Somogyi Hírlap, 2015. július (26. évfolyam, 152-178. szám)

2015-07-18 / 167. szám

4 MEGYEI KÖRKÉP

2015. JULIUS 18., SZOMBAT

Japán az első, ahol matematikusként előnye származott abból, hogy külföldi

Csodagyerek az ágyneműtartóból

KAPOSVÁR Az egyik legismertebb matematikus Japánban, a helyi matematikai olimpiai csapat felkészítője, egyben okleveles zsonglőr, aki komoly vargabetűk után Kaposvárról indulva hódította meg a felkelő nap országát.

Vas András

andras.vas@mediaworks.hu- Orvosgyerekként nem gondolt rá, továbbviszi a családi hagyományt?- A gimnáziumig úgy volt - felelte Franki Péter. - Mindig szerettem és tiszteltem a szüléimét orvosi munkájuk miatt, de sokan éreztek hasonlóan a városban és a megyében.- Négyévesen csodagyereknek számított, kétjegyű számokat szorzott össze fejben. Honnan jött a tudomány?- A testvérem, aki három évvel idősebb, hangosan tanulta az egyszeregyet. Nekem sikerült hamarabb megjegyeznem, s továbbfejlesztenem. Nagyon megtetszett, hogy a választ ki lehet számolni. Nem úgy, mint például a történelemnél, biológiánál.- Állítólag „fel is lépett" a tudományával.- Miután az akkori MÁV-neve- lőintézet tanárai nem akarták elhinni...- Innentől nem volt visszaút? Jött a matekzsenik szokásos útja: városi, területi, országos versenyek, aztán gimnáziumi szakkör, végül egyetem? Kedvenc könyvként a Laricsev?- Részben tényleg így volt. A Tóth Lajos iskolában (ma Kodály- a szerző) a tanárnőm, Padosné a lánya osztályának tartott szakkört, s engem is elhívott. A két évvel idősebbek közé. Aztán egy osztálytársam kölcsönadott egy gyerekeknek szóló, nagyon érdekes feladatgyűjteményt - még ma is emlékszem néhány példára belőle. Aztán 1967-ben az Iskolatévé országos matekversenyére engem küldött el Csajághy tanár úr, noha sohasem küldtem be előtte feladatokat. Viszont úgy gondolta, ha már verseny lesz, a legjobb képviselje az iskolát. Lehet, ha akkor nem így dönt, ma valahol körorvosként dolgozom...- A televíziós verseny megnyerése után a budapesti elitgimibe, a Fazekasba hívták. Ma mégis a Táncsics büszkeségei közé sorolják. Belegondolt, mi lenne ma más, ha anno felmegy Pestre?- Lehet, hogy jobb matematikus lettem volna, de Kaposváron sokkal egészebb lett az életem. Elképzelhető, hogy a Fazekas egy szakbarbár úton indított volna el.- A Táncsicsban mateksztár volt, tankönyv nélkül, míg a többiek dolgozatot írtak, Ön javította a másik osztályét. Az ilyen diákokat utálni szokták, viszont, ha valaki egy óra alatt hét társa németdolgozatát írja meg, sokat javít a renoméján. És abban az időben még az is, ha valaki diákolimpiát nyer matematikában.- Az osztályfőnököm, a magyar-történelem szakos Szíjártó István nem ajnározott, s ezért utólag hálás is lehetek neki. Elsősként ugyanis beképzelt voltam, tudtam, akár abban az évben leérettségizhetnék. Pedig igazából elég műveletlen voltam, alig jártam színházba, kevés szépirodalmat olvastam. Az osztálytársaim közül Kerékgyártó István (a kortárs író, több darabját bemutatták Kaposváron is a felolvasószínházi fesztiválokon - a szerző) tanított meg sok mindenre az élettel kapcsolatban - többek között csajozni... Ő amúgy közepes tanuló volt, s a barátságunk hozzásegített, ne nézzem le a rosszabbul teljesítő társaimat. Amúgy a gimiben nem foglalkoztak velem a tanárok, egyszerűen szabad voltam a matematika- és fizikaórákon, azt csináltam, amit akartam. így olvastam, néha borbélyhoz mentem. Vagy éppen a tanár kérésére kijavítottam egy másik osztály dolgozatait... Szerencsére a Bolyai Társulat szakkört szervezett tehetséges diákoknak, így havonta néhányszor feljutottam Pestre, nyaranta pedig a nemzetközi matematikai diákolimpia felkészítő táborába jártam. Természetes; hogy innen az

ELTE matek szakára vitt az utam- felvételi nélkül...- Azt mondják, ha nehéz példát kapott, sohasem adta fel, hogy megoldja. Legfeljebb bemászott az ágyneműtartóba ihletért...- Néha tényleg előfordult, főleg a harci kedv növelése érdekében. Elhatároztam, míg nem oldom meg, nem jövök ki.- Komoly motiváció...- Nagyon fontos az életben! Nem véletlen, ha egy sportoló nyer egy olimpiai aranyat, nehezebben szánja rá magát a folytatásra. A második bajnoki cím már messze nem akkora öröm, mint az első. Ez igaz a tudományra is: sok kiváló matematikus akad, akik, miután katedrát kaptak egy egyetemen, abbahagyták az igazi kutatást, mondván, minek stra- pálják magukat.- Pedig kihívást mindig lehet találni. Akár egy új nyelv elsajátításával. Pláne tizeneggyel...- A magyarral együtt immár tizenkettő: néhány éve virtusból megtanultam thaiul... Meg akartam mutatni a gyerekeimnek, hogy három-négy hónap alatt

meg lehet tanulni egy nehéz nyelvet. Nagyjából sikerült, bár sok hasznát azóta sem vettem...- Melyiket volt a legnehezebb?- Irodalmi szinten minden nyelv nehéz. A mindennapi társalgásnál az első probléma a kiejtés, a második a nyelvtan: a francia és az angol előbbiben, az orosz például utóbbiban nehezebb. És - szerintem -, ha az írást is belevesszük, a japán a legnehezebb.- A nyelvekhez van érzéke. Zenével nem próbálkozott?- Sajnos nem volt tehetségem.- Jött helyette a zsonglőrködés: diplomázás után egy évvel kandi- datúrát szerzett, újabb évre rá artistavizsgát tett.- Egy híres amerikai matematikus, Ron Graham fertőzött meg vele. Húszéves voltam, amikor egy balatoni konferenciának ő volt a főelőadója, engem is megtanított három labdával zsonglőrködni. Remélem, nem sértem meg a magyar matematikustársadalmat, de ő volt számomra az első érdekes tudós. Később kutatóként dolgoztam a keze alatt New Jerseyben: több cikket írtunk közösen,

A zsonglőrködés adja azt az elismerést, amit matematikusként nem kapna az átlagemberektől

munka után az intézet folyosóján, udvarán próbálgattuk-gyakorol- tuk az új trükköket. Japánban aztán elkezdtem az utcán zsonglőrködni, ami teljesen más, mint cirkuszban vagy színpadon, ugyanis nem elsősorban a technikáról szól, hanem a kommunikációról. Miután ezt megkedveltem, természetes volt, hogy az egyetemi előadásokon, vagy éppen az akadémiai székfoglalómon sem csak a matematikával foglalkozom.- Azon a bizonyos székfoglalón tényleg piros-fehér-zöld zokniban lépett a pulpitusra?- A buzogányaim voltak nemzeti színűek.- Zsonglőrként saját esteken is fellépett? Mitől a késztetés: tapsra vagy csak a középpontba vágyott?- Főként az elismerésért csináltam, amit a matematika kapcsán az átlagembertől nem kaphattam meg.- A kandidatúra után két évvel kiment Franciaországba, s nem tért vissza. Disszidálni kellett,- hogy érvényesülni tudjon? Vagy a katonaság tette be a kaput?- Kaptam egy éves meghívást Kanadából, amikor elindultam, még nem tudtam, hogy nem jövök haza. Útközben, Párizsban tudtam meg, hogy ottani kollégák megpályáztak a nevemben egy állást, melyet meg is kaptam, a kanadai meghívás csak kamu volt... Gyorsan kellett dönteni, egy éjszakát végiggondolkodtam, végül az új életet választottam. így tíz évvel hamarabb lettem szabad ember, mintha itthon maradtam volna.- Nem volt nehéz elszakadni?- A szüleiemmel minden évben együtt utazgattunk egy hónapot, míg édesapám egészsége engedte. A hazai kollégákkal párizsi konferenciákon találkoztam, a barátaimmal leveleztem, néha meg is látogattak.- Huszonhat éve költözött Japánba. Franciaország, Európa után nem volt nehéz megszokni?

, - Az első olyan ország volt, ahol nem kellett szégyenkeznem, amikor megmondtam, mi a foglalkozásom. Kaposváron, ha azt mondtam az ismerősöknek, matematikát tanulok, általában meglepődtek: miért nem leszek orvos, mint a szüleim? A diszkóban a lányok pedig közölték, utálják a matekot, esetleg megfájdul a fejük, ha számokat látnak... Az átlag japán viszont úgy gondolta: matematikus, tehát bizonyára nagyon okos ember vagyok. Amúgy a nemzetközi felmérések alapján Japánban a legmagasabb színvonalú a matematikaoktatás, a legjobb egyetemeken még az orvosi vagy a jogi karon is felvételi tárgy a matek...- Szóval: befogadták.- Magyarországon kívül mindenütt külföldinek számítottam, de ez volt az első hely, ahol ebből előnyöm származott, ugyanis itt az emberek nagyon érdeklődőek az idegen iránt. Ha vonaton vagy repülőn utaztam, ismeretlenül is megszólítottak, kérdezősködtek.- így azért könnyebb beilleszkedni. Az agya is átállt már? Milyen nyelven gondolkozik, álmodik?- Általában azon a nyelven, amelyik országban éppen vagyok. Ám ha egyedül sétálok, gyakran szavalok magamban magyar verseket.- Mikor járt utoljára Kaposváron?- Még 2001-ben a harmincadik érettségi találkozónkon.- Nem gondolt rá, hogy hazatér? Vagy a haza már Japánt jelenti?- Nem zárom ki, hogy élek itt is meg ott is. Viszont a feleségem japán, ahogy a két gyerekem, Áron és Lili is. Juko, akit Cicának szólítok jól beszél magyarul, a gyerekek viszont egyáltalán nem. Igaz, angolul sem. Egyelőre élvezem a munkám, előadásokat tartok országszerte különböző témákban: elvileg nem matematika és nem zsonglőrködés, de mindig belecsempészek mindkettőből valamennyit. Áhogyan Magyarországról is...