Somogyi Hírlap, 2015. szeptember (26. évfolyam, 204-229. szám)
2015-09-20 / Vasárnapi Somogyi Hírlap, 35. szám
2015. SZEPTEMBER 20., VASÁRNAP SZTORI g ítetM] sonöf) áu^xfű ÖNISMERETI NÁSZÚT BICIKLIVEL Negyvenhat országban járt 4 év alatt Zárug Zita és Harkányi Árpád, akik nemrég tértek haza világ körüli bringás nászújukról. Több mint 40 ezer kilométert tettek meg, s mindezen idő alatt csak tizenegyszer kaptak defektet. „Tartós kapcsolatot akartunk, amihez cölöpök keltenék. Élménycölöpök” - mondták lapunknak a fiatalok. Csejk Miklós VILÁGJÁRÓK Két fiatal 4 évvel ez- eló'tt elhatározta, hogy nászúira megy. Emlékezetessé akarták tenni, mindketten bringások voltak. Húszas éveik vége felé jártak, meg akarták tudni, mi az igazi szabadság. Fekvő bringákkal keltek útra, mert azt hallották, hogy az kényelmesebb hosz- szú távon. Akkor még nem tudták, hogy egy ilyen út felér egy zarándoklattal, ahol, elmondásuk szerint, nagyon sokat megtudtak önmagukról és egymásról is. Ám ennek az elképesztően • nagy szabadságnak ára volt. Négy évig nem látták a családot, feladták a karrierjüket. „A bátyámék 4 éves kisfiát és 2 éves kislányát a napokban láttam először” - mondta lapunknak Harkányi Árpád, aki az ígéretes informatikus karrierjét adta föl azért, hogy utazhasson. Cserébe viszont nagyon sok mindent kaptak, bár sokszor nem tudták, hogy mi jön a következő kanyar után. „Egyrészt alaposan megterveztük az utunkat, erre a vízumok miatt szükség is volt, másrészt viszont nem lehet egy 4 éves utat elég alaposan megtervezni. Pakisztánig hétről hétre megvolt az útiterv, aztán már lazultak a keretek” - fejtegette Árpád. A fiatal pár sokszor azt sem tudta, hogy mi jön a következő kanyar után Pakisztánban annyira jól érezték magukat, hogy még a vízumot is meghosszabbították. „Itt vettünk fel egy új, lazább utazási ritmust” - tette hozzá Zita. Technikailag Új-Zélandon maradtak a leghosszabb ideig. Egyrészt mert szerették, másrészt mert dolgoztak is ott, szüreteltek. Elmondásuk szerint egy középkategóriás autó árát költötték az útra. A fiatalok a négy év során más munkát is végeztek. Árpád több lapnak újságcikkeket írt kalandos utazásukról, fényképeiket naptárakban adták ki. Honlapjukon nagyon precíz blo- got vezetett, amelyben beszámolt mindarról, ami velük megesett az út során. A városok között bringáztak, de a városokban sokszor ők is úgy jártak-keltek, mint a turisták. „Sokszor mire megérkeztünk egy városba, tele voltunk élménynyel. Olyan csodás helyeken bringáztunk, hogy inkább csak pihenésre vágytunk” - mondta Árpád. Az átlagember, aki csak néha biciklizik, azt éli meg, hogy kipurcan már egy-egy hosszabb tekeréstől is. A két fiatal viszont elmondta, nekik ez napi rutinná vált. Nem volt szenvedés. Árpád elég nagy hírnévre tett szert a blogjával, de mindennek a kezdete a randinapló volt. „Amikor kérdeznek róla, sose találom” - így Árpád. „Én tudom, hol van” - tette hozzá Zita. Persze adott a kérdés, miért megy az ember egy 4 éves bringás világ körüli nászútra. „Tartós kapcsolatot akartunk, amihez cölöpök kellenek. Élménycölöpök” - fejtegette Zita. „Mi már nem is látjuk a talajt magunk alatt, csak cölöpöket” - tette hozzá nevetve Árpád. Jó kedélyű, életvidám fiatalnak kell lenni ahhoz, hogy az ember nyitott legyen ennyi élményre, Fekvő bringával a világ körül Sokan nem ismerik a fekvő biciklit, a fiatalok 40 ezer kilométert tettek meg vele. Zita szerint a pozitívuma, hogy olyan érzés rajta tekerni, mintha egy kényelmes fotelban ülne. Nem fájt a dereka, a háta, a feneke, ami