Somogyi Hírlap, 2015. augusztus (26. évfolyam, 179-203. szám)

2015-08-08 / 185. szám

Nyolcvanhoz közeledve is imád próbálni, de ha nincs munka, akkor is élvezi a napjait, olyankor intézi a korábban elmaradt hivatalos ügyeit § i 2015. AUGUSZTUS 8„ SZOMBAT INTERJÚ 11 A Kossuth-díjas színésznő szám­talan szerepben remekelt szín­padon és filmben, ám a nagykö­zönség szívébe igazán a Szom­szédok teleregény Janka nénije­ként lopta be magát. Pásztor Er­zsi ezt cseppet sem bánja! Évti­zedek óta egyedül él, megtanul­ta elfogadni, amit a sors rámért, és imádja az életet. Ruttka Ildikó/hot! kozpontiszerkesztoseg@mediaworks.hu- Az otthonában beszélgetünk, fotózunk. Egy csomó premier­ajándék jelzi, hogy két újabb be­mutatója is volt nemrég. Hogy bírja ezt a tempót?- Remekül, pedig ha Isten se­gít, jövőre betöltőm a nyolcva­nat! Anyámtól örököltem a mun­kabírásomat. Most ha ránézek az ajándékokra, vagy korábban a virágokra, szinte hallom a tap­sot, amit a Játékszínben a Vi­dám kísértet után kaptam. Ere­detileg nem nekem szánták Ma­dame Arcati legendás szerepét, de a sors nekem adta. Jósnőként néha transzba esem, és többször vagyok a földön, mint állva vagy ülve! Ha pedig kezembe veszem a nyakláncomon lévő angyalkát, amit Zsurzs Kati adott, hogy vi­gyázzon rám, eszembe jut a Ka­rinthy Színházban februárban bemutatott Olympia. Ajándék, hogy ezt csinálhatom.- A terhelhetőségét a szüleitől örökölte, az édesapja például nagy sportember volt.- Igen, mégis elment hatvan­évesen, pedig evezett, úszott. Anyámat viszont a tempera­mentuma hajtotta, ahogy en­gem is. Régen nem volt divat a sport, bár én úszni nagyon sze­rettem. Tudom, több kollégám jár ma is uszodába, de ez ve­lem elő nem fordulhat! Én már rég nem mutogatom magam, be­érem a színpadon való ugrabug- rálással.- Azt kérte, hogy a fotózáson ne kelljen átváltoznia: Pásztor Erzsi szeretne lenni.- Mindig arra törekedtem, hogy lélekben megmaradjak olyannak, amilyenné az anyám formált. Arra nevelt, hogy sze­rény legyek, és még ha jó szí­nésznő leszek is, civilben akkor se hívjam fel magamra a figyel­met. Ezekre a tanításokra gon­dolok mindig, és talán ezért is szeretnek az emberek.- Szeret színesen öltözni. Ez min­dig így volt?- Dehogy! Fiatalként konzer­válván jártam, és ha azt mond­ták volna, hogy vegyek fel rózsa­színt, hát röhögőgörcsöt kapok. Most ez a legkedvesebb színem, menekülök a feketétől. Ha jöttek fotózni, Ibi barátnőm mindig mondta: „Világosat vegyél fel, ne sötétbe öltözz, mert összetépem az újságot!” Úgy tettem, hadd le­gyen meg az öröme, aztán a vé­remmé vált ez is. Kerülöm a ko­morságot, az úgyis eljön néha, és rám telepszik.- Az első nagy vesztesége édes­anyja halála volt?- Az a legfájóbb ma is. Óriási ajándék, hogy sokáig vele lehet­tem: 84 évesen ment el. Tavaly két tőrdöfést is kaptam a szívem­be a gyerekkori barátnőim távo­zásával.- Vannak más veszteségei is: kétszer vált, a testvére Pécsett él, a lánya harminc éve külföl­dön. Hogy viseli a hiányukat?- A szakmabeli barátaim itt vannak körülöttem és van még egy privát barátnőm is. Lánykorában ismertem meg amiatt, hogy őt is Pásztor Erzsi­nek hívják. Odajött, bemutatko­zott, azóta barátnők vagyunk. Ennek ötven éve.- Negyven éve egyedül él. Miért nem ment hozzá többé senkihez?- Nem találtam, bár nem is kerestem. így maradtam, és most már elégedett is vagyok ezzel. Voltak évek, amikor azt hittem, hogy majd találkozom valakivel, aki hozzám való, de ezt nem lehet erőltetni. Ezért nem jártam ismerkedős helyek­re se, társkereső hirdetést se ad­tam fel soha. A második házas­ságomat az ital ölte meg: ha ké­sőbb egy férfi csak megfogta a poharat, már menekültem is tő­le a világ végére!- A színpadon, a próbák alatt legalább társaságban lehet.- Imádok is próbálni! Olyan­kor hetekig minden napom el van foglalva. De ha ez nincs, ak­kor is örülök a napnak, mert ak­kor azt élvezem, hogy intézem az elmaradt dolgaimat, főzök, vagy kimegyek a piacra.- Ahol ma is mindenki Jankának szólítja. Még mindig szereti ezt?- Ez megunhatatlan. Ahogy az emberek felém áradó szere- tete is, akár Jankának, akár Er­zsinek szólítanak. Az újpesti piacon, ahová hetente járok, az összes árus Jankaként szól utá­nam. így szoktak meg. Tizenhá­rom évig forgattam a Szomszé­dokban, amiért örökre hálás le­szek Horváth Ádámnak, a soro­zat atyjának. Az emberek imád­ták, mert a mindennapok törté­néseiről, a kisemberek gondjai­ról, örömeiről szólt. Mindenki megtalálhatta magát benne, ez volt a titka! Örülök, hogy újra is­métlik.- Valójában épp az ellentéte an­nak a piszkálódó, sértődés, eny­hén alkoholista nőnek, akit Jan­kaként alakított.- Ezért is jó színésznek len­ni. Hisz az ember sorozatgyil­kost is játszik, mégsem öl hoz­zá meg senkit a valóságban. Jankából minden utálatossá­ga ellenére is ki tudtam hozni olyan színeket, amik miatt a né­zők megszerették. Janka kicsit olyan, mint a Dallas Jockey-ja: negatív jellem, mégis mindenki alig várja, hogy felbukkanjon. Élvezem, hogy én vagyok az or­szág Janka nénije.- Sok éve orvosokhoz jár. Miért?- Ki nem hagynám a kötelező éves ellenőrzéseket, szeretnék sokáig élni a lányom, az uno­káim miatt is. Jó ideje pedig kénytelen vagyok kéthavonta egy délelőttöt kórházban tölte­ni, ahol infúziót kapok a tönkre­ment Ízületeimre.- Szeret jókat enni?- Jókat enni és jókat főzni is. Időnként bevillan, mielőtt belé­pek a színpadra, hogy milyen iste­ni főzeléket csináltam otthon pél­dául zsenge tökből, és milyen jól fog esni hozzá egy könnyű hagy­más rostélyos, amikor hazaérek.- Az élet apró örömei...- Muszáj! Olyan komorak, szo­morúak ma az emberek. Néhány hónapja voltam a Ridikülben, ahol épp az apró örömök volt a téma. Arról beszélgettünk, hogy miért nem tudunk derűseb­bek lenni, és hogy nekem mitől van mindig jókedvem. Hát attól, hogy magamnak csinálom - er­re nevelt az anyám. Csak gye­rekkorban lehet „beidomítani” az embert, hogy ne mindig a bá­nat, a baj legyen az első. A lá­nyommal én ugyanúgy végig­mentem az idomítási korszakon, mint velem az anyám. Én is vol­tam gyereknek utálatos, Heni is sokszor vette fel undok hangon a telefont, ha szerep miatt hív­tak. Akkor azt mondtam, ked­vesen beszéljen, mert mi abból élünk, hogy jelentkezik valaki, és munkát kínál. Ma azt mond­ják, ha Heni beleszól a telefon­ba, olyan, mint a madárcsicser­gés, pedig már 49 éves.- Neki sem könnyű az élete...- Harminc éve él külföldön, az első férjétől születtek az unokáim, a ma 23 éves Giulia és a 17 éves Aaron. A második vejem szintén olasz; rendes ember, de náluk is vannak betegségek, anyagi gon­dok. Giulia nem talál magának ál­lást, ezért is akarom, hogy átme­netileg Pécsre jöjjön egy évre ma­gyart tanulni, az öcsémék vigyáz­nának rá. Ez ideális lenne, és így többet is láthatnám.- Szoktak együtt nyaralni a test­vérével?- Már ez is változott. Az öcsém nagycsaládos, a két fia közül az egyiknek gyerekei is vannak, és ha mind lent vannak a nyara­lóban, az a vircsaft nekem már sok. Imádom őket, de szeretnék kicsit csak az öcsémékkel lenni. Már rég nem járok le a vízhez, mert Füredet ellepték az újgaz­dagok, jobb nekem a házban. Ha együtt élnénk, megbolondulnék, de hát ez az én családom. Talán a sors direkt hozta így. Amikor Heni kicsi volt, az öcsémék sok­szor vitték magukkal, még kül­földre is, de mivel rumlis volt, az öcsém viccből azt kívánta neki: ha felnő, legyen olyan családja, mint az olaszoknak, majd akkor megtudja. Hát szó szerint az lett. Pásztor Erzsébet jövőre betölti a nyolcvanat, de nem lazít egy percre sem Janka néni ol^gmint Jockey volt a Dallasi,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom