Somogyi Hírlap, 2015. december (26. évfolyam, 281-305. szám)

2015-12-29 / 303. szám

2015. DECEMBER 29., KEDD FÓKUSZ H Az eljegyzés a császári párt is még közelebb hozza egymáshoz. Sisi átöleli Ferenc Józsefet és sze­relmet vall neki: „Úgy, de úgy szeretlek!” Az uralkodó egészen elérzékenyült: „Na nem, tény­leg? Ezt is régen hallottam már.” Mária Valéria ezt követően át­ment a tanulószobában várako­zó Ferenc Szalvátorhoz és odaad­ta neki a kezét. Az eljegyzés meg­történt. Mária Valéria ekkor ma­gához kérette Sisit, aki levetette a november közepén elhunyt ap­ja halála miatt viselt gyászt, s vi­lágos ruhában jelent meg. Fiata­losan ragyogó volt és szépséges. Lányáról készített pasztellképet ajándékozott Ferencnek, s ma­gához ölelte a fiatal vőlegényt: „Nagyon szeretlek! Tedd boldog­gá az én Valériámat!" A kölcsö­nös köszöntéseket követően, es­te nyolc után átmentek Rudolf­hoz, aki nagy szeretettel köszön­tötte leendő sógorát. Sisi másnap a jegyespárral vo­natra szállt, hogy Münchenben élő édesanyjának - akit apja ha­lála óta nem látott - bemutas­sa a vőlegényt. A vonaton a csá­szárné azt mondta a vőlegény­nek, hogy a továbbiakban ne felségezze őt, hanem tegezze és szólítsd mamának. Ferencnek azonban sehogy se állt rá a szá­ja, minden mondatát úgy fogal­mazta, hogy ne kelljen megszó­lítani leendő anyósát. Sisi meg­unva a körülményeskedést, rá­szólt: „Most már mondjál vala­mit, amiben a te előfordul!” Haláláig gyászruhában Alig egy hónappal később, 1889. január 30-án Sisi boldog­ságának örökre vége szakadt - fia, Rudolf trónörökös Mayer- lingben öngyilkos lett. Ettől kezdve a császárné nem talál­ta a helyét, ha csak tehette, még többet utazott. A császári palo­ta, a bécsi Hofburg állandóan rá emlékeztette. „Itt nemcsak érzi az ember, itt naponta emlékez­tetik, szinte mindig újra látja, mi történt, s a terhet nem lehet lerázni. Sokszor az az érzésem, mintha Rudolf az én hitemet lőt­te volna le” - jelenti ki lányának. Sisi a gyászruhát, amit a mayerlingi tragédia után ma­gára öltött, haláláig nem vette le. Csak egyszer öltözött át pár percre világos ruhába, 1889 ka­rácsonyán, Miramarban, Mária Valériát és Ferencet köszöntse - sírva, forró ölelések között - el­jegyzésük évfordulóján. Azon a decemberen karácsonyfát sem állítottak, az ajándék és a szü­letésnapi ünnepség is elmaradt. A következő két karácsonyt Si­si Ferenc Józseffel kettesben töl­tötte, Mária Valériával és gyer­mekeivel leginkább ünnepek után találkozott. A következő év­től kezdve aztán - ahogy közele­dett a tél -, betegségére hivatkoz­va útra kelt; délre utazott. 1893- ban például Madeirára, ott kap­ja meg a császár karácsonyra írt levelét: „Hű szeretettel kívánok szerencsét és az ég áldását, ké­rem további jóságodat és elnézé­sedet. A szerencse tulajdonkép­pen helytelen kifejezés, elég né­mi nyugalom, jó egyetértés és és kevesebb boldogtalanság, mint eddig.” De hamarosan még en­nek a kevesebb boldogtalanság­nak is vége szakad, mert 1898. szeptember 10-én Genfben egy anarchista meggyilkolja. Talán kevesen tudják, hogy Er­zsébet királyné karácsonykor született. Miksa, bajor herceg ne­gyedik gyermekeként, 1837. de­cember 25-én látta meg a napvi­lágot a possenhofeni kastélyban. Különös égi jelnek tekintik kará­csonyi érkezését, továbbá, hogy a nap vasárnapra esett, s hogy foggal jött a világra. Utóbbi állí­tólag Napóleon esetében is így volt. A kicsit másnap nagynén­je, Erzsébet, porosz királyné tar­totta keresztvíz alá, s az Erzsébet Amália Eugénia nevet kapta, de a család születésétől fogva Sisi- nek, vagy Sissynek becézte, amit később - ahogy ismertté vált - a fél világ átvett. így tehát a Wit- telsbach-lány - a későbbi Erzsé­bet királyné - születésnapját ka­rácsonykor tartotta. Hogy milye­nek is voltak Sisi karácsonyai, annak jártunk utána elsősorban Gróf Corti Egon Casar Erzsébet című könyve és Erzsébet király­né „magyar gyermeke”, a Budán született Mária Valéria főherceg­nő naplója alapján. Árpási Zoltán szerk.bekes@mediaworks.hu ELÖLJÁRÓBAN szögezzük le, kevés boldog karácsonya volt Sisinek. A legtöbb talán gyerekkorában, a Wetterstein-hegység s a Zugs- pitze ormai alatti meleg csalá­di fészekben. Boldogtalanságá­nak alighanem három oka le­hetett. Az egyik, hogy Sisi apja természetét örökölte, aki sehol