Somogyi Hírlap, 2015. október (26. évfolyam, 230-255. szám)

2015-10-24 / 249. szám

2015. OKTÓBER 24., SZOMBAT INTERJÚ 11 Havas Henrik sokkal jobban érzi magát a TV2 képernyőjén vasárnaponként, mint gondolta. Bánja, hogy nem lett történész és nem írt több novellát. „Szabadságharcos alkat vagyok” A Sztárban sztár lenyűgözi. Hogy nem mutatják be a drámáját, fel­bosszantja. Az unokái pedig el­varázsolják Havas Henriket. A te­levíziós azt mondja, megenged­heti magának, hogy őszintén el­mondja a véleményét, de ilyen­kor nem haragszik. Ma már csak ritkán húzza fel magát. Fábos Erika kozpontiszerkesztoseg@mediaworks.hu- Feltűnt nekem a Sztárban sztár adásaiban, hogy Havas Henrik egy­re cukibb. Nyugodtan kritizálhatna, kellemetlenkedhetne kedvére, eh­hez képest a legtöbbször kedves.- Ezt mondta már más is.- Ez valami új taktika?- Egy francokat. Belülről jön. Tény, hogy alapvetően nyers a mo­dorom. Az egyetemen radikális vizsgáztatónak számítottam 18 évig, sokszor még üvöltöztem is. Ennek tükrében lehet, hogy fur­csa ez a mostani kedvesség, de más ez a helyzet. Egy államvizs­ga-bizottságban felkészülten kér­dezünk, itt viszont minden pro­dukciót az adásban látunk elő­ször, és sitty-sutty, mondani kell valamit. Nem az énekesektől va­gyok így elájulva. Ez egy nagysza­bású élő műsor, ahol a koreográ­fusok, a táncosok, a stylist mun­kájából, a díszlet és a világítás mi­nőségéből adódik össze a hatás. Frissebb szemmel, szakmai szem­pontból is nézem, és bizonyos te­kintetben profibb is vagyok a töb­bieknél. Én vagyok az idegen test a zsűriben: Majka és Bereczki elő­adóművészek, Claudia is hosszú ideje a szórakoztató területen mo­zog. Nekem ez egy új pálya, 36 éve csinálom ezt a szakmát, a jogi vita­műsortól a politikai elemző műso­rokon keresztül a híradóig szinte minden műfajban megfordultam, az ilyen nagyszabású show-műsor eddig kimaradt. Ezért lehet, hogy jobban lenyűgöz ez a helyzet, ezt hozza ki belőlem a Sztárban sztár.- Annyira sok egyforma és kitalált helyzet van a televíziókban, hogy az őszinteség és áz ösztönösség is igazi színfolt tud lenni.- A hazudozás azért bonyo­lult, mert nagyon fárasztó min­denre emlékezni, hogy mikor kinek és mit mondott az em­ber. Én lustaságból vagyok őszinte. Ilyen vagyok, de so­sem haragszom. Kevesen is engedhetik meg maguk­nak az őszinteséget ma­napság.- Szóval a Sztárban sztárban jól érzi magát.- Sokkal jobban, mint gondoltam.- Pedig hosszú ideje csak ven­dég volt a TV2 képernyőjén?- Igen, 2007 óta, mióta kirúg- J tak a Mokkából.- Arról mi alapján dönt, hogy mit vállal el a képernyőn?- Ha érdekel benne valami, ha van benne valami izgalmas, újszerű és megfizetnek rende­sen, akkor elvállalom, de van­nak határok. A Nagy duettre na­gyon rá akartak beszélni, de több hónapon keresztül keményen kel­lett volna énekelni tanulni. Sem időm, sem kedvem nem volt hoz­zá. Az RTL is hívott a Celeb va­gyok, ments ki innen! műsorba, azt mondták, bármennyi pénzt megérne nekik, ha vállalnám, de fel sem merült bennem. Nehogy már úgy nézzen ki, hogy bárhova elmegyek.- Olvastam, hogy a felesége és a lá­nya nehezményezték bizonyos mun­káit az elmúlt években, mert ko­moly közéleti újságírónak tartották celebekrői szóló könyvek írásához.- Nehezményezték? Az enyhe kifejezés... Szidtak, mint a bokrot.- A Sztárban sztárhoz mit szóltak?- A lányom egészen mostaná­ig hisztizett a kommerszebb mun­káim miatt, most ő biztatott. A fe­leségem meg is néz, pedig ez rit­ka. Amikor még nem voltam ben­ne, már akkor is nézte, gyanús, hogy mégsem miattam nézi.