Somogyi Hírlap, 2016. március (27. évfolyam, 51-75. szám)
2016-03-14 / 62. szám
4 NEMZETI ÜNNEP 2016. MÁRCIUS 14., HÉTFŐ Kaposvári fiatalok a megyeszékhely főterén. A 48-as szabadságharc tisztelete bennük tovább él A forradalom és szabadság- harc országos léptékű eseményeiről sokat hallottunk már. De vajon mi történt a pesti re- volúció és a világosi fegyver- letétel között szőkébb pátriánkban, Somogyország székvárosában? Ezeknek a hónapoknak a kaposvári históriáját foglaljuk össze. Nagy Zoltán A bécsi és a pesti fordulat híre hamar megérkezett Kaposvárra, s nemsokára az országgyűlés somogyi követei is tájékoztatták a vármegyét. Március 22-én este a kaposváriak díszkivilágítással és rokonszenvtüntetéssel nyilvánítottak véleményt, azaz tették le a garast a pesti forradalom mellett, s a másnapra összehívott rendkívüli megyei közgyűlés is örömmel fogadta az elért vívmányokat. A kortársak aligha gondolhatták akkor, hogy 27 év múlva rendezik a következő március 15-i emlékünnepséget Kaposváron... 1848. május 1-jén ünnepi megyei közgyűlést tartottak, amely alkalomból mintegy négyezer felszabadított jobbágy érkezett Kaposvárra. Az áprilisi törvényeket kihirdették a vármegyeház előtt, június 23-án pedig a kaposvári kerületben is megrendezték a képviselő-választást. A szavazópolgárok Kund Vince nagybirtokost küldték az immáron népképviseleten alapuló magyar országgyűlésbe. Mindeközben egyre fontosabbá vált a honvédelem kérdése. Attól fogva, hogy gróf Batthyány Lajos miniszterelnök a „nemzeti őrsereg” megszervezését sürgette Sárközy Albert alispánnak küldött áprilisi utasításában, védelmi intézkedések sora született meg Kaposváron. Májusban összeírták azokat a polgárokat, akik a törvény értelmében nemzetőri szolgálatot voltak kötelesek teljesíteni, s a szerveződő kaposvári nemzetőrség le is tette az esküt. Létszámuk a hónap végére meghaladta a négyszázat. Ezzel párhuzamosan a honvédek toborzása is megindult: szeptembervégéig 128 önkéntest avattak fel Kaposváron. A toborzásnál se a vagyont, se a származást nem nézték, egyedül az életkort és a testmagasságot vették figyelembe. Bár a jelentkezők némelyike még ezt is kijátszotta: így eshetett meg, hogy egy tizennégy éves kaposvári diákból, Kapots- fy Lászlóból is honvéd lett a szabadságharcban. Vitézül küzdött, 1849 májusában kitüntette magát Buda bevételénél. A tettre kész hazaszeretetről festhető képet azonban árnyalja némileg, hogy a szabadságharc pénzügyi támogatására indított országos gyűjtés meglehetősen csekély eredményt hozott Kaposváron, s a nemzetőri szolgálatra kötelezett kaposváriak közül is sokan nyújtottak be felmentési kérelmet (a 177 kérelmezőből hetet mentesítettek végleg). Közben Rottkay Pál kaposvári kovácsmester lankadatlanul készítette a fegyvereket: június 2-áig 642 darab dzsidát kovácsolt, augusztus l-jéig pedig újabb 569-et. A nevezetes történelmi időszak az akkor mintegy 3800 lelkes megyeszékhely közigazgatási helyzetében is komoly változást hozott, hiszen 1848. június 15-én István nádor „rendezett tanáccsal és elsőbíróságú hatósággal” ellátott várossá nyilvánította a megye két legjelentősebb mezővárosát, Kaposvárt és Szigetvárt. Kaposváron Németh Antalt választották meg polgármesterré. Egy hónap múlva már a város új pecsétjét is bemutatták. Nyáron már a nemzetőrség bevetéséről is egyre több szó esett Kaposváron. Júniusban a városba érkezett Csány László kormánybiztos, aki a megyei köz- igazgatási bizottmány rendkívüli ülésén a hazát fenyegető veszedelemről beszélt: elmondta, hogy a nemzetőrségnek a Drávához kell vonulnia. Július elején a somogyi nemzetőrök el is foglalták állomáshelyüket a déli határfolyó mentén. Jellasicsot a magyarok hadi készülődése ekkor még nem zavarta: szeptember 11-én a horvát bán hadai könnyedén átkeltek a Dráván, a somogyi nemzetőrök nem tanúsítottak komoly ellenállást. 1848. szeptember 22-én reggel Jellasics seregének egyik alakulata (335 lovas és mintegy 700 gyalogos) Hartlieb altábornagy vezetésével harc nélkül szállta meg Kaposvárt. Az idegen csapatok feldúlták a nagytemplomot és a megyeházát, majd helyőrség hátrahagyása nélkül, „hangos lövöldözések közepette” To- ponár felé elvonultak. Kaposvár első császári megszállása tehát átmenetinek bizonyult, s az ijedségen túl nagyobb károkat nem okozott. Az év végén már olyany- nyira bátorságra kaptak a pákoz- di győzelem hírén fellelkesült kaposváriak, hogy még a nagytemplom kilencmázsás nagyharangját is felajánlották a haza oltárára - ágyúöntés végett. 1849 elején azonban megérkeztek az új császár, Ferenc József csapatai, sokkal megfontolCseppet sem lelkesedett március 15-ért Kossuth Lajos „Hogy tulajdonképpen mit ünnepelnek március 15-én, midőn egy kis pesti lármánál egyéb nem történt, azt nem tudom...” Ezek a szavak, melyek az első évfordulón. 1849-ben rendezett debreceni ünnepséget kommentálták, nem egy ármánykodó reakciós tolla alól kerültek ki. A törökszentmiklósi táborban tartózkodó Kossuth Lajos fogalmazott így feleségéhez írott egyik levelében... A jövendő kormányzó-elnök álláspontját minden bizonynyal az magyarázza, hogy Kossuth, bár a forradalom vezéralakja volt, mégsem volt forradalmár. Ráadásul az Országos Honvédelmi Bizottmány elnökének bizonyára nehéz lehetett Kossuth Lajos közismert képe a nyilvánosságnak szólt... tabban és szervezettebben, mint azt a bán seregei tették 1848 őszén. Windischgrätz herceg királyi biztosnak nevezte ki Somogyba Czindery Lászlót, a megye volt főispánját, s ő 1849. január 23-án kétszázadnyi császári katona támogatásával ellenállás nélkül átvette a hatalmat Kaposváron. A középületekre császárhű plakátok kerültek, betiltották a hírlapok terjesztését, érvénytelennek nyilvánították a Kossuth-bankót, a klubokat bezárták. Márciusban a királyi biztos a kaposvári bűnvizsgáló törvényszék felállítását is elrendelte. Somogybán van utánpótlás... Áder János köztársasági elnök hajt fejet Újvárfalván Noszlopy Gáspár emléke előtt, aki Kossuth megbízásából kezdett harcot Somogybán A polgárok többsége azonban meg sem próbált úgy tenni, mintha ínyére lenne az újabb hatalmi-politikai fordulat. Az egyik kaposvári középületről már januárban ledöntötték az osztrák kétfejű sast, az utcákon pedig Kossuth-párti plakátokat függesztettek ki ismeretlenek. „Édes Magyar Barátaim, ne legyetek csüggedtek, mert sokkal jobban álltok, mintsem gondoljátok.” E szavakkal kezdődött annak a falragasznak a szövege, amely 1849. február 20-ára virradó éjjel jelent meg Kaposvár központjában, a császári őrség épületével szemben. A forradalom legradikálisabb somogyi hívei ekkortájt egy fiatal szolgabíró, Noszlopy Gáspár körül tömörültek. Miután a császári csapatok megszállták a megyét, Noszlopy néhány hetes bujkálás után, hamis papírokkal, kalandos körülmények között Debrecenbe, a kormány új székhelyére menekült. Bátyjával, Antallal együtt tervet dolgozott ki a Dél-Dunán- túl felszabadítására, amelyet az Országos Honvédelmi Bizottmány elnökével is ismertetett. Március 19-én Kossuth Lajos a cibakházi táborban megbízólevelet adott Noszlopy Gáspárnak, hogy az a magyar kormány nevében felszabadító harcot kezdjen Somogy megyében. A nemzetőr őrnaggyá előlépett Noszlopy kormánybiztosi kinevezéssel a zsebében és szabadságharcos elszántsággal a szívében fordult vissza Somogyország felé. Egyre többen csatlakoztak hozzá. Csupán 35 társával kelt át a Dunántúlra, április végén viszont már tizenötezer népfelkelővel zárta körül Kaposvárt. A magyar csapatok közeledtére a császári katonák és az udvarhű hivatalnokok sietve elhagyták a megye- székhelyt. Noszlopy 1849. május 1-jén vonult be népfelkelőivel Kaposvárra, s még ebben a hónapban 750 nemzetőrrel és honvéddel Barcsról is kiverte a császáriakat. Július végéig Kaposvár központtal igyekezett a Dél-Dunán- túl védelmét megszervezni. A május 14-én tartott megye- bizottmányi közgyűlésen felolvasták a Függetlenségi nyilatkozatot. A kormánybiztos javaslatára azt is elhatározták, hogy Kossuth Lajos kormányzó-elnök képét elhelyezik a vármegyeházán. A hadfelszerelések előállítása céljából Noszlopy Kaposvárra rendelte a megye legügyesebb iparosait. 1849. június elején néhány kiszolgált tüzér - Rottkay Pál kovácsmester vezetésével - az ágyúöntéshez is hozzáfogott. Többszöri próbálkozás után július 23-án valóban sikerült egy hatfontos löveget önteniük Kaposváron. „A likja is igen egyenes és sima” - írta bizakodva az ágyúról Noszlopy Gáspár. A forradalom az összeomlásig megtartotta hadállásait a Kapos mentén. A szabadságharc főerőinek veresége azonban Kaposvár sorsát is megpecsételte... 1849. július végén a kormány- biztos hazabocsátotta a város határában összegyűlt felkelőket, s egy kiképzés alatt álló kisebb sereggel a közeledő császáriak elől előbb Szekszárd, majd a komáromi vár felé indult. A világosi fegyverletétel hírére végül feloszlatta a seregét. Mindezek után - 1849. július végén - Johann Burits császári altábornagy csapatai (másfél ezer lovas és kétezer gyalogos tizenegy ágyúval) bevonultak Kaposvárra. 1848 szeptembere óta ez volt a negyedik alkalom, amikor katonai megszállást élt át a város. Ezúttal igazán hosszú időre szólt a változás: csaknem tizennyolc esztendőre...
