Somogyi Hírlap, 2015. október (26. évfolyam, 230-255. szám)

2015-10-09 / 237. szám

14 KITEKINTŐ - HIRDETÉS 2015. OKTÓBER 9., PENTEK Egyfajta nosztalgia összejöve­tel a XXVI. Nemzetközi Szak­mai Ballontalálkozó Őcsény- ben. A péntekig tartó rendezvé­nyen naponta kétszer emelked­nek a levegőbe a sportolók, ha a széljárás is engedi. Budavári Kata kata.budavari@mediaworks.hu Tejfehér köd lepi a Tolna me­gyei, őcsényi repülőteret, így akár holtidőnek is tekinthető a kedd délelőtt. Felszállni innen és a környékről nem lehet, a fel­szerelést pakolni, esetleg egy ki­sebb javítást elvégezni viszont igen. És természetesen beszél­getésre is alkalmas ez a néhány óra. A XXVI. Nemzetközi Szak­mai Ballontalálkozó egyik szer­vezője, idősebb Welker Péter, aki esetenként csapattagként hőlég- ballonozik, a „jogsija”, hivatalos nevén szakszolgálati engedélye azonban lejárt. Mostanság nem újítja meg, így pilótaként nem te­vékenykedik, de sokat tud a re­pülésről, vagy mondjuk úgy: a hazai hőlégballon-történelem­ről. Le is szögezi gyorsan, hogy azt meg se kérdezzem, milyen tragédiák történtek Magyaror­szágon, mert olyan hőlégballo- nos baleset, amelyben meghalt volna valaki, nálunk szerencsé­re sosem történt. Természetesen a pilótának és a többi csapattag­nak is figyelnie kell, végre kell hajtania a feladatát, de ezzel együtt ez az egész játék, fogal­maz. És valóban, egy kívülálló szemével játéknak tűnik, ahogy a színes gömbök szállnak. Ahogy a szervező egyik barát­ja mondta: a levegő olyan, mint a rakott palacsinta, minden ré­tegben más a széljárás, egy má­sik találó megállapítás pedig így szól: ha fűtünk, emelkedünk, ha nem fűtünk, süllyedünk. A bal­lonnal a függőleges mozgást le­het direkt szabályozni, a többit a szél és persze a tapasztalat, a ru­tin és az odafigyelés oldja meg. A találkozón tizenöt csapat vesz részt. Többségük magyar társa­ság, Budapestről, Pécsről, Kecs­kemétről, Tiszaújvárosból is ér­keztek résztvevők, de négy né­met és egy angol ballon is a le­vegőbe emelkedik itt ezekben a napokban. Utoljára tíz évvel ez­előtt volt Őcsényben ilyen jelle­gű nemzetközi rendezvény, így a szervező szerint ez a mosta­ni nosztalgia találkozónak is te­kinthető. - Mely ha jól sikerül, akár folytatása is lehet - véli Welker Péter. Azt is hozzáteszi, az összejövetel komoly, fél évig tartó szervezést igényelt. Az egyik pilótától, Nagy Péter­től megtudtuk, korábban többen hőlégballonoztak. A fogyatkozás elsődleges oka ebben az esetben is a pénz és a szponzorok hiánya. Pedig a repülést mindenestől na­gyon lehet szeretni, a ballon pe­dig reklámfelületként is funkcio­nál. Arra a kérdésre, hogy mégis mitől olyan jó dolog hőlégballon­nal repülni, a pilóta azt válaszol­ja: az, hogy egy viszonylag irá- nyíthatatlan szerkentyűről van szó, melyet mégis megpróbál­nak irányítani. A jó társaság pe­dig a ráadás. HIRDETÉS r,,m ..™ > Sz eretettel köszöntünk V. LAJOS a 70. alkalmából B.J., K.K., T.Zs. V__ J HIRDETÉ S f A Ezen a felületen Ön is köszöntheti szeretteit! Nw J > Mm _ Biztos . uidhctcc HIRDETÉS fi Suzuki Szigetvárnál most niinden.új Suzuki SX4 S-Cross 1.6 GL és GL* model (mez teli-kerekgarnilurát e stgchnikaí pályabeléprit adunk ajándékba! SÍP ] LEHETŐSÉGEKKEL SUZUKI NYITOTT AKADÉMIA Bátran élni - Félelmeink és gátlásaink leküzdése Dr. Almási Kitti ma Kaposváron! Ma este kihagyhatatlan program várja Kaposváron a lélek dolgai iránt érdeklődő közönséget, hi­szen a népszerű Nyitott Akadé­mia sorozat keretében ezúttal Dr. Almási Kittivel találkozhatunk az Együd Árpád Kulturális Köz­pontban. A kitűnő humoráról és gyakorlatias szemléletéről ismert pszichológus a magyar lélektani