Somogyi Hírlap, 2016. január (27. évfolyam, 1-25. szám)
2016-01-31 / Vasárnapi Somogyi Hírlap, 5. szám
0 INTERJÚ 2016. JANUÁR 31., VASÁRNAP Lagzi Lajcsi sok mindent átértékelt bezárva. Olyan volt neki az a 125 nap, mint egy zarándoklat. Állítja, bosszú, ami vele történik. „MOST EGY FALEVÉLNEK IS ÖRÜLÖK” Ez egy túlminősített, lehetetlen ügy1 ezt mondta Galambos Lajos, miután múlt vasárnap, 125 nap után kiengedték a székesfehérvári előzetesből. Azt mondja, ártatlan, de muzsikálni csak akkor fog, ha a közönség is akarja. Ha nem, visszavonul. Fábos Erika- Ahogy kiengedték, két nap múlva kiderült, hogy az ügyészség fellebbezett, és akár vissza is kerülhet az előzetesbe. Fél ettől?- Az elmúlt 125 nap útán nem merném azt mondani, hogy nem félek. Az ügyvédeim szerint viszont ez csak elvi lehetőség, és az ügyészségi fellebbezés nem egy különleges dolog, szinte minden előzetes letartóztatás esetében így szokott történni. A szabadlábra helyezést elrendelő bírói döntés - az ügyvédem, Fröhlich Krisztián szerint - megalapozott és törvényes. Olyannyira, hogy az ügyvédeim véleménye szerint már a letartóztatásom pillanatában sem állt fenn sem a bűnismétlés veszélye, sem pedig az, hogy meg akartam hiúsítani az eljárás sikerét. Sőt, éppen hogy elő akartam segíteni. Folyamatosan együttműködtem a hatósággal, és mindenben segítettem a nyomozást. Érdekemben állt, hogy kiderüljön: nem követtem el semmit.- Ezek szerint tudta, hogy nyomoznak ön ellen.- Persze hogy tudtam. Májusban már volt nálunk egy házkutatás, nehéz lett volna nem észrevenni. Nyolc hónapja tartott már az eljárás, amikor őrizetbe vettek. Ezért is volt teljesen logikátlan, hogy miért kellett kommandósoknak bemászni a kapunkon, és úgy elhurcolni, mint valami erőszakos bűnelkövetőt. Végig segítettem a nyomozást, ha küldenek egy idézést, bemegyek a rendőrségre, ehelyett úgy fogtak el, mint a szökésben lévő bűnözőket szokták. Az ügyvédeim szerint tettenéréskor szoktak ilyen intézkedéshez folyamodni, de az is példátlan és érthetetlen, hogy egy ilyen gyanú esetén valakit őrizetbe vesznek, nem ám az, hogy az apát és az anyát egyszerre, a gyerekeik szeme láttára vigyék el.- Mit gondol, miért történt így?- Én, a magam logikájával csak arra tudok gondolni, hogy ez egy bosszúhadjárat része. Egy túlminősített, lehetetlen ügy. Az ügyvédeim azt feltételezik, hogy talán nem haladt úgy a nyomozás, mint remélték. Nem találtak ellenem semmit, és arra számítottak, hogy ha bevisznek, megtörök majd - főleg hogy Bogit, a feleségemet is bezárták -, és olyan dolgokat is magamra vállalok bent a börtönben, amit nem követtem el.- A bosszút nem először említi, de nevet sosem mond. Miért nem árulja el, kire, mire gondol?- Mert akire gondolok, olyan befolyással rendelkezik, hogy nem is merném megnevezni.- A szórakoztatóiparban vannak ilyen irigyel, haragosai?- Nézze: eladtam 3,5 millió kazettát, legyártottam 400 tévéadást főműsoridőben, nyilvánvaló, hogy ezt sokan irigyelték. Lajcsit a rabságban töltött idő megváltoztatta, most már tudja, hogy csak a családja az, ami fontos Ahogy az is nyilvánvaló, hogy ha az ember ilyen döntéshelyzetben van, sérelmeket is okoz. Nem mindenki kapott lehetőséget a műsoraimban. De nem ebben a körben kell gondolkodni.- Akkor nem Fásy Ádámra gondol- róla is állították, hogy esetleg bosszúból akarhatott ártani.- Nem. Ez az ügy nem az ő súlycsoportja. Viccnek is rossz.- Ami azt illeti, elég sok rossz viccet csináltak önről és az ügyről. Rengeteg újságcikk is megjelent. Átnézte már ezeket?- Már a kérdéstől is ideges lettem. Elkezdtem, de abba is hagytam. Elképesztő sértő dolgok is vannak ezek között, ezzel is lesz dolga az ügyvédeimnek. Úgy látom, sokan voltak úgy vele, hogy akartak ebből a tortából, és ha nem jutott belőle, hát csináltak maguknak. Nem Is tudják, mekkora igazságtalanságokat és butaságokat hordtak össze.- Ezért állt ki a börtönajtóba, hogy tisztázza ezeket?- Ez volt a célom. Mindig a nevemből és az arcomból éltem, azt gondoltam, ez úgy bátor és becsületes, ha olyankor is vállalom, ha bajban vagyok. Szeretném, ha minél több ember megtudná, ártatlan Vagyok. Különben akik ezt megcsinálták ellenem, elérik, amit akarnak, tönkreteszik, amiért eddig dolgoztam az életben.- Milyen érzés volt újra szabadon kilépni az utcára? Félt ettől?- Bevallom: nagyon féltem. Engem megbélyegeztek. Úgy állítottak be, mint egy lopós csalót. Eddig amerre mentem, szerettek az emberek. Igen, féltem, hogy most majd elfordulnak tőlem. Napról napra egyre jobban megnyugszom. Aki meglát, integet, dudál, üdvözöl. Nem tapasztaltam még negatív megnyilvánulást, az interneten arctalanul igen, de az sosem érdekelt.- Amikor kiengedték, kiállt ön mellé az egész családja. Olyan volt, mint egy demonstráció. Ezt előre, így találták ki?- Nem volt szándékom kitenni ennek őket. Amikor megláttam, hogy 80-100 fotós és újságíró vár, kértem, hogy a családommal még zyrt ajtók mögött, az udvaron találkozhassak. Nem engedélyezték. Az pedig evidencia volt, hogy 125 nap után magamhoz akartam szorítani a feleségemet és a gyerekeimet, nem érdekelt, hogy ez lesz a címlapokon, semmi más nem érdekelt, csak az, hogy végre megérinthetem őket. Onnantól meg el sem mozdultak mellőlem, jólesett, és nem tudtam hideg fejjel átgondolni ezt abban a lelki állapotban. Az eredeti terv az volt, hogy félrevonulok, de ösztönösen cselekedtem. Megfogtuk egymás kezét, kapaszkodtam beléjük, mint a kisgyerek az anyukájába, amikor azt érzi, baj van.- 125 nap bezárva. Mi volt a legnehezebb ebben?- Leírhatatlan, annyira összetett. A családom hiányzott a legjobban. A gyerekeim születésnapja, a feleségemmel folytatott beszélgetések, a közös karácsony. Aztán az a tudat, hogy tönkretesznek, és védekezni sem tudok. Aztán az az elkeseredett felismerés, hogy egy egész államapparátussal szemben: rendőrség, bíróság, ügyészség ott vagyunk hárman, két ügyvéddel, de én teljesen tehetetlenül, mindentől megfosztva, bezárva. Aztán ott a jövő, hogy mi lesz, ha tényleg lehetetlenné teszik az életem?- Akkor mi lesz?- Akkor ennyi volt a zenész pályafutásom. Ezt a közönségre bízom. Eddig is az ő kezükben voltam. Ha elfogadnak ezek után is, hálásan megteszek értük mindent, ha elutasítanak, tudomásul veszem, és visszavonulok. Köztudott, hogy régóta nemcsak a zenélésből élek, más üzleti vállalkozásaim is vannak. A zene az életem, de ha nem lehetek ugyanolyan, mint voltam, azt belátom, szánalmas nem szeretnék lenni.- Hívták már fellépni?- Igen, de van még mit feldolgozni, ez még nem megy. Egy háromszor háromméteres cella után, amiben úgy voltam bezárva, mint egy kis állatka, nagy váltás lenne. Nem vagyok még dáriNévjegy LAGZI LAJOS zenész, műsorvezető 1961-ben született Budapesten. A Zeneművészeti Egyetemen trombitaművészi és zenetanári diplomát szerzett. 1984-ben kezdte pályáját utcazenészként, azóta csaknem 4 millió hanghordozót adott el. Műsorai, a Péntek esti Dáridó és a Szuperbuli óriási sikerrel futottak. Közüzemi számlák 30 milliós elcsalása, okirat-hamisítás és vesztegetési kísérlet vádjával 2015. szeptember 24-én őrizetbe vették. Az előzetes letartóztatásból idén január 24-én szabadult. dózós kedvemben, és el sem tudom képzelni, hogy akár egy estére is magára hagyjam most a családot. De heteken belül színpadon állok, mindenki számíthat rám.- Ahogy kijött, születésnapot ünnepelt. Milyen volt?- Meghitt. Örömtől, bánattól sírás és nevetős. Sosem felejtjük el.- Boldog volt?- Több volt, mint boldogság. Bizonyosság. Megnyugvás. Most úgy vagyok^ hogyhogy falevélnek is örülök.- Ajándékba mit kapott?- A családomat. Bogi a kedvencemet főzte, rakott krumplit, lencsekrémlevest, és megvettem egy tenyérnyi méretű zsúrtortát az egyik budapesti cukrászdában a fiam kedvencéből. Ez volt a közös szülinapi tortánk. Mindenkinek jutott egy szelet, és ez jelkép is volt, hogy nem a külsőségek számítanak, az a lényeges, hogy együtt ehetjük azt a tortát.