Somogyi Hírlap, 2015. október (26. évfolyam, 230-255. szám)
2015-10-11 / Vasárnapi Somogyi Hírlap, 38. szám
4 A HÉT TÉMÁJA 2015. OKTÓBER 11., VASÁRNAP B rszét Szíriát, amely az EurópáBá^Kezó^menékültek Itréhtifiutó civilek nem véletlenül hagynaíShátra minc Szinte alig van Szíriában S olyan terület, ahol nem folynak harcok, vagy ne lenne életveszélyben a civil lakosság. Az egymás ellen harcoló milíciák válogatás nélkül ! ölik meg az embereket. Síiták és szunniták Az arab világ háborúinak szinte mindegyikét síiták vívták szunnitákkal. Az iszlám két vallási irányzata közti legnagyobb különbség: Mohamed halálát követően vita támadt, hogy ki hivatott betölteni a próféta helyét, vezetni az iszlám közösséget. A szunniták szerint a tisztre legméltóbbat kell megválasztani, míg a síiták azt gondolták, hogy csakis a Próféta vérszerinti leszármazottai le hetnekjogosultak a pozícióra. Ebből ered, hogy míg a szűnni ta közösségek több vallási veze- akár a reformáció tőt választanak, akik vitázhatnak is egymással, addig a síiták vallási vezetőinek a szava a hí vek számára megkérdőjelezhe tetlen, személye pedig egyenes ági leszármazottja Mohamednek. Az iszlám híveinek 90 százaléka szunnita. A síita irányzat követőinek központja Irán, de Irakban is többséget alkotnak. (Ha európai szemmel érthetetlen e véres vallási ellentét, érdemes felidézni a reformáció és ellenreformáció pusztító, vallásháborúkkal tarkított évszázadait.) Az év végéig akár 300 ezer szír - és ugyanennyi más nemzetiségű - migráns érkezhet Európába. A menekültkrízis kezelésének legfontosabb eleme a közel-keleti térség békéjének visz- szaállítása. Látszólag azonban nem sok történik a légi csapásokon kívül. A helyzet megértéséhez érdemes tisztán látni az ügy hátterét - ha lehetséges. Trencséni Dávid SZÍRIA „Posztamerikai Közel-Kelet” - így jellemzi a térséget lapunknak Csicsmann László, a Corvinus Egyetem Társadalom- tudományi Karának dékánja. Az arab tavasz 2011-es forradalmai egy olyan térséget destabilizáltak, amelyben az amerikai kül- és katonapolitika okán hatalmi vákuum alakult ki. Az amerikai csapatok készülnek elhagyni Irakot, amelyet nem sikerül pacifikálni, sőt. A korábbi szunnita uralkodó osztályt síita iszlamisták váltották fel Bagdadban, miközben Szíriában a síita alavita hatalmi elitet a szunnita lázadók igyekeztek elmozdítani. Egyiptom, Líbia és Jemen is belső harcoktól volt hangos - miközben számtalan terrorszervezet jelent meg a térségben. „Az USA külpolitikai prioritásai megváltoztak - jelentette ki Csicsmann. - Obama megválasztásával egyre inkább a csen-, des-óceáni térség felé fordultak, felértékelve a Kínával, Indiával és más távol-keleti országokkal való amerikai kapcsolatokat.” A Közel-Keletet, amelyről a 90- es évek elején kiszorult Oroszország, az USA is magára hagyta. A szuperhatalmak látszólagos visz- szaszorulásával párhuzamosan nőtt meg Irán hatalmi étvágya. A szír belső konfliktus innentől csupán látszólagos polgárháború. Az Aszad diktatúra ellen lázadók és a rájuk küldött, de inkább dezertáló katonákból szerveződött Szabad Szíriái Eladsereg (SZSZH) a demokratikus Nyugatról nézve az egyetlen legitim erővé vált Szíriában. Ők a szabadságharcosok, akik a diktátor elnyomása alól próbálják felszabadítani népüket. Iráni szemszögből azonban mindez inkább szunnita (vagyis elítélendő) lázongás, amely egy baráti síita kormány ellen szervezkedett - ráadásul Teherán esélyt látott Szaúd-Arábia (a világ legnagyobb olajtermelő állama, az OPEC vezetője) befolyásának megtörésére. Irán ezért Szíriába vezényelte a Hezbollah síita terrorszervezetet, megsegítendő al-Aszad harcát. Az Irakban csak szárnyait bontogató Iszlám Állam Szíriában talált igazán magára. Csicsmann arra hívta fel a figyelmet, hogy míg Európából halálbrigádnak tűnik az IÁ, addig a helyi szunniták, akiket Irakban és Szíriában is elnyomott a síita hatalom, felszabadítóként üdvözölték a katonáit. A radikális iszlamisták egyszerre hirdettek háborút al-Aszad és az ellene fellázadókkal szemben is. A szaúdi-USA-SZSZH-koalí- cióval kezdetektől szemben álló al-Aszad-Jrak-Irán tengely viszonyait tovább bonyolítja a kurdok helyzete. Az iraki központi hatalom megrendülésével az ország északi régióiban létre jött egy autonóm kurd állam, ennek támogatásával alakultak meg a Népvédelmi Egységek - céljuk a kurd területek megóvása. A régió politikai és közigazgatási szétesése ugyanis esélyt teremtett a kurdok számára a független Kurdisztán kikiáltására. Ezzel viszont Törökország tyúkszemére hágtak. Ankara - bár a frontvonalban szenvedi meg a szír belháborút - az Iszlám Állam vagy al-Aszad hadainak támadása helyett a kurdokat lövi. Az összes szemben álló fél felsorolása terjedelmi okok miatt lehetetlen. Egyes becslések szerint az ezret is meghaladja a kisebb-na- gyobb katonai erővel rendelkező, lázadó milíciák száma. Ezek között sem a célokban, sem az ellenségek tekintetében nincs egység. Csicsmann László szerint 2014- re a Nyugat azzal a dilemmával szembesült, hogy ha az Iszlám Államot és más szélsőséges csoportokat támad, Aszadot erősíti, ha fordítva, akkor a dzsihádistákat. Megjegyezte: Szíriában a mérsékelt lázadók is radikálisok, csak a többi csoport kontextusában tekinthetők „mérsékeltebbnek”. A Nyugat elbizonytalanodását legjobban épp a tétlensége jelezte. Bár öO országból álló koalíció biztosította az USA-t a beavatkozás jogosságáról, az Egyesült Államok néhány bombázáson túl nem avatkozott be. Miközben egyre egyértelműbbé vált, hogy a Nyugat számára a legjobb forgatókönyv a Szíriái rezsim erősödése, ami rendet és stabilitást biztosít - vélte Csicsmann -, senki sem volt, aki ezt ki merte jelenteni, miután körülbelül kétszázezer ember halála írható Aszad számlájára. (Washington tett egy kísérletet a probléma „kiszervezésére”: elérte az iráni atomprogram pacifikálását és a Teheránnal szembeni embargók felfüggesztését. Cserébe azt remélte, hogy Irán rendet tesz a térségben. A számítás nem jött be.) Az USA és az EU helyett Oroszország kimondta: Aszad nélkül nem lehet béke Szíriában. Putyin nem titkolta, hogy vissza akarja szerezni országa nagyhatalmi státusát. Ehhez kapóra jött az USA által magára hagyott, ezernyi érdek feszítette térségben a „rendrakó” szerep. Moszkva hetek alatt tető alá hozott egy síita koalíciót: az oroszok és Aszad mellé sorakozott fel Irán, Irak és újabban Egyiptom. Az orosz katonai jelenlét egyértelművé tette: a térségben az történik mostantól, amit Putyin akar. Márpedig Moszkva érdeke, hogy a szunnita SZSZH és a hozzá hasonló, lázadó erők eltűnjenek a térképről, hogy Aszad újra az irányítása alá vonja Szíria nagyobb részét. Ehhez kapóra jön az Iszlám Állam, amely szintén ellenségként tekint a forradalmárokra - tehát Moszkvának esze ágában sincs gyengíteni az IÁ-t. Kimondatlanul is saját céljait segítő, szárazföldi haderőként tekint a terroristákra. (Moszkva erejét jelzi, hogy szeptember végén Pu- tyinnál járt Benjámin Netanja- hu izraeli miniszterelnök a katonai és hírszerző vezetőivel együtt, hogy a szír válságról egyeztessenek. Vagyis az USA megkérdőjelezhetetlen szövetségese - amely megorrolt Washingtonra az iráni atomprogram legalizálása miatt - Putyintól várja a megoldást.) A migrációs nyomás és az orosz beavatkozás lépéskényszerbe hozta az uniós államokat. Már