azért a hagyományos bicikliknél sokszor előfordult. Árpád szerint a negatívuma az, hogy nem láttak el az autók felett, mint egy normál bicikli esetében, de ezt azért meg lehetett szokni. Még 4600 méter magasra is feltekertek ezekkel a fekvő biciklikkel, és nem nagyon maradtak le a normál kerékpárosoktól, bár az is az igazsághoz tartozik, hogy emelkedőn azért egy kicsit lassabbak ezek a bringák. Névjegy ZáTug Zita (30) pedagógus, világutazó Harkányi Árpád (32) informatikus, újságíró, világutazó Honlapjuk: 360fok- bringa.hu Facebook-oldaluk: www.facebook.com/ cyclingthe360 kultúrára, másságra. De nem lehet megúszni sötét felhők nélkül. „Velünk is megesett, hogy ösz- szezörrentünk. Ez sokszor visszavezethető volt arra, hogy éhesek, nyűgösek vagy éppen fáradtak voltunk. Azt kellett mindig megértenünk, mi lehet a másik valódi baja. Általában nem bosszantottuk egymást ok nélkül” - magyarázta Zita. „Azért volt olyan is” - vágott nevetve Zita szavába Árpád. Mindenesetre abban egyetértettek, hogy sok empátia, vagyis beleérző képesség kell a jó pár- kapcsolathoz, és az is fontos, hogy elalvás előtt ki kell békülni. A világ sokszínűségéhez, más kultúrákhoz is sok türelemre és figyelemre volt szükség a fiatalok szerint. Kifejezetten bosszantó dolgokat is megéltek, de azt mindig figyelembe vették, hogy ők csak vendégek. „Nagyobb számban sikerült elfogadni a másságot, mint nem” - magyarázta az út egyik legfontosabb momentumát Zita. „Amikor pedig nem sikerült, abból is mindig tanultunk valamit” - tette hozzá Árpád. A fiatalok megszámlálhatatlan mennyiségű gyomorrontásról is beszámoltak, Árpád pedig megismerte a pakisztáni, a malájziai és az üzbegisztáni fogorvosokat, ráadásul még vesekővel is kezelték. „Azt kívántam, ájuljak már el, mert nem bírtam a vesekő okozta fájdalmat. Azt hittem, belebolondulok” - fejtegette Árpád. A számtalan kaland ellenére a két fiatal nem akar a világutazásból élni. „Mostantól a világ jön hozzánk” - jelentette ki Zita. „Megpihenünk kicsit, és most mi fogadjuk azokat, akiket megismertünk az út során” - tette hozzá Árpád. A puli, a pumi és a mudi után egy újra felfedezett fajta, a sinka hódít mostanában a pásztorok között Bendegúz a legjobb juhászkutya a Hortobágyon Nyolcadszor rendezték meg a pásztorkutyák országos találkozóját a Hortobágyon. A győztes egy sinka kutya, Bendegúz lett, de az élmezőnyben is ez a fajta szerepelt a legjobban. A pásztorok nagyon szeretik, pedig nem is elismert terelőkutyafajta. Fábos Erika HORTOBÁGY A versenyt szervező Duna-Tisza Magyar Pásztorkutyás Hagyományőrző és Sport Egyesület 2001 óta létezik. Céljuk a magyar pásztorkutyák népszerűsítése és genetikai kincsének megőrzése. „Őshonos pásztorkutyáink - kuvasz, komondor, puli, pumi, mudi - mind a mai napig őrzik a munkakutyák genetikai kincsét, a munkakészséget és a páratlan intelligenciát - mondta Kévé Gábor, az egyesület elnöke. - Éppen ezért most is megállják helyüket az új kihívásokkal szemben. Agility, flyball, dog dancing, hogy csak pár kutyás sportot említsek, mind kitűnő elfoglaltság számukra. Mi azonban az eredeti használati értékük fenntartását is fontosnak tartjuk, ezért rendezünk számos bemutatót és terelőversenyt országszerte. Hortobágy kiemelt helyszíne rendezvényeinknek. Ez az esemény ad lehetőséget, hogy a juhászattal foglalkozó szakemberek és a fajtatiszta kutyákat tartó vagy tenyésztő emberek találkozzanak.” A hortobágyi versenyen hivatásos és amatőr versenyzők vegyesen vettek részt kutyáikkal. Az amatőr versenyzők fajtatiszta magyar pásztorkutyákkal, míg ez a kikötés a hivatásos pásztorokat nem szorítja. Hortobágyon jó ideje előszeretettel használják a sinka kutyát, ami nem hivatalos fajta. Eredetét tekintve a 70- es évektől beszélhetünk róla, a németjuhász és főként mudi kutyák keresztezéséből jött létre. Most éppen divatként hódít az ország ezen részén élő szakemberek között. Hogy joggal szeretik, igazolja, hogy éppen egy sinka lett a legjobb pásztorkutya a versenyen: Bendegúz nyert. „Mi, pásztorok azért szeretjük a sinkát, mert nagyon éber, okos, elég nagytestű, mégis gyors és mozgékony fajta - mondta Kovács Sándor, Bendegúz gazdája. - A pumi, a puli tenyésztés abba az irányba megy hosszú ideje, hogy egyre kisebbek a kutyák. Ez egy 1500-2300 állatból álló nyájnál, mint amilyen az enyém is, fontos szempont. Nem véletlen, hogy főleg a szürke marhát vagy - ahogy kény a lába, mint a többi kutyának. Itt a pusztán van egy gyomnövény, aminek nagyon hegyes a termése, és ez rettenetesen kikezdi a kutyák lábát, sokat szenvednek miatta. A sinkákét nem bántja. Bendegúz nyolcéves, eny- nyi idősen már az öreg pásztor- kutyák közé tartozik, úgy 5-6 évesen a legjobbak az ebek. Akkor már nagyon képzettek, de bírja még a fizikumuk. Persze fontos a tartásmód is, de egy pásztorkutya sokat van kint nagyon rossz, hideg időben, egy éresetemben is - a rackajuhot tartók között népszerű leginkább a sinka. Az is lényeges és praktikus ennek a fajtának a szempontjából, hogy nem annyira sérülézékeny típus ezt nem is bírná, de a sinkákat is megviseli, 8-9 éves korukra kiöregednek.” Kovács Sándor azt mondja, hiába lett ismét első - 2012-ben egyszer már győztes volt Bendegúz -, mégsem ez az eddigi legjobb kutyája, hanem az első, Pusziik volt az. A sinka egyébként a pásztorok között már a legelterjedtebb terelőkutyafajta, szabályos rajongótábora van a Hortobágyon és más legelőkön is. Nem is nagyon szeretnék, ha nemzetközileg elismert fajta válna belőle, mert akkor óhatatlanul divatos is lesz, és onnantól már nem a munkaképesség és a teljesítmény, hanem más szempontok dominálnak a tenyésztésnél. Külföldön is egyre népszerűbb, főleg a természetrajongó skandináv népek, elsősorban a finnek fedezték fel maguknak a magyar fajtákban rejlő pozitív tulajdonságokat, a természetességet, a betegségekkel szembeni ellenálló képességet és nem utolsósorban a hihetetlen intelligenciát. A sinka is egyre divatosabb külföldön. Miért is lett sinka végül a sinka? A sinka szó a Hortobágyon simát jelent, ami utal arra, hogy az 1970-es évek elején a pásztorok kezei közt kialakult legfiatalabb terelőfajta simaszőrű. Keletkezésében az itt honos terelőfajták mellett - főleg a mudi - az akkor igen divatos németjuhászkutya is fontos részt kapott. Éppen ezért nem tartozik a hivatalos magyar fajták közé, annak ellenére sem, hogy a mudiban is van német fajta. Szőrminőség alapján a sinkának két változatát különböztethetjük meg. míg a tükörsinka szőre rendkívül rövid, ugyanakkor egészen tömör, a macskaszőrű sinka szőre az előzőnél 2-3 centiméterrel hosszabb, de a Mudiénál rövidebb. Hegyes, álló füle van, több színváltozatban elterjedt, általában jegy nélküli, egyszínű kutya. A „mézes- lábúnak" nevezett egyedek lábain a színezet a németjuhászéhoz hasonló. A fekete és szürke mellett a barna is elterjedt. A sinkák hátsó lábán a farkaskarom, amit a pusztán saskörömnek neveznek, fajta- jellegnek nevezhető. Ahogy a nyelv közepén található tízforintos méretű fekete folt is elmaradhatatlan. Jelenleg kétezer egyed körülire becsülik a számát.
