Somogyi Hírlap, 2016. január (27. évfolyam, 1-25. szám)
2016-01-13 / 10. szám
2016. JANUAR 13., SZERDA SPORT 11 Hajdú B. István: csalódott lennék, ha nem szereznénk pontot az Eb-n Hosszú távra szóló örömforrás „Nem úgy kell pályára lépni az Eb-n, hogy úgyis kiesünk” Hajdú B. István a legkedveltebb magyar sportriporterek közé tartozik, és munkásságát nemrég Prima Primissima-díj- jal is elismerték. Finta Márk finta.mark@gmail.com- Amikor kezdő sportriporter volt, mikorra saccolta, hogy a magyar labdarúgó-válogatott mérkőzéseiről egy világversenyen fog közvetíteni?- 1990-ben jelentkeztem egy sportriporter-stúdióba, melyet 1991-ben fejeztem be. Három világbajnokságon zsinórban kint voltunk 1978-tól kezdve, és nagy csalódás volt, hogy az 1990-esre nem sikerült kijutni. Akkor úgy gondoltam,, hogy előbb-utóbb csak kijutunk egy Eb-re vagy vb-re. Az 1998-as pótselejtezőbeli vereség után - ami szerintem eredményben nyilván a mélypontot jelentette - azt gondoltam, hogy ez soká lesz. Most, amikor felemelték az Eb létszámát, akkor azt gondoltam, hogy a soron következő egy-két Euró- pa-bajnokságra - ahová az európai országok fele kijut - be tudunk majd csusszanni. Szerencsére sikerült rögtön az elsőre becsusszanni.- Mit jelenthet ez a magyar foci szempontjából?- Ez egy hosszú távú örömforrás lehet. Pillanatnyilag nyilvánvalóan mindenki örül annak, hogy eljutottunk a franciaországi kontinensviadalra, minden játékos meg akarja mutatni, hogy helye van az Eb-csa- patban, és meg akarják mutatni azt is, hogy helyük van olyan európai csapatokban, ahol az elkövetkező négy-öt év alatt meg-, alapozzák a saját jövőjüket. Rendkívül sok gyerek kezdhet el futballozni, javulnak a körülmények, több a füves, műfüves pálya. Ott lesz a példa, hogy Dzsudzsák Balázs, a csapatkapitány egy nyírségi faluból, Nyír- lúgosból kijutott egy világversenyre. Ez nagyon sokat jelenthet. Ezenkívül ezeket a gyerekeket sokkal jobb, magasabb szinten, korszerű módszerekkel lehet képezni. Németh Krisztián és Priskin Tamás a jelenleginél sokkal jobb labdarúgók nem lesznek, ezt lássuk be, hiába vannak pályafutásuk csúcsán, a legjobb korban. De itt van, amit Németh Krisztián mondott: kiment Liverpoolba, és állandóan megsérült. Ez nyilván a magyar képzési rendszer hibájára is rávilágít, hogy egy kor- osztályos világbajnokságon villogó 18-19 éves szervezet nincs felkészítve arra, hogy a Premier League-ben játsszon akár egy meccset is. Jó lenne, ha a következő 15-16 évesekkel nem így történne, és az is, ha itthon fejlődhetnének. Szeretném, ha nem az lenne a jövő útja, hogy 14-15 éves gyerekeket visznek el európai klubokhoz, akadémiákra, ahol vagy bejön nekik az élet, vagy nem.- Egervári Sándor, a válogatott korábbi szövetségi kapitánya a Diósgyőr edzője lett. Segítője, Pisont István a sajtóban úgy nyilatkozott, Egervárival is meglett volna a továbbjutás az Eb-re...- Azt, hogy kivel mi lett volna meg, nem tudjuk eldönteni. Mondhatnám, hogy ha én vagyok Kemény Dénes helyett, ezzel a vízilabda-válogatottal én is olimpiai bajnok vagyok. Nem így van. Dárdai Pál edzői nagyságát ki kell ebből az egészből emelni. Ő ugyanis egy idegen közegben - bár számára otthoniban - előbb benntartott egy Bundesliga-csapatot, majd két poszton megerősítve, félidőben a dobogóra vezérelte. Plusz, felépített egy romokban álló magyar válogatottat olyan szintre, hogy a kijutás küszöbére ért. Sőt, abban sem vagyok biztos, hogy ha Dárdai nem maradt volna arra a négy mérkőzésre, nem jutunk ki csont nélkül az Eb-re. Ezt viszont már nem tudjuk meg. Inkább az az érdekes - és erre nagyon kíváncsi vagyok Egervári Sándor munkásságát illetően -, hogy azok az edzők, akik a magyar válogatott szövetségi kapitányai voltak, utána egyszerűen nem találtak vissza a magyar futballba. Várhidi Péter azóta rég edzősködött (nemrégiben nevezték ki az NB III- as Tatabánya sportigazgatójának - a szerk.), Csank János legjobb korszakai szövetségi kapitánysága előtt voltak, Gellei Imre felnőtt szinten különösebb eredményt azóta nem tudott elérni.- A norvég-magyar meccs után az északiak szövetségi kapitánya azt nyilatkozta, a magyarok „gusztustalanul" játszottak. Egy sportkommentátor, hogyan emelkedik felül egy ilyen beszóláson?- Ott voltam a norvégok sajtótájékoztatóján az első mérkőzés után, de ezt a jelzőt nem hallottam. Lehet, hogy máshol, más körülmények között mondta ezt. Én mindig, amikor valaki az ellenfél játékát bírálja, csak azt tudom mondani, hogy ha ilyen gyengék, tessék őket megverni. Ráadásul az egész nem is igaz. A magyar válogatott egyáltalán nem játszott gusztustalanul. Bármit is mondott a norvég kapitány, én azt gondolom, ezen a két mérkőzésen sokkal jobban alulmaradt a magyar kapitánnyal szemben, mint a pályán a játékosai a magyar válogatottal szemben, pedig ott is kettős magyar győzelem volt.- Mivel lenne elégedett a magyar válogatottól a franciaországi Eb-n?- A magyar válogatott játsz- szon jól! Csalódott lennék, ha a csapat nem szerezne pontot, mert úgy érzem, hogy ez a gárda képes erre. Ha tisztes játékkal kiesik, nyilván benne van a pakliban. Azt gondolom, ha nem is realitást, de mint kitűzött célt meg lehet jelölni a csoportból való továbbjutást. Nem úgy kell pályára lépni, hogy úgyis kiesünk - a hat csoportból még a négy legjobb harmadik is továbbjut. Legyünk ott, mutassuk meg, hogy mi hogyan tudunk futballozni, aztán meglátjuk, ez mire lesz elég - mert a három másik csoportellenfél is erre készül. A magyar hegymászó újra a világ legveszélyesebb csúcsára készül Elindul a K2-re Suhajda Szilárd Idén nyáron ismét visszatér Pakisztánba és újra megkísérli a K2 megmászását Suhajda Szilárd. Tavaly csak ő és társa, az erdélyi Varga Csaba jutott fel és töltött két éjszakát a világ legveszélyesebb csúcsának hármas táborában, azaz 7400 méter magasságban. Az állandó lavinák, a zorddá és kiszámíthatatlanná vált időjárás kényszerítette őket a visszafordulásra, de teljesítményüket így is tízezrek ismerték el. Papp Gábor gabor2.papp@mediaworks.hu K2 - Még haza sem tértem Pakisztánból, amikor már biztos voltam abban, hogy szeretnék visszatérni a K2-re, hogy elérjem annak 8611 méteres csúcsát - nyilatkozta lapunknak Suhajda Szilárd. Mint megtudtuk, a hegymászó tavaly pár hét regenerálódás után visszatért a hétköznapi edzésrendhez és újra tréningezni kezdett.- Egy olyan felkészülési folyamatról van szó, ami június közepéig, a tervezett expedícióig tart - ecsetelte Suhajda Szilárd. - A csúcsmászásra természetesen leginkább hegymászással lehet készülni, de a mindennapos edzés, a sok terepfutás, a kerékpározás, az úszás is fontos. Emellett az elmúlt hónapokban sok időt töltöttem sziklamászással. Elsősorban Magyarországon, de az Alpokban is jártam több alkalommal. Ősszel háromezer méter feletti csúcsokon mozogtunk, míg január legvégén Klein Dáviddal készülünk a Magas-Tátrába, ahol egy-két technikailag igen komplikált útvonalat szeretnénk teljesíteni, .utána pedig jeget mászunk majd. A jégmászás egyébként telente az egyik leginkább várt tevékenység a hobbi kedvelői körében, ilyenkor egyebek mellett megfagyott vízeséseken kell felkapaszkodni, ami elképesztő látványt nyújt. A kettős ezután megy tovább a francia és a svájci Alpokba, ahol klasszikus és nehéz útvonalakon négyezer méter feletti csúcsokat szeretnének végigmászni.- Rendkívül izgulok és nagyon várom, mert komoly kihívásokat tűztünk ki magunk elé - fogalmazott Suhajda Szilárd. Mint azt kérdésünkre megerősítette, ha magasságban nem is, de technikai nehézségekben világszintű útvonalak találhatók mind a Magas-Tátrában, mind az Alpokban. Ezúttal a magasság nem számít extrémnek, ám a csúcsokra feljutó útvonalak közül rendkívül nehezeket választottak, melyek kifejezetten hegymászót próbáló feladatok.- Amikor csak lehetőségem akad, a hegyekbe utazom mászótársaimmal, sőt, a kedvesemmel is több alkalommal voltunk sziklát mászni az elmúlt időszakban - folytatta a felkészüléssel kapcsolatos gondolatait Suhajda Szilárd. - A hazai középhegységek is jó edzőterepet jelentenek. Viszonylag sok időt töltök Esztergom környékén, a Pilisben. Itt a sziklamászás mellett elsősorban sokat futok. Szilárd felvetésünkre elárulta, hogy a párja régebben is mászott, de mióta ismerik egymást, kétségtelenül többet hódol ennek a tevékenységnek. Szilárd a K2-re való visz- szatérést júniusra tervezi, de előtte még akklimatizálódás és felkészülés gyanánt szeretne feljutni a kaukázusi Elbruszra, ami tulajdonképpen Európa legmagasabb hegye. Nyugati csúcsának magassága 5642 méter. A hegymászó egyébként már a lehetséges támogatókkal és a potenciális pakisztáni segítőkkel is megkezdte az egyeztetést. A csapat még nem körvonalazódott, Szilárd azonban azt tervezi, hogy amint a megfelelő anyagi háttér összeáll, Magyarországról akár egyedül is elindul a K2 felé, hiszen ott, az alaptáborban már köny- nyen összefoghat másokkal a csúcssiker érdekében.