- Ha mindenkinek pici szelet jutott, nem lehettek sokan.- A családon túl az ügyvédem és az a lány volt velünk, aki 14 év óta segít nekünk mindenben, heten ültünk az asztalnál.- Pedig biztos, hogy sokan nagy szabadulós bulit képzeltek el.- Annyi mindent képzelnek az emberek. Egy mulatós zenész csak nagy bulizós lehet, hogy biztosan pacalban fürdők. Hát nem. Nem vagyunk bulizós család. Szeretünk szépen, békességben lenni. Pont elég a színpadon, az munka, de otthon az ember szeret mást csinálni, foglalkozzon bármivel.- Azt mondta a börtönajtóban: megváltoztatta ez az idő, tudja már, hogy csak a családja fontos.- Ez így van. Átértékeltem sok mindent. Főleg a családdal kapcsolatban. Mi mindig is egy igazi összetartó, bezárkózó sváb család voltunk, de másként akarok megadni a családomnak mindent, mint ahogy eddig. Jobb apa, jobb férj akarok lenni. Volt lehetőség, hogy átgondoljam az életem, folyton csak járt az agyam.- Csinálna valamit másként?- Körültekintőbben barátkoznék. Sokakat ugyanis félreismertem. Jobban megnézem ezután, kire fordítok az időmből és önmagámból.- Csalódott?- Azt azért nem, akikről kiderült, hogy olyanok, amilyenek, valahogy benne is volt a pakliban. Bogi ebben is mindig okosabb volt. Sokakról már korábban megmondta, hogy ők csak érdekemberek. Nem hittem neki, az élet meg őt igazolta. írtam erről egy listát a börtönben. Kit erre az oldalra, kit arra. Bogi is írt egyet itt kint, nagyjából egyezik. Pozitív csalódás is ért azért. Ott van Győzike, akinek az életén sokszor nevettek az emberek, ő jelesre vizsgázott emberségből. Az első volt, aki érdeklődött az ügyvédemnél, mit segíthet a gyerekeknek, aki felhívta Bogit, amikor kiengedték, hogy ad egy autót, mert olvasta, hogy a mieinket lefoglalták. Ő nem felejtette el, hogy a Romantic az én műsoromban futott be, de nem ez Volt a jellemző.- Azt olvastam, naplót írt a börtönben, és kiadja könyvben.- Nem, ezt a naplót nem ezért írtam. Azért írtam, mert soha nem tudtam unatkozni életemben, ott meg nem történik az emberrel semmi. Azt akartam, hogy a gyerekeimnek el tudjam mesélni, mi történt velem, hogy lássák, mit éltem át ott. Úgy, mint a nagyszüleim meg a szüleim, amikor hadifogságról meg a kitelepíJésről meséltek. Boginak is írtam, ő is írt itt kint, hogy velük mi történt. Leültiiik majd, és összeol- vassuk. Ezeknek a feljegyzéseknek a többsége nagyon személyes és bizalmas, sosem adnám ki. Persze vannak olyan fejezetek is benne, amit érdemes lenne elolvasni másoknak is. Tanulságos.- Az igaz, hogy nem szokványos körülmények között tartották fogva?- Igaz. Szigorított őrizetben voltam. Ha jóindulatú vagyok azt feltételezem, a saját érdekemben, de sokszor másra gondoltam, mint arra, hogy ez az én érdekem. Azt sem tudtam, amíg az ügyvédem nem mondta, hogy nem az a szokványos, amit velem csináltak.- Azonkívül, hogy írt, mi volt még, ami segített túlélni?- Listát írtam arról, amit még meg szeretnék tenni az életben.- Az első, amit felírt rá, hogy újra összeházasodnak a feleségével?- Igen. Még szerelmesebb vagyok Bogiba, mint eddig. Feleségül szeretném venni, de nem egy új, hatalmas lagzi lesz, ahogy írják az újságok, hanem közös ima. Elmegyünk Gábor atyához, megfogjuk egymás kezét, és megújítjuk a fogadalmunkat. Egy lélekgyógyító, szerelmes ígéret lesz egymás és az isten előtt.- Mi van még azon a listán?- Például, hogy közösen, kettesben akarok vacsorát főzni Bogival a konyhánkban. Hétköznapi értékek, amikre eddig nem figyeltem eléggé. Én a szüleimtől az emberséget és egy kerékpárt kaptam, azzal indultam neki az életnek. Saját erőmből jutottam odáig, ahol ma vagyok, de a 125 nap alatt még nagyobb utat jártam be. A személyiségfejlődésemnek mérföldköve ez az időszak, olyan volt, mint egy zarándokút. Hiszem, hogy az Isten szeret, a rosszal is jó a célja, és minden bajon segít átjutni.
