Somogyi Hírlap, 2016. február (27. évfolyam, 26-50. szám)

2016-02-11 / 35. szám

4 MEGYEI KÖRKÉP 2016. FEBRUÁR 11., CSÜTÖRTÖK KÉKHÍREK Kapával csapta fejbe exfeleségét TAB Súlyos testi sértés-mi- att vádemelést javasolnak a rendőrök egy kapolyi férfi el­len, aki tavaly június 2-án egy kapával nekitámadt volt fele­ségének. Az asszony a fején és a kezén sérült meg, nyolc napon túl gyógyuló, súlyos sé­rüléseket szenvedett. A nyo­mozók még aznap gyanúsí­tottként hallgatták ki a 69 éves volt férjet. A Tabi Rendőr­őrsön az eljárást a napokban befejezték és az ügyben kelet­kezett iratokat vádemelési ja­vaslattal megküldték a Siófoki Járási Ügyészségnek. Tuskótolvaj rendőrkézen KAPOSVÁR Tizenhét darab hárs­fa tüsköt találtak a kaposvá­ri járőrök egy helyi ingatlan előtt, a rendőrök azt feltéte­lezték, hogy a ház tulajdono­sa lophatta a fát. Az 50 éves férfi a rendőröknek elismer­te, hogy azokat aznap egy bel­városi ház elől tulajdonította el, ezért elfogták és előállítot­ták a Kaposvári Rendőrkapi­tányságra, majd szabálysérté­si őrizetbe vették. Zaranyi-erdő: teherautó érkezett Svájcból KAPOSVÁR Megérkezett a sváj­ci Hundehilfe Ungarn szállít­mánya Kaposvárra, a Philip Természet- és Állatvédő Egye­sülethez. A civil szervezet a Zaranyi-erdőben üzemelte­ti a menhelyét. A telepet ado­mányokból és önerőből tartja fenn Szántó Margit és testvé­re Ildikó, s lelkes önkéntesek segítik munkájukat.- Ezúttal takarókat, töröl­közőket és jó minőségű szá­raztápot kaptunk, így biztosí­tani tudjuk a teleplakók minő­ségi ellátását - mondta Szántó Margit. - Havonta kapunk se­gítséget Svájcból, melyre ha­talmas szükségünk van, hi­szen nem dúskálunk az anya­giakban. De a pénz nem lehet akadály, ha érkezik egy hívás, azonnal indulunk segíteni. A Hundehilfe Ungarn nem az állatvédők két szép szemé­ért támogatja a philipeseket, hanem ezzel ismerik el az ál­dozatos, minőségi munkáju­kat, ezért kanyarodik el min­den hónapban a Zaranyi-erdő felé a teherautójuk... A Philip Természet- és Ál­latvédő Egyesület szívesen várja azokat a középiskoláso­kat, akik náluk szeretnék tel­jesíteni ötven órás közösségi szolgálatukat. Jelenleg ugyan­is hat lelkes diák segíti a mun­kájukat. Molnár Gábor Égetett linóleum rajzol pimasz füstkarikát a nincstelenség fölé Húsz év a város peremén, nyomor a sínek mellett Szegénység a négy fal között Magyarországon több mint 1.5 millió ember él lakhatási sze­génységben, ennek legszélső­ségesebb formájában, a hajlék­talanságban megközelítőleg 30 ezren érintettek. Súlyos, főleg a szegénységben élőket sújtó lakhatási problémát a gyakran rendkívül rossz lakhatási körül­mények okozzák - áll a Habi­tat for Humanity Magyarország jelentésében a hazai lakhatá­si szegénységről, amit a 444.hu publikált. A dokumentum dön­tően a közintézményektől igé­nyelt közérdekű adatokra, vala­mint az Eurostat és a Közpon­ti Statisztikai Hivatal (KSH) által közölt információkra épül. Kü­lönösen a gyerekes családok­ra nézve jelent veszélyt, hogy mintegy 555 ezren laknak be­ázó tető alatt, vagy vizes, pené­szes falak között. A magyaror­szági háztartások 21 százaléka, vagyis közel 800 ezer háztartás tekinthető energiaszegénynek. A nagycsaládos háztartások és a gyermekeiket egyedül neve­lő szülők háztartásai közt a leg­magasabb. 31 százaléka, illet­ve 36 százaléka az energiasze­gények aránya. S habár folya­matosan javul a közműellátott­ság Magyarországon, még min­dig 522 ezer ember él olyan la­kásban, amely nem rendelkezik saját vécével. 