Somogyi Hírlap, 2015. november (26. évfolyam, 256-280. szám)
2015-11-08 / Vasárnapi Somogyi Hírlap, 41. szám
A bajnok a repüléstől nem búcsúzik, csak a versenyzést hagyja abba 8B fc, * Besenyei Péter a két moszkvai őrkutyájával, Kátyával és Szergejjel is több időt akar tölteni INTERJÚ 2015. NOVEMBER 8., VASARNAP Besenyei Péter kétszer került életveszélybe repülőben. A versenyzést abbahagyva, közel a hatvanhoz vallja: kezdődhet az élet! „SOHASEM SZÁLLTAM EL" „A földön kell járni!” - ezt Besenyei Péter, a világ egyik legeredményesebb műrepülő pilótája mondja a boldog élet titkáról. Persze azért ő inkább a levegőben érzi jól magát. A versenyzést most, 45 év után mégis abbahagyja, de repülni azért szeretne és versenyezni is, csak már nem repülővel. Fábos Erika- A bejelentés váratlan volt. Átgondolta a döntést, vagy hirtelen jött?- Nem volt hirtelen. Jó ideje gondolkozom már ezen, és az volt a fejemben, hogy hatvanévesen már nem szeretnék versenyezni. A sors úgy rendezte, hogy tényleg most lett elég abból az életből, amivel a versenyzés együtt jár. A rengeteg utazás és távoliét nagyon megterhelő. A párom, a lányom, a család és a barátok mind jobban hiányoztak. Ezért tavasz- szal úgy döntöttem, hogy a szezon végén befejezem, jövőre már nem vágok neki az újabb sorozatnak.- Azóta eltelt két hét. Megbánta?- Nem. A repüléstől nem búcsúzom, csak az aktív versenyzést hagyom abba. Tudom, miért hoztam ezt a döntést, ezért nincs értelme visszafelé nézegetni.- Szóval maga egy racionális ember.- Igen. Az jól jön egy pilótánál.-Amikor utolsót repült Las Vegas- ban, és a verseny után kiszállt a gépből, akkor sem fájt a szíve?- Nem volt rá idő. Amikor leszálltam, szokás szerint érkezett egy tévés stáb, és elkezdtek kérdezgetni, szóval nem úgy történt, hogy magányosan beballagtam utoljára a hangárba. Ráadásul két barátomnak elmondtam korábban a döntésemet, és szerveztek titokban egy kis meglepetést.- A hangulat milyen volt?- A többség nem tudta, miért gyűltünk össze, csak miután ott elmondtam. Ledöbbentek, és láttam a szemükben, hogy nem értik. Kedves és szeretetteljes volt az egész, ahogy egy családban. Mi annyi időt töltöttünk évente együtt és olyan jó a csapatszellem a Red Bull Air Race körül, hogy nagyon személyes volt az egész. Ott azért elérzékenyültem, és az utolsó verseny előtti felszállás is emlékezetes marad.- A családja, gondolom, örült.- Nagyon.- Elhitték egyáltalán?- Nem hiszem. Sokszor volt már erről szó, aztán mindig mentem még egy évet. A párom bevallotta, hogy csak most merte elhinni. Benne volt, hogy egy gyenge pillanatomban megint azt mondom, hogy na jó, akkor még egy év. Ő is és a lányom is nagyon örült, hogy nem gyengültem el.- Mindenesetre erős idegeik lehetnek.- Miért?- Gondolom, féltették.- A levegőben nem. Megbíznak bennem és a repülőmben is. Tudják, hogy ott jó helyen vagyok, és vétlenül nem érhet baj. Amikor autóval megyek el otthonról, sokkal jobban féltenek.- Miért, olyan is van, hogy repülővel megy el otthonról?- Igen, például amikor bemutatóra megyek, olyankor itthonról szállók fel, de mondjuk boltba még sosem ugrottam el vele, közlekedni autóval szoktam.- Hogy kezdődött? Minek a hatására dönt úgy valaki, hogy műrepülő pilóta lesz?- Hatévesen költöztünk a budaörsi repülőtér mellé és máig emlékszem arra, ahogyan a kertünk végéből órákig nézem a gépeket. Akkor készült a ‘62-es világbajnok csapat a versenyre. Szinte azonnal jött az érzés, hogy repülni szeretnék. Megbabonázott. De elérhetetlen álomnak tűnt az egész. Kilenc évvel később aztán, az egyik osztálytársamról kiderült, hogy sportrepülő. Persze azonnal jelentkeztem a dunakeszi reptéren, vitorlázóval kezdtem, és onnantól már nem volt megállás. 1981-ben már a műrepülő kiképzést is elkezdhettem.- Soha nem is gondolt arra, hogy repülni veszélyes?- Az egész élet egy veszélyes üzem, még bele is lehet halni, de úgy vagyok vele, hogy bármi lehet veszélyes, kerékpározni is az, ha valaki nem körültekintő. Repülni biztonságos. Ha történik egy-egy katasztrófa, napokig óriási hír, miközben ugyanazon a napon többen halnak meg az utakon, de légi katasztrófa csak egy-egy történik évente.- Amikor hall egy légi balesetről, mint most az orosz repülő tragédiája, rögtön jár az agya, hogy mi történhetett?- Nem. Annyi a különbség egy átlagemberhez képest, hogy amikor kiderül, mi okozta a balesetet, pontosan értem, amit a balesetről elmondanak. Meg abban is, hogy nem gyártok teóriákat. Profik vizsgálják Uyenkor a történteket, csak ők tudják az igazat, felesleges találgatni.- Ha közlekedik, akkor is jobban szeret repülni, mint autózni?- Azért nem. Jobb szeretem, ha a saját kezemben van az irányítás. Egy utasszállítón ülni nekem sem olyan jó érzés. Hiába tudom, hogy biztonságosabb, mint bármi más, azért azt nem tudhatom, hogy aki a kormánynál ül, milyen, amikor egy rendkívüli helyzetbe kerül, kialudta-e magát, nem veszett-e aznap reggel össze a feleségével. Félni nem félek, de azért ilyesmi eszembe jut.- De legalább az a jó érzése meglehet, hogy tudna mit csinálni, ha baj van. Le tudna hozni egy nagy repülőt vészhelyzetben?- Több mint száz típust vezettem életemben, de egy Boeing vagy egy Airbus egész más, ahhoz, hogy azt vezessem, kéne egy rendes tréning. De ha vészhelyzet lenne és lenne földi segítség, talán elboldogulnék egy landolással.- Előfordult, hogy félt egy repülőn?- Persze. Nem az a bátor, aki soha nem fél, hanem az, aki fél, de ez nem gátolja meg abban, hogy megtegye, amit eltervez. Nem a bátor, hanem a buta ember nem félti az életét. Brahiból, rendszeresen feszegetni a határokat, az őrültség. Repültem elég sok izgalmas helyzetben, hidak alatt, sziklák között, de ha volt bennem kétség, hogy valamire nem vagyok felkészülve, olyat nem vállaltam.- Mondjon azért egyet, amikor félt!- Egy utasszállítón utaztunk a párommal, amikor Dél-Afrikában kényszerleszállást hajtott végre a gépünk. Mondták, hogy az orrfutó a start közben eldurrant. Átgondoltam, hogy Johannesburgban magasan van a reptér, tehát a leszállás nagy sebességgel fog megtörténni. Éppen a vészkijárat mellett ültünk, a páromnak elkezdték mondani mit kell tenni, ha baj történik. Persze rögtön mondta, hogy cseréljünk helyet, nyugtattam őt, de én is féltem. Aztán a pilóta tökéletesen letette a gépet. Később kiderült, hogy egykori műrepülőről van szó. Egy percig sem izgultam volna, ha előre tudom.- Ez tényleg számít?- Nagyon sokat. Azt a. fajta légi jártasságot, gyorsaságot és manuális készséget, ami ekkora biztonságot ad, csak ott lehet megszerezni. Mi, minden helyzetben ismerjük a repülőt, talpon, háton, függőlegesen. Ez hatalmas dolog előre nem várt helyzetben.- Versenyzőként a legveszélyesebb helyzet?- Volt olyan is. Kanadában. Egy világkupafutam előtt elindultunk fotózni a Niagarához. Megállt a motor, ami még nem nagy vész, egy reptér felett simán leszáll az ember, de ez rossz helyzetben, házak között történt. Volt egy másodpercem dönteni, mit csinálok. Egy kukoricásban landoltam, fejjel lefelé állt meg a gép, és villámgyorsan cselekedni kellett, mert az üzemanyagtartály tele volt. Fél perc alatt kijöttem a gépből. Csak később futott át az agyamon, hogy súlyosabb is lehetett volna.- Mintha vigyázna magára valaki, ha repülésről van szó. Ha jól tudom, Névjegy: 1956-ban született Körmenden. Tizenöt évesen már vitorlázó- géppel repült, és hamarabb volt repülési engedélye, mint jogosítványa. Azóta összesen több mint 300 napot töltött a levegőben. A legeredményesebb magyar műrepülő, a Red Bull Air Race versenysorozat egyik kitalálója. Tízszeres magyar nemzeti bajnok. 18 alkalommal volt Az év sportolója motoros műrepülésben. 1997-1998-ban a FAI műrepü- lő-világkupa összetett bajnoka. 2001-ben a műrepülő-világku- pa első helyezettje. Európa-bajnokságokon, világ- bajnokságokon és világkupafutamokon több mint harmincszor ért el dobogós helyezést. már rögtön a pályája elején elkerült egy tragédiát.- így volt. 1982 májusában egy repülőnapra készültünk, de a rossz idő miatt lefújták az egészet. Egy feladat volt, Dunakeszire átmenni azokért a gépekért, amelyek hétvégén ott maradtak, és visszarepülni Budaörsre. Mentem volna a csapattal, ők is akarták, hogy menjek, de a repülőtér parancsnoka azt mondta, hogy nem mehetek. Kérdeztem, miért, mondta, hogy csak. Erőfitogtatás volt. Elmentem hát horgászni, az a repülő pedig, amivel a csapat utazott, felszállás után tíz perccel a Hármashatár-hegy északnyugati oldalának ütközött. Mind a kilencen meghaltak. A legjobb oktatók és pilóták. A barátaim voltak.- Hogyan tudta ezen túltenni magát?- Sehogy. Borzasztó csapás volt. A mai napig felzaklat. Négy hónapig a reptér közelébe sem tudtam menni. Azt gondoltam, soha nem is fogok. Aztán felhívtak a Magyar Honvédelmi Szövetségtől, hogy haza kéne hozni az új repülőgépet. Elmentem. Maradtam. Ugyanabban az évben megnyertem az osztrák nemzetközi nagy- kategóriás versenyt. Négy kategóriában indultam, négy aranyat szereztem. Ezt követően kezdtem újjáépíteni a magyar csapatot.- Igaz, hogy vannak műrepülő figurák, amiket ön csinál egyedül a világon, mert mások nem merik?- Igaz. Van olyan, amit csináltak utánam mások is, ami elterjedt, de olyan is, hogy megmaradt nekem, mert más nem vállalja be.- Eddig mennyit volt távol a versenyek miatt egy évben?- A nyolc futam az nyolcszor tíz nap, bemutatókkal és egyéb versenyügyekkel együtt 4-5 hónap.- Akkor most tényleg rengeteg szabadideje lesz. Mihez kezd vele?- Könnyebben megmondom, mihez nem/ Annyi tervem van, hogy azt sem tudom, hol álljak neki. A szeretteim sorban állnak értem, aztán van két moszkvai őrkutyám, Kátya és Szergej, velük is sokat szeretnék törődni, és elég nagy terület tartozik a házunkhoz, amivel mindig van teendő. Aztán jönnek a szenvedélyeim: imádok horgászni, el akarok kezdeni újra zongorázni, Mónoscsuk András barátommal elkezdtünk tervezni és építeni egy elektromos repülőt, másrészt meg autó- versenyzőként is mentem már pár kört, újból belevágnék. Nem is sorolom, jövőre hatvan leszek, szóval végre kezdődik az élet..- Akkor Besenyei Péter most egy elégedett ember. Igen. Erre törekszem. Schwarzenberger Pisti barátom választott egy gondolatot tőlem mottónak a könyvéhez, erre a kérdésre is rímel, mert az elégedettség és a hála a boldogság egyik alapja. Érhetünk el bármit, kaphatunk a sorstól bármi jót, ha azzal nem vagyunk elégedettek, örök boldogtalanságra vagyunk ítélve. Ehhez viszont a földön kell járni.- Mondja ezt egy műrepülő.- Igen, mert én valóban sokat repültem, de soha sem szálltam el. Alázat nélkül semmi sincs, még boldogság sem. i
