. Vele mindig meg lehetett beszélni, hogy má­jus elsején délelőtt legyen inkább sakkedzés... Ismét végighömpölygött a ne­vetés az immár 50 éves 4/c-n, s jöttek az újabb és újabb történe­tek. Aztán egyszer csak egy szél­lökés becsapta a terem egyik ab­lakát.- Ki ugrott ki? - kérdezte Ga­lambos Jánosné, aztán magyará­zón felénk fordult. - Annak ide­jén Horváth tanár úr a feleltetés előtt mindig hosszan lapozgatta oda-vissza a naplót. Mindenki rettegett, kit hív majd ki a „Fű­rész”. Egyszer csak a vihar be­vágta az egyik ablakot, amire a tanár úr felnézett, és csak annyit kérdezett: - Na, ki ugrott ki?- Ilyen egy osztály volt - néz végig egykori tanítványain az első pádból Szigeti tanár úr lát­hatóm szeretettel. És büszke­séggel: hiszen anno, fél évszá­zada együtt írtak történelmet a Táncsicsban. Ünnepeit Európa legnagyobb, egybefüggő nárciszmezője Babócsán Mosoly a szívnek BABÓCSA A török-magyar ba­rátság jegyében zajlott az idei Nárcisz nap a hétvégén Babó­csán. Színes programok, sztár­vendégek, sportolás, kulturális és gasztronómiai élmények, ön­kéntes véradás, középkori ját­szótér, valamint jókedv és ki- kapcsolódás várta a minden év­ben igen népszerű, egész napos rendezvényt.- Gyere, próbáljuk ki ezt is! - kiáltott egy mosolygós kisfiú édesanyjának, majd egy kö­zépkori öltözékbe bújt férfi se­gítségével kipróbálta az íjász­kodást. Példáját többen követ­ték, de a célbadobás és hordó­lovaglás is népszerűnek bizo­nyult. A színpad környékén finom illatok szálltak a levegőben: ezúttal tíz főzőcsapat szállt ringbe a legjobb ételnek járó elismerésért. A hagyományos babgulyás mellett megkóstol­hattuk a házi nyulat vadasan zsemlegombóccal, a pusztapör­költet kapros túrós galuskával, vagy épp a bakonyi gulyást.- A Nárcisz nap már huszadik éve közösségi rendezvény, ami építi kapcsolatokat és értékeket - hangsúlyozta Arató Béláné, az egyik főszervező. - A hosszú tél után végre kijöhetünk a szabad­ba, ahol elfeledjük a gondokat, bajokat. A rendezvény egyfajta mosoly a szívnek. A Babócsáért Egyesület, a Nár­cisz Nyugdíjas Klub, a Babócsa SE és az önkormányzat közösen, a helybéli és környékbeli vállal­kozásokkal együtt összefogva szervezte a népszerű programot.- Úgy érzem, hogy a Nárcisz napok közül ez a jubileumi sike­rült az egyik legjobban, és még a hirtelen érkező és távozó esővel is sikeresen megküzdöttünk - mondta Péter István polgármes­ter. - A tíz főzőhelyen mindenki a legjobb tudása szerint alkotta a fenséges ételeket, és végre ki­alakítottunk olyan török-magyar kapcsolatot, ami bizonyára gyü­Középkori élményeket hozott vissza a játszótér, amit a gyerekek kiváltképp élveztek mölcsöző lesz a település további fejlődése szempontjából. A 13,2 hektáros Basa-Kert 1977 óta Természetvédelmi Te­rület, számos növénytani és kul­túrtörténeti értékkel. Ma Euró­pa legnagyobb, egybefüggő nár­ciszmezője található itt. Az egy­kori török hódoltság idején a he­lyi pasa lepte meg a csillagos nárciszokkal háromhölgyeit. A virágok azóta elszaporodtak és több mint tízezer tő pompázik minden április-májusban a Ba­sa-kert rétjén.- Mi nem csak háborúz­tunk, hanem kultúrát is hoz­tunk, például a fürdőket, a tu­lipánt, ami bizony nem Hollan­diából, hanem Törökországból származik, vagy az emberek és állatok számára létfontossá­gú kutakat - emelte ki Sahbaz Osman tiszteletbeli török kon­zul, a Török-Magyar Üzletem­berek Egyesületének elnöke. - Szeretnénk segíteni a magyar barátainknak, ezért létrehoz­tunk egy szövetséget, ami töb­bek közt szociális programokat szervez iskoláknak vagy kór­házoknak, és régi török emlék­műveket vagy épületeket újít fel. Megemlítette a 18. századi babócsai török türbét utánzó kútházat és a helyi törökvá­rat is, aminek rekonstrukci­ójáról már folynak a tárgya­lások. Kiemelte a magyar-tö­rök kapcsolatok fejlesztését is, melynek legfontosabb kö­zös területei közé a turiz­must, befektetést, és beruhá­zásokat sorolta. Jeki G.

Next

/
Oldalképek
Tartalom