Somogyi Hírlap, 2015. szeptember (26. évfolyam, 204-229. szám)
2015-09-27 / Vasárnapi Somogyi Hírlap, 36. szám
2015. SZEPTEMBER 27., VASÁRNAP MEGYEI KÖRKÉP g Egyre kevesebben őrzik a régi szokásokat, csak az időseket, gyerekeket érdeklik Somogyország féltett hagyományai a rátétestől a reggeli túróskalácsig Keddtől a néphagyomány szerint is megkezdődik a téli visz- szaszámlálás: Szent Mihály napja a paraszti kalendárium alapján az őszi munkák lezárásának ideje, s megannyi hiedelem és szokás - például kisfar- sang, állatkereskedelem, cselédszerződtetés - kapcsolódik hozzá. Manapság azonban már csak a hagyományőrző csoportok számára jelent különleges alkalmat, ahogyan a hajdani szokások is lassan feledésbe merülnek. Ráadásul egyre kevesebben érzik fontosnak, ápolják az évszázados tradíciókat: a hatvanas-nyolcvanas évek virágzó honismereti-hagyományőrző mozgalma ma már csak nyomokban létezik. Vas András andras.vas@mediaworks.hu SOM03Y - Mesztegnyőn 1961-ben Kövesdi Tiborné Gizi néni, egy fiatal tanítónő gondolta úgy, szükség lenne valamire, ami közösséggé kovácsolhatja a falu lakosságát - mondta Kövesdiné Panyi Antónia, a megye utolsó bejegyzett honismereti egyesületének vezetője. - Eleinte népi színműveket mutattak be, ám hamar kiderült, erre nincs igény, viszont közben rájöttek, rengeteg hagyomány él a faluban. A Marcali melletti településen lassan kialakult egy állandó csoport, mely nemcsak gyűjtötte, de rendre be is mutatta a szokásokat. Az iskolában néptánc-csoport alakult, honismereti szakkör indult, s a gyerekeken keresztül egyre jobban sikerült elérni a szülőket is: idővel a falu nagy része vala- müyen szinten kötődött a honismereti csoporthoz.- A hetvenes évek második felétől már nyári táborokat is tartottak a településen - folytatta -, s mivel megfelelő tömegbázis alakult ki, a rendszerváltás után egyesületté tudott alakulni a csoport, mely a helyben csak Honinak hívott faluházban lelt otthonra. A rendszerváltásig megannyi somogyi településen működött hasonló társaság, ám a hajdan tízezreket megszólítani tudó honismereti mozgalom a kilencvenes évek közepére szép lassan amortizálódott.- Sajnos nem is elsősorban anyagi okai voltak - magyarázta -, sokkal inkább az érdektelenség lett a haláluk. Az ilyen csoportok léte általában egy-egy lelkes helybélitől függött, s amikor ők kiöregedtek, meghaltak, nem állt senki a helyükre. Hagyományőrzők persze akadnak több településen, jellemzően a nyugdíjas egyesületek, valamint a különféle néptánc-formációk próbálják életben tartani a helyi tradíciókat, ám lehetőségeik behatároltak, a legtöbbször a tánchagyományok ápolására futja csak erejükből. A mindennapi élethez köthető falusi szokások ápolására viszont már nincs kapacitásuk, így sok helyen már nem is tudják, egy-egy jeles nap mit jelentett nagy- vagy dédszüleiknek.- Ebből a szempontból szerencsések vagyunk - jegyezA nagy egyházi ünnepekhez, így a húsvéthoz is kötődő hagyományokat szerencsére sok helyen felelevenítik te meg hiszen Mesztegnyőn már a hatvanas években elkezdték gyűjteni a népszokásokat, amikor az öregek még napi szinten gyakorolták őket. így rengeteg népszokást sikerült feldolgozni, ezért is tudjuk ma is autentikusan bemutatni az aratással, tollfosztással, betle- hemezéssel, bolondlakodalommal, adventtel kapcsolatos tradíciókat. A tájházakban, helytörténeti kiállítások keretében persze sok településen be tudják mutatni az elődök életét, mindennapjait, ám már generációk nőttek fel anélkül, hogy valóban gyakorolhatták volna ezeket. Lakócsán például a horvát nemzetiségi tájház tárlata alapján megismerhetőek a helybéliek korabeli szokásai, ám manapság már csak néhány öreg tartja hébe-hóba a jeles napokat.- Jellemzően a mezőgazda- sági munkákkal és az egyházi ünnepekhez kötődtek - mondta Bunyevác Józsefné, a tájház gondnoka. - De ahogyan nincsenek már állatok a házaknál, a szokások is elfelejtődtek. A két búcsút - Szent Antalkor és Sarlós Nagyboldogasszony napján - még megtartják, az aratáshoz, a szürethez, a tavaszi munkákhoz vagy éppen a hosz- szú téli estékhez kapcsolódó tradíciók kimentek a divatból. A betyár- és kondáséletbe is belekóstolhattak a gyerekek Szennában a falumúzeumban Máj Péter habák - guruló dió eltörése, alma- szeletelés kanászbaitával, ostor- pattogtatás - teljesítésével válhattak betyárrá és kondássá. Jellegzetes kanászételt, a csipkedett krumplilevest is megkóstolhatták, a somogyszobi portán kákából állatfigurákat hajtogat hattak.- Miután a Míhály-nap sok helyen bücsímapnak is számított - folytatta például Patcán ilyenkor hatalmas áliatvásárt rendezgyakran egybeért a szürettel, így a zene meghatározó része volt Mint minden pásztorvidéken, a zselici falvakban is nagy eseménynek számított Szent Mihály napja: ilyenkor terelték be az állatokat a legelőkről a pásztorok és a kondások, megszámlálták a juhokat, a disznókat és a marhákat. s eztán szegődtek ei a következő esztendőre az állatok őrzői. - Sajnos ma már nincsenek a falvakban állatok. így a Szent Mi- háiy-napi szokásokat sem tartja senki - magyarázta a szennai skanzenben Farkas Gergő. - Ezért is próbáljuk feleleveníteni a régi hagyományokat, főként a gyerekeknek szeretnénk bemutatni a régi szokásokat. A kicsik betyár- és kondásképzésen vehettek részt szombaton Kiállták a próbát a szennai skanzenben a leendő ifjú kondások A buzsáki boszorkányos hímzésre büszkék a település fiataljai is A gyerekek mellett jobbára za idősebbek őrzik a szokásokat- Régen naponta tartottak misét, csak azután indultak az emberek dolgozni - mesélte. - Horvát faluként a vallási ünnepek kiemelt szerepet játszottak az emberek életében, a böjt például nemcsak az étkezésben, a ruházkodásban is megmutatkozott. A legtovább talán az étkezési szokások maradtak fenn, keddenként például mindenhol fehér babot tettek, pénteken pedig tarkát tejfölösen: ezt a hagyományt néhány háznál még ma is tartják. A vasárnap reggeli túrós kalács viszont már nem dívik. Ahogyan a gombócjóslás is elfelejtődött: a lányok belegyúrták a falubeli fiúk nevét a tésztába, s azt tartották, amelyik először feljön főzéskor, az lesz a férjük... Karácsonykor sem visznek már szalmát a házakba, emlékezve, hogy a Kisjézus istállóban született, néhány helyen viszont a szőtteseket még mindig kirakják ilyenkor. Még leginkább a szentestei éjféli mise utáni házjárás maradt meg az ezzel együtt járó vendéglátással, illetve a kólót táncolják a fiatalok is. Buzsákon annak idején az országban elsőként építették be a helyi hagyományokat, a néptáncot és a - vézás, rátétes és boszorkányos - hímzést, s előbbi szakkörként, utóbbi pedig a tanév végén egy-másfél hónapig ma is szerepel a helyi tantervben.- A tánc iránt mindig komoly az érdeklődés, a hímzés viszont csak néhány lányt érdekel - mondta Vaszilkó Nóra. - A régi szokások közül a Mihály napi szüreti felvonulást minden évben megtartjuk, ahogyan az országosan is ismert búcsú sem maradhat el, a mindennapok szokásai viszont szép lassan kivesznek. A fiatalok nem ismerik őket, nem tudják, miért és mihez kötődnek, s nem is érdekli őket. És sajnos egyre nehezebb lesz összegyűjteni a népi hagyományokat, hiszen a klasszikus falusi lét úgy ötven éve, a villamosítási programmal a településekre köszöntő „technikai forradalommal” kezdett eltűnni, s lassan kihalnak, akik még emlékeznek az évszázadokon át kialakult-megszokott tevékenységekre, hiedelmekre.- Pedig Somogybán a területi adottságok miatt az ország más részeihez képest egyedi szokások alakultak ki - állította Köves- diné Panyi Antónia mint például a kakasütés, melynek legismertebb helye Csurgónagymarton, de a kiszebábu-égetés, az aprószente- ki korbácsolás, a kotyolás, a regö- lések Is unikálisak. Egy darabig még valamennyire benne lesznek a köztudatban, a gyerekek például kifejezetten szeretik az ilyesfajta népszokásokat, hiszen játékot látnak bennük, s az idősek is szívesen ápolják a hagyományokat. Csak éppen a közbülső generációk közömbösek irántuk, így fennáll a veszélye, hogy egyre szőkébb körhöz jutnak el a tradíciók. Ám ha egy településen akad valaki, aki felvállalja a szervezést, s magával tudja ragadni az embereket, van remény. A gyúlékony anyag sok helyen adott, csak valakinek tudni kellene szikrát csiholnia... 1 v
