Somogyi Hírlap, 2015. november (26. évfolyam, 256-280. szám)

2015-11-24 / 275. szám

2015. NOVEMBER 24., KEDD MEGYEI KÖRKÉP g ► Folytatás az 1. oldalról KAPOSVÁR - Nem túl jó ötlet! - in­tett a Kaposvári Törvényszé­ken felsorakozott kamerák fe­lé K. Szilárd Sándor, aki látható­an lefogyott a börtönhónapok so­rán. A férfi korábban is kifogásol­ta, hogy fotózzák, s ezúttal sem já­rult hozzá, hogy felismerhetően szerepéljen a tudósításokban. Ez volt az egyetlen érdemi informá­ció, melyről a sajtó értesülhetett, ugyanis a sértett személyiségi jo­gaira tekintettel - ahogyan az el­sőfokú bíróság is - a törvényszék tanácsa zárt tárgyalást rendelt el. A 38 éves férfi pere áprilisban kezdődött meg Fonyódon: tavaly egy fonyódligeti gólyatáborban megtámadott egy diákláhyt. Foj­togatta és megerőszakolta, s több mint száz fotót készített róla, hogy később zsarolhassa. A vádlott nem volt ismeretlen a rendőrök előtt, a kilencvenes évek köze­pén már elítélték, nyolc évvel ké­sőbb pedig szemérem elleni erő­szak miatt indítottak ellene eljá­rást. Gyakori vendég volt gólyatá­borokban is, ahol előfordult, hogy lányokat vitt fel a szobájába, meg­próbálta rávenni őket, hogy sze­repeljenek aktfotóken. Most a fo­tók miatt kellett súlyosabban bűn­hődnie: a törvényszék ugyanis el­fogadta a sértetti képviselő indít­ványát, aki szerint a személyes adattal visszaélés is megállapít­ható, így halmazati büntetésként másfél évvel megemelte az első fo­kú ítélet kiszabta börtönbüntetést. A verdikt nem jogerős: a fellebbe­zések miatt a per harmadfokon a Pécsi ítélőtáblán folytatódik. A.V. Másfél éwel megtoldották a gólyatábori erőszaktevő büntetését Súlyosbítás: kilenc év a gólyatábori erőszaktevőnek Brettyó: a turizmus szolgálatába állhat ► Folytatás az 1. oldalról ZAMÁRDI Kártalanításra nem szá­míthatnak, ez kiderült már az el­múlt évek folyamán, miként az is, hogy az állam nem vásárolja meg az ingatlanokat. Elkészült viszont most egy szakértő' cég tanulmánya. Ez ar­ra alapoz, hogy a Natura 2000- es védettséget gyakorlatilag esélytelen levetetni a területről, ellenben ha a Brettyó bizonyos részén még szigorítanának is a védettségen, akkor más terüle­tein enyhíthetnének. - A beépít- hetetlen, mélyebben fekvő belső részen halbölcső kialakításával számol a tanulmány, őshonos balatoni halakkal - így Csáko- vics Gyula zamárdi polgármes­ter. - A következő sávban tan­ösvény jöhetne létre és a szélén válna lehetővé vendéglátó- és szálláshelyek kialakítása. A ré­vet és Szántódpusztát összekötő, nemrég elkészült kerékpárút a Brettyón vezet keresztül, annak a nyomvonalát sem volt egysze­rű elfogadtatni a békautakat fél­tő környezetvédőkkel. Zamárdi egyébként a Brettyót idegenfor­galmi célú hasznosítási övezetbe sorolta, mielőtt teljesen váratla­nul rá nem került a Natura 2000 minősítés. Csákovics Gyula sze­rint a turizmus szempontjából jelentős előrelépés volna ennek a tervnek a megvalósulása úgy, hogy a Brettyó egy részét vissza­adnák a természetnek, ugyan­akkor a természetimádó turis­ták kiszolgálására is épülhet­nének vendégfogadó egységek, természetesen nem négycsilla­gos szállodák, hanem kizárólag olyanok, melyek a tájba illenek. Fónai Imre Beviszik-e a területüket a tulajdonosok a közösbe? Pénteken lakossági fórumra vár­ja a zamárdi önkormányzat az érintetteket, már csak azért is, mert egy fontos kérdésről dön­teni kell. - Komoly kompromisz- szumkészségre volna szükség, az lenne a közösségi érdek, ha mindenki a saját tulajdonát be­vinné egy társaságba, vagyis nem járna jobban, vagy rosszab­bul, akinek a szélén, vagy akinek a közepén van területe - véli a zamárdi városvezető, úgy is, mint egy érintett tulajdonos a sok kö­zül. - A Brettyó hasznából tehát mindenki a tulajdoni hányadá­nak arányában részesülne. Azt a dédelgetett álmot el kell feledni, hogy ki-ki külön eladja, hogy tel­keknek lesz majd felparcellázva. SMS KORMÁNYFŐI TÉVEDÉS: (írtján Vik­tor miniszterelnök szándéka kétségtelenül nemes, de attól tartok, összességében téved. Mondandóm röviden és velősen a következő. A migráns kérdés dilemmája sokakat foglalkoztat világszerte. A kérdés valahol a szív és az ész párharca. Be­fogadom-e a mást, a látszólag ismeretlent? Ez emberségünk próbája. Van-e bátorságom és erőm legyőzni az ismeretlentől való idegenkedést? Hiszem, hogy a legkiváncsibb faj egye- deiként hallgatva ösztöneinkre nincs félnivalónk, s a más, az új befogadása jelenti az igazi gazdagodást. Természetesen ez a gazdagodás nem financiális természetű, annál előbbre való: a szív parancsa. Érvelésem évmilliók óta vergődő nyila remélhetőleg végérvényesen célba ér. Németh Csaba TOLVAJ: Hihetetlenül elszemtele- nedtek a tolvajok Kaposváron: a minap az egyik iskola kilincsét szerelték le fényes nappal, miközben szülők, gyerekek, tanárok jöttek-mentek keresztül a kapun. Mindenki azt hitte, ja­vítják, utóbb kiderült: tolvaj volt, nem szerelő. Fotogén középiskolások SOMOGY Ha eddig meg is próbáltak nem tudomást venni a kaposvári végzős középiskolások, hogy bizony múlnak a hónapok, s egyre közelebb az érettségi és a felvételi, mostantól bizonyosságot kaphatnak róla: megkezdődtek ugyanis a fotózások a tablókhoz, melyek tavasztól a megyeszékhely üzleteinek kirakatait dí­szítik majd. A Táncsics-gimnáziumban is megannyi jólfésült fiú és lány ült le kényszeredett mosollyal, hogy farkasszemet nézzenek az optikával. Romákról, romák nélkül? Az elmúlt években nagyon sok fóru­mon, tanácskozáson hallottam ezt a megállapítást, miszerint a politika rólunk dönt, de nem ve­lünk együtt. Néhány napja Bar­cson fórumra hívták a roma társa­dalom vezetőit a művelődési ház­ba. Az előadó Forgács István ro­maügyi szakértő volt, akiről köz­tudott, hogy nagy szakértője a ha­zai cigányság életének, társadal­mi problémáinak. Hidegzuhany­ként ért, amikor azt láttam, hogy erre a fontos eseményre a romák közül csak hárman mentünk el. A csalódást szinte érezni lehetett a te­remben, többen hangosan is meg­kérdezték, hogy akkor most miért nincsenek itt azok, akik a romák ügyéért tették le az esküt? Miért maradtak távol azok az emberek, akiknek nem lehet mindegy, hogy milyen sorsot szán nekünk a nagy- politika. Egy biztos: nálam végleg érvényét vesztette a fentiekben le­irt „romás” kijelentés, miszerint ró­lunk döntenek,de nélkülünk! Inter­neten, plakátokon, telefonon hir­dették meg az esemény helyét, cél­ját, több mint négyezer felhívást tettek közé, de az eredmény süket fülekre talált. POSTABONTÁS De nem nálam! Mert én már nagyon régen tudom, hogy na­gyon nagy a baj a romák háza tá­ján, főleg az Országos Roma Ön- ’kormányzatnál, ahol a mai na­pig nem tisztázott dolog, hogy hol vannak a százmilliók, a milliár- dok. Azokról a pénzekről beszélek, amit az Unió arra adott, hogy a hazai cigányságot felzárkóztassák az arra illetékesek: munkahelyte­remtés, gazdasági közösségek lét­rehozatalára, és még nagyon sok másra. E milliárdokkal jobb megél­hetést lehetett volna biztosítani az arra rászoruló családoknak. Úgy látszik, hogy Farkas Flórián egy­általán nem tud ezekről a pénzek­ről elszámolni, de nem is akar, hi­szen ebben nagyon nagy segítséget kapott, és kap a kormánytól, a Mi- niszterelnökzől. A sokat emlegetett Híd a Munka Világába nevű pro­jekt pedig inkább az Út a Híd alá címet érdemli ki, hiszen nagyon sok roma, a mostani helyzetüket ismerve, csak oda mehet. Forgács István előadásáthallgatva pedig az a véleményem, hogy nagyon jó volt, rengeteg okos dolog került megbeszélésre. Igazán sajnálhat­ják azok, akik nem jöttek el, de ja­vukra legyen írva, hogy tudom a távolmaradás okát: nem akarnak magyarázkodni a „feljebb valóik­nak”. Kalányos István

Next

/
Oldalképek
Tartalom