Somogyi Hírlap, 2015. augusztus (26. évfolyam, 179-203. szám)

2015-08-13 / 189. szám

2015. AUGUSZTUS 13., CSÜTÖRTÖK MEGYEI KÖRKÉP g Horvát fiatalok őrzik kincseiket Horvát dudaszó tölti be egy teljes hétig a dél-somogyi tá­jat. A Podravina Egyesület a Dráva menti hátrányos helyze­tű fiatalok ingyenes táborozta­tása mellett a horvát-magyar Dráva menti kulturális értékek megőrzéséről szól Drávatamá- siban. Mindebben egy pályá­zat és a megyei horvát nem­zetiségi önkormányzat segéd­kezett. Jeki Gabriella jeki.gabriella@gmail.com DRÁVATAMÁSI - Különleges tábor, aminek nem csak szociális jel­lege van. Nincs ilyen sem ma­gyar oldalon, sem Horvátország­ban - mondja Frankovics Kata­lin, a tábor alapítója és szervező­je, aki már második éve vállal­ta küldetését. - Különleges du­damuzsikáról van szó, aminek zenei hangzása, stílusa csak és kizárólag a Dráva menti falvak­ra jellemző. A táborban huszonegy gyerek tölti el a nappali órákat, megis­merve a Dráva mente kincseit és értékeit, ahol a szervezők az ok­tatás mellett a segítségnyújtás­ra helyezik a hangsúlyt. Mind a táborlakók, mind a kísérőik ma­gyarul és horvátul is beszélnek, a nagyobbak a kisebbeket segít­ve. A lakócsai általános iskolá­ban ugyanis jól megtanulták az elméletet, most lehetőség van a gyakorlatban is használni. Fő­ként úgy, hogy a táborozok közé a határ túloldaláról is érkeztek.- Ez egy új kulturális kezdemé­nyezés a Dráva mentén, ami meg­szólítja a környékbeli gyereke­ket, növeli a falvak népességmeg­tartó erejét és őrzi az itt élő hor- vátok identitását - hangsúlyozta tábornyitó beszédében Szászfalvi László országgyűlési képviselő. - A horvátokkal élő és organikus a kapcsolat, ezért a tábor egyfajta missziós szerepet-is betölt. Ősi hangszer A duda több ezer éves, ósi hangszer. Ma a londoni Brr tish Múzeum őrzi első pél dányát, amely Mezopotá­miából szármázik. Az idők során a hangszerből fejlő­dött ki a klarinét, a harmo­nika és a szaxofon is. HÉTKÖZNAPI TÖRTÉNET A kézfogás nem ment, de próbálok hinni bennük Kedden kora délután Kaposvár szentjakabi városrészén át igye­keztem Sántosra, hogy utána járjak egy olvasói panasznak. A két település között festették a szaggatott útjeleket, s annak ér­dekében, hogy az autósok ne te­gyék tönkre a munkájukat, kö­rülbelül húsz-harminc méteren­ként színes bójákat raktak az út közepére. A munkások még alig értek a sántosi elágazás elé, amikor pár száz méterrel visszább szemta­núja voltam, hogy egy autó nagy sebességgel szlalomozni kezdett a bóják között. Ügyesen csinál­ta a sofőr, egyet sem borított föl, de a manőverek rá nézve is ve­szélyesek voltak, nem szólva a szembejövőkről a kanyarok mi­att. Épp egy kanyar után értem utol őket, no nem azért, mert én is száguldoztam, hanem mert megálltak. Mire melléjük értem, azt láttam, hogy két - az én fia­imhoz hasonló életkorú - fiatal­ember áll az autó mellett. Min­den szégyenérzet nélkül szaba­dultak meg a testükben felgyü­lemlett felesleges folyadéktól... Nem is ezen döbbentem meg, hanem az osztrák rendszámon, így egy osztrák nem vezet és nem áll oda dolgát végezni az út szélére - gondoltam a tapaszta­lataim alapján. Kíváncsiságból, s egy közelmúltbeli tragédia mi­att álltam meg néhány méterrel az autójuk előtt. Megvártam míg végeznek, aztán kiszálltam a ko­csiból, és feléjük léptem. Nem lepett meg, hogy ma­gyarok - örültem is, mert né­met nyelvtudásom a gyakorlás hiánya miatt már megkopott. Kérdésemre, hogy miért veszé­lyeztetik maguk és mások éle­tét, Sántos másik oldalán nem­rég négyen haltak meg egy os­toba balesetben, előbb a „mi kö­zöd hozzá” gesztusokkal reagál­tak, de pár perc alatt „összeba­rátkoztunk’’. Kiderült, hogy kényszerből, itthoni munkahely híján Auszt­riában dolgoznak, ott vették az autót. Sok mindent eltanultak már az ottani mentalitásból, de- mint kiderült - sok mindent még nem. Nem akarnak haza­jönni egyelőre. - Ausztriában sokkal nyugodtabban élünk, de ha hazajövünk, idődként még idomulunk az itteni bolondabb körülményekhez, s több min­dent megengedünk magunknak- magyarázták. Kezet nem adtak rá, s ez nem is hiányzott, mert megmosni nem tudták, de remélem, tart­ják, amit ígértek: ha ismét ha­zajönnek, hozzák és terjesztik a tőlünk nyugatabbra honos, má­sokkal szembeni normálisabb viselkedést. Czene A. Furcsa páros KAPOSVÁR Furcsa, de legalábbis szokatlan párosítás a madáretető mel­lett színpompázó virágláda. A megszokott az volna, ha legalább tíz cen­tis hó borítaná a madáretető tetejét. Bár a mostani időjárást elnézve, gondos állatbarátot feltételez az erkélyre erősített etető. Igaz, nem biz­tos, hogy augusztusban éppen élelemre volna szükségük szárnyas ba­rátainknak, de a tető nyújtotta árnyék mindenképpen jól jön nekik. VÉRADÁSOK Augusztus 13. Kaposvár, 13.00-16.30 Agára (Kapós TV véradása), Csokonai u. 1. Augusztus 14. Kaposvár ,13.00-17.00 CORSO Bevásárlóközpont, Achim A. u. 4. Siófok, 14.00-18.00 TESCO, Vak Bottyán u. 27. E lég sok az üres üzlet a so­mogyi városokban. Nincs pénze az embereknek. Per­sze tudom, hogy például Kapos­váron azért szűnt meg egy bolt, mert nyitott ugyan abban a pro­filban egy másik, kínálatban jobb, árban versenyképes. De van, amelyiknek nem ezért megy rosszuk a bolt. Kedden reggel egy kaposvá­ri üzlet előtt várakoztam. Nagy betűkkel ki volt írva az ajtó­ra, hogy 8 órakor van a nyitás. Nyolc órát követően tíz perccel gurult az üzlethez egy autó, ki­szállt belőle egy hölgy, majd ko­mótosan kinyitogatta a vasrá­csot, ajtót. Azt sem mondta, hogy ka­kukk, nem hogy elnézést kért volna. Amikor pedig három kü­lönböző árú, és különböző dol­gokra alkalmas műszaki cik­POSTABONTÁS kel kapcsolatban kérdezget­ni kezdtem, már fél perc eltelté­vel láttam rajta, hogy egyre tü­relmetlenebb. Talán otthon nem ivott kávét, és már inkább azt főzött volna? Egyébként má­sodszor jártam abban az üzlet­ben, s mindkétszer egyedül vol­tam, amin egyáltalán nem cso­dálkozom. Van egy másik üzlet is egyéb­ként a megyeszékhelyen, ame­lyik nap közben időről időre be­zár, úgy, ahogyan az egyetlen el­adónak nap közben kedve szoty- tyan a közeli presszóba átmen­ni. Még látni az üzlet előtt ácsor­gókat, de azért azt is tapaszta­lom, hogy egyre ritkábban. Akik ismerik, s a presszó felől jönnek, már úgy kezdik, hogy először be­néznek oda, nincs-e ott. ■ És akkor még sok a panasz, hogy tönkre mennek a kis üzle­tek? Nem tudom, a tulajdonos vajon tudja-e, hogy ilyen az al­kalmazottja? B. V. írjon! Szóljon! Várjuk olvasóink leveleit (ci- sy u.2/a). és az SMS-eket (tete­münk: 7400 Kaposvár, Kontrás- íonszámunk: 20/9689 444). 1 Új kulturális kezdeményezés a Dráva mentén, ami megszólítja a gyerekeket ÉSZREVETTÜK ^TnTrTn;W.l:ll'M'Jj|j«ll777TTO— Balatonlelle, Magyar Korona Rákóczi F. u. 208. 85/554-190 18.00-22.00 Balatonszemes, Patientia Szabadság u. 13. 84/360-153 16.00-22.00 Barcs, Megváltó Felszabadulás u. 5. 82/463-716 18.00-20.00 Csurgó, Medicina Csokonai u. 4. 82/471-017 18.30-20.00 Kaposvár, Szigethy-Gyula János Tallián Gy. u. 20-32. 82/511-345 20.00-07.00 Marcali. Hársfa Hársfa u. 25. 85/411-286 19.00-20.00 Nagyatád, Szent István Korányi S. u. 4. 82/351-004 18.00-20.00 Siófok. Korányi Korányi S. u. 14. 84/316-079 18.00-08.00

Next

/
Oldalképek
Tartalom