Somogyi Hírlap, 2015. augusztus (26. évfolyam, 179-203. szám)

2015-08-21 / 195. szám

2015. AUGUSZTUS 21., PÉNTEK MEGYEI KÖRKÉP Megyeszerte rendezvényekkel készültek az egyik legrégibb magyar ünnepre Szent István somogyi hagyatéka Hagyományos zászlófelvonással és ünnepi szentmisével kezdődött az augusztus 20-i programsorozat a megye több településén Csaknem évezredes hagyo­mány szerint augusztus 20-án ünnepeljük Magyarország ala­pítását. Megyeszerte egyhá­zi, illetve családi programokkal kísért önkormányzati rendezvé­nyeket tartottak Somogybán. Jeki Gabriella gabriella.jeki@gmail.com SOMOGY Hagyományos zászlófel­vonással és ünnepi szentmisé­vel kezdődött az augusztus 20- i programsorozat a megye több településén. Az egyik legrégibb magyar ünnep Szent István ki­rály napja, a keresztény magyar államalapítás, a magyar állam ezeréves folytonosságának em­léknapja, és nem utolsósorban az új kenyér ünnepe is.- A világ története mindig új utakra, új kihívásokhoz vezet bennünket, és nem kevesebb a dolgunk, mint a zavaros világ új veszélyeivel szemben is meg­teremteni a kaposváriak biz­tonságát - hangsúlyozta ünne­pi beszédében a megyeszékhe­lyen Szita Károly polgármester. Közben Ludas László alpolgár­mester Nagyatádon Szent Ist­ván keménykezű politikájáról szólt, de hozzátette: ha a jó érde­kében tesszük, akkor a cél szen­tesíti az eszközt. Karvalics Ottó, Barcs polgármestere augusztus 20-át a bátorság ünnepének ne­vezte, amikor merni kell vál­toztatni, ahogy Szent István is megújult. Marcaliban az ünne­pi kenyeret Sütő László polgár- mester maga szelte fel és osztot­ta ki a város polgárainak. A településeken a civil szer­vezetek és művelődési közpon­tok szervezték a műsort, he­lyi művészeti csoportok léptek fel. A kaposvári városligetben extrém sportok bemutatója és sportversenyek vártak a láto­gatókra, este a Magyar Nemze­ti Táncegyüttes Honvéd Együt­tesének „Csárdás szerelem” cí­mű táncszínházi produkciója örvendeztette meg a helyieket. Nagyatádon értékelték a „Virá­gos Nagyatád” pályázat ered­ményeit is, ahol Benke Imré- né kertjét és Tamás Piroska er­kélyét értékelték a legvirág'o- sabbnak. A legvirágosabb in­tézmény az „Atád Autósiskola” rutinpályája lett. Felavatták a marcali női szoborpark újabb alkotását is, és a budapesti Hon­véd szinkronúszói tartottak be­mutatót. A kicsiknek a vattacukor jelenti még az ünnepet A Fehér Hollók győzedelmeskedtek a városligeti csatában Katonaváros születik - A kaposvári nők ismét megmutatták, hogy mire képesek Az alábbiakban a lőporfüstös 1868. augusztus 20-a históriá­ját beszéljük el, amely mind Ka­posvár katonatörténetében, mind sporttörténetében helyet követel magának. Első királyunk emléknapja, me­lyet manapság a legméltóságtel- jesebb és egyben a legnyugod­tabb, a politikai élet hullámveré­sétől legkevésbé háborgatott ün­nepeink közé sorolhatunk, nem volt, nem lehetett mindig áhítat­tal teljes, békés napja a magyar­nak. Az államalapító szent kirá­lyunkra emlékező közönség azok­ban az időkben, amikor nem volt minden rendben a magyar állami­ság körül, indulatos szívvel ünne­pelhetett csak. 1860. augusztus 20-a így vált országszerte a Habs- burg-önkényuralom elleni nemze­ti tüntetéssé. Somogybán arra is volt példa a dualizmus korában, hogy a Szent István-napi ünnep­ségen egyenesen a köztársasági államforma előnyeiről beszéltek a függetlenségi párti politikusok. (Az országos figyelmet keltett eset 1880-ban történt Lellén.) A kiegyezést követő második ka­posvári Szent István-nap ünnep­lőit nem fűtötték efféle politikai indulatok, viszont csendes meg­emlékezésről a legkisebb mér­tékben sem lehetett szó. A do­log úgy kezdődött, hogy a 44. szá­mú gyalogezred - a híres somo­gyi „rosseb' -bakák - tisztikara Ferenc József, az alig egy évvel azelőtt megkoronázott uralkodó születésnapján nyilvános céllövé­szetet akart rendezni a kaposvá­ri Cser-erdőben (a mai Cseri park­ban). A nagy esemény a rossz idő miatt azonban elmaradt, így a versenyt, melyen helyi polgárok is részt vehettek, két nappal ké­sőbbre, Szent István király ünne­pére halasztották. A dualizmus korában egyébként - mondhatni - kínos módon tor­lódtak egymásra a politikai ün­nepek. Augusztus 18-án az ide­gen dinasztiából származó király születésnapját ülték meg hivata­los pompával, augusztus 20-án az önálló és keresztény magyar ál­lamiságra emlékeztek, augusz­tus 25-én pedig - Lajos-napon - minden évben Kossuth apánkat ünnepelte bankettel a független­ségi ellenzék. Októberben sem volt más a helyzet: alig halt el a vi­vőtök visszhangja Ferenc József szintén „állami támogatással" megtartott neve napja, október 4-e után, máris az aradi vértanúk emlékét idézhette meg a nemze­ti kegyelet. Visszatérve 1868. augusztus 20- ához: az ünnepi eseményt azért tudjuk bemutatni, mert akkor már két és fél éve megyénkben is létezett újság, jelesül a Roboz Ist­ván által szerkesztett Somogy. Ez a hetilap írta meg, hogy a neve­zetes napon a Cser szélétől egé­szen a lőtérig lobogók és papír­lámpák jelölték az utat, mely az ünnepély színhelyére vezetett, „s hova a közönség gyalog és foga­tokon - úgyszólván - tódult". A lő­téren két rögtönzött sátrat állítot­tak fel nemzeti zászlók, valamint osztrák és bajor lobogók alatt. A bajor zászló jelenlétét az magya­rázza, hogy Erzsébet királyné, akit a kaposvári laptudósító „a nem­zet édesanyjának" nevezett, a ba­jor herceg lánya volt. A Habsburg uralkodó születésnapjára időzített lövészet eredeti céljához illően (az önálló magyar állam megte­remtőjének emléknapját tekintve azonban kissé merész fordulattal) az „Éljen Ferenc József!" feliratú sátor alatt álltak a verseny részt­vevői. „Míg a férfiak az osztrák gyalogság új hátultöltő fegyverei­ből célt lőve versenyeztek a jutalo­mért, addig a nők lőkupakos köny- nyű puskákkal hasonlóképp célt lőttek, s találtak is nemcsak célt, hanem elég - szivet is... Tehát jól, kedélyesen mulatott mindenki.” (Somogy, 1868. augusztus 25.) Részben tehát azért emlékeze­tes ez a régen elmúlt kaposvá­Múltunk lapjai: ünnepeink története is izgalmas olvasmány ri Szent István-nap, mert minden valószínűség szerint a cseri céllö­vészet volt az első somogyi sport- esemény. amelynek résztvevői között hölgyek is voltak. 1868. augusztus 20-a tehát a női sport Somogy megyei A verseny után persze táncmulatság kezdődött, amely - mi tagadás - némi sör- és borkóstolóval folytatódott. A fi­atalság azonban nem vitte túlzás­ba a dolgot: „az est sötétjében fel­gyújtott s az erdő lombjai közt va­rázsfényt terjesztő számtalan lámpán kívül egy fej sem volt kivi­lágítva” - írta az újságíró, aki sze­rint 1848 óta ez volt az első eset, hogy Kaposvár közönsége „ily tö­megesen, nyilvános helyen s szí­vélyesen" találkozott az itt állo­másozó katonasággal. A céllövészet rendezője, a 18. század közepén Milánóban meg­alakult 44. számú gyalogezred akkor már nem volt ismeretlen a kaposváriak számára, hiszen 1860-tól fogva egyik zászlóaljuk állandóan itt állomásozott. A he­lyi polgárok viszont a hatvanas évek jó részében még bizalmat­lanul méregették a császár kato­náit. A „rosseb’-bakák a kiegye­zés után kezdtek beilleszkedni a helyi társadalomba: a kortársak szerint éppen az 1868 augusztu­sában sikerrel lebonyolított cél­lövészet jelentette az áttörést. Ha egyetlen meghatározó dá­tumhoz kellene kötni a nyilván­valóan hosszú folyamatot, mely­nek során az ekkor már főleg somogyi és tolnai fiúkból álló 44-es alakulat Kaposvár háziez­redévé, Kaposvár pedig szinte katonavárossá vált, talán 1868. augusztus 20-a lenne a megfe­lelő időpont. Nagy Zoltán Hálaadás NYIH Régi szép hagyomány a so­mogyi egyházmegye egyik leg­kisebb református gyülekezeté­ben is, hogy a hívek hálát adnak Istennek az új kenyérért. - Sok kis ember, sok kis helyen, sok kis lépést tesz, és a világ arca egészen más lesz - mondta Bo- zsoki-Sólyom János kiliti lelkész az ünnepi úrvacsorás istentisz­teleten. Ez a német gyermek­mondóka jól szemlélteti, hogy nem a nagy emberek nagy tet­tei változtatják meg a világot... Jeremiás próféta arra figyelmez­tet bennünket, hogy ne dicse­kedjünk a bölcsességünkkel, az erőnkkel, a gazdagságunkkal. Isten ismerete az egyetlen, ami kiemelhet bennünket az élőlé­nyek közül, az adhat méltóságot az embernek. - Idehallik Krisz­tus kemény tanítása is; mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, de a lelkében kárt vall? A lélek szá­mára a legnagyobb nyereség az, ha érti és tudja, kicsoda az Úr - folytatta. A földi boldogságun­kat nem a nagy számokban, a „nagyságban”, az erőben talál­juk meg, hanem abban ami pó­tolhatatlan, törékeny: a szeretet útján való járásban. Kitért arra is, hogy milyen nagy üzenet van elrejtve a búza és a konkoly példázatában, a jó és a rossz harcában. Ha hittel élünk, akkor az ellenség munkája elle­nére is növekedik Isten vetése. G.A. Bozsoki-Sólyom János Nyimben KOMMENTÁR Az újkenyéri hálaadáson Isten gondviselő és megváltó szere- tetéért mondunk köszönetét. Ilyenkor a múlt emléke vesz kö­rül, Csokonyavisontán sokszor lengte be a kenyér illata a cso- konyai parókiát. Évtizedeken át nagyanyám sütötte a kenyeret az úrvacsorához, melyet nagy­apám szolgáltatott ki (a borral együtt) a református testvérek­nek. Az úrvacsorában az örök életből kapunk egy darabnyi előleget. Eleink egyféle kenyeret ismer­tek, ma már sokféléből válogat­hatunk. - Ha majd a bőség ko­sarából mindenki egyaránt ve­het - így foglalta versbe Petőfi a vágyát, amely azóta sem való­sult meg, és nem is fog... Azon a kenyéren, ami az asztalunk­ra kerül, a földművestől a pékig sokan fáradoztak. Az ő munká­jukat is nagyra becsüljük, há­lával tartozunk szüléinknek, akik megkeresték-megkeresik a mindennapit, de mégiscsak Isten ajándékának tekintjük. Urunk arról is beszél, hogy nem csak kenyérrel él az ember. Va­jon melyik erősebb bennünk; az „étvágytalanság” vagy az éhség az Úr szava iránt? G. A. t l 11

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom