Somogyi Hírlap, 2016. január (27. évfolyam, 1-25. szám)

2016-01-23 / 19. szám

Beküldött fotók 2 016. JANUAR 23., SZOMBAT INTERJÚ .11 Londonban egy igazán különleges édességgel lettek ezüstérmesek Magyar közgazdász készíti a világ második legfinomabb bonbonját Gömbölyű, kerek, lapos, man­gos, tonkababos és yuzus cso­koládé. Ezt még Gombóc Ar­túr is megirigyelné! A világ leg­különlegesebb desszertjei kö­zött számon tartott finomsá­gok készülnek Foki Izabella és Koncos Zoltán albertkázmér- pusztai manufaktúrájában. A fiatalasszony Anglia metropo­liszából, Londonból költözött a húsz fős határszéli falucská­ba a párja és a csokoládé ked­véért. Joó Zsuzsa zsuzsanna.joo@mediaworks.hu ALBERTKÁZMERPUSZTA A telepü­lés nem a világ közepe. De még az országé sem. Ha jól kinyitja a szemét az ember, már átlát a sógorokhoz, annyira az osztrák határszélen található a csöpp­nyi település. Ahol nemcsak „kátyú-demonstráló" mangali­cák élnek, hanem az a házaspár is, melynek tagjai a világ egyik legjobb csokoládéját gyártja.- Bár jelenleg a disznó sokkal ismertebb, mint mi vagyunk - nevet Foki Izabella, majd hozzá­fűzi, nehéz a kereskedelmi tele­víziókban szereplő helyi celeb- bel (aki jelen esetben valóban egy mangalica) versenyezni. Történt nem is olyan régen, hogy megelégelték a húsz (!) fős kistelepülés lakosai, hogy otthonukat csak több száz ká­tyú kerülgetésével lehet meg­közelíteni. Ezért egyikük fel­hívást tett közzé a médiában, mangalicát ad annak a falu­nak, ahol több kátyút számlál­nak meg, mint náluk.- A disznó ott él, ahol ed­dig is, ennél rosszabb utat ugyanis nem; találtak szerte ez országban. A múlt héten találkoztam a szomszéddal, aki azt mondta, ha már úgy alakult, hogy nála maradt az állat, hát közö­sen levágjuk és jól megesszük - meséli Iza, aki egy huszárvá­gással került Eu­rópa egyik met­ropoliszából, Londonból a ká- tyús-röfögős Albertkázmér- pusztára.- Angliában éltem, dolgoz­tam, mint közgazdász. Egy hegymászó tanfolyamon ismer­tem meg páromat, Koncos Zol­tánt, akivel egy idő után nem­csak hegyet mászni akartunk közösen, hanem élni is. Édes­apjának van errefelé egy kisebb földterülete, aminek sarkára Zo­li még korábban épített egy há­zat, bár nem azzal a szándékkal, hogy ideköltözne. Aztán mégis­csak költözés lett a vége, velem együtt. Londonból a pusztára... valóban nagy a különbség - is­meri el Iza, aki azóta jó barát­ja lett állandó vendégeiknek, az őzeknek és a nyulaknak. Őket többet is látja, mint ember szom­szédait.- Itt nyugi van. Annyira nem történik semmi a faluban, hogy az ember még elvárásokat is el­felejt támasztani Albertkáz- mérpusztával szemben. Ha te­jet, kenyeret akarok venni, be­megyek Mosonmagyaróvárra, ha egy angol nyelvű filmre vá­gyom, Budapestig kell utazni. Mivel nem vagyok igazán kö­zösségi ember, nem is hiány­zik a nyüzsgés. Amikor város­ban éltem, akkor sem jártam át a szomszédokhoz. Persze, az ajtóm mindig nyitva a barátok előtt, de tény, a távolság miatt ritkán autóznak el hozzánk. Mielőtt Iza hazaköltözött, ki kellett találni, mit fog, mit tud a határszélen dolgozni. Szóba jött, hogy esetleg éttermet, piz- zázót nyitnak Zolival, de gyor­san elvetették, hiszen ez nem egyemberes mutatvány. És egy­szer csak jött az isteni szikra...- Párom borzasztóan édes­szájú, igazi nagyfogyasztó, mint Gombóc Artúr. Arra gon­doltam, nem kellene minden­féle ipari szennyet fogyaszta­nia, jó csokikat én is tudok ké­szíteni! Elolvastam a csokigyár­tás mikéntjét a neten, majd azt hittem, már tudok mindent. Be­ültem a kocsiba, elutaztam a fő­városba, ahol megvettem a cso­kipasztillát, az öntőformát, a spakjikat, meg a gránitlapot a sírkövesnél. Ahol nagybevásá- roltam, megkérdezték, tényleg tudom-e, hogyan kell nekifog­ni a csoki készítésének. Nyil­ván nem nézték ki belőlem, így Inkább adtak egy oktató DVD-t. Majd Iza nekifogott otthon az első csokoládéjának. Aztán a másodiknak, a tizediknek, a századiknak. Születtek nem túl sikeres édességek és igazán iz­galmas ízű desszertek is.- Egyre inkább megbizonyo­sodtam arról, van jövője a cso­kikészítésnek. Egyrészt mert a csoki finom, sokan szeretik. Másrészt a piac dugig van rossz csokoládékkal. Én jókat akar­tam készíteni, és nem csak ma­gunknak, másoknak is. El­mentem hát tanfolyamok­ra, gyárakba tanulmányút­ra, Brüsszelbe pedig a cso­kiakadémiára. A hatóságoktól engedé­lyeket kaptak a gyártás­ra, a „fentiektől” pedig va­lami különös tehetséget a csokikészítésre, hiszen alig négy esztendő alatt számos díjat zsebeltek be „alkotásaikkal”. Tavaly év végén a tonkabab- bal ízesített pralinéjuk­kal hozták el ai, Azt is megkérdezték, énekeljen-e Elvis a hátsó ülésen A manufaktúrával elért szakmai sikerek nem csak a munkakap­csolatot erősítették Foki Iza és Koncos Zoli között. 2013-ban úgy döntöttek, összeházasodnak, ha már így is, úgy is közös szekeret tolnak, pontosabban közös csokit majszolnak.- A baráti körben azt láttuk, a fi­atalok hihetetlen energiákat és pénzt fektetnek bele az esküvő­be, lakodalomba. Ahol mindenki jól érzi magát, kivéve az ifjú párt. Mi ezt akartuk elkerülni, így el­utaztunk Las Vegasba, hogy ott mondjuk ki az igent, vendégek, család, barátok és tanúk nélkül. Az USA-ban semmi nem lehetet­len, még a rapidházasság sem. Las Vegasban számos házasság- kötő „állomás" létezik, ahol gya­korlatilag várakozás nélkül, azon­nal összeházasodhatnak a je­lentkezők. És ehhez még a kocsi­ból sem kell kiszállni. Izáék egy ilyen házasságkötő kápolnát ke- * restek fel.- Regisztrálás után egy bérelt au­tóval egyszerűen odagűrultunk International Chocolate Awards regionális megméretésén, míg a karamellizált fehér csokis man- góbonbonukkal aranyérmet szereztek. A World Finalban, azaz a világversenyen a mangó beezüstöződött. Bevalljuk, azt se tudjuk, mi az a tonkabab.- Különleges közép-, illetve dél-amerikai fűszer. Nem lehet leragadni a mogyorónál, meg a karamellhél, újabb és még újabb ízeket kell kitaláni. A két győztes édességet egyébként rohammunkával készítettünk. Costa Rica-i tanulmányutunk előtt egy nappal értesültünk ar­ról, hogy megvan a nemzetközi csoki * verseny időpontja, a versenycsokikat pedig legkésőbb illP az indulásunk mg < után 10 napon be­lül lehetett pos­tára adni. Igen vélt -bár az egyik kápolnához, melynek in­kább fülke jellege van. Megkér­dezték, most akarunk-e össze­házasodni. Mondtuk, nem, majd csak délután, mert venni kell még egy ruhát. Mégiscsak esküvő­re készülünk... Arról is faggattak, akarjuk-e, hogy Eivis énekeljen a hátsó ülésen, adjanak-e virágot a gomblyukba. Nem kértük egyi­ket sem - mesél Iza a hazánkban meglehetősen szokatlan szertar­tásról. A menyasszony és a vőle­gény izgatottan gurult be a meg­beszélt időpontban a kápolnához. - Lehúztuk az ablakot, az anya­könyvvezető kihajolt hozzánk a szobájából, hasonlóan a gyorsét­termek autós rendeléséhez. Nem volt tíz perc a szertartás, még gyűrűnk se volt. Azok a percek mégis mindörökre felejthetetle­nek maradnak számunkra - állít­ja az ifjú feleség, aki szerint a csa­tád nem volt elragadtatva a hírtől, hol és hogyan házasodtak össze.