Somogyi Hírlap, 2016. február (27. évfolyam, 26-50. szám)
2016-02-07 / Vasárnapi Somogyi Hírlap, 6. szám
0 INTERJÚ 2016. FEBRUÁR 7., VASÁRNAP Az Európa-bajnok női pólósokból sikerült valódi csapatot kovácsolni, Csernus Imre szerint nem nehezebb nőkkel dolgozni, sőt. // •• / „ERŐ AZ ÖSSZEFOGÁSBAN VAN” Csernus Imre pszichiáter szeret sportolókkal dolgozni, mert folyamatos a megmérettetés és a közös munka éberen tartja. Az mondja, a megfelelési kényszer és a túlzott elvárások rontják az esélyeket, az önismeret és az önbizalom ugyanakkor sikert hozhat. Nemcsak a medencében, az életben is. Fábos Erika- Úszott már farmernadrágban egy medencében?- Még soha. Ráadásul még a bakancsot sem tudtam lerúgni a lábamról.- Milyen érzés volt, amikor behajították a vízilabdás lányok?- Csodás, felejthetetlen. Annak ellenére mindent megért az a pillanat, hogy a telefonom is a zsebemben volt, és el is úszott úgy ezer névjegy belőle.- Ilyenkor ez a teljes eufória?- Igen, töményen az. Önfeledt örömködés, elégtétel, boldogság, szeretet, hála - rengeteg jó érzés keveredik benne.- A csapat szempontjából, gondolom, sok lelki tréninggel felér egy ilyen közös boldogság.- Igen, erősít, összekovácsol. Nagyon jót tesz, de csak három napig tart, mint minden csoda. Ha erre, és nem pedig a következő feladatra koncentrálunk nagyon tudatosan, annak következménye van.- Mióta dolgozik a csapattal?- Három és fél hónapja. A kaza- nyi világbajnokság után keresett meg a szövetségi kapitány, Bíró Attila, akit már ismertem Egerből.- Kazany nagy pofon volt. Mi volt a legfontosabb feladata azok után?- Helyre tenni, feldolgozni azt a kudarcot. A pofonok fájnak, de fájdalmak nélkül nincs fejlődés. Vele jár. Mindig a negatív megmérettetések mutatják meg egy ember erejét. Minden pofon egy igazság, az igazság kimondása pedig lehetőséget ad a megújulásra és az új- raépítkezésre. Ez minden élethelyzetre igaz. Azt akartam elérni, hogy acsapat megértse, mikor és mitől uralja el őket az elkeseredettség, mik okozzák a belső bizonytalanságot bennük, mitől félnek, mikor jönnek a görcsök. Az őszinteséget építettem, csoportosan és egyénileg is. Addig ugyanis, amíg egy ember nem őszinte önmagával és nem képes a tetteiért felelősséget vállalni, nem felnőtt. Gyerekekkel pedig nem lehet meccset nyerni felnőttek között.- Mit gondol, a lelki felkészítésnek mekkora része van egy ilyen sikerben?- Nagyon fontos része, ebben a konkrét esetben pedig úgy 14 százaléknyi részem van benne, mert a szakmai stáb hét főből áll. Ez egy kis egység, ami mindig rugalmasabb és gyorsabb tud lenni, jobban tud reagálni, mint egy hatalmas stáb. Ahhoz ugyanis, hogy egy szekér haladjon, arra van szükség, hogy a lovak egy irányba húzzanak. Itt most az egész csapat és minden segítő, összesen 21 ember ment egy irányba, nem volt széthúzás. Azt elet hozta úgy, hogy Csernus sportolókkal kezdett el | foglalkozni. Első páciense | egy drogproblémákkal küzdő M élsportoló volt a Lipóton. H- Talán a határozott megnyilvánulásai miatt inkább gondolnám, hogy Csernus Imre egy öntörvényű ember. Ezek szerint csapatban is jó?- Évekkel ezelőtt még lehet, hogy így volt, de megtanultam csapatban dolgozni. Az erő az ösz- szefogásban van. Mindig.- Hogyan kezdett sportolókkal foglalkozni?-- Az élet hozta. Még a Lipóton járt hozzám egy élsportoló a drog- problémáival, akivel elkezdtem dolgozni. Aztán jöttek a győri focisták, a férfi párbajtőrözők, és amikor Egerbe költöztem, megkeresett az egri vízilabda csapat is. A női szövetségi kapitánnyal, Bíró Attilával is Egerben találkoztam, a Bikavér ünnepen, ő ugyanis borász is, és nekem is van borral kapcsolatos érdekeltségem Egerben. Megismertük, megkedveltük egymást, és amikor felkérték a női csapat élére, hívott, hogy dolgozzak velük.- Szereti amúgy a sportot?- Igen. Egy komoly lábsérülésig kézilabdáztam, aztán pingpongoztam, de az egyetemen már csak ki- kapcsolódás jelleggel. Szurkolóként viszont minden labdajátékot szívesen figyelek, legyen az foci, vízilabda, vagy kézilabda.- Mi vonzotta abban, hogy sportolókkal dolgozzon?- Az, hogy hétről-hétre megmérettetés van, hogy van tétje és viszonylag gyors, mérhető eredménye annak, amit csinálok. Nagyon szeretek megdolgozni azért, amiben’benne vagyok, és itt napról napra van új kihívás, ami éberen tart.- Azt gyakran halljuk, hogy a magyar csapatokból mindig a végére fogy ki a hit, hogy ez tipikusan magyar betegség a sportban. Mit gondol erről?- Van ebben valami. Ha nem tudnám, sokszor csak a meccs előtti viselkedésből is meg tudnám mondani, hogy melyik a magyar és mondjuk melyik az olasz vagy a spanyol csapat. Egy olasz csapat még a fontos mérkőzés előtti este is vidám, jól érzik magukat, másnap meg odaállnak és odateszik, amit tudnak. Mi, magyarok meg, ahogy közeledik a megmérettetés, úgy vagyunk egyre feszkósabbak, egyre lehangol- tabbak, bezárkózunk, aztán jól elvernek bennünket. Mondtam is a lányoknak valamelyik este Belgrádban, ahogy elnéztem őket, hogy pont olyanok, mint egy olasz csapat, lazák voltak és vidámak és ez jó.- Mondjuk egy ezüstérem, vagy egy bronzérem esetén sem nagyon látunk örömködő magyar sportolót. Talán az elvárás is nyomasztja őket, hogy csak a legjobbnak lenni elég jó, egy második, vagy egy harmadik helyet nem annyira ismernek el itthon.- Ez a megfelelési kényszer, és ettől van sok ember arcán ott a félelem, nem csak a sportban. Addig, amíg nem érti meg valaki, hogy saját magának tud csak megfelelni, addig feszült lesz. Ha valaki becsapja önmagát, mert nem akar szembenézni a saját képességeivel, ott lesz benne a nagy kérdés, hogy de ki fog engem szeretni, ha meglátják az igazságot? Ez félelmet szül, mesterkéltséget szül, és ebből sosem lesz erő, csak látszat erő. Ha úgy tudok tükörbe nézni, hogy ma szíwel-lé- lekkel megtettem mindent önmagamért, a csapatomért, hogy ma kijavítottam egy hibámat, vagy tudom, hogy mi az, amit elrontottam, de kész vagyok jobban csinálni, abból lehet fejlődés. Mondjuk, ha kiegyenlítenek a hollandok, van vissza nyolc perc a mérkőzésből és egy csapat kapkodni kezd, elbizonytalanodik és ösz- szeroppan, az a látszaterő jele, ha meg még jobban összezár és mindenki beleteszi magát a meccsbe, az a valódi erő, az önbizalom.- A siker egyenlő önbizalom?- Önbizalom nemcsak a sikerből épül. Az a siker- és a kudarcélmények megfelelő aránya, de önbizalom nélkül nincs siker, csak félelem és görcsök. Olyankor az ember kihasználható, megalázható, manipulálható, átlátható, mert nem a feladatára, nem önmagára fókuszál, hanem arra, hogy elismerjék. Ebből nem lesz más, csak kudarc. Az önbizalom ehhez képest egy békés folyamat, egy nyugodt, mosolygós állapot. Amikor tudom, mit csinálok és bátran hiszek abban, aki vagyok.- Bátorság nélkül nincs tehát önbizalom?- Önbizalmat úgy lehet szerezni, ha kimondom és átélem őszintén az érzéseimet. Azt is, amikor félek, mert kezelni tudom. Azt is, amikor örülök, azt is, amikor hibázok, és ezeket nem elkerülöm, hanem felelősséget vállalok értük. Kimondom, megoldom a félelmeimet. Tudatosan, átgondoltan belemegyek ismeretlen helyzetekbe és megmérettetem magam, hogy megtudjam és megértsem, hol vannak a határaim. Ez sok befektetett munka. Sajnos kevés mosolygós arcot látok az utcákon, a többség inkább búvalbélelt ábrázattal éli a mindennapjait.- Sírva vigadunk. Ez is a magyar virtus.- Pont az a bajom, hogy egyre kevesebbet tapasztalok a virtusból. Mintha élvezni az életet, az valami veszélyes hanyagság lenne, a búskomorság meg kötelező. De amíg van egy kis parázs, addig lehet akár nagy tüzet is csinálni. Én soha nem adom ezt fel.- Dolgozott már férfiakkal és nőkkel is. Azt mondják, kiszámíthatatlanabb és nehezebb a munka egy női csapatnál.- Szerintem nincs különbség, vagy ha igen, a nőknek bizonyos szempontból erősebb a kiállásuk. Stabilabbak, minta pasik. Egyrészt sokféle szerepben teljesítenek, ami nyitottabbá és rugalmasabbá teszi őket, másrészt a nők úgy szocializálódnak, hogy közben csiszolódik az érzelmi intelligenciájuk. Hatékonyabban tudnak kommunikálni, jobban észreveszik a manipulációkat, mert jobban ismerik az érzéseket. Ettől igaz, hogy előbb felszínre jönnek közöttük problémák, de gyorsabban meg is lehet őket oldani. A férfiak többsége meg úgy nő fel, hogy jobb, ha nem mutatja ki az érzéseit, mert attól lesz erős. Nem így van, de konfliktushelyzetekben sokkal nehezebb a dolga annak a férfinak, aki nincs tisztában az emberi érzések megnyilvánulásával és fél kimutatni, kimondani a valódi érzéseit.- Egy női csapattal dolgozik, „Csajsziknak” írta legutóbbi könyvét. Miért gondolta úgy, hogy szükség van erre?- A korábbi Nő című könyvemet adaptáltam tinikre, azért mert 2007 óta felnőtt egy generáció, és azt látom, hogy egyre jobban keverednek a szerepek. Mindenki lájkol ezerrel és csini, közben nincs semmi kisugárzása és bizonytalan. A lányok férfiasodnak, egyre több a tökös csaj és észre sem veszik, hogy ettől csak egyre bizonytalanabb pasikkal fognak találkozni. Borulnak a hiteles nemi identitások, közben pedig mindenki kiegyensúlyozott párkapcsolat után sóvárog, pedig az így nem fog menni.- Hanem mi fog menni?- Ezerrel a kompenzálás. A fogyasztói társadalomnak mondjuk ez létszükséglet. A bizonytalan ember manipulálható. Azt hiszi, ha vásárol, ha eszik, majd boldogabb lesz, de nem. Csak egyre kövérebb, gyengébb, boldogtalanabb és betegebb. Érzelmi intelligencia nélkül pedig azt sem érti, miért érzi magát egyre rosszabbul a bőrében, és megint csak oda lyukadunk ki, hogy ettől fog búskomor ábrázattal lézengeni az utcán és az életében, egyre nagyobb hiányérzetek közepette.- Azért írt a nőknek, mert nekik nagyobb a felelősségük abban, hogy több legyen a boldogság az életünkben?- Nem. Egy párkapcsolat felelőssége ötven-ötven százalék. A pasiknak is fogok erről írni egy könyvet. A megoldás ugyanaz: ha felismerem, hogy én vagyok a felelős önmagam életéért, akkor változtatni tudok. Ha meg ehhez lusta vagy gyáva vagyok, ki fognak használni újból és újból, mert nem fogok tudni nemet mondani, amikor arra lenne szükség. Mindenki eldöntheti, hogyan éli le az életét, én csak annyit tehetek, hogy megmutatom, van választási lehetőség. Mindig van. Névjegy 1966-ban született a vajdasági Verbászon. Általános és középiskoláit a volt Jugoszláviában végezte, 18 éves korában került Budapestre a SOTE-ra. Lipótme- zőn, az OPNI-ban dolgozott, elsősorban drogfüggőket kezelt. Ma egy budai klinikán magán- rendelése van, könyvet ír és előadásokat tart, és élsportolók lelki felkészítésével is foglalkozik. KÖNYVEI: DROGMA (2003), BEVÁLLALJA? (2004), BEVÁLLALOM! (2004), A NŐ (2007), A FÉRFI (2009), FELNŐTT HÚSLEVES (2010), DROGMA (2011), KIÚT (2013), A NŐ- (CSAJSZIKNAK) (2015)