nem érezte igazán otthon ma­gát. A másik ok, hogy soha nem tudott beleilleszkedni az udvar merev világába. Még csak szó volt az eljegyzésről, amikor Si­si már kétségbe esve jelentet­te ki nevelőnőjének: „Igen, sze­retem a császárt! Csak ne len­ne császár!” Végül a harmadik ok, valószínű a legerősebb: Fe­renc József anyja, Zsófia főher­cegnő, erőszakos, természete, Erzsébet önállóságának soroza­tos csorbítása. Gödöllő nagy szerelem volt lu lakói fáklyás felvonulással és szerenáddal köszöntötték. Karácsonykor aztán Erzsébet viszonozta a szeretetet, meg­ajándékozta a kastély alkalma­zottait és a vadászatok segítőit. Mária Valéria pedig édességet és pénzt osztogatott a szegény gyerekeknek. Az 1887. évi karácsony elég rossz hangulatban telt el. A ki­rálynét megviseli a tudat, hogy ötvenéves lett, s izületi fájdal­mai sem enyhülnek, erős láb­fájások gyötrik. A szentestén fia, Rudolf trónörökös is részt vesz, feleségével, a hideg Stefá­nia hercegnővel együtt, akit Si­si fakónak tart és lenéz. A me­rev és hűvös hangulatban meg­váltást jelent, amikor Rudolfék fél hétkor elköszönnek, s Sisi véget vethet a karácsonyi-szü­letésnapi ünnepnek. A legboldogabb karácsony A következő advent Sisi életé­nek talán legboldogabb karácso­nya. Mária Valéria eljegyzése te­szi azzá. A húszéves főhercegnő kezét Ferenc Szalvátor toscanai főherceg kérte meg. A szentestén Rudolf kis kötet Heine-levéllel le­pi meg anyját. A császár szótla­nul, de gúnyosan nézi az ajándé­kot. Amikor este hétkor Rudolfék a maguk karácsonyfájához haza­mennek, a császár magához hí­vatja a vőlegényt. Mielőtt a kéz­fogóra sor kerülne - amelyen csak a jegyespár vesz részt - Si­si a lányával és a császárral hár­masban maradt a toalettszobájá- ban, ahol megható jelenetek ját­szódtak le. Mária Valéria anyja nyakába borul: „Kérlek, bocsáss meg mindazért, amiben ellened vétkeztem.” Erzsébet válaszából szomorúság érződik: „Ó, szeret­ném, ha volna több megbocsáta- nivalóm, akkor nem esnék olyan nehezemre, hogy odaadjalak.” Első közös karácsonyuk - akkor még mint menyasz- szony-vőlegény ünnepeltek - 1853-ban, Münchenben volt. A karácsonyfa alatt a jegyesek a maguk képét ajándékozzák egymásnak. Ezek lóháton ábrá­zolják őket. Ferenc József még egy gyönyörű virágcsokrot és egy papagájt is átnyújt meny­asszonyának, amit fél órával korábban egy gyorsfutár ho­zott a bécsi pálmaházból, illet­ve a schönbrunni állatkertből. A császári pár karácsonya­iról hézagosak a feljegyzések. Az 1856-ost például Velencé­ben töltötték, s az ünnep azért lehet említésre méltó, mert a déli Velencében szinte besze- rezhetetlen volt a karácsony­fa. Ferenc József végül ural-, kodóhoz illő megoldást válasz­tott: a botanikus kertből hoza­tott egyet. A következő feljegyzés 1869 karácsonyáról szól. Erzsébet az ünnepet Rómában tölti, a nápo­lyi király és felesége vendége­ként. Mária királyné - Erzsé­bet testvére - a szentestén ad életet leánygyermekének. Si­si szeretetével elhalmozza hú­gát, éjjel-nappal mellette van, hálóköntösben járkál a palota hideg szobáiban, amitől meg­hűl, köhög. Szamártejjel gyó­gyítja magát. Most ugorjunk nagyot az idő­ben, az 1887. év karácsonyá­hoz, amely egybeesett Sisi ötve­nedik születésnapjával. A csá­szári család az ünnepet, mint oly sokszor - a gödöllői kastély­ban töltötte. A gróf Grassalko- vich Antal által az 1700-as évek közepén építtetett palotát a ki­egyezés után bocsátották a csá­szári és - a kiegyezéstől - egy­ben a magyar királyi pár ren­delkezésére. Attól kezdve Gö­döllő Sisi kedvelt tartózkodási helyévé vált. Az őszt általában itt töltötte, legtöbbször egye­dül, férje nélkül. Ilyenkor nagy falkavadászatokat rendeztek, amelyeken a kor legjobb lova­sai között számon tartott Er­zsébet is részt vett. A nyolcva­nas évek közepétől izületi fáj­dalmai miatt nem ült lóra, de azután is sokat mozgott, sétált a kastélykertben és kutyákkal nyulakra vadászott. Húsz éven keresztül a név­napját is csaknem mindig Gö­döllőn ünnepelte, ilyenkor a fa­A későbbi Erzsébet királynénak a legtöbb boldog ünnepe talán még gyerekkorában, a Wetterstein-hegység és a Zugspitze ormai alatti meleg családi fészekben volt Kevés boldog ünnepe volt Sisinek, sehol nem érezte magát igazán otthon Erzsébet királyné karácsonyai >

Next

/
Oldalképek
Tartalom