ismeretterjesztés egyik legked­veltebb személyisége, emlékeze­tes előadásait országszerte vas­tapssal köszöni meg a közönség. Dr. Almási Kitti szeptember vé­gén megjelent új könyvében (mely napok alatt jutott fel a Bookline si­kerlistájának első helyére) azt ku­tatja, mi hívja életre a szabad moz­gásterünket beszűkítő félelmeket Dr. Almási Kitti és gátlásokat, és hogyan küzdhet- jük le ezeket. Ebből a témából ad ízelítőt kaposvári előadásában is. Sokan szenvedünk attól, hogy vágyunk valamire, van valami­lyen ambíciónk, kilépnénk abból, ami fojtogató a számunkra, de azt érezzük: úgysem sikerülne, úgyis kudarcot vallanánk, sőt, eseüeg még rosszabb helyzetbe kerül­nénk, mint most vagyunk. Ezért inkább meg se próbáljuk, bele se fogunk, megmaradunk a langyos­ban vagy a szenvedésben. Közben talán utáljuk magunkat, amiért nem merünk lépni, változtatni, de az önutálat még nem ad erőt, len­dületet. Ilyen helyzetben fontos egy­részt felkutatni, hogy miből ered­hetnek a félelmeink, gátlásaink (hiszen azok sokszor a múlt fáj­dalmas élményeiben gyökerez­nek), másrészt tudatos munká­val csökkenteni erejüket, hogy ne akadályozzanak bennünket céljaink elérésében. De hogyan tegyük? Erre a kérdésre igyek­szik választ adni Dr. Almási Kit­ti, rengeteg lehetséges eszközt adva hallgatói kezébe. A nehéz témát a doktornő jó humorú, sod­ró előadói stílusa oldja, és teszi él­vezetessé. A Nyitott Akadémia standján pszichológiai témájú művek szé­les választéka várja az érdeklődő­ket kedvezményes áron, köztük Dr. Almási Kitti vadonatúj köny­vével, melyet a szerző kérésre szí­vesen dedikál is. Az 19:00 órakor kezdődő előadásra jegyek kaphatók a Kulturális Központban. Adalékok a somogyi őrházak történetéből Somogybán is sok „bakterház” áll üresen. - A bakterház nem szakszerű megjelölése azoknak az épületeknek, amelyek a vas­utak mentén különféle rendelte­téssel épültek - áll Lovas Gyula Bakterház című kötetében. - A vasúti őrház mégis ezzel a szó­val ment be a köztudatba. Mint a szerző leírta, az őrhá­zak elsőrendű feladata a vasút­üzem 19. századi kezdetétől fog­va a pálya ellenőrzésének biz­tosítása, s így a pályafenntar­tás szolgálati körébe tartozott. A nagyobb műtárgyakat - alag- utakat, hidakat - is vigyázták. A pályaőr, a sorompóőr, a térközőr bakterházai a nyílt vonal men­tén álltak, legtöbbjük szépen be­leilleszkedett a tájba. „Az őr a családjával ott is la­kott, a vasúttársaságok ezért baromfiólat, kenyérsütő ke­mencét, sőt, néhol jégvermet is építettek az őrház mellé. A víz­vételhez kutat ástak vagy fúr­tak. Az őr a neki kijelölt sza­kaszon a pályatest mentén ka­szálta a füvet, állatot is tartha­tott. Néha kettős őrház épült, így az őrök szolgálatban vált­hatták egymást. Olyan hely­zetű őrház is volt, ahová a vál­tás a közeli (vagy távoli) állo­másról gyalogolt ki. Az őrnek és családjának a lakószobá­ja, valamint a szolgálati hely - legalábbis kezdetben - több­nyire egy fedél alá épültek, majd a technikai és a társadal­mi fejlődés követelményeként sok helyütt kettéválasztották őket: kis lakóház és még ki­sebb szolgálati hely, gyakran csak bódé állt egymás mellett. A vonalőrház bakterjának ál­dozatos volt az élete. Távol élt a településektől, sokszor szin­te elhagyatva. Néhol a szolgá­latába az is beletartozott, hogy naponta végiggyalogoljon egy több kilométeres szakaszt, ka­lapácsával ütögetve-vizsgálgat- va a vágányt, hibákat, törése­ket, lazulásokat keresve. A szol­gálat mellé a családi feladatok sorakoztak: a gyermekek isko­lába járatása és a család ellátá­sa főleg télen nem volt könnyű.” ©O^iod sí

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom