Somogyi Hírlap, 2016. január (27. évfolyam, 1-25. szám)
2016-01-04 / 2. szám
2016. JANUÁR 4., HÉTFŐ SPORT 15 A magyar királyi honvéd huszárok küzdelme és diadala a lovassportban lózta. Nálunk nehezen tudott teret hódítani. Magyarországon 1912-től lehetett modern ugró- versenyről beszélni. Ekkor kezdtük használni az összetett akadályokat, a kombinált ugrásokat, a stílusbírálatot. Áttértünk a hibapontok összesítésére. Előírás volt az ugrásnál az egyenes testtartás, ami mára teljesen megváltozott. DÍJLOVAGLÁS Ebben az időben változtak meg a díjlovaglás általános szabályai. Eddig a versenyszámot a lovasra bízták, ám a versenyt úgy változtatták meg, hogy a lovasok egyenként vagy kis csoportban vezényszóra lovagoltak. A magyar királyi huszárok ebben a versenyszámban is mindig elsöprő sikereket értek el az osztrák lovasokkal szemben. A díjlovagló versenyekre ötévesnél idősebb mént vagy heréit lovakat használtak. Fontos volt a ló engedelmességre való rábírása. Összegezve, a díjlovaglást és a díjugratást a magyar huszárok 1912-től végezték az új bíráskodási szabályok alapján. Ide kell sorolni a jeu de bar- re nevet viselő lovas versenyszámot is. TÁVLOVAGLÁS A monarchia tiszti kara 1870-ben határozta el a versenyszám megrendezését, mivel a távlovaglás a kiképzési tervben is szerepelt. A fő szervező gróf Pejachevich Miklós lovassági tábornok volt. Ebben a nehéz versenyszámban is a magyar huszárok jeleskedtek. A táv 50, 100 és 150 kilométer volt, de 1892-ben Bécs-Ber- lin között 580 kilométeres távlovaglást szerveztek magyar, osztrák és német huszárok részére. A versenyszámot Stah- renberg Vilmos osztrák huszár főhadnagy nyerte 71 óra 25 perc alatt. A versenyszámot Miklós Aladár huszár főhadnagy nagy fölénnyel nyerte volna, de egyik bajtársát, aki a lovával felbukott és csonttörést szenvedett, három órán át ápolta. Eközben a későbbi első és második helyezett megelőzte Miklós Aladárt, aki átadta a sérült versenyzőt a mentőknek, és tovább folytatta a versenyt, a harmadik helyen érve célba. A versenybíróság Miklós Aladárt erkölcsi győztesnek hirdette ki. Miklós főhadnagy egy kölcsön kért angol félvérrel, Marosával versenyzett, a ló tulajdonosa Geiszt Gáspár csákói (Békés megye) földbirtokos volt. Budapest és Bécs között 1908-ban rendeztek katonai távlovagló versenyt, a 300 kilométeres távot nagyrészt vágtában kellett megtenni. Az első helyet Wodianer Béla huszár főhadnagy szerezte meg. Az első világháború előtt, 1912- ben Arad és Mezőhegyes között 50 kilométeres távlovagló versenyt rendeztek, amelyet Csiszár Dezső méneskari főhadnagy, állami ménnel, 1 óra 42 perc alatt tett meg, a második Purgly Emil (Horthy Miklós sógora) lett 1 óra 43 perces idővel. LOVASPÓLÓ Ősi keleti lovassport. Először az angolok vették át, majd az egész világon elterjedt a versenyszám. A célra külön pónilovakat tenyésztettek, a Magyar Királyi Honvédség is átvette ezt a versenyszámot, és a második világháborúig gyakorolták. A versenyben csak jobbkezes versenyzők vehettek részt. László Erzsébet erzsebet.laszlo@mediaworks.hu Dicsőség a versenypályán A honi sikerágazatok között tartjuk számon a lovassportot, melyben kitűnő versenyzőink rengeteg dicsőséget, elsőséget, érmet, helyezést értek el sok-sok évtizede. Nem ismerjük azonban a gyökereket, hogy vajon honnan indultak eleink, milyen kezdettel alapozták meg a sikert a különböző szakágakban. EURÓPA/MAGYARORSZÁG Ezúttal 1872-ig nyúlik vissza időutazásunk, melybe a szabadkígyósi Hankó József, most mint a Bábolnai Arab Távlovagló és Távhajtó Egyesület tiszteletbeli titkára kalauzol bennünket. Hogyan is szólnak első gondolatai?- A történelem lapjait forgatva, a magyar királyi honvéd huszárezredek életéről viszonylag kevés irodalmat találunk. A huszárok szerepe az 1848-49-es hadműveletekben volt jelentős. A kiegyezés után az osztrákok óvatosan bántak a huszárezredek felállításával, hiszen a huszárok sok keserűséget okoztak nekik a szabadságharc idején. Ferenc József császár és király 1868-as döntése értelmében törvény született a véderőről (XL. törvénycikk) és a honvéd sereg megszervezéséről (XLI. törvénycikk). Ekkor huszárezredek felállítását nem, csak 32 század megalakítását engedélyezték, majd 1871-ben ezt 40-re emelték. A huszárszázadokat gyalogsági ezredhez csatolták, például 1872-ben a csanád-csongrádi gyalogezredhez a ó. számú huszárszázadot. Gyulán teljesítettek szolgálatot, Birsy József őrnagy parancsnoksága alatt. Érdekesség, hogy Birsy József századosként ebben a városban tette le a fegyvert a cári csapatok előtt 1849. augusztus 21-én. Aradon várfogságra ítélték, később kegyelmet kapott, és 1869-ben visszavették őrnagyi rendfokozatba, majd 1872-ben a huszárszázad parancsnokának. A lovasszázadokból 1872-ben tíz huszárezredet hoztak létre, akkori szóhasználattal honvéd lovasezredeket. Amikor 1871 után a huszárezredek elegendő lóval rendelkeztek, a kiképzett, de fölösleges lovakat vállalkozóknak adták ki munkára, de természetesen ezen kincstári állatokat időnként be kellett mutatni, és nagygyakorlatok alkalmával átadni szolgálatra. Ezt hívták vállalkozó lórendszernek. Ilyen körülmények között persze lovassportra nehéz volt a pa- tásokat igénybe venni, ennek ellenére a huszárok jelentős sportsikereket értek el. A magyar királyi huszárezredek a lovakat Mezőhegyesről nagyobb lótenyésztőktől, uradalmaktól vásárolták, például a Wenckheim, az Esterházy, a Pejachevich, a Festetics, a Bán- fi és a Széchenyi grófi családok méneseiből. Tenyésztőktől is szereztek be lovakat a nagyobb vásárokon, Gyulán, Békéscsabán, Füzesgyarmaton, Kecskeméten. Közülük válogatták ki idomítás után azokat, amelyek valamelyik versenyszámban reményteljesnek bizonyultak, volt közöttük angol telivér, arab, gidrán. Viadal vezényszóra, avagy a jeu de barre a közösség szórakoztatására JEU DE BARRE Magyar neve máig nincs. A francia szótár rudas lovas játékszámnak nevezi, de ez nem pontos megnevezés. Hajdan a fiatalok vasárnap vagy ün nepnapokon a városhoz tartozó parkban összegyűltek, és a lovakkal a közösséget szóra- koztatták. Egyik fajtája az volt, hogy a lovasok számánál egy- gyel kevesebb széket raktak le egy sorban. A lovasok 50-100 méter átmérőjű körben ügettek vagy rövid vágtában haladtak. A verseny irányítója középen állt, és sípszóra a lovasokat a székhez hívta. A lovasok odavágtattak, leugrottak lovaikról, és azokat a székhez vezették. Akinek nem jutott hely, kiesett. Ezután egy széket a sorkák: a gödöllői királyi, az agárdi, a tatai, valamint a budapesti. A falkavadászatokon gyakran huszárok is jelen voltak. Az aga- rászat Kelet-Európábán jelent meg, majd az angolok átformálták, s így terjedt el Nyugat- és Közép-Európában. Az angol ko- pókkal rókára, nyúlra és szarvasra vadásztak. Később e célra vonszalékot (korábban elejtett állattetemet) használtak. A leghíresebb falka Bécsben volt, a lovagló tanári iskola fenntartásában. Gróf Pejachevich Miklós honvédségi tábornok alapította 1879-ben, és 25 éven át működött. A falkák az első világháború közepén feloszlottak. Az 1920-as években újraszervezték a kopóvadászatot, majd a második világháború előtt végleg megszűnt az úrlovasoknál és a Magyar Királyi Honvédségnél egyaránt. DÍJUGRATÁS Az Osztrák-Magyar Monarchiában nagy hagyománya volt a díjugratásnak és a díjlovaglásnak, ünnepi sporteseménynek tartották. A versenyeket a tiszti állománynak évente két alkalommal rendezték meg, májusban Budapesten és júniusban Bécsben. Az ugratásban egy olasz katonatiszt, Caprili százados új iskolát alapított az 1890- es években. A modern olasz ugróiskola az egész világot beháA fiatalok vasárnapi, ünnepi elfoglaltságként űzték e különleges sportot bői mindig kivettek. Aki az utolsó székre tudott ülni, az győzött. A verseny másik formája volt, amikor csak egy széket tettek a középpontba, és ekörül lovagoltak a versenyzők. Vezényszóra a székhez kellett lovagolni és leülni. Aki elsőnek ült le, az nyerte a versenyt. A verseny folytatódott, és aki ismét le tudott ülni, második lett. Általában az első hat helyezettet értékelték. Később a versenyt úgy formálták át, hogy rudakat kötöttek az élő fákhoz. Kijelölték az indulási és érkezési pontokat. A lovasoknak az akadályokat kellett átugratni megadott időn belül. Aki a pályát a időn belül teljesí- az lett a győztes, és utána idősorrendben díjazták a versenyzőket. Később az úrlovasoktól e versenyszámot átvették a magyar királyi honvéd huszárok is. E versenyszám kitűnően alkalmas volt a lovaglási készség fejlesztésére. Ebből is versenyt szerveztek és eredményt hirdettek. A stafétaversenyt is átvette a honvédség, ezt a hírvivő tisztek gyakorolták. A huszárok katonai szolgálata valójában lovassport volt. A magyar királyi huszárezredek a lovassportban 1890 táján kezdtek el versenyezni. Az első 1890. június 22-én volt Kaposvár mellett, a szervező az Úrlovasok Szövetkezete volt. A nyitó versenyt Horthy István huszár főhadnagy, a kormányzó fivére nyerte. Ezt követték további megmérettetések Cinkotán, Ala- gon, Pozsonyban, Sopronban, Cegléden, Nagyváradon, Debrecenben és Nagykanizsán. Igazán színvonalas viadalt rendeztek Bécsben; 43 év alatt 21 alkalommal magyar huszárok nyerték a versenyeket, többek között Jékay Albert főhadnagy, Máriás- sy László főhadnagy, gróf Teleki Sándor hadnagy. Az osztrák 32. lovasezred által rendezett 1903. évi versenyen 26 huszárezred (közös és magyar) vetette össze tudását, és magyar sikerrel zárult. A versenyek folytatódtak, de 1928ban új korszak kezdődött, a bécsit már nemzetközi akadály- versenynek nevezték. A nemzetközi megmérettetésen 1932-ben Valkó Károly huszár főhadnagy a német Bathallal holtversenyben nyert, majd 1933-ban Jenei József huszár főhadnagy szerezte meg a győzelmet. Falkavadászatok Kevesen tudják, hogy a Magyar Királyi Honvédség a XIX. század közepétől az első világháború derekáig falkákat tartott fenn. Híres falMILITARY A versenyszámot a magyar katonai lovasság a XV-XVI. századtól ismeri. A hírvivők szolgálati versenyszáma volt. Máig katonai versenyszámnak nevezik. Erre a célra kitűnő lovakra és lovasokra volt szükség, mint napjainkban. A lónak meg kellett felelni a terepen a díjugratásban és a díjlovaglásban is. A verseny szárazföldön, vízben nehéz akadályok leküzdésével járt. ”1- ■ . A huszarok jelentős sportsikereket érték el. Katonai ^ szolgálatuk valójában lovassport volt a XIX. század vegén, versenyezni 1890 táján kezdtek. •* f® * *