- Itthon aztán honosíttatni kel­lett a kinti papírokat, ma már Ma­gyarországon is teljesen „hivata­los" házaspár vagyunk. Zoli pedig úgy érzem, a legjobb ember, akit választhattam magamnak. Izabella es Zoli egy autóban mondtak ki a boldogító igent az időnk. Pánikszerűen nyito- gattam a kamra ajtaját, miből lehetne valami igazán külön­leges desszertet alkotni. Éppen akkortájt készültem el a tonka­babos pralinénkkal, gondoltam, benevezem azt a versenybe. Ta­láltam otthon még mangót is, az mindig van otthon, mert na­gyon kedveljük. Azt felhasznál­va született meg a karamellizált fehér csokis bonbonunk, piely egyébként több átalakuláson ment keresztül, mire megtalál­ta végleges formáját és struktú­ráját - árulja el Iza, aki csokolá­déihoz „rutinszerűen” használ­ja már a legkülönlegesebb hoz­závalókat, például a virágokat. Ibolyaesszenciás csokoládéi, fe- keteribizlis pralinéi után min­denki megnyalja a tíz ujját. . Persze megesik, amikor még Iza is „mellényül”. Nemrégiben kétrétegű vágott bonbont álmo­dott meg, melynek aljában ró- felső részében málnazselé Szárított rózsaszirmot fő­sínben, ezt adta a cso­koládéhoz. szűk térmet az- Csakhogy elfogyott a ró­zsám, így jobb híján damaszku­szi rózsaesszencíát szereztem be, aranyáron. Alig pár cseppet tettem bele a masszába és hát- brutális lett - ingatja fejét a ké­szítő, akinek az első piacra do­bott édessége a Csúcs-Csoki volt, melyet a már elhunyt Erőss Zsolt ihletett.- Ez volt Zolival az első közös csokigyermekünk. Hegymászó­boltokba szállítottuk a tömény, mogyorós-mézes, mazsolás-cso- kikrémes desszertünket. De va­lahogy nem sikerült megtalálni a helyét ennek a csokiszeletünk­nek, ma már végleg elengedtük, csak egy helyen kapható. Izabella mostanság yuzuval kísérletezik, egy Kelet-Ázsiából származó citrusfélével, melyet japáncitromként ’ismernek. íze a grapefruitéhoz hasonló, csak körülbelül százszor intenzívebb annál.- Azt hiszem, a csokimban ez tökéletesen megállná a helyét - vélekedik Iza, aki a jövőben táb­lás csokoládékat szeretne készí­teni, minél többfélét. A héten pél­dául pisztáciával, málnával dúsí­totta a kiváló minőségű ét- és tej­csokikat.- Folyamatosan kísérlete­zünk. Okulunk saját hibáink­ból, tanulunk másoktól, gyárak­tól lessük el az apró fortélyokat. Az elismerések pedig mindig lendületet adnak munkánk foly­tatásához, bizonyosságot, hogy jó úton járunk. Kár, hogy papír­alapon nem kaptuk meg a világ második legjobb csokijáért járó díjat, pedig Isten bizony, beke­retezném és kiraknám a műhe­lyem falára. Bár... így is megün­nepeltük az elismerést, méghoz­zá Párizsban, ahová tanulmány­utat szerveztünk magunknak a világ egyik legnagyobb csokiki­állítására. Jó ez a munka, ugye? Kreativitás, utazás, gasztronó­miai élvezetek... azt hiszem, he­lyünkön vagyunk.

Next

/
Oldalképek
Tartalom