Somogyi Hírlap, 2016. január (27. évfolyam, 1-25. szám)
2016-01-30 / 25. szám
Elek Gábor: A pályán történteknék a magánéletben már nincs helyük íme, a két legrosszabb vesztes Már gyerekként is traumaként élte meg, ha elküldték a kispadtól, nem véletlen, hogy édesapja nyomdokait követve edzőnek állt Elek Gábor, a Ferencváros női kéziseifiek mestere, aki saját bevallása szerint a világ második legrosszabb vesztese. Az elsővel együtt él. Babják Bence/NS kozpontiszerkesztoseg@mediaworks.hu- Szóval egy pohár tej miatt adta fel a labdarúgó-karriert?- Ez valóban így történt. Amikor lementem a Fradiba Hajdú Attila édesapjának, Hajdú Józsefnek a kapustáborába, közölte, hogy ebédre meg kell inni egy pohár tejet. Mondtam neki, hogy akkor inkább hazamegyek. Családilag nem szeretjük a tejet, édesapám különösen nem volt oda érte, márpedig nekem ő volt a példaképem. Hozzáteszem, teljes mértékig megértette a döntésemet.- Azért a keddenkénti „Szent focin” így is van lehetősége bűvölni a labdát.- Mivel gólt lőni és védeni is szeretek, többnyire a kapuban kezdek, és utána megyek ki mezőnybe. Szerencsére Pátyon egy nagyon összetartó baráti társaság verődött össze a focinak köszönhetően, a csapatban pedig mindenki a Béla művésznévre hallgat. Az ötletet a Legényanya című fimből vettük, a csapatunkat pedig stílusosan Béláim SE- nek neveztük el.- A vereséget keddenként is nehezen viseli?- Nem rajtam múlott, hogy nem mentek tönkre emiatt barátságok. Nem tehetek róla, egyszerűen ilyen a természetem, még a baráti focik során is gyűlölök veszíteni. Érdekes, kártyázás közben egyáltalán nem érdekel, ki nyer, az alaptermészeElek Gabor es jatekosa-parja, Szucsánszki Zita között nagy az összhang a hétköznapokon Elek Gabor is gyerekkent: tem is békés, de a pályán minden megváltozik. Alighanem én Vagyok a világ második legrosszabb vesztese. Az elsővel együtt élek, amit egyszer majdnem a fogsorom bánt.- Nocsak, kapott egyet Szucsánszki Zitától?- Olyan wellness-szállodá- ba mentünk Zitával, ahol volt fallabdapálya, s gondoltuk, kipróbáljuk a játékot. Sportszerűtlen lenne, ha elárulnám, menynyi volt az állás, maradjunk any- nyiban, hogy sokkal vezettem, amikor egy elborult ütés után Zizi továbbengedte az ütőt. Felszakadt az egész szám, folyt belőle a vér, hűre ő rám nézett, és csak annyit kérdezett: „Akkor feladod, ugye?” Azóta az itthoni béke érdekében inkább nem játszunk semmit egymás ellen.- Pedig a családi adok-kapok nem ismeretlen önnek. Fradista családban nevelkedett, ám édesanyja unokatestvére, Rothermel Ádám az Újpest kapusa volt.- Teljesen természetes volt, hogy karácsonykor lila, valamint zöld hagymákat ajándékoztunk egymásnak, de arra is emlékszem, amikor 1979 novemberében a Fradi 7-1-re legyőzte az Újpestet, s a meccsen Ádám védte a lilák kapuját. Akkoriban még csak a kiváltságosoknak volt telefonjuk, ezért édesapám este kilenckor elkezdett öltöztetni, hogy a XII. kerületből induljunk Kispestre Ádámékhoz, és szekáljuk őt, valamint keresztapámat a zakó után.- Édesapja szintén KEK-et nyert a Fradi női kézilabdacsapatának edzőjeként, ön pedig gyerekként rendszerint mellette ült a kis- padon. A parkett vonzotta, vagy nem tudott elszakadni a példaképétől?- Mindkettő benne volt. Szerettem édesapám mellett lenni, de a közeg is természetes volt számomra. Korábban kimentem az edzésre, elfocizgattam a többiekkel, aztán a gyakorlás után megvártuk, amíg- anyukám átöltözött, majd indultunk haza. Minden magától értetődő volt, egészen addig, amíg egy Vasas- Fradi előtt el nem küldtek a kis- padtól. Tragédiaként éltem meg, a Fraditól az akkori legnagyobb riválisnak számító Vasashoz igazoló Sterbinszky Amália jött fel a Fradi-drukkerek közé tollal és papírral, hogy megvigasztaljon.- Edzői stílusában mennyire hasonlít édesapjára?- Szerintem semenpyire. Ő a világ legbékésebb embere volt, én azonban heves vérmérsékletű vagyok. Hiába szeretnék olyan lenni, mint ő volt, edzőként nem tudok kibújni a bőrömből.- Mit kezdene akkor, ha a fiatal Elek Gábort kellene edzenie?- Nem szeretnék olyan mentalitású játékosokkal dolgozni, mint amilyen én voltam. Már edzéseken is nagy zsivány voltam, nem nyertem volna el a munka hőse címet. Szoktam is mondani a játékosaimnak, amikor sumákolni próbálnak, hogy ők még tervben sem voltak, amikor én már alkalmaztam az általuk újnak gondolt trükköket. Nálam nagyobb szemét nem volt a Földön. ■ Emlékszem, amikor az egyik dabasi edzésen az edzőnk, Győrfi lá- nos félrehívta a csapatot, hangosan kiabált velünk, miközben a gyúrónk aludt a kispa- don. Felébresztettem, mondván, óriási balhé van, az edző már harmadszor kérte, hogy eressze le a kosárpa- lánkot. Ehhez két emeletet kellett megmászni, s mire felért, már elcsendesültek a kedélyek. Aztán amikor elindult a két palánk lefelé, én szépen hátat fordítottam mindenkinek, mint aki épp a cipőjét köti. Jani megint elkezdett üvöltözni, mire a gyúró azt felelte, hogy csak teljesítette a kérését - ettől persze az edző csak még idegesebb lett. Aztán jött a szokásos „hol az Elek?” kérdés.- Edzőként mennyire kapható a szemétkedésre?- Szeretem szívatni a játékosaimat, de ez attól is függ, hogy a szezon melyik részében járunk. A kriptahangulatnál nincs rosz- szabb, de a jókedv sosem mehet a munka rovására. Persze vissza is lehet lőni, ebben Tömöri Zsuzsi világbajnok volt.- Immár tizenöt éve dolgozik női csapatnál. Mennyit változott ezalatt a nőkről alkotott képe?- A nőkhöz a mai napig nem értek, de a női sportolókról sokat tanultam. Eleinte azt hittem, az a legjobb, ha mindig szépen beszélek hozzájuk, és nem mindig osztom meg velük az őszinte véleményemet, nehogy valakit megsértsek. Aztán beláttam, hogy ez hatalmas tévedés. A női sportoló mindent elvisel, ha köHárom műszakban dolgozott Aktív játékosévei alatt a vegyésztechnikusi végzettségű Elek Gábor három műszakban dolgozott a százhalombattai kőolajfinomítóban, ahol megbízott műszakvezetői beosztásig jutott. „Az ott eltöltött évek nélkül más ember lennék, nagyon örülök, hogy kikerültem a sportolókat kísérő búra alól, és csodálatos embereket ismerhettem meg mondta Elek Gábor. - Megdöbbentő volt látni, milyen körülmények között, és mennyit dolgoznak az ottani munkások, ráadásul jóval kevesebb pénzért, mint amit az élsportoló megkeres. Az ottani éveim során élesztettem újra embert, láttam, amint valakinek a szívébe döfik az adre- nalinos tűt, amitől feléledt, de láttam olyan balesetet is, ahol nem tudták megmenteni az illetőt." Szucsánszki Lujza Elek Gábor és Szucsánszki Zita négy és fél éve alkot egy párt, az évek során a Fradi csapatkapitánya a Lujza becenevet is megkapta. „Az egyik balatoni nyaralásunkon éppen sorban álltam a büfénél, amikor hallottam, hogy mögöttem sugdolóznak - mesélte a Fradi játékosa. - Épp azon tanakodtak, hogy tényleg Szucsánszki Zita áll-e előttük, , amikor Gábor odakiáltott, hogy »Lujza, dobd már ide a napszemüvegem!«. Ezek után megállapították, hogy tévedtek, és csak egy lány vagyok, aki nagyon hasonlít Szucsánszkira." vetkezetes vagy és a szemébe mondod a véleményedet, de ha mástól hallja vissza a negatív kritikád, véged.- Zitával mennyivel kritikusabb, mint a többiekkel?- Hajjaj! Számtalanszor szóltak már a csapattársai, hogy túl kemény vagyok vele, de inkább így történjen, mint hogy egyszer azzal álljanak elém, hogy neki kedveztem. De ezt már az elején letisztáztuk, hiszen másképp nem működne a kapcsolat. Egyvalamit ugyanakkor leszögez-, nék: lehet, hogy olykor ordítozom vele edzésen, de amint beülünk a kocsiba, lezárjuk a pályán történteket, és nem engedjük be a magánéletünkbe. Olyannyira nem, hogy ha éppen videót vágok, és esetleg benéz a szobába, azonnal lehajtom a képernyőt. Senki nem hiszi el, hogy a magánéletünkből kizárjuk a Fradi női kézilabda szakosztályát, pedig ez az igazság. A Bélák között sokkal többet beszélek róla. 2016. JANUÁR 30., SZOMBAT INTERJÚ 11
