Somogyi Hírlap, 2015. szeptember (26. évfolyam, 204-229. szám)
2015-09-26 / 226. szám
2015. SZEPTEMBER 26., SZOMBAT INTERJÚ 11 Szilágyi Tibor szerint a tehetség csak belépőjegy a színészi pályára. | Ráadásul ahhoz, hogy valaki megmutassa, mit tud, nem ülhet ölbe tett kézzel, hanem oda kell mennie, ahol lehetőséget kap. Szilágyi Tibor színművésszel egy jeles évforduló kapcsán hivatásról, szenvedélyekről és fontos kötődésekről beszélgettünk. Szűcs Anikó kozpontiszerkesztoseg@mediaworks.hu- Szeptember 4-én vette át az aranydiplomáját a Színház- és Film- művészeti Egyetemen. Milyen érzés ötven évvel ezelőtt végzett öregdiáknak lenni?- Huszonévesen abban sem voltam biztos, hogy megérem ezt az évfordulót, úgyhogy ez egy fantasztikus élmény! Emlékszem, fiatal színész koromban, amikor valamelyik kollégát a 25 éves jubileuma alkalmából köszöntötték, meghatot- tan álltam, és arra gondoltam: „Úristen, 25 év!” Most pedig ennek a dupláját ünneplem...- Az évforduló alkalmából megírta a harmadik könyvét. A Katonai szakképzettsége: színész a pályafutásáról szól. Megmagyarázná a kötet címét?- Egy Örkényi helyzet ihlette a címet, az obsitos könyvembe ugyanis az van beírva, hogy „katonai szakképzettsége: színész”. Rendkívül büszke vagyok arra, hogy már a Magyar Néphadsereg is színésznek nyilvánított, méghozzá a pályám legelején, úgy, hogy egyetlen napig sem voltam katona - ez azért fantasztikus dolog, nem? Ötven év nagyon hosz- szú idő, egy fél évszázad, a legújabb könyvem így kortörténet és színháztörténet is egyben.- A pályája során jó néhány társulatban megfordult, vidéki és fővárosi színházaknál egyaránt. Örök nyughatatlan?- Valóban elég nyughatatlan ember vagyok. A legdédelgetet- tebb helyzetben is képes voltam kilépni az ajtón. Az aranydiplomám átvételekor a jelen lévő növendékeknek elmondtam: bár nem létezik idevonatkozó statisztika, valószínűleg én vagyok a legnagyobb magyar vándorszínész. Űtravalóként pedig hozzátettem: ha majd a kezükben lesz a diploma, és ha megvan bennük az a képesség és az az elhivatottság, ami ehhez a pályához szükségeltetik, akkor a tehetség nem csak Budapestre szól. Oda kell menni, ahol lehetőséget kapnak, hogy megmutassák magukat. Ilyen értelemben, ha végiggondolom, a saját karrieremet abszolút én irányítottam. Az elmúlt évtizedekben sok bátor döntést hoztam, és a színházváltások szakmailag mindig a javamra váltak. És ami még nagyon fontos: soha nem csaptam be az ajtót magam mögött, és soha nem sértődésből vagy haragból váltottam.- „Családomnak, barátaimnak, fiatal pályatársaimnak. Talán tanulságul” - írja új könyvének ajánlójában. Ha a legfőbb tanulságot kellene kiemelnie?- A legfontosabb talán az, hogy mindenki maga felelős a saját sorsáért. A tehetség csupán belépőjegy erre a pályára. Ahhoz, hogy az ember valóban vigye valamire, rengeteget kell dolgoznia, és komolyan kell vennie a hivatását. Szerencsére engem mindig megtaláltak a feladatok, soha nem én mentem utánuk. Pályakezdő korom óta több mint kétszáz szerepet eljátszottam, és öthat igazán jelentős alakítás biztosan volt köztük.- A hivatása mellett több hobbija is van. Az írás például régi szerelem?- Kamaszkorom óta írogattam verseket - magamnak. Nálam ez afféle belső igény. A versírás egyfajta önkifejezési forma, ha kiírom magamból azt, ami a telkemet nyomja, vagy éppen simogatja, az amolyan terápia is. Abszolút örömből írok: csak akkor ragadok tollat, ha van hozzá kedvem, és ha van mondanivalóm.- A magánélete sosem volt nyitott könyv, de talán nem bánja, ha eláruljuk az olvasóknak, hogy a második feleségével már negyedszázada él boldog házasságban.- Valóban, Annával idén leszünk huszonöt éves házasok, ami azért szép hosszú idő. Nagy találkozás volt a miénk. Annak idején egy asztrológiával foglalkozó közös barátnőnk elkészítette mindkettőnk horoszkópját, amelyekről kiderült, hogy tökéletesen fedik egymást, ami igen ritka. Az asztrológus azt is elárulta, hogy abban az évben december első hetében lenne szerencsés megtartanunk az esküvőnket, mi pedig úgy döntöttünk, hogy akkor legyen Mikuláskor. Azóta minden évben népes baráti körben ünnepeljük a házassági évfordulónkat. A ma már Mikulás-buli néven futó eseményen a vidámságé a főszerep: rendeztünk már süteménysütő versenyt és giccspar- tit is, de az ízléstelen ruhadarabok bemutatóján is könnyesre nevettük magunkat.- Le sem tagadhatná, hogy a humor hozzátartozik a mindennapjaihoz.- Jó kedélyű ember vagyok, szeretek nevetni és nevettetni. Szeretem az embereket és az életet, ezért aztán igyekszem mindig jó hangulatot teremteni magam körül. De egy gondolat erejéig hadd térjek vissza a házasságunkra: amikor Annával elkezdtük a közös életünket, a kislánya ötéves volt. Orsi ma már felnőtt hölgy, mi több, végzett ügyvéd, és örömmel mondhatom, hogy fantasztikusan jó a kapcsolatunk. Ez valószínűleg annak is köszönhető, hogy nem a mostohaapukája akartam lenni, hanem a barátja, és ez a vágyam maximálisan teljesült. Mi több, Orsi édesapjával is jó viszonyban vagyok. Hozzáteszem, az, hogy nálunk ilyen szerencsésen alakult ez a helyzet, természetesen mindannyiunkon múlott!- Lefogadom, hogy kedveli a társaságot.- Azt vallom, hogy a család meghosszabbított karja a baráti társaság. Persze ez sem úgy működik, hogy a lottón nyertem a barátaimat: igenis ápolni kell ezeket a kapcsolatokat. Fantasztikus baráti társaságunk van, nagy korosztályi és óriási szakmai szórással, hiszen van köztünk fotóművész, kardiológus és autószerelő is. Jól érezzük magunkat együtt, és ami a legfontosabb: odafigyelünk egymásra.- Úgy tudom, a barátaival lelkesen szeli a habokat a Balatonon és az Adrián.- Az elmúlt 17 évben a balatonkenesei nyaralónkban is remek baráti közösség alakult ki. Az ezredfordulón „Tengerre, magyar!” felkiáltással többen nemzetközi vizsgát tettünk Rijekában, azóta vitorlázunk együtt a „fiúkkal”. Korábban az Adriát részesítettük előnyben, az utóbbi két évben már inkább a Balatonon hajókáztunk. Bár mindannyian okleveles hajós- kapitányok vagyunk, a társaságból hárman értenek igazán a kormányzáshoz. Ezzel együtt mindenkinek megvan a maga pozíciója: én vagyok a kultúros, Heilig Gabi a vendéglátásért felel. Ő egy dalt is írt nekünk, úgyhogy saját himnuszunk is van. És természetesen mindenki kapitány a rangját illetően.- A magyar tenger, és különösen Balatonkenese különleges helyet foglal el a szívében.- Gyerekkoromban a balatoni utazás valóságos kuriózumnak számított. Emlékszem, amikor a Déli pályaudvarról kigördülő gőz- mozdonyos vonat előbukkant az akarattyai alagútból, és az ablakban megpillantottam az óriási tavat, az leírhatatlan érzés volt. Immár 17 éve számomra Kenese jelenti a magyar tengert: évszaktól függetlenül, amikor tehetem, ott töltöm minden szabad percemet. Kenese mindenképpen a kikapcsolódást, a feltöltődést jelenti számomra, az ottani „lélekápoló” környezet ihletet ad és gondolkodásra késztet, ezért is olyan fontos nekem.- A vitorlázás és az írás mellett a harmadik legkedvesebb időtöltése az utazgatás.- Idén nyáron először Rómában töltöttem néhány napot. Aztán a feleségem születésnapja alkalmából egy baráti házaspárral Velencébe mentünk. Utoljára 1982-ben jártam ott: akkor a Velencei Film- fesztiválon vettem részt, ahol Kosa Ferenc Guernica című filmje szerepelt a versenyprogramban. Persze nem nyertünk, de a város már akkor is óriási élményt jelentett. Most is fantasztikusan éreztük magunkat, mert az idegenvezetőnk, egy idős úr, aki hatéves kora óta ott él, olyan helyekre is elvitt bennünket, ahová egyébként nemigen jutottunk volna el.- Sokat dolgozik, de láthatóan remekül bírja az iramot.- A mi hivatásunkhoz nagyon jó szellemi, lelki és fizikai állapot szükségeltetik. Éppen ezért rendszeresen tornázom, a feleségem pedig gondosan odafigyel arra, hogy mit eszem. Igyekszem minden szempontból megőrizni a kondíciómat, hiszen még mindig a színházról szól az életem, de amint észreveszem majd magamon, hogy már nem vagyok képes teljesíteni a feladataimat, biztos, hogy kitalálok magamnak valamilyen más tartalmas elfoglaltságot. Nem akarom mindenáron odaerőltetni magam a színpadra. Az életemnek ez a mostani szakasza színházi nyelven szólva már a harmadik felvonás, nekem pedig rendezőként az a mániám, hogy egy valamirevaló színdarabban a harmadik felvonásnak kell a legjobbnak és a legfrappánsabbnak lennie. Névjegy t született Budapesten. végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Pályája során több vidéki (kecskeméti Katona József Színház, Veszprémi Petőfi Színház) és fővárosi teátrum (Thália Színház, József Attila Színház, Nemzeti Színház, Vígszínház, Új Színház) társulatának tagja volt. a Soproni Petőfi Színház művészeti igazgatójaként tevékenykedett. A színház mellett számos filmben, tévéjátékban és -sorozatban is szerepelt. Emlékszilánkok, Gondolatmonológok, Katonai szakképzettsége: színész. Jászai Mari-díj (1975), Érdemes Művész (1982), Kiváló Művész (1987), a Magyar Köztársasági Érdemrend tiszti- és középkeresztje (1996,2002), Kossuth-dö (2007), Halhatatlanok Társulata - örökös tagság (2010).