- Népszerű műsor.- Az, és ezért nincs igaza a lá­nyomnak, hogy eladtam magam a kereskedelmi médiának. Megvál­toztak a dolgok. Amikor a 90-es évek elején a Magyar Rádió a vi­rágkorát élte, készült egy felmé­rés bizonyos szakmák megítélésé­ről. A rádiós újságírók megelőzték a tűzoltókat, a mentősöket, min­denkit. 2001-2002-ben, amikor a Heti hetes a legnépszerűbb volt, érettségizőket kérdeztek, hogy kik a legismertebb magyarok, An­tall Józseffel, Puskás Öcsivel holt­versenyben ötödik lettem. Addig is voltak szakmai sikereim, egy zseniális, piacvezető reggeli mű­sort ve­Havas Henrik szerint minden valamirevaló újságíró legbelül szépirodalmi sikerekre vágyik. Amit bán, hogy nem vette komolyabban az írást. Senki sem vállalja, hogy bemutassák a darabját. zettem évekig, kormányfőkkel, Gorbacsowal készítettem interjút, de erre senki sem emlékszik. Azt bezzeg, hogy a Heti hetesben meg­kereszteltem a Verebest, máig em­legetik. Ilyen világot élünk.- Ezért mondta a minap, hogy ami a mai televíziózásban megy, az a vicc kategória?- Azt főleg a közszolgálati or­gánumokra értettem és a közéle­ti újságírókra érvényes. Lementek kutyába. Amikor Antall József 60 éves volt, Göncz Árpád akkor volt 70 esztendős, Antall engem vá­lasztott, Göncz pedig Mester Ákost a születésnapi interjúra. Ezt so­kan kifogásolták, mondván, hogy én balhés vagyok. Antall azért engem választott, mert inspirál­tam. El tudja ma ezt képzelni? Rö­högnöm kell. Orbán Viktor 2006- ban adott utoljára interjút nekem. Pedig jóban vagyunk. Egy foci­meccsen félidőben hozott nekem szendvicset, kólát, én megkérdez­tem, miért nem jön el a műsorom­ba. Azt válaszolta, ki az a hülye, akinek kedve lenne szkanderezni velem a képernyőn? És tényleg. Minek jönne szkanderezni, ami­kor hetente egyszer a rádióban megkérdezik tőle az előre megírt kérdéseket.- Gyurcsány és Bajnai se mennek magához. Megsértődtek, ha jól ol­vastam.- Mondjuk az bántana és rám nézve lenne sértő, ha Gyurcsány nem sértődött volna még meg rám. De Bajnait sajnálom. Elisme­rem a tehetségét. Kihúzta a bajból az országot. Igaz, azt zokon vet­te, hogy azt mondtam, cserben hagyta a táborát. Mi vonzotta erre a pá­lyára?- Ez egy véletlen volt. Nyertem egy díjat egy pályázaton, az indí­tott el. Gyerekko­rom óta újságolvasó voltam, ezt láttam apámtól. A gimná­zium alatt fogal­mam sem volt, mi a búbánatot kezdjek magammal. A jogra jelentkeztem, de hál istennek nem vettek fel. Most le­hetnék kiégett sztárügyvéd vagy megalázott alkotmánybíró. Nem bánom, 36 éve televíziózom, rádió­zom és írok, de bármikor képes lettem volna abbahagyni. Amit bánok, hogy nem vettem komo­lyabban az írást. Ezen mostaná­ban elég sokat nyűglődöm.- De az imént mondta, hogy szinte minden műfajban jókor próbálhatta ki magát, sikerei voltak. Mégsem érzi teljesnek a pályáját?- Élvezem, amit csinálok, egy rakás pénzt kerestem vele, de va­lahogy igazi kielégülést soha nem éreztem ettől. Szerintem minden valamirevaló újságíró legbelül szépirodalmi sikerekre vágyik.- Melyik volt a legjobb korszaka?- Amit igazán hiányolok az éle­temből és a magyar médiából, azok a menedzserek. Sokat len­díthettek volna a pályámon. A leg­jobb korszakaim azok voltak, ami­kor volt mellettem valaki. Kovalik Mártának nagyon sokat köszön­hetek, ő fedezett fel, tőle megtanul­tam, hogy a piszlicsáré munkát is el kell végezni. Mester Ákost is nagyon becsülöm, aki egy iskolát csinált a rádióban. Forró Tamástól megtanultam pénzt keresni és el­adni magam, Gyárfástól azt, ho­gyan kell szakmai tényezőt csinál­ni egy műsorból. Dolgoztam a 168 órában, Forróval csináltuk az Első kézből című műsort, Tarnói Gizel­lával a Szorítót, első voltam, akit beengedtek a Szabad Európa Rá­dióba, Forróval és Székely Ferenccel elindítottuk a Nap-tévét. Szeret­tem, nagyon izgal­mas évek voltak. Akkor mondta egy színházigazgató, hogy nem tudnék olyan rosszat írni, amit ne mutatná­nak be. Ennek so­kat ártott, hogy a celebek közé ke­veredtem, mert most nem tu­dok olyan jót ír­ni, amit bemu­tatnának.- Pályázik drámaírói si­kerekre?- írtam egy ba­romi jó színdara­bot egy vegyes házasság­ról, egy családir­tásról. A Ka­tona drama­turgja azt ír­ta, név nélkül továbbkülde- né. Az én ne­vemmel mitől snassz? Vagy az már túlzás, hogy még drámát is tudok írni? A kiadóm elküld­te Radnóti Zsu­zsának, aki Örkény özvegye, és a legfel­készültebb drama­turgnak tartják. Olyan méltatást írt, hogy elér- zékenyültem. Mégsem vál­lalja be senki, hogy bemutassa.- Önbizalma honnan van ekkora?- A Magyar Rádióból. Amikor bekerültem, még nem végeztem egyetemet, két hónap alatt felmér­tem, hogy az egész elitista bagázs- nál jobb riporter vagyok. Miután a jogra nem vettek fel, besétáltam egy autószerelő műhelybe mint ipari tanuló. Én, az úrigyerek, aki autót kapott érettségire, aki­nek egy csavarhúzó sem volt so­ha a kezében. Én jártam a bolt­ba párizsiért, csavarokat válogat­tatok velem. Nagyon gyorsan garázsmester, művezető lettem. 24-25 évesen több tucat embert irányítottam. Szót kellett értenem a roma szervizmunkással, a rafi­nált autószerelőkkel, a tefus so­főrökkel. Tanulságos volt, ahogy a katonaság is, egy erdei rakéta­védelmi alakulatban az egyetlen pesti gyerek voltam. Nekem ezek­ből az évekből van az önbizal­mam. Marha nagy segítség és ma­gabiztosság volt ez a fajta ember- ismeret és élettapasztalat, amikor az újságírószakmába bekerültem.- A 80-as évek végén autószerelés­ből is meggazdagodhatott volna.- Az nem érdekelt. Én egy sza­badságharcos alkat vagyok. Jog­ra is azért iratkoztam be, mert azt gondoltam, hogy majd a rend­szerváltás után szélnek ereszte­nek bennünket a rádióból. Iga­zán történész szerettem volna len­ni. 1990-ben beiratkoztam a Páz­mányra, de annyira pörgős évek voltak, hogy feladtam.- Most 66 éves, rengeteget dolgo­zik. Nem érzi a korát?- Nem, de mostanában mint­ha kicsit jobban érdekelne. Ha ko­rombeliekkel találkozom, időn­ként megdöbbenek, hogy ez vagy az hogy elhagyta magát. Három évvel ezelőtt rákos voltam, meg­műtötték. A feleségem azóta rend­szeresen figyelmeztet, hogy meny­nyi idős vagyok, de érezni nem érzem. Inkább csak érzelmileg. Most például alig várom, hogy Zsófi és Peti, az unokáim velünk töltsenek pár napot.- Havas Henrik, a lágyszívű nagypa­pa. Nehéz elképzelni.- Hát pedig ez van. Szeretem őket.-Apának is jó volt?- Nem. Csapnivaló. Elfoglalt vol­tam, nem volt időm a gyerekeim­re. Azt hiszem, ezt is kompenzá­lom az unokákkal.- Mikor vesz vissza a tempóból?- Nem tudom megmondani, mostanában nem lesz rá időm. In­dul a Sport TV-n és az ATV-n is egy-egy új interaktív műsorom, hetente eljárunk színházba a fele­ségemmel, írok egy új krimit, jól elVagyok így, ahogy vagyok. Névjegy: 1949-ben született Budapes­ten. A szegedi egyetem jogi ka­rán, majd a MÚOSZ Újságíró Is­kolában végzett. 1978-ban egy tehetségkutató versenyen in­dult el a médiakarrierje. 1979- től 1995-ig a Magyar Rádióban dolgozott, 1989-től televízió­zik, 1993-ban megalapította a Budapest Média Intézetet. Tán- csics-díjas újságíró. Nős, két gyermeke és négy unokája van.

Next

/
Oldalképek
Tartalom