Somogyi Hírlap, 2015. augusztus (26. évfolyam, 179-203. szám)
2015-08-23 / Vasárnapi Somogyi Hírlap, 31. szám
0 INTERJÚ 2015. AUGUSZTUS 23., VASÁRNAP Koppány és István ma is bennünk élnek, Bródy János szerint az István a király alapkonfliktusa határozza meg a mai magyar valóságunkat is. Azt mondja, az életműve már lezárult, de lesz még egy ráadás. Fábos Erika- Hányadszor mutatták be az István a királyt, számolja?- Nem számolom, sokadjára. Ami biztos, hogy 32 éve aktuális és még sokáig érvényes is lesz. Az, hogy a darab ennyiféleképpen látható volt az elmúlt évtizedekben azt jelenti, hogy minden korban hatással van a nézőkre, mert egy máig érvényes mondanivalót hordoz. Ennyi idő után be kell látnunk, hogy az István a király a leginkább maradandó és kiemelkedő munkánk Szörényi Leventével. Manapság már hajlamos vagyok egyetérteni azzal, hogy a maga műfajában fel- emelkedett a Tragédia és a Bánk bán mellé.- Volt kedvenc változata az évek során?- Voltak egészen fantasztikus feldolgozások, de mondani egyet közülük? Én úgy vagyok ezzel, hogy alapvetően szerzőnek és nem előadónak tartom magam. Egy szerzőnek pedig mindig jól esik, ha játsszák a dalait. Különösen, ha egy műnek 32 év után is jelentősége van, ahogy az István a királynak. Nagyon különleges volt szinte az összes bemutató, mert mindig más okból, de jelentőségteljes volt ezt a darabot bemutatni. Lehetett is tudni, hogy mindegyik visszhangokat és hullámokat gerjeszt, amit izgalommal lehetett várni.- Szóval akkor nem a mostani. Azért szerette?- Igen és még az is lehet, hogy a mostani is lehetne kedvenc. A maga koncertszerű élményével a leginkább ez hasonlít ahhoz az eredeti élményhez, ami annak idején a lemezen felvett hanganyag ért el. Itt a hangsúly a dalokba sűrített mondanivalón és annak előadásán van, kevésbé befolyásolják a látvány és színpadi jelenetek, mégis vannak benne izgalmas képi megoldások. A rangos szereplőgárda és az, hogy a régiek is benne vannak, nagy élmény volt nekem.- Annyi mítosz lengi körül az Istvánt. A rendszerváltáshoz tényleg meghatározó lendületet adott?- A folyamatba, ami ahhoz vezetett, egész biztosan beletartozott és talán meghatározó is volt a maga módján. Jó érzékkel, igazán fontos üzeneteket közvetített, különben nyilván nem irányult volna akkora figyelem rá.- Abba hivatalosan beleszólt bárki, hogy mi lehet a szövegekben?- Nem. Amikor megkaptuk a megbízást, ami arról szólt, hogy csináljunk egy zenés filmet, még senki nem gondolta, hogy ebből valami ennyire jelentős lesz. Nehezen indult az egész, de úgy oldottuk ezt meg Leventével, hogy csináltunk egy dupla nagylemezt. Később, amikor már a lemez megvolt éreztük a súlyát, hogy fontos lesz sokféle tekintetben. Onnantól nagy volt az izgalom. Nemcsak a hatalmi rendszer miatt, de mondjuk a magyar történelem, vagy egyházi vonatkozások miatt is sokakat érzékenyen érinthetett. Azóta sem éreztük egyszer sem, hogy bármit változtatni kéne rajta.- Önhöz melyik áll közelebb: István, vagy Koppány?- Mindkettő bennünk él, Koppány és István is mi vagyunk. Akik azt mondják, Szent István, azok egy európai Magyarországot szeretnének, akik azt, hogy Koppány, azok meg nem akarnak gyarmat lenni. Mindkettőnek van igazsága. A progresz- szió és a nemzeti önazonosság ma mégis szemben áll, ebből az ellentmondásából rajzolódik ki a szomorú, mai magyar valóság. Én mindig hajlamos voltam keresni, ami á dolgok mögött van, nemcsak azt látni, ami a legegyszerűbb nézőpontból látszik. Eredetileg a tudomány és a technika definícióiban gondolkoztam, de gyorsan rájöttem, hogy az kevés az élet megértéséhez. Talán ezért is lettem, vagy maradtam végül zenész. Na de, ahogy az apám mondta mindig: a történelem azt tanítja, hogy az ember sosem tanul a történelemből.- Mit gondol, mi az oka annak, hogy az István ekkora siker lett?- Talán mert azt a múltban gyökerező alapkonfliktust sikerült megfognunk, amit időről időre másképp, de aktuálisan lehet értékelni, magyarázni.- Földvár felé, a Filléres emlékeim, a Személyi igazolvány, Ha én rózsa volnék, ezek a dalok is az érvényességük, vagy a nosztalgia miatt lettek ekkora slágerek, ezt megfejtette már?- Minden műfajban van egyfajta klasszicizálódás. Leventével újítást hoztunk létre azzal, hogy ezt a műfajt magyarul kezdtünk énekelni. Minden, ami valamiben első, hajlamos jobban pati- násodni, mint az, ami utána következik. Persze nem szeretném hárítani ezt a dolgot. Mindig is hittem a dalokban. Annak meg, hogy ma is aktuálisak a sorok, hol örülök, hol szomorkodom rajta.- Több mint ötszáz dalszöveget szerzett, ha úgy tetszik, az egyik legsikeresebb kortárs költő.- Egy író barátom szokott ezzel ugratni, de mindig tiltakoz-. a Fonográf együttes steel-gitárosa és szövegírója lett. önálló zenei karrierbe kezdett, „Az utca másik oldalán” című műsorával. 198Q-BAN megjelent első szóló albuma „Hungárián blues” címmel. 1983-f bemutatják az „István a király” rockoperát, amelynek a szövegét írta. Jelbeszéd címmel, kiadták dalszövegeinek első gyűjfennálló rendszer szolgálata pedig szerintem nem művészet, azt propagandának hívják.- Hetven éves lesz jövőre. Érzi ezt?- Persze. Biztos azért gondolják sokan, hogy nem, mert egy művész talán több helyzetben megengedheti magának, hogy ne tűnjön annyira felnőttnek. Én például mindig sokkal öregebbnek éreztem magam a valódi koromnál. Talán, mert mindig előrébb gondolkodtam és jártam másoknál, és ez öregít. , - Pedig ma is fiatalosnak látszik.- Azért talán, mert a dalok nem öregszenek és a művész a közönség perspektívájából mindig másnak látszik a színpadról, mint amilyen valójában. Azt, hogy kinek milye a valódi természete, kívülről ritkán lehet pontosan tudni.- A rajongók persze nyilván úgy gondolják, hogy örökké, de mit gondol, meddig lehet még csinálni?- Annyi életműdíjat kaptam, hogy akár lezártnak is tekinthetném az életművemet és régóta nem gondolom, hogy még csinálnom kéne. Mindig is az volt a meggyőződésem, hogy a csúcson kell abbahagyni, de ez nehéz, mert némelyek időnként kikövetelnek egy kis ráadást. Most éppen arra beszéltek rá, hogy illendően kéne jövőre megünnepelni a 70. születésnapomat: lesz egy újabb lemez, ráadásul bakeliten fog majd megjelenni. Aztán két éve dolgozom egy színházi produkción is Ko- csák Tiborral. Szóval hiába szállít ingyen évek óta a tömegközlekedés, még mindig dolgozom és nem tudom, még meddig. . teményét, 2010-ben a másodikat, amely a „Ne várd a májust” címet kapta. 201' jelent meg 7. albuma „Illés szekerén" címmel. Karrierje során több mint 50 nagylemez elkészítésében közreműködött, mintegy 500 dal szövegét és 100 dal zenéjét szerezte. Kétszer nősült, első házasságából három gyermeke, Miklós Dániel, Luca Sára és Anna Barbara, a másodikból egy fia, Máté született. tam ellene, hogy költőnek tartsanak. Persze ezért nem bánom, ha a szövegeimben költészetet látnak és ezek szerint, megkapták azt a szeretetet is a közönségtől, amire szükség van az életképességükhöz, hiszen mi azért a hétköznapi igényeket elégítettünk ki. A zene a hatvanas években nem az volt, mint ma. Nem egyszerűen szórakoztatott, inkább egy erős kifejezőeszköz, egy mozgalom volt, amiben a szövegeknek mint üzenethordozónak nagy jelentősége volt, mivel nyilvánossághoz tudott jutni. Átéreztem azt a felelősséget, hogy a dal ennek a kommunikációnak a lelke. A dal, az énekelt, ritmusos szöveg, egy nagyon ősi mágikus kommunikációs forma. De nem változna a világ, ha ezek mindig érvényesek maradnának, így aztán nem is csodálkozom azon, hogy ennek a műfajnak nem annyira kedveznek a mai korosztályok, ezért keveset is forgalmazza a média.- Amikor az Illésbe bekerült, mit gondolt, mennyi van ebben?- Arra már nem is emlékszem, de eleinte nem volt cél, hogy zenész legyek. Akkor vettek fel az egyetemre, eltökélten villamos- mérnök akartam lenni. 1962 nyarán aztán megismerkedtem Koncz Zsuzsával a balatongyö- röki mólón, ő ajánlott be az Illés zenekarba. Aztán mire végeztem, a zenekar már országosan ismert együttes volt. Ha csak zenész lehettem volna, lehet hogy nem is ragadtam volna bele, de közben az is kiderült, hogy dalszerzőként sem vagyok ügyetlen. A kreatív fantáziám ebben is ki tudtam élni, de a zenélés mellett nem tudtam volna napi nyolc órát mérnökként dolgozni, úgyhogy eldőlt, hogy zenész leszek, noha sokáig csak szórakozásnak, hobbinak gondoltam erre.- Mikor gondolta ezt utoljára hobbinak?- Arra már nem emlékszem, de 73-ban biztosan úgy gondoltam, hogy egy ideig befejezem a zeneka rozást és nem leszek zenész:; Volt egy kis konfliktusom az akkori rendszerrel egy miskolci fesztiválon. Jelentkeztem is szociológia szakra, de akkor meg megalakult a Fonográf és az a progresszivitás, amit képviselt, nagyon vonzó volt. Hívtak, úgyhogy mentem. A hetvenes évek végén aztán úgy éreztem, hogy a zenekaroknak nem kedvez a rendszer, ezért inkább elkezdtem magam elénekelni a dalaimat. Örökre benne maradtam ebben.- Mindig zenekarok térítették el a tudományos pályától, azért gondol arra néha, hogy villamosmérnökként most hol tartana?- Érdekes, de szoktam. Köny- nyen lehet, hogy már nem itt élnék, hanem valahol, ahol jobban és többre értékelik a felkészült tudást. Mondjuk a Szilícium-völgy‘környékén. Azt hiszem, hogy a számítógépek okozta forradalmi változásokban megtalálhattam volna a helyemet, abban is kiélhettem volna a kreativitásomat. Egyébként ezen a pályán - stúdiókban, hangmérnökként -, is sokat segített a műszaki tudásom.- A nagyok mellett van egy 11 éves kisfia is. Más apja volt ennyi idősen, mint fiatalon a három idősebbnek?- Amikor a nagyobb gyerekeim születtek, még inkább magammal voltam elfoglalva. Most próbálom pótolni amire akkor nem jutott elég figyelem. Mátéra több időm van, más ez a kapcsolat. A lányom mondta, amikor az unokákért reklamáltam nála, hogy csináljak magamnak. Kis iróniával mondhatnám, hogy ez most valóban olyan, mintha apja lennék az unokámnak. Nagy élmény, rengeteget ad egy cseperedő ember, de hogy jobb apja vagyok-e, azt nem tudom. Úgy van ez, ahogy Weöres Sándor írja: „hun házasodunk, hun meg elválunk, különb féle je- rekekkel kísérletezünk.”- Szörényi Leventével voltak valaha barátok?- Egy erős véd-és dacszövetségünk volt eleinte - mindig több is és kevesebb is volt a mi viszonyunk egy barátságnál. Egy másfajta kapcsolat, amiben a munka miatt sokkal mélyebb az együttműködés, a személyiségünk különbözősége végig megmaradt és ez tette még izgalmasabbá a végeredményt. A közös produkciók miatt el sem tudjuk kerülni a találkozást, olyankor örülünk egymásnak, és tetszik vagy sem, a műveink miatt egy életre, vagy még azon túl is ösz- szetartozunk.- Az utca másik oldalán címmel megjelent egy albuma, de egy önálló műsoros estjének is ez volt a címe. Sosem érezte magát ezen az oldalon, vagy ez az alkotói nézőpontja is?- Arról, aki az utca másik oldalán van, nem kell azt feltételezni, hogy a másik irányba is megy. Minden éremnek két oldala van, a valóságnak pedig még több. A leegyszerűsített nézőpontok sosem érdekeltek, az egész életemben a kisebbséghez tartoztam. A többséget ugyanis manipulálhatóbbnak és elká- bítottnak éreztem. Megtalálni a saját utamat, létrehozni valami eredetit, ahhoz egy művésznek szabadságra van szüksége. A t t » Megtalálni a saját utat, létrehozni valami eredetit, ehhez a művésznek szabadságra van szüksége - véli Bródy János, aki szerint a fennálló rendszer szolgálata nem művészet, hanem propaganda Bródy Jánóslszerint az IstváMalílln^a leiitimalCTnrariadandó munkájuiSÜ Szörényi Leventével. Sosem g^gggjgho^feffl^glte^nytellene rajta. Inna feÜTETh NÉVJEGY BRÓDY JÁNOS született Budapesten. Apja Bródy András Széchenyi-dijas közgazdász, édesanyja Vájná Márta tanárnő. szerzett diplomát a Budapesti Műszaki Egyetem Villamosmérnöki Karán. csatlakozott az Illés-együtteshez. írták Szörényi Leventével az első saját számaikat: Ó mondd, Az utcán, Légy jó kicsit hozzám. felbomlott az Illés, ekkor
