Somogyi Hírlap, 2015. augusztus (26. évfolyam, 179-203. szám)

2015-08-03 / 180. szám

2015. AUGUSZTUS 3., HÉTFŐ SPORT 15 Csapó Gábor: A tévében majdnem nézhetetlen még a jó vízilabda is Olimpiai, világ- és Európa-baj- nok vízilabdázó. A sportág egyik legnagyobb alakja volt, népszerűségét azóta is meg­őrizte. Kedélyes stílusa magá­val ragadja az embert. Senki­hez sem hasonlítható - ő Csa­pó Gábor. Rác Benedek Balázs kozpontiszerkesztoseg@mediaworks.hu- Azt hittem, a pesti oldalon, egy Duna-parti kávézóban találkozunk majd - vetettem fel Csapó Gábor­nak egy budai bevásárlóközpont presszójában.- Régen oda jártam. Három éve már nem, mert sajnos testi-lelki jó barátom 49 évesen elment tü­dőrákban. Ügyvéd fiú volt, ott volt a munkahelye. Már nincs értel­me átmenni.- Hú, így kell interjút kezdeni...- Szellemes, hihetetlen sport- rajongó volt, mindent meg tud­tunk beszélni, nagyon hiányzik.- Sokat találkozik a régi barátai­val?- Van négy-öt barátom, akivel tartom a kapcsolatot, azonkívül meg ott az egész uszoda. Jó ér­zés, hogy amikor rám néznek az em­berek, 80 száza­lékuk elmosolyo­dik. Jó érzékem van a humorhoz, és erről jut eszem­be egy történet. Éj­jel megálltam egy lámpánál, és oda­jött hozzám egy be­csípett kéregető. Ad­tam neki egy kis ap­rót, benézett az autó­ba, s láttam, az agyá­ban elkezdtek cikázni a gondolatok. Vajon a tele­vízióban látta ezt a bar­mot? Aztán megszólalt: „Én ilyen hülye vagyok? Hát ez a világ leghíresebb úszómestere!”- Mindenre van egy jó története?- Hál’ istennek nagy ívben el­került az unalom az életem során.- Ez a személyiségének vagy eset­leg a sportnak köszönhető?- Ez genetika, apám, anyám ilyen volt. Fiatalon pezsgő társa­dalmi életet éltek, nagy társaság­ban minden évben egyszer előad­tak egy féltékenységi jelenetet. Már majdnem vulgáris szintre mentek le, mindenki borzasztóan megijedt, amikor két mondattal lezárták az egészet, és el röhög­ték magukat. Nem is értem, hogy ezt a fajta jelenetet miért nem ír­ták még meg színdarabban.- Nem féltékeny típus?- Nem vagyok alkalmas a nagyjelenetekre. A nők mindig fel is hozták, hogy velem nem le­het összeveszni, sőt, még anyám is mondta. Rácsapott az asztalra, hogy ne hagyjam rá, mire mond­tam, nekem jó úgy, ahogy van.- És akkor is hagyja az egészet, ha igaza van?- Nem azért, mintha konflik­tuskerülő lennék, hanem mert lusta vagyok hazudni. Nem mo­rális meg erkölcsi problémáim vannak - persze hogy hazudik az ember, van az életben olyan helyzet -, de lusta vagyok. Elég jó érzékem van a beszélgetések­hez, abban a pillanatban, ahogy valaki nálam racionálisabb érvet mond, rögtön meggyőzhető va­gyok. Van egy-két dolog, amihez értek, például a futballhoz, amin minden futballista megsértődik, gyakran megérzem, mi a helyes döntés, mi követke­zik.- Az uszodában sem vitatkozott soha?- Nem. Inkább vártam fél napot, egy napot, főleg ha stratégiai fontos­ságú ügyet kellett megbeszélni. Vár­tam, majd meg­beszéltem a tár­sakkal, először Faragóval, utá­na a többiekkel, ezt követően Gyarmati Dezsővel Volt, amikor az ember hibázott, de 9-10 évig nyertünk, úgyhogy olyan sok hibás döntést nem hoz­hattunk.- Akkor is nyugodt maradt, amikor morális okokra hivatkozva kihagy­ták a válogatottból?- A moszkvai olimpia után tör­tént, és mindent elfogadtam úgy, ahogy volt. Nem esett jól, de any- nyi jó edzőm volt - Rusorán Pé­ter és Gyarmati Dezső például -, hogy bármilyen probléma adó­dott, segítettek, hamar helyre tettek. Akkor is, ha ép gyek. Kissé zavartan nyögtem, hogy Fészek, mivel lusta vagyok hazudni. Elvitt, de kiszállás előtt rám nézett, és azt mondta: „Dudi, holnap 11-kor edzés, de biztos sokáig fent leszek, gyere délután egyre, és edzünk külön, kettesben.” Húzd meg, ereszd meg! Zseniális. Megengedtem magamnak, hogy kártyázzak heti egyszer-kétszer, de csütör­tök-péntek sosem. Egy értelmes játékos összesze­pen elkapott a „jókedvfergeteg”. Például amikor szerelmes voltam a te­niszbe, és nem mentem a válo­gatott edzésére. Vagy szerelmes voltam a kártyába, és játszottam éjjel-nappal. Egy határig elmen tem, de a józan ész megoldotta a gondot. Amikor a kártyába vol­tam szerelmes, a Fészek Klub­ba jártam, ahol eszméletlen élet folyt. Sosem felejtem el, hétfő volt, rossz volt a kocsim, edzés után jöttünk ki a Komjádiból, és Rusorán kérdezte, hová me­Névjegy CSAPÓ GÁBOR SZÜLETETT: 1950. szeptember 20., Budapest SPORTÁGA: vízilabda KLUBJAI. JÁTÉKOSKÉNT: Újpesti Dó­zsa (1959-1972), SZEOL (1972- 1973), Vasas (1973-1984), Sy- racusa Palermo (1985-1986). EDZŐKÉNT: Palermo (1986- 1990), Vasas (1992-1993). Új­pest (2001-2003). FTC (2003- 2004) KIEMELKEDŐ EREDMÉNYEI. JÁTÉ­KOSKÉNT: olimpiai bajnok (1972), olimpiai 3. (1980), világbajnok (1973), 3x vb-2. (1975,1978. 1982), 2x Európa-bajnok (1974, 1977), Eb-2. (1983). világkupa­győztes (1979), 2x BEK-gyöztes (1979,1984), 9x magyar bajnok (1975-1984), 2x Magyar Ku­pa-győztes (1981.1983). 1984 óta működteti Faragó Ta­mással a Csapó-Faragó póló­sulit, és beválasztották az év­század magyar vízilabda-válo­gatottjába. di magát, ha ilyen gesztussal szembesül.- Ezek miatt lehetett könnyebben elfogadni a rossz dolgokat is?- Az emberi segítség nagyon sokat számított, szakmailag pe­dig nem hiszem, hogy nagyobb dicséretet kaphattam volna an­nál, amit Rusorán mondott: na­gyon kevés játékos van, aki ilyen kevés hibával le tud játszani 20 meccset. Fizikailag annyira erő­sek voltunk, hogy ennek köszön­hetően meg tudtam mutatni, mi van a fejemben. Ha az ember fi­zikailag nincs a csúcson, akkor csak könyvet írhat a témáról. A mai vízilabdában nem tetszik, hogy a szerbek és a horvátok eny- nyivel erősebbek, nem akarok senkit meggyanúsítani, de ez si­mán edzéssel nem oldható meg. Erős voltam, nem féltem, baro­mi jól bírtam a verést, de furcsa, hogy 16-18 éves gyerekek fél év alatt sokkal erősebbek lesznek.- Az ön idejében nem volt ilyen je­lentős a különbség?- A háromszoros olimpiai baj­nok csapat tagjai is jók voltak, mi meg effektíve erősebbek vol­tunk a me- 'S zőny nél. Szívós, Faragó, Csapó - nagyobbak vol­tunk. És akadt még négy-öt egé­szen ijesztő nagyságú vízilabdá­zó. Sárosi Laci nagyjából 174 cen­ti volt, de 175 kilót nyomott fek­ve. Baromi szabályosan vízilab­dázott, nem gyilkolta az ellenfe­let, így eszméletlen gólokat lőttek róla. Mondtuk neki, ha jön a sors­döntő szituáció, inkább állítsák ki. De ő csak azt mond­ta: „Én vagyok a vi­lág legjobb védője, mert rólam lövik a legszebb gólokat.”- Mindig segít a humor? Persze, még akkor is, ha van olyan szituáció, ami megérinti az ember lel­két. Belül rá­gódom, kife­lé nem lát­szik, flegma figurának hisznek. Soha nem köny- nyeztem, amikor nekem játszot­ták a Himnuszt. De otthon, ami­kor nézem az olimpiát, bömbölök a tévé előtt, annyira tudok szur­kolni. Azt szeretem még, ami­hez mély szakmai tudás kell, pél­dául a futás elején vagy a boksz­ban az első menetben, megérzem, ki nyer, ki lesz fölényben, ez ba­romi jó érzés. Amikor súlyzó­zás közben síelést nézek, óra nél­kül megmondom, ki a gyorsabb. Az már egy szint, nem?- A vízilabdában is mindig tudja előre a győztest?- Meccsekre nem járok ki. Csak tévében nézem. Sajnos még mindig nem találtuk meg a mód­ját, hogyan lehetne a vízilabda nézhetőbb tévén keresztül, míg élőben rendkívül szórakoztató.- A tévében nem is jó a vízilabda?- Majdnem nézhetetlen.- Önnek is?