Angéla Merkel német kancellár is pedzegeti: a szír válság megoldása érdekében akár Aszaddal is hajlandó tárgyalni. Eközben csupán gyámoltalan tiltakozásra futja a NA- TO-tól, amikor az oroszok a szövetséges SZSZH-t támadják. A megoldás még nem is körvonalazódik - ám nehezen képzelhető el az oroszok és Aszad nélkül a tárgyalások elkezdése. Oroszország hallgatólagos partnere az Iszlám Állam. Szíriában harcoló csoportok: a céljuk gyakran azonos, mégis egymás ellenségei Nyugatról nézve szinte mind terrorista HEZBOLLAH * * AL-NUSZRA FRONT BASSAR EL-ASZAD A most 50 éves diktátor 2000- ben örökölte apjától - aki az 1970- es puccs óta vezette az országot - az elnöki posztot. Minthogy az al-Aszad család az iszlám síita irányzat alavita ágának híve, így e csoport alkotja a társadalmi elitet, szemben a többségi szunnita lakossággal. Szíria az iraki diktátorral, Szaddám Huszeinnel szemben már a 80-as évek óta Irán szövetségesének, valamint a Hezbollah és a Hámász támogatójának számít. Aszad milíciái ellenőrzik Damaszkuszi és a tengerparti térségeket. ISZLÁM ÁLLAM (IS) Szélsőséges szunnita terrorszervezet, amelyet 2003-ban alapítottak. Első célkitűzése az amerikai csapatok által megszállt, majd a síita többség által „elnyomott” Irak szunniták lakta területeinek „felszabadítása”, és azon kikiáltani a Levantei Kalifátust - utóbbit tavaly nyáron meg is tettek. A szír polgár- háborúhoz csatlakozva immár Szíria szunnita régióit is magának követeli az IS. Valódi katonai sikereket Szíriában tudnak felmutatni, ahol egyre intenzívebben terjeszkednek a lázadók és al-Aszad erőinek rovására. SZABAD SZÍRIÁI HADSEREG (SZSZH) Al-Aszad diktatúrája az ellenzéki tüntetések során egyre többször és kegyetlenebb módon vetette be a hadsereget. Ennek hatására rengeteg katona dezertált, majd tisztek is követték a példájukat. Végül Rijád al-Aszad korábbi repülős ezredes vezetésével 2011 nyarán megalakult az SZSZH. Az alapvetően szunnita haderőt a török, az amerikai és a szaúdi kormány is támogatta, elismerve őket a lázadók fő erejének. Mára azonban elvesztette vezető szerepét a több száz lázadó szervezet között, az USA pedig felfüggesztette a kiképzési támogatását. KURDOK (YPG) A Népvédelmi Egységek (YPG-') Észak-Szíria kurd, önvédelmi fegyveres csoportja. A 2011-ben alakult szervezet kezdetben védelmi szerepet töltött be: harcolt minden olyan csoport ellen, amely megpróbálta átvenni az irányítást a kurd területeken. Erős támogatást kap a szomszédos, észak-iraki kurd területekről, miközben Törökország - az IS elleni harc orvén - rendszeresen támadja az YPG állásait nehéztüzérséggel. Mindeddig a kurdok vették fel legsikeresebben a harcot az IS ellen. Libanoni, síita politikai és katonai szervezet, eredetileg az 1982-ben Libanonba bevonuló izraeli csapatok elleni milíciaként jött létre, tagjait az iráni és a szír állam képezte ki. 2013 májusában csaknem tízezer emberrel csatlakoztak a harcokhoz a kormányhű erők oldalán. A Hezbollah csatlakozása a polgárháborúhoz Libanonba is importálta a harcokat - az ország ismét az összeomlás szélén áll, nem kis részben a Szíriából érkezett 1,2 millió menekült miatt. Az SZSZH mellett a legnagyobb szunnita fegyveres csoport, amely 2011-es megalakulásakor dzsihá- dot hirdetett a szír rezsim, az USA és Izrael ellen. Az al-Kaidás kapcsolata miatt - bár céljaik, egy szunnita vallási alapon működő állam létrehozása, azonos -, hadban állnak az IS-el. Bírálják a kurdok- kal szembeni török erőszakot, de maguk is terrortámadásokat követnek el más vallásúak ellen. A felsorolt haderők mindegyikét vádolják - megalapozottan - háborús és emberiesség ellen elkövetett bűnökkel.