404 ezren pedig olyanban, amelyben nincsen zu­hany vagy fürdőkád. Az alacsony, halványsárga épü­let faláról mintha lassan pereg­ne le a festék, ahogy a sűrű, műanyaggal dúsított füst min­dent beterít a sínek mellett fekvő kis tercián, jórészt a szá­raz gaz az úr, bár feltűnő, hogy se fa, se bokor nincs az inkább viskónak mondható házikó kör­nyékén. Szűcs Tibor tibor.szucs@mediaworks.hu KAPOSVÁR Vasút köz 13/A - hi­vatalosan ez a cím, derül ki ké­sőbb az itt élő Horváth Lajos sza­vaiból. Még a postás is kijár, leg­alábbis idetalál, ha hozza azt a ke­vés pénzt, amiből a nyugdíjasko­rú pár tengődik. Ebéd után érkez­tünk, megzavarva a két felnőtt fiú búcsúzkodását, akik nagybe­teg nevelőapjukat jöttek megláto­gatni, mielőtt a nyakán megda­gadt dudor miatt kórházba men­ne. A Dunaújvárosból hazaérke­ző kisebbik éppen linóleumdara­bot dobott az ősrégi, ütött-kopott sparheltben az izzó parázsra, a kéményből kicsapó füst szürkére festi az eget fölöttünk. Versbe il­lő a karikák játéka, ahogy a mo­sott és teregetett, láthatóan szegé­nyes gúnyák fölött pimasz tánc­ban oszlanak szét a magasban.- Azzal fűtünk, amit tudunk szerezni, láthatja, kivágjuk a bok­rokat, összegyűjtjük az ágakat a környéken a Kapos innenső olda­lán - világít rá a 69 éves házigaz­da botján támaszkodva, tövig szí­vott cigarettacsutkával az ujjai között. - Összegyűjtünk ezt-azt lomtalanításkor, abból is tudunk meleget csinálni - mutat az össze­vágott bútordarabokra a ház és a sínek közti kalyibába, de a nagy hidegekben azért nálunk sem volt meleg. Ami nem is csoda a fa­lak vastagságát és a vakolat mál- lottságát elnézve... Húsz éve élnek itt a 610-es út kivezető szakasza mellett a Gyé­kényes felé tartó vasútvonal tövé­ben. - A Pálvarga dűlőben volt egy házunk, azt cseréltük el er­re - emlékszik vissza a két évti­zeddel ezelőtti ingatlanügyre Bog­dán Erzsébet, aki Lajos élettársa­ként mutatkozik be, miközben a két láncon hagyott kutyából, s az egy szabadon bóklászó kis keve­rékből verbuválódott fogadóbi­zottságot csitítgatja. A felnőtt fi­úk hozzá tartoznak, az ő gyerme­kei. Az asszony özvegyként került ide, a város peremén lévő bódéba - ahogyan párja nevezi otthonukat, amiben se víz, se villany nincs. A kémény jelenti az egyetlen kom­fortot a tűz szolgálatba állításával. Három ablak, egy ajtó, négy fal, s egy behajtó palatető. A belmagas­ság úgy másfél métertől kettőig terjed az egyetlen szobában, ahol meglepően célszerű rendezettség uralkodik. Nemhogy egy ottfelej­tett ruhadarab, egy feleslegen le­rakott cipő sincs sehol. Négy ágy a két sarokba tolva a szőnyeg és burkolat nélküli betonpadlón, két asztal, de rendes székek nélkül. A sparheltről félrehúzott fazék­ban húslevesmaradék és egy cso­mag kifőzetlen tészta, a lepergett szélű lábosban egy jó adag zsír vár még sorsára. - Valamikor a belvá­rosban volt lakásom, még autóm is, mondja fátyolos szemmel Lajos, aki kezdetben a hulladékfeldolgo­zóknál, majd a Somogy Megyei Ál­lami Építőipari Vállalatnál (SÁÉV) dolgozott egészen addig, míg meg nem romlott az egészsége. Mint mondja, annyira lerobbant a lá­ba, hogy nem tudott dolgozni, in­nentől szinte egyenes úton jutott a város peremén álló viskóba. Párja sincs sokkal jobb állapotban, hiá­ba fiatalabb kilenc évvel nála, sú­lyos asztmával és érszűkülettel ke­zelik.- - Igazából semmink nincs, csak az a kevés pénz, amit a pos­tás hoz. A kettőjük bevétele alig kerüli el a nyolcvanezer forintot, egyetlen luxus, amit ebben a helyzetben is elkíséri őket, az a cigaretta. Nem a dobozos, a sodort, a legrosszabb dohányból tekerve - árulkodik az asztalon valószínűleg mindig elöl sorakozó cigarettapapír, dohány­szemcsékkel teli műanyag doboz­ka közvetlenül az elemes rádió mellett. Nem dől belőlük a panasz, egykedvűen sorolják mindennapi életük részleteit: csak annyi élel­miszert vesznek, amennyit meg tudnak enni anélkül, hogy meg- romlana. Egy hetvenes években gyártott vas vájlingban mosaksza- nak abból a vízből, amit a főútvo­nal túloldalán élők adnak nekik könyörületből, s amit ballonokban hordanak haza maguknak. Köz­ben lassítva, hatalmas tülköléssel, kerékcsikorgással befut a MÁV személyvonata Kiskorpád felől, a zaj elnyomja a beszélgetésünket.- Megszoktuk már, legyint a férfi, minket egy kicsit sem zavar. - El­kellene a segítség, nem tagadom, de ide még soha senki nem jött ezért, elvagyunk, ahogy tudunk- kísérnek ki minket a sínek olda­láig, talán némi reménnyel a sze­mükben, hogy eztán változik vala­mi, s hogy legalább a férfi egész­ségesen tér vissza műtétje után. Irány a világ: nagy üzleteket várhatnak a kis magyar cégek Már Ázsia sem távolság Kaposvárról ► Folytatás az 1. oldalról JAKARTA-KAPOSVÁR Kifejezetten reménykeltőnek találta az uta­zás és a fórum eredményeit Sza­bó Krisztián, a kaposvári Szabó Fogaskerékgyártó Kft. gazdasá­gi igazgatója, aki ugyancsak an­nak a vállalkozó delegációnak volt a tagja, akik Jakartában kép­viselték hazánkat. - A nemze­ti kereskedőháznál regisztrált cégünk, eztán önköltségen vet­tünk részt az utazáson, mely al­kalmával több potenciális part­nerrel sikerült találkoznunk - összegzett a pénzügyi vezető. - Kifejezetten jók az ilyen B2B-jel- legű (business to business) talál­kozók, mert szervezett körülmé­nyek között közvetlenül olyan cé­gekkel kerülhetünk kapcsolatba, akik egyből a termékeink iránt érdeklődnek. Most is két-három ígéretes egyeztető megbeszélést folytattunk - értékelt a cégveze­tő. Hozzátette: most nagyon izgal­mas befektetési lehetőség Ázsia akár a kaposvári cégek számára is, ahol nem csak a gyártásunk­ban készülő eszközök iránt mu­tatkozik kereslet, hanem koope­rációs vállalatindítási projektek is körvonalazódnak. A Szabó Fo­gaskerékgyártónak egyébként van tapasztalata hasonló üzletek terén, mint megtudtuk, Kínába is szállítanak termékeikből, s egy hasonló fórumnak köszönhetően ígéretes megállapodások előtt áll­nak mongol partnereikkel. - Hi­ába a hatalmas földrajzi távolság, a mai világban ez ma már nem je­lent akadályt. Nagy segítséget je­lent. hogy egy megfelelő makro­gazdasági, jogi és kereskedelmi háttér-tájékoztatás után, a világ­piaci trendekhez alkalmazkodva a magyar mikro-vállalkozások- nak is van lehetősége bekapcso­lódni a nemzetközi vérkeringés­be - emelte ki Szabó Krisztián. Szijjártó Péter külgazdasá­gi és külügyminiszter úgy ösz- szegzett a fórum után, hogy 37,6 millió dollár (10,8 milliárd fo­rint) értékben kötöttek szerző­déseket magyar vállalatok hét­főn Indonéziában. A szerződé­sekből kiemelkedik a Főváro­si Vízműveké, amely a 36 mil­lió dolláros megállapodás ér­telmében 34 indonéz telepü­lés víztisztító és vízgazdálko­dási rendszerét építi ki, illetve újítja majd fel. Szűcs T.

Next

/
Oldalképek
Tartalom