Somogyi Hírlap, 2016. április (27. évfolyam, 76-101. szám)

2016-04-10 / Vasárnapi Somogyi Hírlap, 14. szám

0 INTERJÚ 2016. ÁPRILIS 10., VASÁRNAP Nemcsak saját történeteit szereti, az összes jó meséért rajong. Az alkotóválság szerinte nyavalygás. A mai gyerekfilmeket cenzúrázná „Próbálják ki: a mese fiatalít!” Csukás István a napokban ünnepelte 80. születésnap­ját. A több mint negyven éve töretlen népszerűségnek ör­vendő író szerint a gyere­keknek ugyanúgy kell írni, mint a felnőtteknek, csak kicsit jobban, különben azonnal elunják és ásítozni kezdenek. Fábos Erika- Gondolta volna, hogy nyolc­van évesen még mesét ír majd?- Isten ajándéka, hogy az al­kotókedv és eró' nincs aláren­delve a biológiai törvényszerű­ségeknek. Életem nagy szeren­cséje, hogy úgy negyven évvel ezelőtt beszabadultam ebbe a csodálatos birodalomba, a gye­rekirodalomba, ami nekem má­ig tartó örömöt, hitet, derűt és jövőt ad és amiket a felnőttek világában sosem találtam meg.- A nyolcvan évnek mekkora a terhe? Nehéz vagy észre sem veszi?- 80? Az csak egy szám a sok közül. Talán amiatt, hogy a gyerekek végtelen agyával és felfogóképességével kell verse­nyeznem nap, mint nap. A me­se fiatalít, próbálják csak ki! Nemcsak fizikailag, de lelki­leg is kiváló kondícióban tart, gyakran gondolok rá, meny­nyivel jobban vagyok, mint 80 évesen illene.- Inkább csak a sajátjait, vagy általában szereti a meséket?- Nagyon szeretem és remé­lem minden felnőtt így van ez­zel, csak a többség szégyelli be­vallani. Ha mégsem, boldogan tanácsolom, hogy nézzenek és olvassanak mesét. Én ma is örömből olvasok, de közben a mesterséget is gyakorolom, hi­szen ez nagyszerű gyakorlat az agyamban elfekvő szavak mozgósítására. A legnagyobb kedvenceim a népmesék, főleg a fésületlenek, amelyek még nincsenek feldolgozva gyere­kek számára. Nyelvi kincses- bánya. Olyan fordulatok van­nak azokban a szövegekben, amiket nemhogy nem haszná­lunk, de nem is ismerünk.- Amelyik festő nem készít ön­arcképet, az is legalább egy­szer belefesti magát egy képé­be. Ön melyik mesefigurát min­tázta saját magáról?- Tulajdonképpen mind­egyikbe beleírom magam, et­től lesznek élettel teli, jó figu­rák. Tudniillik, egy mesehős semmivel nem kevésbé árnyalt karakter, mint a felnőtt iroda­lomból bármelyik alak. Ugyan­akkor, azt nem nehéz kitalálni, hogy Gombóc Artúr, aki egész életében összeszorított csőrrel fogyókúrázik, aztán közben az égvilágon semmi mást nem eszik, csak csokoládét és csak dagad, annak a többinél is erő­sebb önéletrajzi ihletése van.- Gombóc Artúr még rendben, de a többi csodás lények, Fes­téktüsszentő Hapci Benő, Ori- za-Triznyák, Kutyánszky Káz- mér, vagy a Bátor Tintanyúl honnan kapták a nevüket?- Nagy részét a gyerekek juttatják eszembe ők a legna­Névjegy Csukás István a napokban múlt 80 éves, j - de fizikailag és lelkileg is kitűnő kondícióban van Jr CSUKÁS ISTVÁN * 1.936. április 2-án született Kisújszálláson 1 1969-72-ig a Magyar Televízió munkatársa volt * 1978 85-ig a Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó főszerkesztője. • 1975-ben a hollywoodi X. televíziós fesztiválon- Mondja ennyi gyerek között sosem hiányzott egy saját?- Volt amikor hiányzott, de ez így alakult. Cserébe kap­tam vagy egymillió gyereket, akiket talán segíthettem felne­velni. Van három keresztgye­rekünk is, rájuk fordítot­tuk az összes gyereksze- retetünket, sőt, már keresztunokáink is vannak.- On az a mese- i író, akinek biz­kicsit jobban. Fájlalom is, hogy ma az irodalmi közvélemény nem ismeri el megfelelően ezt a műfajt. A mesével én soha nem oktatni akartam, az nem érdekli őket, attól a gyerek csak ásítozik. Nem a valóságot, azt kell írni neki, hogy az úton keresztbefekszik egy sárkány, aki tüzet okád. Csodát kell va­rázsolni, látomásszerűen, tö­mören írni, különben elunják. Amúgy a magyar gyermek- irodalom azért is csodálatos, mert szinte az összes zseniá­lis írónk, költőnk, írt a gyere­keknek, Vörösmartytól kezd­ve Petőfiig, Móricznak olyan gyerekversei vannak, hogy le­esetem tőlük a székről, ő írta a Török és a teheneket is példá­ul. Vagy Tersánszky Józsi Jenő, Pilinszky, de gondoljunk Weö­resre. Jó barátok voltunk és so­kat dolgoztunk együtt. Együtt írtunk Kodály Zoltán kérésére szövegeket a daloskönyvéhez. Kötött dallamra, ritmusra szö­veget írni, az a legnagyobb köl­tőiskola volt. Weöres szabályos ritmusgyakorlatokat írt min­den egyes versébe, egy nyelv és ritmuszseni volt. A ritmus- érzékemet neki köszönhetem.- Tényleg? Egy kiváló hegedűs­nek tanulni kellett a ritmusér­zéket?- Igen, a verszene egész más, mint minden más zene. szült játékfilm megkapta a fesztivál nagydijat és Az Év Legjobb Gyermekfilmje címet, • Kisújszállás és Balatonszárszó mellett 2011-től Budapest III. kerületének díszpolgára. • 1977 és 1987-ben József Attila-díjat kapott. * 1999-ben Kossuth-dijjal tüntették ki. * 2011-ben elnyerte a Príma Primissima dijat * Eddig több mint 90 müve jelent meg. 22 alkotását megfilmesítettek, folyamatosan több színház játssza u darabjait. gyobb nyelvteremtő zsenik, mindig erősen figyelek, ha kö­zöttük vagyok. Aztán sok vala­milyen gyermekkori emléktö­redék. Onnan nagyon sok min­dent hoztam. Bagaméri példá­ul az életben is létezett és Kis-' újszálláson volt fagyialtos. Állí­tott is a város pár éve egy élet­nagyságú szobrot neki a mozi elé, nagyon örültem neki.- így emlékszik a gyermekko­rára?- Nagyon. De azt is állítom, hogy erre mindenki képes, tudatosan lehet tréningezni, hogy minél részletesebben fel- idéződjenek azok a korai em­lékek. Mindenkinek melegen ajánlom. Egy óriási napsütöt­te területről mond le az életé­ből, aki ezt elmulasztja. Olyan, mint a lelki gyógytorna.- Azt olvastam, hegedűmű­vésznek készült, hogyan lett mégis író?- Sok kanyarral. Lényegében a lelkiismeretem nem hagyta sokáig. Éreztem, hogy nagyon sokat köszönhetek a zenének, és jó ideig hálátlanságnak érez­tem volna, ha hátat fordítok. Az­tán egy barátom beküldte a ver­seimet egy versenyre a rádióba. Első díjat nyertem, ami azzal járt, hogy meg­jelentek a ver­sek egy folyó­iratban is, ott dőlt el minden. Tizenhét voltam, hallatlan hatással volt rám, hogy ki­nyomtatva, egy ko­moly folyóiratban lát­tam a műveimet.- Biztosan ez a siker titka, de azt honnan tudja, miből érzi ennyire, hogy mi működik egy gyereknél, ráadásul a mosta­niaknál éppúgy, mint az évtize­dekkel ezelőtti generáció ese­tében?- A gyerek alapjában nem változik és sokkal érdekesebb, szabadabb a gondolatviláguk, mint a felnőtteké. Egy olyan vi­lág ez, ahol bármi megtörtén­het, és én ebbe a világba sza­badon el mertem utazni. Köl­tőként talán jobban el tudtam emelkedni a földtől, mint más meseírók. A mesének, úgy gon­dolom több köze van a vershez, mint a prózához.- Azt mondja, hogy a gyere­kek nem változnak, pedig még egész más korban élt, mint a mai gyerekek. Most vagy akkor volt jobb?- Egy mai tízéves százszor okosabb, mint én voltam 10 éves koromban. Tele vannak információval. Az érzelmi éle­tük mégis szegényebb. Annak idején mi minden eszköz nél­kül tudtunk közösen játsza­ni naphosszat. Egymást csi­szoltuk közben, megtanultunk győzni, veszíteni, érvénye­sülni, lemondani. Nincs an­nál szomorúbb dolog, amikor egy kisgyerek egyedül van, és mondjuk tévét néz, vagy a szá­mítógépet nyomkodja.- Rengeteg gyerekkönyv jelenik meg manapság. Jó gyerekíró mitől lesz valaki?- Ahogy a többi műfajhoz, ehhez is képesség kell. A gye­rekeknek ugyanúgy kell írni, mint a felnőtteknek, csak egy tosan a leg­több nézője van az országban. Nem tudom, mennyire figye­li, de látott mos­tanában jó rajzfil­met, ifjúsági filmet a tévében?- Nem. Ami jót lát­tam az mind régi volt. Ez nagy baj. Milliárdokat osz­tanak filmekre, a gyerekeknek meg semmi nem jut. Elveszik tőlük a mesét, amivel együtt a lelkűkből, a képzeletükből és a fejükből is kimarad valami.- Dühösnek tűnik.- Az is vagyok. Évek óta nem készülnek gyerekeknek új magyar filmek, mesék itt­hon, miközben rengeteg rom­boló tartalmat hánynak elé­jük. Ezt katasztrófának tar­tom. Jobban oda kéne figyel­ni arra, mit láthatnak a kép­ernyőn. Egyszerűen cenzúrát vezetnék be és kész.- Nagyszerű versei vannak - ezt kevesebben tudják. Csukás István, a költő sosem volt félté­keny az íróra?- Nekem csak egy felem van, nincs kettő. Ugyanaz az ember írja a verseket, mint amelyik a meséket. Az világos és köny- nyen meg is magyarázható, hogy mint gyerekíró százszor ismertebb vagyok. Egy verses­könyv jó, ha 2-3000 példány­ban megjelenik meg, egy me­se, főleg ha film készül belő­le, milliós példányszám, de ez nem baj, örülök a népszerűség­nek, hogy szeretnek.- Amikor készültem önhöz és utánanéztem, alig hittem, hogy ennyit írt: közel száz műve je­lent meg eddig.- Ha valaki ilyen sokáig él, ez könnyen megeshet vele. De ez nem teljesítmény. Ott van Jókai, vagy Krúdy Gyula, na az teljesítmény. Krúdy ötven évig élt és több mint 50 köny­ve volt, vagy Petőfi 20 és 26 éves kora között alkotott és jó tíz centiméter vastagságú életművet hagyott hátra. Szép magyar példák vannak előt­tem, és jelentősen le is vagyok maradva.- Szóval olyan, hogy alkotói válság nincs is.- Szerintem az csak nya­valygás.- Egy átlagember azt gondol­hatja, hogy egy mesét megírni nem akkora dolog, mint egy re­gényt. Sosem nyomasztó, ami­kor mondjuk leül a számítógép elé, tényleg: gépír vagy szöve­get szerkeszt?- Egyik sem. Golyóstollat, kézírással, fehér papírra írok a mai napig. Egyszerű az oka, amikor belelelkesedik a fantá­ziám, olyan gyorsan pörögnek a gondolataim, hogy még így is csak alig tudom követni az agyam. Ez a leggyorsabb, bil­lentyűzeten gépelni sokkal las­sabban tudok.- Szóval akkor az üres fehér papírlap sosem nyomasztó?- Van, amikor kicsit nehe­zebben megy, de szerintem aki tehetséget kap a jóistentől, annak a szorgalmat gyakorol­ni kell. Egyszerűen le kell ül­ni és írni. Minden nap három órát írok. Minden áldott nap le­ülök és becsületesen kitöltőm ezt az időt.- Most min dolgozik éppen?- A könyvhétre díszkiadás­ban jelenik meg az új verses­kötetem. Nemrég fejeztem be. Különleges, szülinapi lesz, ké­szült hozzá egy CD lemez és rajzok is lesznek benne. Na­gyon szép, már ezért megérte ennyire megöregedni. Aztán a szolnoki színházban játsszák a jövő évadban a Süsüt. Egy vi­déki színházzal pedig még tár­gyalunk, és ha összejön a meg­állapodás, nyáron új mesét is fogok írni.- Ez ilyenkor nagy izgalom, vagy ennyi könyv és film és bemutató és díj után, már mindegy?- Nagyon nagy izgalom. Én sosem vettem ezt a mestersé­get félvállról, bármit csinálok tiszta szívemből csinálom. Iga­zi drukk van bennem, hogy megállapodjunk és írhassak egy új színpadi gyerekdarabot. Babonából nem is mondok töb­bet, hátha csak azért nem sike­rül, mert elkiabálom... A « 1 k

Next

/
Oldalképek
Tartalom