Somogyi Hírlap, 2015. szeptember (26. évfolyam, 204-229. szám)

2015-09-19 / 220. szám

2015. SZEPTEMBER 19., SZOMBAT INTERJÚ 11 Az elmaradt válogatottságért az olimpiai aranyérem kárpótolta a játékvezetőt lanság lapot ért volna. Negyedóra után komolyan fontolgattam, hogy előveszem, mert ha nem adok, még vér is folyhat. Aztán megnyugod­tak a kedélyek. Rengeteget kom­munikáltam, próbáltam megfé­kezni az indulatokat. Nagyon so­kat segített, hogy valaha én is ját­szottam. És nem kerestem a bajt.- Respektálták, hogy egykori fut­ballista fújja a sípot?- Általában igen, nem sok olyan bíró van, aki korábban első osztá­lyú játékos volt.- Kikkel gyűlt meg a baja? Igaz, hogy Franz Beckenbauerrel is?- Néhány pesti vagány nem res­pektált. Ami Beckenbauert illeti: az NSZK Bécsben játszott Ausztriá­val, ő rendre morgott az ítéleteim­nél. Németül arra kértem, próbál­jon partner lenni. Nem szólt egy szót sem, de láttam, hogy leadja a drótot a többieknek.- Két BEK-, egy KEK-, egy UEFA-ku- pa-finálé, világbajnoki, olimpiai baj­noki részvétel. Ha utólag egy .mon­datot kellene a füzetébe írnia, mi lenne az?- Büszke vagyok erre a listára, nem sokunknak adatott meg ilyen rangos meccsek vezetése.- Az 1994-es vébén a FIFA játékve­zetői bizottságának tagjaként volt szerepe abban, hogy annak ellenére Puhl Sándor vezette a döntőt, hogy az olasz-spanyol negyeddöntőben nem vette észre, hogy Tassotti bele­könyökölt Luis Enrique arcába?- A hivatalos FIFA-közlemény felmentette Puhít, már „csak” lob­bizni kellett, hogy ő vezethesse a brazil-olaszt. A következő ciklus­ban már nem választottak be a tes­tületbe, megfordult a fejemben, hogy ez a Puhl melletti aktív sze­repvállalásomnak tudható be.- Tapasztalta, hogy meg akarják vesztegetni?- Találkoztam ráutaló magatar­tással. De hamar jeleztem, hogy nincs keresnivalójuk.- Sztárbíró volt?- Á, dehogy! Partner szerettem volna lenni a játékban, s ha ez nem sikerült, akkor legalább azt elérni, hogy ne legyen durvaság a pályán.- Mi a véleménye korunk játékve­zetéséről?- Gyorsabb a játék, talán keve­sebb az igazi egyéniség, én őket hiányolom. A bírók fújják a sípot, a partjelzők lengetnek, de olyan gé­pies minden.- Tavaly részt vett a tokiói olimpia ötvenedik évfordulóján. Jó volt is­mét a tett színhelyén?- Hogyne! Ugyanakkor szomo­rúság fog el, mert ott lehetett még a feleségem is, aki néhány hónap­ja elment. Egyik vasárnap még jöttünk haza kocsival, semmi ba­ja sem volt, aztán két nap múlva elhunyt. Nem lehet szavakba ön­teni, milyen támaszom volt mind játékosként, mind játékvezető­ként. Ötvenöt év boldog házasság után hagyott itt, amit nagyon ne­héz feldolgozni. Még most is előt­tem van, amikor Szuzika a mér­kőzések előtti napon szólt a két fiamnak, hogy köszönjenek el tő­lem és korán menjenek aludni, mert az apjuknak másnap mécs­esé van. De hát ilyen az élet, már korábban is mondtam, rengeteget ad, ám el is vesz.- Számos remek játékos pályázott ugyanarra a posztra. Ki miatt nem került be az A válogatottba?- Az MTK-s Nagy Pista játszott a legjobbak között jobbfedezetet. Baróti Lajos inkább őt favorizálta. Az olimpiai csapatnál viszont La­kat Károly nagyon szeretett, bízott bennem. Talán ezért is lehettem csapatkapitány.- Hogyan került Csabáról Győrbe?- Húszévesen olyan együtteshez szerettem volna igazolni, ahon­nan nem visznek el katonának. Palotai Károlynak tekintélye volt a pályán. Nemcsak futballistaként, hanem játékvezetőként is. A pá­lyán kívül is precíz ember: partjel­zői, bírói ténykedésének esemé­nyeit két vastag füzet őrzi. Palotai Károly 80 évesen azt mondja, az élet rengeteget ad, de el is vesz. Thury Gábor kozpontiszerkesztoseg@mediaworks.hu- Békéscsabai születésű, eredeti­leg Priskin volt a vezetékneve, így azt is hihetnénk, a Slovan Bratisla- va csatára, Priskin Tamás a rokona. Van benne igazság?- Lehetne, de nincs. A Priskin név szlovák eredetű, édesapám tűzoltóként szolgált Békéscsabán. A harmincas években magyarosí­tott Palotaira. Azon a vidéken nem voltak ritkák a tót gyökerek.- Felismerik még az utcán?- Persze! A fiatalabbaknak már az idősebbek mondják el, hogy ki vagyok, de még a középkorúak is emlékeznek rám. Győr nem egy metropolis, tudják, ki vagyok.- A futballistára vagy a játékvezető­re emlékeznek inkább?- Az öregek arra, hogy az ETO játékosa voltam. Nekik az a fonto­sabb, a játékos-pályafutásomhoz kapcsolódik a fiatalságuk. Nagy általánosságban azért a futballbí- rói tevékenységem az ismertebb.- Emlékszik, melyik mérkőzés után nyilatkozta a következőt? „A szüle­tésnapomon ennél szebb ajándékot nem kaphattam volna."- Gondolom, valamelyik BEK- mérkőzésről van szó, az 1964- 1965-ös sorozatból.- Igen, amikor az első fordulóban ki­verték a Chemie Leipzig együttesét.- Bár a döntőbe jutásért a Benficával vívott meccsünk után mondhattam volna! így sem volt miért szégyenkeznünk. Csak a Győri ETO és az Újpest büszkél­kedhet azzal, hogy a legrangosabb kupasorozatban a négy közé jutott.- Győrben olyan edzők keze alatt dolgozhatott, mint Hidegkúti Nán­dor vagy Szusza Ferenc.- Hidegkúti remekül értett a játékosok nyelvén. Nem véletle­nül szerette szinte mindenki, és az sem véletlen, hogy a csapat ve­le jobb eredményeket ért el, mint Szuszával. Ő távolságtartó volt. Na­gyon a szívemhez nőtt Orczifalvy István, Békéscsabán Jeny Rudolf keze alatt is dolgoztam, a Braun, Molnár, Orth, Opata, Jeny legen­dás MTK-csatársor balszélsőjével.- Milyen hatással volt akkor az aranycsapat a tinédzserekre?- Elmondhatatlannal! Rengeteg gyerek akart futballista lenni, per­sze én is. Aztán volt, akinek sike­rült, volt, akinek nem. I Pályája | PALOTAI KÁROLY SZÜLE 1935. szeptember 1., Békéscsaba POSZTJA fedezet KLUBJAI: Békéscsaba (1953­1955) , Győri ETO (1955­1956) , Freiburg (1957-1958), Győri ETO (1959-1967) EREDMÉNYEI JÁTÉK0SKÉN1 olim­piai bajnok (1964), magyar bajnok (1963), MNK-győztes (1965,1966,1967), 15-szö- rös olimpiai válogatott (2 gól), 8-szoros B válogatott (1 gól) JÁTÉKVEZETŐKÉNT: 1967- 1983,1970-től 215 élvo­nalbeli mérkőzésen bírásko­dott, 143 nemzetközi mérkő­zést vezetett, 27 válogatott ta­lálkozót. Három vb-n (1974, 1978,1982), egy Eb-n (1980) és három olimpián (1972, 1976,1980) fújta a sípot, ve­zetett két BEK- (1976,1981), egy-egy KEK- (1979) és UEFA- kupa-döntőt (1975), egy euró­pai Szuperkupa-mérkőzést (1978), a vb-döntők első tar­talék bírója (1974), FIFA-inst- ruktor és játékvezető-ellenőr (1985-1997). Az UEFA játék­vezető-ellenőre (1985-2005), | a FIFA játékvezetői bizottságá­nak tagja (1990-1994). MNMNK « X Pálotai Károly nemcsak a futballpályán volt precíz, a levezetett mérkőzések után írásban rögzítette élményeit, észrevételeit­Az ETO-nál ezt megígérték.Hét évvel idősebb bátyám, János is ott védett.- Palotai János egyszeres váloga­tott volt, Grosics Gyula cseréjeként állt be 1954 októberében Csehszlo­vákia ellen. Az aranycsapatban véd­hetett. Önnek nem fáj, hogy a válo­gatottság álom maradt?- Van hiányérzetem, pontosab­ban volt, ám idővel az emberben minden a helyére kerül. Az élet rengeteg mindent ad, de el is vesz. Elismert futballista voltam, játszot­tam az olimpiai válogatottban, a B csapatban. Az elmaradt válogatott­ságért az olimpiai arany kárpótol.- Jól tudom, hogy majdnem lema­radt az aranyéremről is?- Lakat bízott bennem, a cseh­szlovákok elleni döntőn is betett volna a csapatba, ám az utolsó edzés végén meghúzódtam. Látta, hogy baj van, de rám bízta a dön­tést, hogy tudok-e játszani. Én le­mondóan nemet mondtam. Gon­dolhatja, mit éreztem! De nem mondhattam mást, mert a csapat­tal szúrtam volna ki, ha sérülten igent mondok. Csak azok kaptak aranyérmet, akik játszottak. Én 2-3 évvel később jutottam hozzá.- A tokiói játékok kiadványai olim­piai bajnokként említik, gondolom, csak az aranyérem maradt el majd­nem, az életjáradék nem.- így van, hála istennek.- Egy rövid időszakban az NSZK-be- li Freiburg csapatában játszott. Az 1956-os forradalom idején ment el?- Novemberben vagy december­ben hagytuk el az országot, ami­kor még nyitva volt az osztrák-ma­gyar határ.- Politikai okokból?- Nem. Kalandvágyból. Alig múltam 21 éves, egy jobb világ re­ményében ültünk fel a vonatra a bátyámmal és az ETO balszélsőjé­vel, Pálffy Antallal. Pálffy szólt, ml lenne, ha szerencsét próbálnánk, én szól­tam a bátyámnak, ő kisgyermekes apa­ként is benne volt. Tó­ni le akarta monda­ni, nem voltunk any- nyira elszántak, mégis belevág­tunk. Freiburgban ért minket utol a nemzetközi eltiltás, de alig fél évet kellett kivárni. Csak éppen a csapat gyengélkedett. Egy haszna volt, megtanultam németül, ami aztán játékvezetőként is jól jött.- Oroszul hol tanult meg?- Azt a szlovák nyelvből nem ne­héz összerakni, az angol meg köte­lező volt a bíráskodás miatt.- Hogy ért véget a freiburgi kaland?- Megtudtuk, hogy az ETO-ban szívesen látnának. Visszájöttem, ott folytattam, ahol abbahagytam. Nem is voltam eltiltva.- Tudatosan készült a játékveze­tésre?- Sérülés miatt 1967-ben befe­jeztem a pályafutásomat, megyei szinten rögtön vezettem. Még ’59- ben levizsgáztam. Egy téli tanfo­lyamot végeztem el, gondoltam, ki­használom a lehetőséget, hátha.- Hogyan jutott eszébe, hogy bírás­kodásra adja a fejét?- Amikor levizsgáztam, nem volt konkrét célom, miután abbahagy­tam, úgy gondoltam, ez jó lesz nekem. A fut­ball közelében mara­dok, játékosként part­nere voltam a játékve­zetőknek. Ez a menta­litásomból is fakadt, csapatkapitányként feladatom volt a kisebb konfliktusok elsimítása.- Mennyi időt adott magának, hogy élvonalbeli játékvezető lesz?- Tudtam, mit akarok, de ab­ba sok minden belejátszott, hogy 1970-ben már első osztályú mér­kőzést vezethettem. Öten voltunk testvérek, a család összetartott, de mindenért meg kellett küzdeni. Magamban azt mondtam, isme­rem a meccsek hangulatát, a kö­zegét, a szabályokat, tudok a játé­kosok fejével gondolkodni, milyen probléma lehet még?- Mondjuk, hogy a játékosok egyál­talán nem így gondolják...- A győzelem érdekében átlé­pik a szabályok adta kereteket, és azért vagyok én, hogy ezt megaka­dályozzam. S ne feltétlenül úgy, hogy tönkretegyem a játékot.- Emlékszik az első NB l-es mérkő­zésére játékvezetőként?- Nem. Viszont van két nagy fü­zetem, amelyben valamennyi mér­kőzésem benne van. Kis kommen­tárt is írtam a meccsekhez, ha elol­vasom, sok minden beugrik.- Nézzük az első NB j-es meccset: 1970. október 11., Szombathely- Salgótarján 1-2. Mit kell tudni róla?- Családi kirándulás volt, utána pedig Keglovich Laciéknál pezsgő­vel koccintottunk.- Az 1978-as vb-n a O-O-ra végző­dő argentin-brazilon lapok nélkül parádésan vezette a meccset. Er­ről mit írt?- „A döntőnek beillő találkozón nehéz 10 perc után megnyugodtak a kedélyek. Volt mit kapaszkodni, de végül is simán lement a két dél­amerikai csapat rangadója.”- Miért nem vette elő a lapokat?- Az elején a játékvezető is fel­méri a terepet, nem kell rögtön la­pot adni. Amikor már láttam, hogy irtózatos rugdalózás van, nem volt értelme, mert minden szabályta­„Az élet rengeteg mindent ad, de el is vesz. Palotai nagy füzetének titkai A A á i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom