Somogyi Hírlap, 2016. március (27. évfolyam, 51-75. szám)

2016-03-01 / 51. szám

fi MEGYEI KÖRKÉP 2016. MÁRCIUS 1., KEDD Szentkirályon a takarékos gazdálkodiP^iiijyj örökség ßfff Kevesen ismerik ma már a helybéli szólás-mondásokat Rinyaszentkirályon, ám min­denkinek eszébe jut valami, ha meghallanak egyet. A te­lepülés nem csak az ország­szerte híres tavaira, hanem a múltjára is büszke. Jeki Gabriella gabriella.jeki@mediaworks.hu RINYASZENTKIRÁLY Csendes, kissé elrejtett település Dél-So- mogyban, ahol az itt élők nyu­godtan, ám tevékenyen élik mindennapjaikat. Ahol a gyere­kek biztonságban játszhatnak és szórakozhatnak a kialakított közösségi tereken. Ahol a nyug­díjasok békésen tölthetik szép­korú éveiket. Ahol a rendezett portákon több helyen még ma is baromfik kapirgálnak, a hát­só udvarban háziállatok szolgál­ják a könnyebb megélhetést. Vé­gighaladva a kis falun a helybé­liek kíváncsian tekintenek az ar­ra járóra. Amikor útbaigazítást kérünk, készségesen azonnal megmutatják, hogy merre kell indulni. Mosolygósok, kedvesek és szívesen segítenek. Kiderül, hogy bizony gyakran járnak er­re „külsős látogatók”. Persze ők általában nem a Polgármesteri Hivatalt, hanem az országos hí­rű horgásztavakat vagy épp a fa­lu saját vendégházát keresik.- Menjen csak egyenesen elő­re, kedvesem, ott balra találja azt a szép épületet, és könnyen le is tud parkolni előtte - mutat pár száz méterre maga elé egy bicik­lijével épp az ellenkező irányba tartó középkorú hölgy, aki első szóra segítőkészen megállt. A hivatal épületét nemrég te­hették rendbe: az akadálymen­tesítés és a pihenést szolgáló pa­dok, a kerékpártároló és a dísz- burkolat sem hiányozhat. A pol­gármester mosolygósán fogad. Ahogy mondja, Rinyaszentki- rály a nyugalom és béke szigete.- jelenleg 425 lakos él a falu­ban, elsősorban idősödő lakos­ságról beszélhetünk, de jó hír, hogy az elvándorlás stagnál - mondja Molnár József. - Sokan házat vesznek a külföldiek, el­sősorban a németek, akik első­sorban pont emiatt a csendes és nyugodt falusi életmód miatt költöznek hozzánk, majd gyor­san beilleszkednek a település mindennapjaiba. A falu első embere valaha halászmesterként is dolgozott a híres horgásztó és halasta­vak környékén. A Balatoni Ha­lászati Rt.-hez tartozó területe­ken ponty, csuka, kárász, busa, amur, harcsa halakat termeltek, majd ezeket értékesítették. A ré­gi hagyományt és a tavak ki­tűnő adottságait még ma is ki­használja a település. ' - A településtől északra, a Ri- nyán kialakított horgásztavak csukáikról országos hírnév­re tettek szert, de nagy testű amur és kapitális méretű, akár 22 kilogrammos ponty is akad­hat a szerencsés horgász horgá­ra - emeli ki Madár József tógaz­da. - A horgásztó jó híre egyre több érdeklődőt vonz, itt rende­zik évek óta az országos perge­tő horgászversenyt. A pontyok, amurok, csukák mellett fekete­sügér, süllő, kárász, keszeg és törpeharcsa is él a tóban. A községháza épületében fi­ókkönyvtár és klubhelyiség is létesült az elmúlt évek során: több számítógép és számos ol­vasnivaló áll a falubeliek ren­delkezésére. - Többen rendsze­res olvasóink, és már alig vár­ják a könyvújdonságokat - mu­tat rá Szerják Györgyné könyv­táros. - Keresettek a romanti­kus és a történelmi regények... A község Facebook-oldalát fo­lyamatosan frissítik, hasznos információkkal és fotókkal töl­tik fel. A Tratnyek Dóra kultu­rális szervező kezelésében álló felületek nem csak a helybéliek, hanem az ide érkező horgászok, vadászok, ökoturisták tájékozó­dását is segítik.- A horgásztavak környé­ke igazi kincs az ide látogatók számára - hangsúlyozza. - Több természetvédelmi szem­pontból is jelentős területünk van, ahol igen értékes madár­világgal büszkélkedhetünk: itt fészkel többek közt a foko­zottan védett rétisas és a bar­na kánya is. A rendkívül tevékeny helyi nyugdíjasklub jól emlékszik az egykori rinyaszentkirályi hét­köznapokra. - Én 1970-ben ke­rültem újra haza, a gyermekko­romat Pécsen töltöttem, aztán hazajöttem - meséli Gál Gézá- né, Gizi néni, a Rinyaszentkirá­lyi Nyugdíjas Egyesület vezető­je. - A régi idősek úgy mesélték, hogy Rinyaszentkirály egykor igen nagy település volt, ehhez tartozott Fülecspuszta, Szent- mihálypuszta, Kohány, Cserény is, és körülbelül 1700-an éltek itt, köztük fodrászok, suszte­rek, hentes és több vendégház is üzemelt. Egykor a gyerekek régi éne­keket tanultak szüleiktől, akik­nek a pusztán élve villany és más hasonló lehetőségek híján nem volt más hasznos időtölté­si lehetősége, mint az éneklés, a kukorica fosztás és egyéb háztá­ji munkák közben. Rámás csiz­mát visel a babám.- Amikor megalakult a nyug­díjas klub, akkor mi is elkezd­tük énekelni ezeket a dalokat, hogy őrizzük a hagyománya­inkat - teszi hozzá Gizi néni. - Bár ekkor még nem volt a falu­ban hagyományos ruhaviselet, mi úgy döntöttünk, hogy varra­tunk egy fellépőruhát: zöld alj, fehér blúz, bordó mellény, fehér kötény vált a rinyaszentkirályi- ak ismertetőjegyévé. Azt is elmondja, hogy régen kézzel arattak a falu környékén a rengeteg mezőgazdasági terü­leten. Ezt a hagyományos mun­kát általában Görgeteggel, Lá- boddal és Csokonyavisontával együtt végezték. így született az aratófesztivál ötlete is, amely évek óta igen népszerű kulturá­lis program a faluban. Feleleve­nítik a hétvégi táncos összejö­vetelek vidámságát is: egykor a pajtákban jöttek össze a telepü­lés fiataljai, hogy együtt énekel­jenek és táncoljanak szórakozás gyanánt a sok hétköznapi mun­ka után. Kis falutörténet: őrzik a múltat A régészek szerint vélhetően már az államalapítás idején is lakott volt a település környé­ke, bár Rinyaszentkirály neve S. Rege alakban az 1332-37- es pápai tizedjegyzékben ma­radt fenn először. Akkoriban már plébániával rendelkezett. 1451-ben Zenthkyralként em­lítik az iratok. A száz évvel ké­sőbbi adólajstrom szerint Zöld István, Porkoláb Márton, Inal- kody Péter, Szentkirályi Máté és Imre deák voltak a földes­urai. A XVI-XVII. század fordu­lóján Zrínyi György birtokolta a területet. A hódoltság másfél száz évének idején a török le­rombolta a templomát. 1660- ban két Szentkirály nevű hely­ségről is megemlékeznek: az egyik a Zrínyi, másik a Zan- kó családé volt. A XIX. szá­zad első felének népességnö­vekedése a fellendülést jelzi, amit az 1850-es adat mutat: ez idő tájt 1799 lakost jegyez­tek fel. A századfordulót köve­tően olvasókör, egyletek ala­kultak, hitel- és Hangya-szö­vetkezet jött létre, katolikus és református népiskola mű­ködött. Három fogadó várta a betérőket, a cipésztől a fény­képészig tucatnyi mesterem­ber dolgozott. Volt már posta, a vasút pedig a közeli Görge­tegről vált elérhetővé. Az első világháborúba 164 katona vo­nult be a faluból, 16 hősi ha­lált halt. AII. világégésben új­ból meghozta a közösség a maga véráldozatát, az eleset­tek tiszteletére emlékoszlo­pot állította. Marhák a határban Az állattartás és mezőgazda- farm területén az állatok több ság ma már nem igazán jel- mint 100 hektáros legelőn sza- lemző a faluban: elvétve azon- badtartásban táplálkozhatnak ban, de több helyen találunk és élhetnek, részükre a termé- szarvasmarhákat, disznókat szetes táplálék mellé szénát, vagy épp borjakat egy-egy por- lucernát és abrakot is biztosíta- tán. A település határában te- nak. Molnár József polgármes- vékenykedő Szarvasfarm Kft. tér nagy álma, hogy elkészül- azonban több mint tíz éve bizto- jön egy Nagyatád felé tartó er- sít helyi termékeket nem csak dei út, mely mentén a turista a környék, hanem az ország megcsodálhatja az erdei élet­vadhúst kedvelőinek. A vál- közösséget, elhalad a szarvas- lalkozás 2002 óta foglalkozik farm impozáns állatállománya szarvas- és szarvasmarha-te- mellett, kiélvezi a friss erdei te­nyésztéssel a rinyaszentkirályi vegőt és kerékpárral alig fél óra Szentmihálypusztán: a Szarvas- alatt be tud érni a városba. Keserűgomba, a takarékos parasztok és egy szerelmes kántor Keletiné Szakács Erzsébet, a település egykori lakosa Szólások és Szóláshasonla­tok című könyvében több. Ri- nyaszentkirályhoz köthető gondolatot jegyzett fel. Ezek nagy részét szinte senki nem ismeri ma már a faluban, ám meghallva őket azonnal több elképzelésük születik annak tartalmáról. „Nem ér egy keserűgombát.” Rinyaszentkirályon hallottam: Ilyen lányt itthon is kaphatott volna. „Ollan (olyan) hitvány az a szögény teremtés. Nem ér az egy keserűgombát. A fa­luban ugyanis a magas, erős, jól megtermett lányt tartot­ták szépnek. A gombafajták között a keserűgomba a leg­értéktelenebb. Akkor szed­ték fel. ha nem találtak más gombát az erdőben. A telepü­lés „lányideáljai” mit sem vál­toztak az idő során. „Ne pazarolj a rúdra szénát, a ló is megeszi.” A takarékos paraszti gazdál­kodás emlékét őrzi a szólás. Ha rúdra esett a széna, eset­leg kárba veszett, összeta­posták a lovak. Rinyaszent­királyon jegyeztem fel a szó­lást. Idős emberek mond­ták: Ne írasd rá a birtokot, ad­dig kellesz neki. amíg megte­szed. Ne pazarolj a rúdra szé­nát, a ló is megeszi. A falu egykor két részre, egy református és egy katoli­kus szegmensre tagozódott, az utóbbiak nagy része cse­léd, napszámos munkás volt. A nagyobb, tehetősebb csa­ládok jól megválasztották, hogy hova nősülnek, fontos szempontot képviselt, hogy saját maguk között maradjon a birtok, a gazdálkodás. Szin­te minden háznál volt vala­milyen haszonállat és a hoz­zá tartozó kanász és csordás. A fő megélhetési forrás a me­zőgazdaság volt, a falu há­romnegyed része ebből élt. A következő generáció már iparosként (jellemzően kőmű­ves, ács, festő) dolgozott. „Jót prédikál neki, mint az újlaki kántor.” Ha a férfi hevesen udvarol az asszonynak, akkor mond­ják tréfásan. Prédikálsz neki te is. mint az újlaki kántor a mönyecskének. Rinyaszent­királyon hallottam a szólás történetét is. A rinyaújlaki kántornak volt egy menyecs­kéje. Mindig nézte a temp­lomban, tulajdonképpen neki prédikált. Egyszercsak kiszaladt a száján: „hát. így van az édes atyámfiai, kinek hová szíve húz, négykézláb is odacsúsz.” Rinyaszentkirályon ma egy re­formátus templom és egy ka­tolikus imaház található. „Se hüccs ki, se hajts be.” Rinyaszentkirályon jegyez­tem fel a szólást, ahol így pa­naszkodnak az emberek: Nincs most már se hüccs ki, se hajts be. Elvittök mindent adóba. A parasztembert sok­szor az állatállomány tette jómódúvá. A hüccs ki a disz­nóterelés szava. A „haj be" szóval az ökröt, marhát te­relték be az istállóba. A szó­lás tehát a paraszti állattar­tás emlékét őrzi. Az állattar­tás ma már elenyésző a tele­pülésen. 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom