Somogyi Hírlap, 2016. január (27. évfolyam, 1-25. szám)
2016-01-18 / 14. szám
2016. JANUÁR 18., HÉTFŐ Folyamatosan növekszik az összetartozásukat hivatalosan is kifejezni akarók száma Somogybán Boldogító igen, csak lepapírozva juk tenni. Ők családi összefogással állják a költségeket, akadnak ifjak, akik hosszabb távon akarják csak kifizetni az esküvő árát: egyre többen hitelt vesznek fel a nagy eseményre.- Legalább két évig minden hónapban egyszer eszünkbe jut majd - kajánkodott Seregi Sára. - A szüléink a közeli rokonok részét állják, a barátok mulatozását nekünk kell fizetnünk. S mivel sok ismerőst meg akarunk hívni, így egymillió forintnyi hitelt fel kell vennünk. Három év alatt nagyjából havi harmincezer forintot kell visszafizetnünk. A fővárosban terjedő másik verzió, miszerint a násznépet egy pohár pezsgővel, s némi [ kiporciózott harapnivalóval I várják, és mindenki fizeti a [ saját fogyasztását, cserében I viszont nincs, vagy csak jelképes az ajándék, és nem vár senki borítékot a menyasz- ■ :'y szonytáncnál Somogybán nem divat. - Hallgathatnám az ismerősöket halálomig, ha egy ilyen lagziba hívnám őket - mondta Gallai Csabáné. - Az esküvő hagyományosan vendéglátás, szerintem vidéken ez mindig így is marad. Vas A. 1 Megadják a módját: egyre több | a hagyományos eskövő, és divat I a köves kísérőgyűrű is Lakodalom vendégenként tízezer forintból; a szolgáltatók összedolgoznak Szabó Tünde, az esküvőkiállítás szervezője szerint a fiataloknál az esküvővel kapcsolatos tennivalók között első helyen a helyszín lefoglalása áll. de a zenekar, a vőfély, a lányoknak a ruha is központi kérdés. Utóbbinál a bérlés a gyakoribb, de divatba jött az első bérlés: az igény szerint megvarrt ruha az esemény után visszakerül a szalonba a kölcsönözhetők közé. A helyszínek közül ma a természetes környezet dívik, a parkos helyeket keresik, ahol szállás is adódik.- Egy esküvő 80 fő felett már nagynak számit - állította Szabó Tünde fejenként tízezer forinttal számolva már komoly rendezvényt lehet szervezni étellel, itallal, fotóssal. Az időpontok kitolódtak az elmúlt években, korábban május és szép tember közé szervezték a házasság- kötéseket, mostanában az október és a november is igen kedvelt. A költségeket növeli, hogy ismét divatba jött a köves kísérőgyűrű, a szervezésnél viszont könnyebbséget jelenthet, hogy egyre gyakoribb, hogy a szolgáltatók összedolgoznak. s a meghívóktól egyfajta tematika, stílus alapján épül fel az esemény. ► Folytatás az 1. oldalról KAPOSVÁR - Ha két ember szereti egymást, miért ne házasodnának össze? - mondta Gallai Csabáné. - Tudom, ma már sokan megelégszenek az összeköltözéssel, de ha jön a gyerek, akkor mit mondanak neki, apa kije anyának? Lánya hasonlóképpen gondolkodott, s az őszre, esetleg jövő tavaszra tervezi az esküvőjüket párjával. Aki igazoltan maradt távol a rendezvénytől, dolgoznia kellett, ám nem lennénk meglepődve, ha ezúttal ezt kevéssé bánta volna...- A házasság az összetartozás jelképe - magyarázta Gallai Edit -, s bevallom, nekem nemcsak a személyes része fontos, legalább annyira érdekel, hogy a külvilág, a rokonaim, ismerőseim mit mondanak. Hagyományos esküvőt szeretnék, lánykéréssel, polgári és egyházi szertartással, lakodalmat valami szép helyen, s éjszakába nyúlóan. A lagziból azonnal nászúira indulunk majd. Szép, kerek történet, s ahogy körülnéztünk, az ára is hasonlóan kerekedik majd, bőven hét- számjegyű lesz a végösszeg. Főleg, ha nem állnak neki időben a szervezésnek, mert a szakemberek szerint a házasulandók többsége egy évre előre tervez, s a legjobb helyszíneket, időpontokat, zenekarokat hamar elviszik.- Nagyjából mi is megterveztünk már mindent - ismerte el Horváth Eszter is, aki szintén édesanyjával nézelődött. - El sem tudnám képzelni, hogy ne legyen esküvőnk, szerintem minden lánynak gyerekkori vágya, hogy hófehér ruhában férjhez menjen. Nem ez az elsődleges szempont, egyszerűen úgy természetes, ha az ember hivatalosan is összeköti az életét azzal, akit szeret. Eszter helyszínt már választott, s a vendégkör is letisztult már: százötven szempár előtt mondja majd ki a boldogító igent Hajmáson. Dávid Katalin és Tóth Tamás viszont családi körben fogadnak hűséget So- mogysárdon.-Nem a hogyan fontos, sokkal inkább az esemény - állította Katalin. - Tényleg csak a legszűkebb famíliát hívjuk meg, az ismerősök úgyis tudják, hogy régóta együtt vagyunk, nekik ebben nem is lesz változás. De az ösz- szetartozásunkat hivatalossá akarGyűjtőszenvedély: már száztizenegy lámpát kutatott fel Urbán László Keres-kutat, és természetesen mindig belebotlik egy-egy szép darabba KAPOSFŐ Különös gyűjtőszenvedélynek hódol egy kaposfői férfi. Szerte az országban járja az ócskapiacokat, felkeresi a régiségkereskedőket, hogy régi lámpákat vásároljon. Útjaira a párja is elkíséri, aki Osztozik a hobbijában.- Csak úgy megtetszett az első, nem tudok magyarázatot adni arra, hogy miért éppen lámpa - mondta Urbán László. - Mindig olyanba botlom, amelyikből hiányzik valami, búra vagy cilinder, esetleg más alkatrész. Magam újítom fel, de miközben beszerzem a hiányzó részt hozzá, mindig találok egy újabb lámpát. A piacon meglepően olcsón is lehet kapni, de ha ért hozzá az eladó, nem adja olcsón... Már az 1850-es évektől készültek hasonló lámpák, de a múlt század fordulóján vált belőle tömegcikk. Öntöttvas, alumínium, porcelán lámpák sorakoznak Urbán László gyűjteményében. A legszebb darabokat otthon akasztja fel, soknak azonban nem jut hely, általában dobozolva tárolja ezeket. Egy szobát megtöltöttek mára lámpákkal, amelyből száztizenegyet számolt össze. Egy kiállítást is rendeztek már. A rokkantnyugdíjas férfi korábban az önkormányzatnál dolgozott, és a Kaposfői Hagyományőrző Egyesület elnöke. Ő gondozza a tájház épületét. A hajdan németek és magyarok lakta település emlékeiből egy sváb szobát is összeállítottak. Itt 1942-ből, vagy korábbról való tárgyi emlékeket gyűjtöttek össze. Akkor még Szomajomnak hívták a falut. A helyi református magyarok tárgyi emlékeit viszont már nehezebben kutatják fel, pedig ebből is egy szobát akarnak összehozni. Kevés holmi maradt meg a mának, ugyanis a második világháborúban sokáig állt itt a front, kitelepítették a lakókat, a berendezések nagy része és a bútorok megsemmisültek. K. G. Egy tál Fónai Imre imre.fonai@mediaworks.hu S zeptember óta minden vasárnap jól lehet lakni a siófoki Újpiac téren azoknak, akiknek máskülönben nem telne a jól- lakásra. „Egy tál - adnál?” - kérdi a perselyfelirat közel negyven helyen. A modern nyugati társadalmak utóbbi harminc évében soha nem volt ennyire nagy a szakadék a társadalom leggazdagabb és legszegényebb rétegei között, áll egy OECD-felmérésben. A szervezet szerint a leggazdagabb 10 százalék kezében van a javak 50 százaléka, az alsó 40 százalék alig három százalékkal részesedik a jövedelmekből. „A gazdag egyre gazdagabb, a szegény egyre szegényebb, mert nem a munka, hanem az öröklött vagyon az érvényesülés záloga” - állapította meg szakmabelijei körében nagy visszhangot keltett könyvében egy francia közgazdász, Thomas Piketty. - Feloldhatatlan egyenlőtlenségekhez is vezethet, ha az emberek tulajdonában lévő tőke hozama (haszon, bérleti díj, kamat, osztalék, jogdíj stb.) huzamosabb ideig gyorsabban nő, mint a jövedelmek, a gazdaság egésze. A felhalmozott vagyonnal rendelkező tehát gyorsabban gyarapodik, mint aki csak a bérből él és egyre nő közöttük a szakadék”. Csak az fog számítani megint, hogy ki milyen családba született? - teszi fel a kérdést a sztárközgazdász, megállapítva: miután a folyamat a kapitalizmus lényegéből fakad, beavatkozás nélkül nem végződhet „happy enddel”, ezért ő a globális, progresszív vagyonadó bevezetését javasolja. Egy tál: ez is egyfajta beavatkozás, csak éppen alulról. Lásd még: a siófoki perselyes helyek közül a patikákban, a kocsmákban a legnagyobb az adakozó kedv... Felülről csak a csend; se garantált alapjövedelem, se vagyonadó, az előbbit a baloldal se meri egyelőre fölvállalni, az utóbbi meg aztán végképp senkinek se érdeke, legalábbis döntéshozói szinten. Avagy Moldova György szavaival: „Nem hiszek abban, hogy a szegények érdekeit milliárdosok képviseljék; a jóllakott nem barátja az éhesnek”. „A gazdag egyre gazdagabb, a szegény egyre szegényebb, mert nem a munka az érvényesülés záloga” A doni katasztrófa áldozataira emlékeztek KAPOSVÁR - A szörnyű tragédia emléke több mint hetven éve foglalkoztatja a magyar társadalmat - mondta vasárnap délelőtt Kaposváron a Hősök temploma előtti téren az 1943-as doni áttörés évfordulójára emlékező beszédében Borhi Zsombor, a megyeszékhely alpolgármestere. -A Don-kanyarban és a visz- szavonulás során életüket vesztett magyar katonákért évtizedekig csak a legszűkebb családi környezetben és a legnagyobb titokban ejthettek könnyeket, a csendben elmormolt ima nyújthatott lelki vigaszt a sok tízezer magyar családnak, akiknek valamelyik hozzátartozója nyugodott jelzett vagy jeltelen sírokban Oroszország, az egykori Szovjetunió területén. Kaposváron hagyománnyá vált, hogy a Mártírok és Hősök Közalapítvány évek óta megemlékezést szervez. Az idén közel kétszázan gyűltek össze a templom előtt Rajkai István plébános gyászmiséjét követően, hogy megemlékezzenek a nagyjából 120 ezer magyar áldozatra, köztük a tizedik kaposvári könnyűhadosztály, az egykori rosseb bakák utódaira: a 13,5 ezer somogyi katonából hétezren sohasem tértek haza... Emléküket a Jókai-ligetben Fuisz György 1993-ban emelt, s onnan tavaly nyáron áttelepített alkotása őrzi. A. V. Csaknem kétszázan emlékeztek a Don-kanyarban elesettekre