- Persze. Ezért kellene a sport­ágon kívülről érkező ember a re­formhoz, mert mi túl sokat tudunk a játékról. A televízióban minden szimplifi­kálódik, minél egyszerűbb, an­nál jobban eladható a tömegnek. A vízilabdát is abból a szempont­ból kellene megmutatni, hogy az átlag néző tudja, mit érdemes néz­nie. Még ha Magyarországon egé­szen különleges is a népszerű­sége, elvégre nálunk a vízilabda 1930 óta arra hivatott, hogy nyer­jen, és általában nyer is. 1974-ben voltam a Los Angeles Lakers-Bos- ton Celtics NBA-döntőn, 61-56 lett a vége, ötezer néző előtt. Akkor is népszerű volt a kosárlabda, csak közben kitalálták a játékot ma­gát. Három másodperces szabály, zónavédekezés tiltása, támadó­idő. Milyen jól néz ki, amikor azt írják, valaki hat lepattanót szer­zett. Ha edzek három hónapot és beállhatok, én is szerzek hatot, mert elég nehéz arrébb rakni, és jó a gömbérzékem. Miközben ar­ról senki sem ír, hogy amikor LeBron James egy. bizonyos védő ellen játszott, egyszer sem dobott húsz pont felett. De ez kit érdekel? Csak a statisztika.- Mennyiben lett más a vízilabda?- Sokkal magasabb szintre ke­rült a zónavédeke­zés, de vajon mit ér­ne, ha én játszanék Budavárival és Fara­góval, akik tudnak kapásból lőni? Ha ez a két játékos lő az el­ső negyedben 2-3 gólt, akkor mi lesz a zónával?! Sokan nem tudnak kapás­ból lőni, én sem tud­tam, csak azt hiszik. De oda tudtam ad­ni a labdát a többiek­nek. Faragónál ne ar­ról beszéljünk, hány gólt lőtt, hanem hogy egy támadá­son belül kétszer is el tudta kérni a labdát, és visszaadta centerbe, akármennyire szorosan fogták. Most ha valaki egyszer megcsi­nálja, már elég jól teszi a dolgát.- Tetszik a mai vízilabda?- Az emberhátrányt jól játsz- szák a csapatok, de az emberfó­rok túl vannak bonyolítva figu­rákkal. Ha a harmadik másod­percben ott a helyzet, akkor be kell lőni. A 9/1 meg a 12/2 rossz arány, ezen nincs mit magya­rázni. A vízilabda olyan sportág, amelynek el­jöhet a bummja, ha jó irányba indul el. Ki kell venni a já­tékvezetők kezé­ből a mérlegelé­si lehetőséget, most egyfaj­ta szituá­A kazanyi vb-ről: Meg­győződésem, a férfiváloga­tott be tud jutni a négy közé, vagy op­timális eset­ben döntőt is játszhat. dóra négy különböző ítélet szü­lethet.- Fiatalon sokat csajozott?- Nem igazán, bár teljesen egészséges voltam. Mindig nép­szerű voltam a csajoknál, olyan nem nagyon volt, hogy ne lett vol­na barátnőm, de ha kihasznál­tam volna minden alkalmat, ví­zilabdázni se jutott volna időm. Ami jóleső, az az öt-hat csillogó szempár, ami megmarad az em­ber életében. Jó érzés úgy meg­ismerkedni egy nagyon csinos lánnyal, hogy látod rajta, elvárja, hogy itt történjen valami.- Arra nem gondolt, hogy aktí­vabb, előtérben lévő funkciót vál­laljon a sportágban?- Nem. Elég nonkomformista vagyok, alkalmatlan arra, hogy délelőtt, délután edzést tartsak. Ráadásul elnézem a tehetség egy­két hibáját, pedig azt nem sza­bad. Amiben erős voltam, az a meccselés. Kamuti Jenő szerint a vízilabda baromi sokat köszön­het Faragónak és nekem, a nép­szerűségünkkel rengeteg embert vittünk le az uszo­dába, ők ott tarta­nak, hogy nincs kit megtanítani vívni. Lehet Beckhamen röhögni, hogy hol van játéktudásban Zidane-tól, Raúltól, de a marketingje hússzor erősebb. Ady írja, nem mé­rik egyformán a ba­bérokat a földön.- A pólósuli mellett még mivel foglalko­zik?- Jogászkodom egy cégnél meg a tévében szere­pelek.- Celebnek tartja magát?- Igen, és csak azért nem tu­dom vállalni a celebség pejoratív oldalát, mert semmi olyan szen­vedélyen nincs, ami miatt nega­tív színben tüntethetnének fel. Azt, hogy híres vagyok, onnan veszem le, hogy idejönnek hoz­zám, mosolyognak, tetszik nekik, hogy vagyok. Ha valaki erre félté­keny, arról nem tehetek.- Kora alapján szeptemberben nyugdíjba mehetne. Nem olyannak tűnik, mint egy tipikus nyugdíjas...- Van dolgom, hál’ istennek, az unalom messze elkerült az életem során. Több mindent ki­találok, csak a napi munkára kell embert találnom, amit kita­láltam, az 90 százalékban azért ment tönkre, mert nem tudtam folyamatosan foglalkozni vele. Meccselni is azért tudtam, mert akkor elkezdtem borzasztóan iz­gulni, mint amikor a függő em­ber megkapja a morfiumot. A vé­gén azonban kimegy a hatása, és annyi. Nem vagyok konfliktuskerülő, de lusta vagyok hazudni

Next

/
Oldalképek
Tartalom