Somogyi Hírlap, 2016. március (27. évfolyam, 51-75. szám)

2016-03-07 / 56. szám

2016. MÁRCIUS 7., HÉTFŐ MEGYEI KÖRKÉP g Az írás feltölt és élni tanít Berzsenyire emlékeztek a niklaiak az évfordulón Saját bevallása szerint az írás egy terápiás folyamat. Kaposváron beszélgettünk Vass Virág író, újságíróval. Jeki Gabriella jekigabriella@gmail.com- író, újságíró, főszerkesztő, fe­leség, barát. Nehéz lehet ilyen sok szerepben helytállni.- Van, aki abban jó, hogy sok szerepet összehangol, én in­kább lassabb, elmélyültebb tí­pus vagyok, annak minden előnyével, hátrányával, eh­hez támogató baráti kör, szere­tő család és társ kell. Most jö­vök éppen a Nők Lapjától, ahol éppen arról beszéltünk, mi­lyen sokat jelent egy támogató társ. Kolléganőm, néhány kul­turális szakember segítségével Ádám-díj címen díjat is alapí­tott a támogató férjek számá­ra. Kötelező kérdéskör a sike­res nőknél: hogyan tudja ösz- szeegyeztetni a családot és a munkáját. Egyszerű a válasz: az átlagnál több energiát kell fektetni egy-egy dologba és ez az átlagnál több időt követel mindenkitől. Az írás rengeteg örömöt ad épp úgy, mint min­den más, amiben az ember leg­inkább önmaga lehet. Amint megtanultam írni, annyira le­kötött a betűk világa, hogy el­döntöttem, ha felnövök, törté­neteket fogok gyártani. Szeren­csés vagyok, mert megvalósult. Az írás - akárcsak az olvasás - egyfajta terápiás folyamat, fel­tölt és élni tanít azáltal, hogy modellezi az emberi viszonyo­kat, hogy hogyan lehet jobban élni, vagy hogyan tudunk fel­állni a drámákból. Egy életsze­rű játék.- Azt mondta: „minden nő meg­ér egy regényt”. Mit jelent ez?- Hiszek abban, hogy nem csak minden nő, hanem min­den ember megér egy regényt. Minden futó találkozásnál vil­lanásszerűen, ám döbbenete­sen élesen megmutatkoztak emberi sorsok. A női sorsok ele­ve olyannyira összetettek a sok­féle szerepkör miatt, amelynek meg kell felelni, hogy ez önma­gában aranybánya.- A korábbi regényei, példá­ul a Krásznájá Moszkva vagy a Sokszor csókol, India! után leg­újabb regénye, a Szoknya blues teljesen új hangvételű könyv. Mi az oka a váltásnak?- Soha nem úgy ülök le, hogy most ilyen vagy olyan regényt írok, hanem valamiért meg­fog egy karakter vagy élethely­zet, ami meghatározza a mű­fajt és a regény hangszerelé­sét. A Szoknya blues egyik fő­szereplője sértett, dühös ka­rakter. Ez rögtön meghatároz­ta, hogy harcosabb hangulatú regény lesz.- A regény több tipikus férfi-nő sztereotípiát is bemutat, illetve az ebből fakadó félreértéseket és konfliktusokat (félrelépés anatómiája, feminizmus, online pornó, szingliség).-Ezeket a témákat nem lehet megkerülni, ha a mai férfi-női kapcsolatokról beszélünk. Az egyik karakter egy „fűevő” kö­zösség tagja, ők olyan férfiak, akik kivonultak a „húspiacról”, saját bevallásuk szerint nincs szükségük kapcsolatokra, mert túl nagy az ára, beérik az online pornóyal. Vannak ilyen férfiak, és általában egyre több szem­rehányás fogalmazódik meg a nőkkel szemben, hogy nagyon anyagiasak és kapaszkodnak a férfiakba, ráadásul közösségi portálon ma folyamatos a köz­léskényszer, így egyfajta „mo­solygós valóságot” próbálunk reprezentálni.- A regényben két férfi karak­ter is főszerepet kap. Nehéz le­hetett nőként megírni az ő ér­zéseiket, feltárni a lelkűket, át­élni az indulataikat.- Ez jó játék, izgalmas. Persze ki kellett kapcsolnom a női igaz­ságérzetemet, és azt az észjá­rást, amellyel mondjuk barátnős beszélgetések során női néző­pontból vizsgálunk élethelyze­teket. Amikor írok, teljesen azo­nosulnom kell a karaktereim va­lóságával, igazával. Ami biztos, hogy többféle igazság van. Azért szerettem írni ezt a regényt - váltott nézőpontból -, mert arra gondoltam, hogy mennyire meg- könnyítenénk azzal a kapcsola­tainkat, ha olykor a másik néző­pontjából is lefuttatnánk ugyan­ezt a helyzetet. Az életünk minden napja tele van ellentmondással. Legalább magunkkal szemben őrizzünk egyfajta őszinteségi viszonyt. Be merjük vallani, ha egy tett, cselekvés vagy érzés a külvi­lágnak szólt. Persze ha igazán jól akarunk járni, akkor az egyetlen lehetőségünk az, hogy másokkal szemben is őszinték vagyunk. Tudomásul kell ven­ni, hogy érezhetünk pillanat­nyilag ellentmondásokat, egy­szerűen nincsenek abszolút igazságok vagy tézisek. A női vállalkozók találkozójának vendége volt Vass Virág NIKLA A Berzsenyi évhez kap­csolódva megemlékezést szer­vezett a költő niklai síremléké­nél a Bölcsőd-Sírod Egyesület és a niklai önkormányzat. A ko­szorúk elhelyezése előtt Berzse­nyi Dániel halálának 180. évfor­dulójára emlékezve mondott be­szédet Ungár Gaszton, Berzse­nyi Dániel ükunokája. Az ün­nepségen közreműködött az egyházashetyei SOZZVA kvin­tett, valamint a marcali Berzse­nyi Dániel Gimnázium műso­ros összeállítással. V.E. Aranyos dobosok MARCALI A marcali Marcato Ütő­együttes négy tagja kvartettet alkotva Sárkány Zsolt elkészíté­sében két rangos»regionális ütő- hangszeres kamaraversenyen mérette meg magát. A szombat- helyi Sistrum kamarazenei ver­senyen arany minősítést, a Dob­szerda ütőhangszeres találko­zón a zsűri kiemelt arany minő­sítéssel jutalmazta az ifjú dobo­sok - Fekete Ákos, Móring Má­té, Papp Kristóf és Pántics Péter - kamara előadását. V.E. Vass Virág: újságíróból író Vass Virág író, újságíró 1969- ben született. Pályáját a Nők Lapjánál kezdte. 2001-ben kezdte a nemzetközileg elis­mert Elle magazin magyar vál tozatát alapító-főszerkesztő­ként. Első könyve, a Vulévú 2009-ben jelent meg. amely- lyel mindjárt sikerszerzőként futott be. Azóta még hét kötete jelent meg, legutóbbi regényét, a Szoknya blues-t a napokban Kaposváron is bemutatta az ol­vasóknak. Tavaszváró koncert BALATONKERESZTUR Az operett- és musical énekes, Egyházi Gé­za adott koncertet Balatonke- resztúron. Részletek hangoztak el a Notre Dame-i toronyőrből, a Csárdáskirálynőből. V.E. írjon! Szóljon! Várjuk olvasóink leveleit (cí­münk: 7400 Kaposvár, Kontrás- sy u. 2/A), és az SMS-eket (tele­fonszámunk: 20/9689-444). A normális hangvételű írások között nem válogatunk, azokat közöljük. Minden hét közepén közzé tesszük a következő idő­szak - kiemelten a hétvége - eseményeit. Az ingyenes események in­gyen bekerülhetnek a lap­ba, ezekről a tudnivalókat a kata.markus@mediaworks.hu címre várjuk. A belépőjegyes rendezvényeket hirdetésben lehet reklámozni. ÉSZREVETTÜK Csöpp művek KAPOSVÁR Körülbelül kétszáz darab minikönyv van ma már a Takáts Gyula Megyei és Városi Könyvtár birtokában. Az aprócs­ka olvasmányokat már régóta gyűjtik az intézmény szakembe­rei. Az olvasók is láthatják eze­ket, ugyanis időszakos kiállítá­sokon az olvasóközönség elé is tárják a miniatűr olvasnivalók egyre gazdagodó gyűjteményét SMS VASÁRNAPI B0L1ZÁR: ezen a hétvégén különösen hálásak voltunk a vasárnapi boltzár ki- öüőinek. Szombaton a többség dolgozott, a gyerek iskolában, vasárnap pedig zárva szinte az összes bolt. Az egyik szuper­market jó érzékkel kinyitott: mondani se kell, tömeg volt náluk, mindenből kifogytak. A fiunk ment vissza az egyetem­re, nem tudtunk csomagolni neki, kénytelen lesz fővárosi árakon venni az ebédjét. Nem csak nehezebb, drágább is lett az életünk a boltzár miatt, gra­tulálok hozzá Orbán Viktor. JOGSEGÉLY Ingyen segítenek Az alábbi szervezetek szakem­berei ingyen segítenek jogi ügyekben a rászorulóknak: ORSZÁGOS BETEGJOGI, ELLÁTOTTJOGI, GYERMEKJOGI ÉS DOKUM'VTÁCIÓS KÖZPONT, BETEGJOGI KÉPVISELŐ: 20/4899-558 ELLÁTOTTJOGI KÉPV'SELŐ: 20/4899-611 GYERMEKJOGI KÉPVISELŐ: 20/4899-633 EGYENLŐ BÁNÁSMÓD HATÓSÁG: 20/4899-633 ÁLDOZATSEGÍTŐ VONAL: 80/225-225 ÁLLAMPOLGÁRI BIZOTTSÁG az EMBERI JOGOKÉRT ALAPÍTVÁNY: 70/330-5384 N agyapám meleg nyári reggeleken kútvízzel töl­tött meg egy bádogká­dat az udvaron. Kora estig a na­pon hagyta, hogy munka után abban fürödhessen, majd - még világosban - kiöntözte a vizet a kerti növényekre. A szilvát is a nap melegével aszalta, nem is lé­tezett még elektromos aszalógép. Nagy ellenzője volt az angol vé- cének, télen is kijárt a pottyan- tósra. Nyilván közben az ökoló­giai lábnyomán gondolkozott. Nem ivott életében ásvány­vizet, úri huncutságnak tartot­ta. Ha szénsavmentesre vágyott, húzott fel a kútból, hűteni sem kellett, megderesedett tőle az üvegkorsó oldala. Ha átjött va­lamelyik haverfröccsözni, bele­csavarta a patront a szódásszi- fonba, és kész volt a bubis víz. Erre a csodára engem is megta­nított már ötéves koromban. Nem jött hetente a kukásau­tó, hogy nagyapám adózhasson a szeméthegyeknek. Valahogy nem is akadt szemét, mindent fel lehetett valamire használ­ni. Az üdítős- és sörös üveg visz- szaváltható volt, mégsem díszel­gett rajta zöldfát ábrázoló pikto- gram. Dobozos sör, ha érkezett Ausztriából, mindenki a csodá­jára járt. Miután kifogyott, ketté­vágták, ceruzát tartottak benne. Nagyanyám a sparhélten fel- forrósított vízben mosogatta el a szennyes edényeket mindenféle vegyszer nélkül. A mosogatólé­be konyhai hulladékok: krump­li- és tojáshéj, ételmaradékok ke­rültek. Mindezt némi darával felturbózta. Sohasem panasz­kodtak az állatok a koszt minő­POSTÁNKBÓL NAGYAPAM ÖKOLÓGIAI LÁBNYOMA ségére. Gyerekként én is inkább illatát, mint szagát éreztem, és nagy örömmel figyeltem a disz­nókat, ahogy habzsolják vacso­rájukat, a moslékot. Bár garmadában állta tű­zifa, a hálószobát nem fűtöt­ték. Nap közben az egész csa­lád dolgozott, az estét együtt töl­tötték a konyhában, ha vendég jött, azt is ott fogadták. Amíg anyám gyerek volt, lefekvés előtt nagyapám befeküdt fél órára az ágyába, hogy előmelegítse. A kályhán téglát melegítettek, majd - mint az elektromos lepe­dő korai előfutárát - betették az ágyba. Nem fáztak, a dunyha vastag volt és meleg. Nem pöfögött az udvaron ben­zinmotorosfűnyíró. Ha megnőtt a fű, nagyapám lekaszálta, de nem rakta ki a ház elé nylon zsá­kokban, széna lett belőle a jószá­gok számára. A bevásárlósza­tyor sem volt még környezettu­datos. A hús nem Dániából érke­zett, mindenki tartott otthon disz­nót. Ha vágás volt, akadt bőven segítség, de nagyanyám azokhoz az utcabeliekhez is vitt át kósto­lót, akik valamiért nem jöttek át. Ők ezt nyilván viszonozták, így nem egyszer, hanem számtalan­szor került friss sertéshús. A ba­nánt és narancsot nem nagyon hiányolták, és egész jól megvol­tak mangosztán és licsi nélkül is. Tudták, hogy a korai cseresz­nyével kezdődik és az utóérlelt naspolyával ér végett a friss gyü­mölcs szezon. Közben mindig ke­rült az asztalra téli alma, dió, mogyoró, aszalt gyümölcs, kom­pot és lekvár. Szegény nagyszüle- imnek nem hoztak még kamion­nal Spanyolországból paradicso­mot, így télen kénytelenek voltak helyette savanyú káposztát enni, amire tökmagolajat öntöttek. Az öltözködésben nem ismerték az aktuális divatirányzatokat. Min­den ruha pont addig szolgált, dmeddig annyira el nem sza­kadt, hogy már foltozni sem le­hetett. Nagyapám meghalt, még mielőtt a kömyezettudatosság, a fenntartható fejlődés, a globá­lis környezeti ártalom és a melio­rációfogalmak elterjedté váltak Pedig megtanulhatta volna a ma emberétől, hogyan is kell környe­zettudatosán élni... Balázs l

Next

/
Oldalképek
Tartalom