Somogyi Hírlap, 2016. január (27. évfolyam, 1-25. szám)
2016-01-15 / 12. szám
2016. JANUÁR 15., PÉNTEK KITEKINTŐ .15 A Bogardus-skála szerint leginkább nyugati szomszédainkkal vagyunk toleránsak Az osztrákokkal házasodnánk vagy szívesen barátkoznánk Történelmi traumáink; adatok mai vélemények tükrében címmel terjedelmes tanulmányt tett közzé a közelmúltban három főiskolai oktató, Bordás Sándor, Kontó Gizella és Ujma Péter. A több mint ezer honfitársunk, határon kívüli magyarok és szomszédos országokban élők körében végzett kutatás anyagából ezúttal a magyarok különböző népcsoportokkal szembeni előítéletéről, közelségéről és távolságtartásáról szóló részt ismertetjük. Árpási Zoltán szerk.bekes@mediaworks.hu MAGYARORSZÁG A kutatók - zömében polgármester, pap, tanár, orvos, vállalkozó megkérdezésével - azt vizsgálták, hogyan viszonyulnak honfitársaink, a velünk vagy közelünkben élő népcsoportokhoz, illetve népekhez: az osztrákokhoz, szlovákokhoz, románokhoz, szerbekhez és romákhoz. A társadalmi távolságtartás módszerét E. S. Bogardus dolgozta ki, aki a válaszadóitól megkérdezte, hogy a különböző etnikai és nemzeti csoportok tagjait egy 1-7-es skála (lásd keretes írásunkat) mely fokozatain fogadnák el. A kutatók ezt a skálát vették át, és alkalmazták a felmérés során. Minél magasabb fokozatot jelöltek meg a megkérdezettek, annál nagyobbnak tekinthető a másik népcsoport elfogadottsága, hiszen a házasságra lépés, a barátság vagy a szomszédság az elfogadottság legfőbb fokmérői. A nemzetek közötti előítéletet mérő Bogardus-skála alapján a magyarok leginkább az osztrákokkal toleránsak (5,9), és legkevésbé a romákkal (4,0). Az 1-7-es skálán, ahol - mint említettük - a magasabb érték a másik népcsoport elfogadását, az alacsony pedig az intoleranciát jelenti, az átlagok sorrendje a több mint ezer válasz alapján a következő: osztrákok (5,9), szlovákok (5,3), románok (4,8), szerbek (4,8), romák (4,0). Az általános adatok mögé bújva érdemes kissé elmélyednünk a részletekben, és megnézni, hogyan viszonyulnak a megkérdezettek az egyes népcsoportokhoz illetve népekhez. Alábbiakban az első három helyen megjelölt skálaértéket tüntetjük fel. Ami az osztrákokhoz való viszonyt illeti, honfitársaink szívesen házasodnának velük, a megkérdezettek 41,0 százaléka nyilatkozott így; 33,5%-uk a barátságra voksolt, 11,2%-uk pedig elfogadná őket szomszédnak. A szlovákok tekintetében a nyilatkozók inkább a barátságot szorgalmaznák (36,2%), de 21,9%-uk kész lenne házasságra lépni velük, 13,3%-uk pedig elfogadná őket szomszédnak, és ugyanennyien szívesen látná őket turistaként az országban. Némileg más a helyzet a románok esetében, 28,3%-uk szintén a barátságot jelölte meg első helyen, 19,2% szerint jöhetnének turistaként, 17,2% pedig házasságot kötne velük. A szerbek vonatkozásában az arányok a következők: barátságot kötne velük a megkérdezettek 28,8 százaléka, szívesen látná őket turistaként 22,9 százalék, s házasodna velük 16,9 százalék. Á romákhoz való viszony esetében meglehetősen nagy a szóródás. A legtöbben (23,9%) egy A felméréshez kidolgozott kérdőív fokozatai 7 - akár házasságot is kötnék 3 - turistaként elfogadnám havele zám földjére 6 - jó barátom lehetne, és bemu2 - jobb volna, ha nem élne abtatnám a baráti körömnek ban az országban, ahol én 5 - elfogadnám szomszédnak 1 - nem engedném De az or4 - elfogadnám munkatársnak L____________________________ szágba ____________________________* esetleges barátságra szavaztak, 15,6% azonban úgy véli, hogy jobb volna, ha nem élnének abban az országban, ahol mi, végül 14,8 százalék kész lenne turistaként elfogadni őket. Miután a felmérés során csak egy kérdést lehetett válaszként megjelölni, így megközelítőleg elfogadható szimpátia-sorrendet a rokonszenvet leginkább befolyásoló 5-7 pontok (akár házasságot is kötnék vele, jó barátom lehetne, és bemutatnám a baráti körömnek, elfogadnám szomszédnak) együttes százalékarányával határozhatjuk meg. Ezek szerint a válaszadók 85,7 százaléka kötne házasságot, vagy barátságot osztrákokkal, illetve fogadná el őket szomszédnak. A megkérdezettek 71,4 százaléka vélekedett így a szlovákokról, 59,8 százaléka a románokról, 57 százaléka a szerbekről, és mindössze 41,4 százaléka a romákról. Ez a sorrend egybe esik a bevezetőben említett - a Bogardus-skála alapján felállított - sorrenddel. Hogy a felmérés adatai menynyire találkoznak személyes benyomásainkkal, az más kérdés, de nagy valószínűséggel közel állnak a valósághoz. A diáklány a vadtevegelést is kipróbálta Afrikában A marokkói herceg előtt lovagolhatott Pető Vanda, lovasakrobata I ♦ í i Vanda összebarátkozott f a sivatagi tevékkel is, I lova hátán (kis képünkön) pedig lenyűgözte a marokkóiakat MAROKKO Találkozott a marokkói herceggel és a világ egyik leghíresebb lovasával is a nagyrévi Pető Vanda. Az ifjú hölgy mint lovasakrobata utazhatott ki az észak-afrikai országba.- Mióta hazajöttem Marokkóból, a Fa- cebookon már több helyi férfi tett nekem házassági ajánlatot - neveti el magát a Pető Vanda, amikor afrikai élményeiről kérdezzük. Olvasóink mint különleges képességű lovasakrobatával ismerhették meg Vandát pár évvel ezelőtt. Az akkor még csak tizenegy esztendős diáklány Gyémánt nevű lova azért teljesítette a kislány minden kívánságát, mert közös nyelvet beszéltek. Cikkünk megjelenése után sok minden történt Vandával, akit most is idős nagyszülei nevelnek egy kis falucskában.- Miután több százan olvasták az interneten is megjelenő néplapos írást, elhívtak Egerbe egy bemutatóra. Ott ismerkedtem meg egy hagyományőrző lovas csapattal. Szerencsésnek mondhatom magam emiatt. A csoport vezetőjének, Egri Sándornak nagyon tetszett a lovammal közös produkciónk, úgy búcsúztunk el egymástól, hogy egyszer még biztosan fogunk találkozni valahol - meséli a ma már a középiskola első évfolyamában tanuló lány. Vandának éppen egy évet kellett várni arra, hogy újraösszefussonaz ismerősökkel, amikor meghívták őt Kazahsztánba, Almatyba, most pedig Marokkóba, El Jadidába.- Egy lovas bemutatón vett részt magyar csapatunk. Kilenc lovat utaztattunk ki Marokkóba, hogy egy látványos csikós bemutatót tartsunk, de megismerkedhettek a kintiek a puszta ötössel is. Rengetegen voltak kíváncsiak a fellépésünkre és az utána következő díjugrató bajnokságra. Még a marokkói herceg is részt vett az eseményen, aki egyáltalán nem volt fiatal, de még jóképű sem - jegyzi meg Vanda, hozzátéve, lenyűgözte a király testvérét az előadásuk, olyannyira, hogy külön gratulált is a magyaroknak.- Hatalmas kísérettel érkezett, megközelíteni sem nagyon lehetett őt. Már az nagy megtiszteltetés volt részéről, hogy elsétált a standunk előtt - jegyzi meg a diáklány, aki egyébként éppen ennek a standnak volt a háziasszonya. Az ő feladata volt vendégek fogadása, a díszítés, a magyar lovas kultúráról való beszélgetés, természetesen angolul.- Végre találkozhattam nagy példaképemmel, a francia lovassal, Lorenzóval, akit világszerte csak „repülő franciának” neveznek, mert lovaival szinte szárnyal. Jó barátok lettünk, sokat beszélgettünk, egy helyen ettünk-ittunk. Együtt kóstoltuk a tintahalakat, amiket tojásnak hittünk, a rákot, a kuszkuszt és a csicseriborsó-levest. Kérdésünkre, hogy volt-e alkalma sokat lovagolni odakint, Vanda azt válaszolja, a lóhát helyett a tevehátat választotta, kipróbálta ugyanis a vadtevegelést, ami hasonlóan izgalmas kihívás volt, mintha egy betöretlen paripa hátára ült volna.- Megbeszéltem vele, hogy viselkedjen rendesen, ha felülök rá. Flakonomból meg is itattam, erre ő fogaival kikapta kezemből az üveget és kiitta az egész vizet. Utána viszont már nem volt vele gond. Vanda elárulja, legféltettebb kincsét, Gyémántot nemrégen eladták az őt nevelő idős nagyszülei, akik sem fizikailag, sem pedig anyagilag nem bírták ellátni a lovat. Maradt tehát az álom: ha egyszer megnő Vanda, és lesz önálló keresete, vesz magának egy lovat, aki a társa és a barátja is lesz egyben... Joó Zsuzsa
